Merjünk nagyobbak lenni! – A 21 personnel előnyei

Az NFL-ben manapság a háromelkapós felállások dominálnak, amire a nickel defense a válasz a védőkoordinátoroktól. Mit tehet ilyenkor egy okos támadókoordinátor? Megpróbálja kimozdítani a védelmet a komfortzónájából és olyat akar mutatni, amire sokkal kevésbé vannak felkészülve az ellenfelek. Épp ezért lehet a jelen és a közeljövő nagy trendje, hogy kevesebb elkapóval, több tight enddel vagy fulbackkel állnak fel az offense-ek, hogy ismét túljárjanak a védők eszén. Merjünk tehát nagyobbak lenni! 

Hogyan állhat fel egy támadósor a pályára személyzetet tekintve? Az öt falember és az irányító ugyebár adott, a maradék öt játékost lehet variálni posztok szerint: felmehetnek még a gyepre futók, tight endek és elkapók. A pályára felálló személyzet (personnel) pedig sok mindent elárulhat a támadók elképzeléseiről, a védelem (sőt, akár egy néző) pedig ebből is következtethet arra, mi jöhet a soron következő playben (főleg ha tanulmányozzák a csapat tendenciáit), így a védőkoordinátor ez alapján határozza meg, kiket küld fel a pályára.

A personnelekről már írtunk korábban hosszabban, ha esetleg frissíteni szeretnétek a tudásotokat, akkor ezzel a linkelt cikkel megtehetitek.

Mi a mai módi?

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Az NFL-ben egykor a 21 personnel volt a klasszikus „profi” felállás, ahol egy futó, egy fullback, egy tight end és két elkapó állt fel a pályán az irányító és az öt támadófalember mellett. Mára azonban a fullbackek kiveszőben vannak a ligából, minden eltolódott a passzolás felé, a bevett és legtöbbet használt felállás pedig az 11 personnel lett (1 futó, 1 tight end, 3 elkapó): tavaly 60%-ban ezt használták a csapatok ligaszerte, míg 21 personnelt csak 8%-ban alkalmaztak a támadók az utóbbi két évben.

És hogy mi erre a védelem válasza? A nickel defense, ahol öt defensive back van fent a pályán, illetve a dime defense, ahol pedig már hat DB-t küldenek fel, leginkább linebackereket lecserélve. Előbbit már bő 60%-ban használják a védelmek, utóbbit pedig közel 15%-ban, tehát a játékok nagyjából háromnegyedében már legalább 5 DB van fent a gyepen, hogy a passzt minél jobban le tudják védekezni (ráadásul a prototípus linebacker szerep is egyre jobban tolódik el a coverage képességek felé a futás megállítása helyett).

Igazából a nickel az új alapfelállás a védelmeknél, épp ezért egyre kevésbé érdekes kérdés, hogy egy defense 3-4-es vagy 4-3-as alapfelállással dolgozik, hiszen nincs már front7 a játékok többségében, legfeljebb front6, ahol négy falember és két linebacker van a pályán. De ez csak egy rövid kitérő volt, ugorjuk vissza a témánkhoz.

Merjünk nagyobbak lenni!

Mivel a védelmek is a három elkapós felállásokra rendezkedtek be, így ha más ellen kell játszaniuk és készülniük, akkor ki kell lépniük a komfortzónájukból. Épp ezért, ezt ellensúlyozva kezdtek el egyes csapatok átállni az 11 personnelről „nagyobb” felállásokra, ahol kevesebb az elkapó, ellenben több a futó/fullback és a tight end.

Nem véletlen az sem, hogy abból a 10 csapatból, amelyik tavaly a legkevesebbet használta a 11 personnelt, hét bejutott a rájátszásba. Vannak, akik megtalálták a saját stílusukat: a Ravens a 22 personnellel, a 49ers a 21 personnellel, az Eagles a 12 personnellel vagy épp a Titans a 13 personnellel – ezek a csapatok mindenkinél többet használták az adott felállásokat és sikeresek is tudtak lenni velük.

