Az NFL legalulértékeltebb védői

A sorozat utolsó reszeként gorcső alá veszünk pár olyan védőjátékost, aki teljesítményével nagyobb elismerést érdemelne, mint amit valójában kap.

Justin Houston, Edge, Indianapolis Colts

Miután a 2010-es évek elején, középen karrierje csúcsévei elmúltak, Houston megítélése is visszaesett. Ma már kevesen emlékeznek rá, de Houston mindössze fél sackre volt attól 2014-ben, hogy beállítsa Michael Strahan 2001 óta a mai napig élő 22,5 sackes rekordját. Azonban ez után jött két nehéz év elsősorban sérülések miatt. 2015 végére összeszedett egy ACL-szakadást is, ami 2016-ban is csak év végére engedte, hogy pályára kerüljön. A legjobb korban lévő Justin top szezonjai így gyakorlatilag el is mentek.

Az elmúlt három évben pedig már csak egy “jó” játékot nyújt, amit hajlamosak vagyunk alulértékelni. Három idénye konstansan 50-60 közötti siettetést hoz kicsivel több, mint 10 sackkel. Ezek mellett ha coverage képességei már visszább is estek (bár sose volt sokszor oda küldve, tavaly már csak 20 ilyen snapje volt), futás ellen még mindig egy stabil pont a fal szélén. Talán a pont rosszkor jövő sérülések miatt is azonban furcsa, hogy csak egyszeres All-Pro választott és 2015 óta a Pro Bowlra se hívták el. Houston karrierjében biztosan több volt, de képességei és teljesítménye a nehéz időszak után mind a Chiefsnél, mind a Coltnál talán kissé alul vannak ertékelve.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Kenny Clark, DT, Green Bay Packers

A védőfal közepéről elég nehéz kitűnni, ha nem Aaron Donaldnak hívják az embert. Alapvetően kevésbé felkapott poszt ez a média részéről, azonban az NFL talán egyik legritkább kincsei azon játékosok, akik a darálóban nem csak a futás ellen, de a passzoknál is hatással tudnak lenni a játékra. A minőségi DT-k, akik pass rushban is veszélyesek, igazi kincsek. Az ok egyszerű, a legrövidebb úton ők tudnak az irányítóhoz közel kerülni.

A liga legjobb belső penetrátorai Donald, Chris Jones, Cox, Heyward, Buckner, Atkins és még sorolhatnám. Talán keveseknek jut eszébe a Green Bayben frissen hosszabbított Kenny Clark. Az elsőre feltűnő különbség a fenti névsor és Clark között, hogy a Packers játékosa egyértelműen nose tackle. 314 fontos tömegével nehezebb bármelyik felsoroltnál. Ezek ellenére tavaly csak Donald tudott több nyomást helyezni az ellenfél irányítóira nála. Ami pedig még ennél is kicsit tovább emeli az ázsióját, hogy még mindig nincs 25 éves! Továbbá Clark nem egy hagyományosan használt nose tackle, aki korai downokon van csak pályán. Tavaly a ligában a 4. legtöbbet pályán lévő védőfalember volt. Egy ekkora munkabírású játékos ilyen képességekkel pedig tényleg ritka, ha a korát és a már megszerzett tapasztaltát nézem, akkor pedig egyenesen unikális. 2019 nem volt karrierje legjobb éve a futás elleni védekezést tekintve, de persze meg lehet nézni kik mellett játszott, és ők milyen segítséget adtak neki. Korábbi éveiben viszont abszolút elit közeli teljesítményre volt képes futás ellen is, miközben a pass rush képessei is látszódtak. Ha meg kell nevezni egy embert, hogy ki jelenleg a Green Bay legjobb védője kérdés nélkül őt mondanám, de ha az egész keretből kellene egy játékost mondani, akkor sem kelnének sokan versenybe vele (talán csak Bakhtiari).

Akiem Hicks, DT, Chicago Bears

Ha az előbb kiemeltem, hogy Kenny Clark a maga tömegével is már a legnehezebb elit interior penetrator volt, akkor Hicks hasonló teljesítményt tesz le az asztalra úgy, hogy még nála is 20 fonttal nehezebb. A csapatra gyakorolt hatásáról elég csak annyit megnézni, milyen volt a chicagói védelem vele 2018-ban és nélküle 2019-ben. Hicks ezzel a tömeggel egyszerűen feltartóztathatatlan bármelyik támadófalember számára. Ezzel az alkattal azonban akár csak Clark, ő is rengeteget van pályán. Gyakorlatilag csak kocsival lehet onnan lehozni. Az alulértékelt pass rush képessége mellett pedig a liga egyik legjobb run stopper DT-je.

