Mi lehet rosszabb egy Super Bowlon bemutatott 25 pontos leolvadásnál? Valószínűleg semmi, bár az Atlanta Falconst ismerve semmi sem lehetetlen. Hiszen, ha megkérdezünk egy Falconst szurkolót, hogy mi lehet rosszabb annál, ha egy meccsen hét TD-t fut ellened az ellenfél, akkor magabiztosan rávághatja: az, ha nyolcat fut. Tapasztalat.
Van pár csapat, aminek nagyszerű érzéke van a negatív rekordokhoz, elég csak a nyeretlen szezont produkáló Lionsre vagy a Brownsra, esetleg az egymás után négy Super Bowlt elveszítő Billsre gondolni. A Falcons is ehhez a csoporthoz tartozik, mert bár mindegyik gárda tud felmutatni nagyszerű eredményeket is, a legtöbb embernek mégis a 0-16-os szezonok vagy épp a 25 pontos leolvadás jut eszébe.
Az Atlanta ilyen téren külön peches, hisz rajta kívül soha egyetlen franchise ellen sem futottak még egy meccsen hat TD-nél többet. A Falcons ellen viszont kétszer is, pedig az egyik alkalommal ligaelit csapata és franchise irányítója volt. Emlékezzünk meg a találkozóról, amikor a Michael Vick vezette gárda története egyik legnagyobb pofonjába szaladt bele, az ellenfélnél pedig két Al Bundy is játszott, egyikük pedig olyan tartalmas karriert tudhatott magáénak, mint Jonas Gray.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
2004-et írtunk, az Atlanta Falcons a negyedik szezonjára készült Michael Vickkel, a cél pedig minimum a rájátszás volt a frissen kinevezett Jim Morával az élen. Nem is kezdett rosszul a csapat, a futójáték hasított, Vick karrierje egyik legjobb szezonját hozta, aminek az lett az eredménye, hogy hat forduló után 5-1-gyel állt a Falcons. A következő kör sem tűnt vészesnek: az Arrowhead stadionban soha nem könnyű győzni, de az 1-4-es Chiefs így is kötelező feladat volt. Talán az Atlanta is elhitte ezt, mert több pontot pakolt fel a Kansas City, mint előtte a Chargers-Lions-Panthers-Cardinals négyes.
A megállíthatatlan csodafegyver
Bár a mérleg másról tanúskodott, azért a 2000-es évek elején a Kansas City nem volt egy rossz csapat. Irányítója ugyan nem nagyon volt, ami rá is nyomta a csapat sikerességére a bélyeget, de azért olyan All-Pro és Hall of Famer kaliberű játékosok voltak a keretben, mint a futó Priest Holmes, a tight end Tony Gonzalez (aki karrierje végét pont a Falconsban töltötte) vagy a pass rusher Jared Allen. A mi esetünkben Holmes az érdekes, aki ha kevésbé sérülékeny, ma már mellszobra lenne a Hírességek Csarnokában.
A futó 1997-ben draftolatlan volt, újoncként egyetlen snapet sem játszott a Ravensben, másodévesként viszont már 1008 yardot és hét TD-t termelt a földön, emellett volt 43 elkapása is. A következő szezonban sérülések miatt csak kilenc meccsen játszott, ezután pedig kiszorította a kezdőből az újonc 1/5-ös Jamal Lewis. Ugyan tagja volt a bajnoki címet nyerő csapatnak, sokat nem tett hozzá a végső sikerhez. A Chiefs ennek megfelelően bagóért szerezte meg, és minden idők egyik legjobb üzletét kötötte.
Holmes kapásból 1 555 yardot és nyolc TD-t futott. Előbbi a legtöbb volt a ligában, amire korábban egyetlen draftolatlan futó sem volt képes. E mellé volt még 62 elkapása 614 yardért, nem véletlenül lett Pro Bowler és All-Pro. És itt nem volt megállás.
A futó a következő két szezonban szintén Pro Bowler és All-Pro lett, nem volt nála jobb ekkor a ligában. 2002-ben egy csípősérülés miatt csak 14 meccsen játszott, de így is 1615 yardot és 21 TD-t futott, ráadásul elkapásokban is hasznos volt, a szezont átlag 163,4 scrimmage yarddal zárta, ami máig rekordnak számít. 2003-ban némileg visszaesett a yardokat tekintve, bár az 1420 sem kevés, cserébe viszont 27 TD-t szerzett a földön, ami akkor szintén rekord lett (később Shaun Alexander (28) és LaDainian Tomlinson (31) is megdöntötte). Máig csak ő és Emmitt Smith volt képes arra, hogy egymás után kétszer is 20+ TD-t fusson.
