A vidéki srác, akit mindenki imádott. Minden csapattársa tisztelte és szerette, ő pedig még a legfájóbb emberi tragédia közben sem hagyta őket cserben. Nem volt tökéletes, voltak kisebb-nagyobb botrányai és Aaron Rodgers érkezésével is nehezen birkózott meg, de így is mindent elért és büszkévé tette azt, aki a legfontosabb volt számára. Folytatjuk portrésorozatunkat Brett Favre-ról, minden idők egyik legnagyszerűbb irányítójáról.
A 2000-es évek elején vitán felül Brett Favre volt az NFL egyik legnagyobb sztárja, ennek ellenére sikerült megmaradnia önmagának. Tipikus kisvárosi, vidéki srác volt és ez az évek során sosem változott. Legyen szó egy másik játékosról, egy edzőről vagy éppen egy egyszerű stábtagról, mindenkivel igyekezett kedves maradni. Bárkivel leállt beszélgetni, nem érdekelte, ki milyen pozícióban van a klubnál. Rengeteget bohóckodott, viccelődött és mindenkit megnevettetett maga körül, sőt gyakran vigyázott edzője, vagy csapattársa gyerekére is.
“Ő volt a legjobb csapattárs, akit kívánhatott magának az ember. Az ég világon semmi sem zavarta őt a másik emberben. Nem zavarta a bőrszín, a vallás, vagy a nemi beállítottsága, mindenkit egyenlőként kezelt. Semmi sem számított, ha zöld és arany mezt viseltél. Egyszerűen jó volt ezt látni egy emberben és ezért szerette őt mindenki. Mindenhová be tudott illeszkedni, a fekete srácokhoz odament az öltözőben rap zenét hallgatni, a fehér srácokhoz pedig odament country zenét énekelni. Senki nem tudta ezt utána csinálni, ráadásul ő maga ment oda mindenkihez, nem várta meg, míg valaki más szólítja meg őt”
– nyilatkozta róla LeRoy Butler, aki 1997 és 2001 között játszott az irányítóval.
Sokszor megviccelte a többieket az öltözőben, csak “tusoló-banditának” hívták. Szokása volt a békésen tusoló csapattársára hideg vízzel teli vödröt önteni, majd gyorsan a fal felé fordult, mintha nem is ő tette volna. Rendszeresen rásózott egy hatalmasat a játékosok hátsójára, ami annyira bepirult, hogy elég kínos volt otthon megmagyarázni az asszonyoknak, hogy ez mégis hogy sikerült.
Egy nap valaki bűzbombát tett az öltözőbe, és mindenki nagyon dühös lett. Záptojás szaga lengte be az egész helységet és mindenki a tettest kereste, beleértve az edzőket, akik nagy büntetést ígértek az elkövetőnek. A következő csapatmegbeszélésen Favre bevallotta, hogy ő tette és mindenkiből kitört a nevetés. Állítása szerint csak el akarta lazítani a srácokat, hogy kicsit elterelje a figyelmüket és szórakozzanak kicsikét. Ilyen csapattárs volt Brett Favre, aki akkor sem hagyta cserben a csapatot, amikor az egyik legfájóbb emberi tragédia áldozatává vált.
Élete legjobb játékával búcsúzott az édesapjától
A kiváló irányító édesapja 2003-ban hunyt el, nem sokkal a 16. heti Oakland Raiders elleni találkozó előtt. A csapatból mindenki bíztatta, hogy menjen haza, legyen a családjával a nehéz időben, de az irányító ehelyett kiállt a pályára a hétfő esti rangadón, és végig a könnyeivel küszködve olyat tett, amire egész egyszerűen nincsenek szavak.
Favre-ot óriási ováció fogadta a szurkolók és a csapattársak részéről is, mindenki 200 százalékot adott bele a meccsbe. A gyászoló irányító pedig élete meccsével búcsúzott az édesapjától, egy félidő alatt négy TD-passzt osztott ki a csapattársainak, köztük egy 43 yardosat.