Az alapgondolat ezek sikeressége mögött kétrétű. Egyrészt, ha a védelem alapvetően passzjátékra rendezkedik be 5 defensive backkel, így nem lesz fent elég linebacker a pályán (vagy ha van is fent elég, akkor sem elsősorban futás ellen jeleskedik minegyik), akkor egy ilyen „nagyobb” felállással könnyebben lehet futni ellenük és a sokat szidott futójátékkal is sikeresek lehetnek az egyes játékok – ha 6-7 yardot tudsz haladni egy futással és ezt konzisztensen meg tudod tenni, akkor hajrá, fuss csak!

Másrészt ha a védelem ennek hatására átáll base formációra három linebackerrel és hagyományos front7-nel, akkor pedig könnyebb lesz ellenük passzolni, hiszen matchup problémákat tud okozni egy elkapni is tudó fullback, vagy két jó tight end. Nyilván ehhez szükséges az is, hogy megfelelő minőségű játékosaid legyenek az adott posztokon, akik ki tudják aknázni ezeket az előnyöket, az okos csapatok viszont pont így alakítják ki a keretüket.

Miért olyan jó a 21 personnel?

A bevezető után most a 21 personnellel foglalkozunk bővebben, de hamarosan lesz külön cikkünk a 12 personnel előnyeiről is.

A 21 personnel alapvetően erősen sugallja a futójátékot, azonban egyáltalán nem adja fel a passz lehetőségét, és épp ezért olyan hasznos. Hagyományosan inkább futni szoktak ezzel a felállással, hiszen a fullback (a „második” futó) elsődleges feladata a blokkolás, az úttörés a futó előtt. Ő azért van ott, hogy a falemberek által nyitott lyukban el tudja takarítani az adott lyukért felelős védőt – általában linebackert -, aki így nem tudja levinni a futót.

Manapság viszont nem csak futásra lehet ezt használni, hanem nagyon jó felállás a play action játékokra is, pont azért, mert a védelem futásra számít. Ezt pedig nagyon jól ki lehet használni a futás eladásával és a linebackerek mögé bedobott passzokkal. Persze a play action nélküli passzjátékoknál is működik és RPO-játékokat is lehet belőle játszatni.

A kulcsfigura nyilvánvalóan a fullback ebben a felállásban, így alapfeltétel, hogy legyen egy jó játékosod a posztra, aki lehetőleg nem csak blokkolni tud kiválóan, de még passzjátéknál is használható  – erre prototípus Kyle Juszczyk, a 49ers játékosa. A futásoknál azért hasznos, mert kvázi egy mozgatható lyukat jelent a támadósémában, a védelmek nem tudják, hová kell plusz erőforrást allokálniuk, hiszen a fullback akár a formáció jobb-, akár bal oldalára mehet blokkolni (és azon belül is variálható, mennyire menjen a szélre), ezzel plusz egy embert kivéve a játékból és plusz egy lyukat nyitva a futónak a berobbanáshoz.

Passzjátéknál pedig amellett, hogy a linebackerek nagyon harapnak a play actionre és ezáltal nagy üres terület nyílik mögöttük például a tight end számára (lásd George Kittle), egy jó fullback mehet route-ot futni akár a saját helyéről, akár a slotból is. És mivel a personnel alapján a védelem általában base formációt választ, így a fullback legtöbbször egy linebackerrel fogja szemben találni magát, ami előnyt jelenthet a támadónak. Ha pedig egy olyan támadógurud is van mellé, mint Kyle Shanahan, akkor hatványozott előnyben van részed, hiszen ő egyéb dolgokkal (motion, bootleg, misdirection, stb) is teszteli a linebackerek fegyelmét és hezitálásra készteti őket.

Az eddigi névvel ellátott példák alapján kitalálhattátok már, hogy a 49ers jelenleg a 21 personnelből való játék iskolapéldája. Tavaly Shanahanék játszották a legtöbbet ilyen felállásban (28%), rajtuk kívül a Vikings (21%), a Saints (18%), a Broncos (17%) és a Patriots (14%) volt még legalább 150 snapet 21 personnelben. Két éve még jobban dominált ebben a 49ers (41%), a Patriots volt a második (28%), és senki más nem volt 150 snap felett – a Saints, a Bears, a Broncos és a Bills érte még el a 12%-ot.