Mivel már túl van a 30-on Hicks, sokat nem fog változni a megítélése talán, de az, hogy mindösszesen egyszeres Pro Bowler, mindenképpen furcsa. Érdekes lesz látni, hogy 31 évesen sérülésből visszatérve hogy tud majd teljesíteni, de a produkciójának a számtani eredményeit lehet, hogy nem az ő statisztikai lapján kell majd elsősorban keresni, hanem Mack, Quinn vagy akár a secondary játékosokén.

Casey Hayward, CB, Los Angeles Chargers

Adott egy évek óta top 10-es játékos, aki bár talán lassan kezd a köztudatban is a megfelelő polcra kerülni, sokáig nem volt ez így. Bizonyos szempontból árulkodó, ha egy játékosnak ugyanannyi All Pro tagsága van, mint amennyi Pro Bowl. Míg utóbbi egy publikus, mondhatni szimpátia szavazás, addig előbbi elnyerése komoly szakmai elismerés. Haywardnak mindkettőből kettő van, ami jól mutatja, hogy talán a srác marketingjével van nagyobb baj, nem a játékával. Casey jó játékos volt már Green Bayben is, azonban az akkori vezetők nem látták benne az elit szintű corner teljesítményt, így elengedték a kezét, ami azóta is a csapat szurkolóinak egyik legnagyobb szívfájdalma.

Hayward a Chargersnél azóta bekerült a liga legjobb cornerei közé. Az elmúlt 4 szezonban egyszer sem engedett 58%-nál magasabb elkapási rátát. Ez a kiegyensúlyozott teljesítmény nagyon ritka a corner poszton. Noha ad az ellenfél elkapóinak is TD-t, közel ugyanannyit labdát szerez ő is. Ugyanakkor az egyike első embere volt annak a Chargers védelemnek, ami 2020-ra az egyik legnagyobb elvárásokkal érkezik meg. A Chargers sok cover 3-as felállást alkalmaz, akárcsak az egykori Legion of Boom, ahol Casey zónázási, míg a másik gyakori cover 1-es felállásban emberezési feladatot lát el mindegyiket remekül.

Marcus Maye, S, New York Jets

Egy a rivaldafénytől elég messze lévő csapatban a posztján a liga egyik legjobb játékosa mellett játszva kevés elismerés jutott eddig Maye számára az NFL-ben. Az persze nem állítom, hogy ő volt a New York-i safety duó jobbik játékosa, de talán Jamal Adams túl sok figyelmet vett el tőle. Maye a szürkébb feladatot látta el a Jets védelmében, és adott sok esetben lehetőséget arra, hogy a poszttársát ilyen diverzen használhassa a Jets. Maye egy igazi deep safety, aki a pálya hátsó részére áll fel, sok esetben egyedül, és át kell látnia az egész pályát. A Jets minőségi cornerek híján elsősorban zónát védekező csapat, így Maye-nek a pálya egyik területére kell csak figyelni, de mind ebben, mind a komplexebb, teljes hátsó zónát őrizendő feladatkörben jól játszik. Az elmúlt két évben mindössze 2 TD-t kaptak csak el mellette (bár 2018-ban sérülés miatt csak alig 400 snappet játszott). Posztjából adódóan kevés szerelést kell csinálnia és itt néha van is bizonytalanság a játékában, de alapvetően futás ellen is jól ér vissza a boxba és az elsőszámú feladatát, a coverage-et is jól oldja meg. Jamal Adams elvesztése persze hatalmas veszteség a Jets számára, olyan széles körben használható játékos kevés van a ligában, de távozása után is maradt még tehetséges játékos a Jets secondaryben.

Lavonte David, LB, Tampa Bay Buccaneers

A liga egyik legjobb coverage linebackere, mégis évek óta alig hallani róla. Luke Kuechy és Bobby Wagner éveken át urálták ezt a posztot az All Pro szavazásokon, így talán nem olyan meglepő, hogy 2016 óta nem került fel egyik listára sem (’13-ban első, ’16-ban második csapatos volt), de az már érdekesebb, hogy hogy lehet 8 NFL idény után még mindig csak 1 Pro Bowl tagsága. Holott egy kiváló coverage LB, aki mind zónázásban, mind emberezésben remekül használható, miközben futás ellen is bőven jó játékos kevés hibával. Talán pont a 2020-as év lehet az, ahol majd emelkedettebb figyelmet fog kapni, miután a Bucs is többet lesz képernyőn és többet fognak a csapattal foglalkozni a médiában. 30 évesen még pont jókor kapott maga mellé egy talán tehetségesebb, és sikeresebbnek gondolt csapatot.

[/ppp_patron_only]