“Soha nem voltam ilyen ideges egyetlen mérkőzés előtt sem. Ha tökéletesek a körülmények, akkor soha nem lettem volna képes arra, amit azon a meccsen tettem.”
Az emberek szerint olyan volt ez, mint egy film, mintha csak Favre édesapja nézné és segítené őket végig a meccsen. 41-7-re győzött a Green Bay azon az estén.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Veszélyben a trón
Nem csoda, hogy Favre-ot mindenki imádta Green Bayben, és bár az újabb Super Bowl csak nem akart összejönni, senki nem gondolt arra, hogy az irányító ideje lejáróban van a csapatnál. A Packers 2001 és 2004 között 44-20-as mérleget produkált, úgy tűnt, hogy mindössze 1-2 láncszemre van szükség az újabb diadalmenethez. Ráadásul Favre-nak ekkor még 9 évig szóló szerződése volt (amikor a 10 éves hosszabbítást megkötötte, az eredeti kontraktusból még maradt három év), így 2005-ben igazi hidegzuhanyként ért mindenkit, hogy a csapat a draft első körében QB-t húzott – egy bizonyos Aaron Rodgerst.
“Semmi olyasmi nem áll a szerződésemben, hogy nekem fel kellene készítenem Rodgerst arra, hogy játsszon. Remélhetőleg figyeli, ahogy játszom, és tanul majd belőle”
– válaszolta Favre arra a kérdésre, hogy segíteni fogja-e a feltételezett utódját.
A két irányító viszonya ugyanakkor idővel elkezdett felengedni, egyre többet beszélgettek, elkezdtek együtt bohóckodni és idővel remek kapcsolat alakult ki közöttük. Mindkettejüknek le kellett győzni ehhez a saját egóját és elfogadni azt, ami később rájuk várt. Azóta is közel állnak egymáshoz, hetente beszélgetnek és megvitatnak mindent, ami foci, és ami nem foci (pláne most, hogy Rodgers ugyanazon megy keresztül, amin anno Favre) – ugyanakkor senki számára nem lehetett kérdés, hogy a veterán irányító napjai meg vannak számlálva.
Visszavonulni vagy sem?
2006-os szezon közeledtével Favre kezdett gondolkodni azon, hogy talán ideje szögre akasztani a cipőt. 4-12-vel zárták az évet és már nem érzett magában elég motivációt ahhoz, hogy játsszon. Tartott is egy megható beszédet a csapattársainak, hogy valószínűleg visszavonul, de edzői nem tartották még késznek Aaron Rodgerst, és addig akarták játszatni a veteránt, amíg erre fizikailag képes.
Ám a 2006-os szezonja sem lett sokkal jobb, 18/18-as TD/INT mutatóval zárt, a csapat pedig 8-8-as mérleget tudott csak felmutatni. A két gyengébb szezon után sokan találgatni kezdték, hogy Favre vajon mennyi ideig tervez még a ligában maradni. 2007-ben úgy döntött, nem fogja dicstelenül befejezni és felszívta magát.
Februárban átesett egy bokaműtéten és újult erővel állt neki játszani. 4115 yardot és 28 touchdowt passzolt, majdnem minden egyes héten megdöntött valamilyen rekordot, a csapat pedig 13-3-as mérleggel zárta az alapszakaszt. Már-már déja vuja volt az egyszeri rajongónak, érett az újabb Super Bowl. A divíziós körben a Seahawks 42-20-as verést kapott, az NFC-döntőben pedig a lesajnált Giants volt az ellenfél a Lambeau Fielden – az NFL világa lélekben már a veretlen Patriots és a Favre vezette Packers történelmi párharcára készült.
A Giants – amely később a Patriotsot is két vállra fektette – azonban megmutatta, hogy a rájátszásban semmi sem biztos. Hiába dobott Favre két TD-t a szó szerint fagyos tundrán, a rendes játékidő végén 20-20 volt az állás. A Packers támadhatott a győzelemért, de a veterán QB eladta a labdát, a New York-i csapat pedig egy mezőnygóllal eldöntötte a találkozót.