Érdekesség, hogy tavaly 21 personnelből ment a legjobban a csapatoknak összességében, hiszen 50%-os sikerességi mutatót tudtak elérni, míg 11 personnelből csak 46%-ot (az számít sikeres játéknak, ha első kísérletre a first down eléréséhez szükséges yardok 40%-át, másodikra 60%-át, harmadikra és negyedikre 100%-át teljesíted, via Warren Sharp). A sikerességi ráta mellett a 21 personnel volt a legjobb felállás játékonként megtett yardokban és játékonkénti EPA-ben (Várható Hozzáadott Pontok) is.

Jöjjön egy kis playbook!

Kezdjünk egy futójátékkal. A támadóknál 21 personnel, amire a védelem base formációval válaszol. Bal oldalon két elkapó, a tight end Kittle a fal jobb szélén, a fullback Juszczyk és a futó egyenesen az irányító mögött straight I formationben. Jobbra megy a futás és elsősorban a két megnevezett embert érdemes figyelni, Kittle-t és Juszczykot, mint a 21 personnel kulcsfiguráit.

Kittle tökéletes combo blockot hajt végre (előbb megblokkolja a falembert, majd fellép a szélső linebackerre), miközben Juszczyk a szélről érkező defensive backért felel és veszi ki simán az útból. Kettejük között óriási lyuk nyílik meg, így könnyedén lehet kihozni belőle egy 15+ yardos játékot. Érdemes megjegyezni, hogy ha a szélről érkező DB befelé indul, akkor a futó számára kifelé (Juszczyk jobb oldalán) nyílt volna meg az út és ott futhatott volna el hasonló sikerrel. Ezért is említettem fentebb, hogy Juszczyk jelenléte kvázi egy plusz, mozgatható lyukat jelent a támadósornak.

Az alábbi játék eléggé ismert az NFC-döntőből, és nem is akarom túlmagyarázni. Itt igazából csak annyi történt, hogy a Packers big nickel formációban 2 high safetyvel állt fel a játékra a 21 personnel ellen, így a boxban 7 a 7 ellen voltak a felek, ami nyilván a 49ersnek előny: mindenki megoldja a feladatát, Mostert pedig hosszú játékot hoz össze. Emeljük persze ki Kittle-t, aki simán kiveszi a játékból Smith-t, pedig alapesetben egy tight endnek nem lenne szabad képesnek lennie erre egy pass rusher ellen. De hát ugyebár George Kittle-ről van szó… Illetve természetesen itt is kiemelhetjük a mozgatható lyukat Juszczyk személyében, aki kiveszi Campbellt a játékból, így Mostert befelé vágva talál nagy üres területet maga előtt.

Végül jöjjön két play action játék egy videóban, ahol jól látszik, mennyire reagálnak a linebackerek a 21 personnelre és a play actionre. Straight I formationben áll fel a fullback és a futó, így Juszczyk bármelyik irányba könnyedén indulhat, a védők gondolkodásmódja alapján elsődlegesen blokkolni. Megfigyelhetjük, hogy a védelem – reagálva a támadószemélyzetre – mindkét játéknál base formációban állt fel, a Titans esetében 3-4-es rendszerben, három falemberrel, két outside linebackerrel és két belső linebackerrel, a Jaguars esetében 4-3-as rendszerben négy falemberrel és három linebackerrel (plusz egy safetyvel a boxban).

Az első játéknál a futó jobbra, a fullback balra indul, ezzel mindkét linebackert kiveszik a játékból, Garoppolo pedig be tudja dobni Rashaan Evans mögé a labdát a slant útvonalat futó Kendrick Bourne-nak. A második játéknál a tight end keresztbemozgása elviszi az egyik boxban lévő játékost (jelen esetben a safetyt), két linebacker pedig reagál a bal oldalra induló playre és felmozognak a line of scrimmage környékére. Futásnak néz ki a játék, Juszczyk töri az utat a futó előtt, azonban mégsem blokkolja meg az oda érkező első linebackert, hanem továbbfut útvonalra, így a második linebacker teljesen lemarad róla és sikerül összehozni egy 40+ yardos játékot.

[/ppp_patron_only]