Ha ilyen ütemben folytatja, minden idők egyik legeredményesebb futója lehetett volna. És úgy tűnt, sikerül is. A következő szezonban nyolc meccs alatt 892 yardot és 14 TD-t futott, ilyen ütemben 1792 yarddal és 28 hatpontossal fejezi be a szezont. Egy sérülés miatt azonban már nem lépett pályára a szezon második felében, a következő négy évben pedig összesen csak 15 meccsen volt bevethető. Óriási veszteség volt ez az NFL-nek, a Chiefsnek és a szurkolóknak egyaránt, de maradjunk a pozitívumoknál és térjünk vissza a 2004-es szezonra.
Mindig van valaki, aki jobban fut
A tavalyi szezon, sőt a történelem valaha volt legjobban futó csapata a Baltimore Ravens volt, amit a rájátszásban bedarált a Titans Derrick Henryvel fémjelezett futójátéka. 2004-es szezonban a Falcons vezette a ligát futott yardokban, szinte ördögtől valónak tűnt, hogy valaki majd a földön fogja lenyomni Vickéket. A Chiefsnek erről elfelejtettek szólni.
Az első pontokat a Falcons tette fel, 3-0-ra vezetett Jay Feely 19 yardos rúgása után. Ez feltehetően a végtelenségig megnyugtatta a csapatot, aminek az lett a vége, hogy a Chiefs 35 megválaszolatlan pontot tett fel a táblára. A pontgyártást természetesen Holmes kezdte meg, aki egy 15 yardos TD-vel nyitott, majd a második negyedben volt még két kétyardos és egy egyyardos touchdownja is, a mérkőzés végén a hatpontosok mellett 139 yard került a neve mellé.
Persze lehetett volna ez több is: a Cheifs nem akarta egy relatíve hamar megnyert meccsen kikészíteni a kissé üvegcsontú futóját, így a második számú Derrick Blaylock is karriernapot tarthatott. Ő szerezte a csapat második TD-jét, majd a második félidőben felpakolt még hármat a táblára 90 futott yard mellett. Eközben a Falcons összesen 21-szer futott 119 yardért és nulla TD-ért, mindössze egy jó punt returnnek köszönhetően sikerült végül 10 pontot feltenni a pályára – nem mintha a bekapott 56 pont ellen bármit is ért volna (a szezont ennek ellenére 11-5-tel fejezte be a Falcons, és még a Wild Card kört is túlélte a gárda).
Az lett az első és máig egyetlen meccs az NFL történetében, amikor az egyik csapat nyolc TD-t futott, ráadásul két játékos is 4-4 TD-t tett be a közösbe. És minő véletlen, az előző csúcsot is a Falcons ellen állították be: 1976-ban a 9-3-1-es Rams 59-0-ra páholta el a 4-9-es Falconst, az 59 pontból pedig hét a földön született, bár érdekes módon a legeredményesebb játékos, a futó Lawrence McCutcheon csak hármat jegyzett.
Egy 4 TD-s meccs már ekkor sem jelentett garanciát
Holmes karrierjének szomorú végéről már írtunk, de térjünk ki egy kicsit a mérkőzés másik hősére, Derrick Blaylockra. Baylock 2001-ben ötödik körös játékos volt, de karrierje elején nem volt több egy kiegészítő játékosnál. A Falcons ellen viszont jött az áttörés, a négy TD-s meccse után mindenki felkapta a fejét, hogy ki is ez a srác. Mint kiderült, fölösleges volt.
A Falcons védői ugyan szabadnapot vettek ki, de a többi csapat már nem volt ennyire segítőkész. Hiába került a kezdőbe Holmes sérülése után, nem tudott bizonyítani: hat meccsen lépett pályára, és ugyan volt egy 186 yardos meccse a Saints ellen, de ezt leszámítva egyszer sem szerzett még 60 yardot sem, majd meg is sérült.
A Chiefs nem tartott ezek után igényt rá, és bár a Jets adott neki egy esélyt, két év alatt csak 11 meccsen játszott és összesen 97 yardot szerzett. 2007-ben a New York-i csapat el is küldte, ezután megpróbálkozott a Redskinsszel, de nem érte meg a végső keretszűkítést és többet nem is lépett pályára. Dicstelen vég egy játékostól, aki egy meccsen négy TD-t is futott.
[/ppp_patron_only]
Sok értelme nem volt ezért “tollat” ragadni…