Ezek után kisebb meglepetésként ért mindenkit, amikor 2008 márciusában bejelentette a visszavonulását. Júliusban azonban meggondolta magát, de ekkor a Packers már Aaron Rodgersszel tervezett. A Packers igazgatója, Mark Murphy állítólag megkereste Favre-ot egy $20 milliós csekkel, hogy maradjon visszavonulva, mivel akkoriban láttak napvilágot a hírek, miszerint a csoportrivális Vikingshoz csatlakozna.
Az irányító ebbe nem ment bele, így a franchise ajtót mutatott a veterán sztárnak. Ám mivel a csapat nem akarta, hogy Favre egy NFC-s csapatot erősítsen, ezért nem rúgta ki a QB-t, hanem inkább elcserélte az AFC-be: a Jets egy negyedik körös picket adott a játékosért.
“Annyit mondhatok, hogy mindig is Packer akartam lenni, mindig is az maradok. Nem vagyok áruló, sosem leszek az, ez sem arról szól. Ez egyszerűen üzlet, így működik”
– nyilatkozta a csere után Favre.
Addig a pár hónapig, amíg az irányítót visszavonultnak hitte a Packers, még a számát is vissza akarták vonultatni. Amikor azonban bejelentette, mégis visszatér és kirobbant egy kisebb-nagyobb csapaton belüli balhé emiatt, a klub visszakozott és elhalasztották a mezzel kapcsolatos ügyet, illetve a felek közötti kapcsolat közelített a Fagyos Tundrán megszokotthoz.
A Jenn Sterger-botrány
Egyetlen szezonig maradt a Jetsnél, amit amolyan kitérőnek tekintett, hogy utána oda írhasson alá, ahová csak akar. Nem játszott rosszul, de sérülések hátráltatták, így a 22 TD-je mellé jutott 22 INT, a szezont pedig csak 9-7-tel zárta a Jets, ami nem volt elég a rájátszásra. Ezután jelezte a vezetőségnek, hogy jó lenne külön utakon folytatni, még vissza is vonult ennek alátámasztására, a Jets pedig felbontotta végül a szerződését. Azonban nem csak ez a kis közjáték vagy a rájátszás elmaradása volt az, ami a New Yorkban töltött idejét megpecsételte.
A 2008-as évben a csapatnak voltak hostess lányai, akik meccsnapokon végezték a munkájukat a stadionban. Minden csapat alkalmaz hostesseket, ebben semmi különös nincsen, azonban Brett Favre többet adott az egyik nőnek, mint egy kedves mosoly. Mindezt úgy, hogy az irányítónak akkor már két lánya volt, feleségével 14 éves koruk óta együtt voltak és 1996-ban házasodtak össze.
Jenn Stergernek hívták a nőt, aki korábban modellkedett és a Jetsnél talált új munkahelyet. (A nő egyébként szinte megszólalásig úgy néz ki, mint a játékos felesége.) Egy napon azonban Favre elkezdett képeket és hangüzeneteket küldeni neki. A képek nagy részén meztelenül pózolt és akadt olyan is, amely kihangsúlyozta az irányító péniszét is, a hangüzenetek nagy része szintén szexuális tartalmú volt.
“Az igazság az, hogy sosem találkoztam Brettel élőben. Nem fogtam vele kezet, nem öleltem meg, de még csak olyan közel sem kerültem hozzá, hogy azt mondhassam neki, “Heló”. Egyáltalán nem ismertem és nem is ismerem őt. A mai napig rengetegen nem látják, hogy valójában internetes zaklatás áldozata lettem. Nem voltam a barátnője, nem voltam a szeretője, semmi fizikai érintkezés nem volt köztünk és ezt a mai napig nem akarják elhinni. A képekkel nem kezdtem semmit. Nem akartam őt bajba keverni, nem akartam eladni a képeket vagy megfenyegetni vele. Egyszerűen csak a munkámat végeztem és megtalált az üzeneteivel”
– mesélte Sterger később a történtekről.
Jenn a mai napig nem tudja, hogy Favre egyáltalán honnan szerezte meg a telefonszámát, vagy hogy miért kezdett el neki írogatni és képeket küldeni. Az irányító végül olcsón megúszta a dolgot, mindössze egy 50,000 dolláros büntetést kapott és ezzel le is zárult az ügy.
A végjáték
Brett Favre a Jets után új terepre ment, méghozzá egészen Minnesotába. Két évig játszott a klubnál és első évében berobbant. 12-4-es szezonnal zárt a csapatával, ő pedig 4202 yarddal és 33 hatpontossal vette ki a részét a sikerekből. Elképesztő teljesítményt nyújtott, főleg a Packers ellen. Bizonyítani akarta, hogy 40 évesen is képes arra, mint amire 20-as éveiben képes volt, és ez sikerült is neki. Rájátszásba került a Vikings, azonban nem vált valóra a Super Bowl-álom, mivel a New Orleans Saints legyőzte őket a rájátszásban.
A Giants elleni NFC-döntőhöz hasonlóan ez a mérkőzés is hosszabbítással ért véget. A Saints nyerte a pénzfeldobást és a saját 39 yardos vonaláról indítva a támadást mezőnygóllal zárt, ezzel eldöntve a találkozót, így minden idők egyik legjobb Vikingsa, a Favre-val, Adrian Petersonnal és Jarred Allennel fémjelezett csapat nem jutott be a döntőbe (ahol Favre nem mással, mint Peyton Manninggel találkozott volna).
A kudarc ellenére még visszatért Favre, 41 évesen is ott állt a center mögött. Mindent kihozott magából, amit csak tudott, de ami talán még fontosabb, hogy az egészet kimondhatatlanul élvezte is. 13 mérkőzésen lépett pályára, miután a Bills elleni találkozón megsérült a válla, ezzel véget vetve a 297 meccses vasember-sorozatának (a rájátszással együtt zsinórban 321 összecsapáson játszott).
Ebben nagy szerepe volt annak, hogy áldozatul esett a “Bountygate” nevű botránynak is, amikor a New Orleans Saints játékosai közül többnek is fizettek azért, ha sérülést okoznak az ellenfeleknek. Favre-ot Anthony Hargrove találta meg az NFC-döntőn, a testének ez tette be a kaput, a 2010-es szezon már minden igyekezete ellenére is csak a levezetésről szólt. A következő év elején hivatalosan is bejelentette visszavonulását az NFL-ből – ezúttal véglegesen.
“Amikor édesapám meghalt és vége lett életem egyik legjobb mérkőzésének, a feleségem azt mondta nekem a hazafelé tartó repülőúton: “Édesapád azt mondta nekem, hogy reméli, és alig tudja kivárni a napot, amikor bekerülsz a Hall of Fame-be és bemutathat téged itt, mindenki előtt”. Egészen addig a napig nem is gondoltam rá, hogy idáig eljuthatok. Olyan akartam lenni mint a példaképeim, de ez a szint meg sem fordult a fejemben. Attól a naptól azonban semmi más nem lebegett már a szemem előtt, csak ez. Remélem, ahogy lenéz most rám, büszke. Mindent tőle tanultam. Hogy legyek kemény, legyek csapatjátékos és soha ne legyen semmi fontosabb a saját csapatomnál. Remélem sikerrel jártam, és ha most itt lenne, a legbüszkébb apává tehetném.”
– mondta a játékos öt évvel később, a Hall of Fame-be iktatása után. Úgy vonult vissza, hogy minden releváns QB-rekordot ő birtokolt (még a legtöbb INT rekordját is), és mindent elért, amire csak egy NFL-játékos vágyhatott. Nem volt tökéletes, voltak hibái a pályán és a pályán kívül is, de mindent egybevetve aligha lehet kérdés, hogy sikerrel járt és büszkévé tette az édesapját.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások