Pat Tillman – A példakép

Egy csodálatos, követendő példa. Keményen dolgozó, okos, hűséges és hazafias, aki sosem hagyott volna cserben senkit. Mindig jobban érdekelte valaki saját magánál, lehetett az családtag vagy csapattárs. Az életét áldozta fel az országáért és azért, amiben hitt. Bemutatjuk Pat Tillmant. 

Patrick Daniel Tillman 1976 novemberében született és Kaliforniában töltötte gyermekkorát szüleivel és két fiatalabb testvérével. Mindig is érdekelték a sportok, a tehetsége is megvolt hozzá, különösen a foci ment jól neki – bár annyira nem, hogy a nagy álma, a Stanford is megkeresse. Végül az Arizona Egyetemre ment továbbtanulni sport ösztöndíjjal.

A gimihez hasonlóan az egyetemen is linebackerként számoltak vele. Bár alacsonyabb volt, mint a prototípus LB-k, így is kiemelkedett közülük: meccseket tudott eldönteni, mindenkit levadászott a pályán. 1997-ben tagja volt a csapatnak, amely hibátlan szezonnal került be a Rose Bowlba. Rengeteg díjra jelölték és ezek közül sokat meg is kapott, többek között a Pac-10 év védője díjat vagy a Sun Angel Student Athlete of the Year elismerést. Tillman ugyanakkor nem csak a pályán nyújtott elképesztő teljesítményt, hanem az iskolapadban is. Három és fél év alatt lediplomázott marketing szakon, mielőtt a profi karrier felé kezdett kacsintgatni.

“A maga embere volt, nem állíthatta meg senki. Sose mondták neki, hogy nem teheted amit akarsz vagy úgysem éred majd el a célod. Rengeteg mindent elért, amit akart és még több volt, amit el akart érni. Bármi iránt érdeklődtél, őt is érdekelte. Bármi bajod volt, megtett minden tőle telhetőt, hogy segítsen neked. Talán ez hagyta bennem a legnagyobb nyomot vele kapcsolatban. Tényleg tudni akarta, mi van veled, mi az, ami téged érdekel és ez egyáltalán nem volt tettetés az ő részéről.”

– mesélte róla Kyle Murphy, korábbi egyetemi csapattársa.

A vadász

Hiába volt azonban nagyszerű, mint ember, játékosként annyira nem tudott kitűnni, így az 1998-as drafton az Arizona Cardinals csak a hetedik kör 226. helyén választotta ki. Annak ellenére, hogy kezdetben szkeptikusak voltak vele kapcsolatban – mint ahogyan az az újoncokkal szemben általában szokás –, sok meglepetést okozott az NFL világának.

Mivel tudta, hogy a profik között már más pozícióban fog játszani, így jó előre felkészült arra, hogy safety lesz belőle. Ennek köszönhetően első évében mind a 16 mérkőzésen játszott, 10 alkalommal ráadásul ő volt a kezdő, végül egy sacket és 73 tackle-t jegyzett. És ez csak a bemelegítés volt.

Rengeteget edzett, fejlődött és küzdött, hogy még jobb legyen. Második szezonjában sikerült is emelni a szintet, a harmadik idényében pedig jött az áttörés, amikor 155 tackle, egy INT és két fumble került a neve melle. Egész egyszerűen egy állat volt a pályán.

Bárkinek nekiment és olyan erővel tette, mint kevesen. Gyors volt, okos, és mindig tudta, hol kell keresni a labdát és kinek kell adni egy nagyot. Nem csak a mérkőzéseken, de az edzéseken is ugyanezt csinálta – emiatt néhány konfliktusa is akadt, de ezt leszámítva mindenki szerette és tisztelte a csapatban – pláne azok után, amit később bevállalt.

A nagy döntés

A következő szezonban 12 meccsen játszott, ezalatt pedig hozta a tőle elvárt kiemelkedő teljesítményt. A Cardinals fel is ajánlott neki egy hároméves szerződést, de sokáig halogatta az aláírását. A legtöbb csapat ilyenkor visszavonja az ajánlatot, de érezték, hogy itt valami másról van szó.

A szeptember 11-én történt terrortámadások után Tillman úgy érezte, ideje átgondolni néhány dolgot az életében és egy másik úton elindulni. Végül úgy döntött, szeretné a hazáját szolgálni, így 2002 májusában bejelentette, hogy csatlakozik az amerikai hadsereghez és visszavonul a focitól. Elmondta tervét edzőjének, Dave McGinnisnek és arra jutott, hogy semmilyen formában nem szeretne nyilatkozni az ügyről a médiának, hiába kavar majd nagy port. A csapatra hárult tehát a feladat, hogy közöljék a hírt a szurkolókkal, a klubokkal és a ligával.

Tillman a testvérével, Kevinnel együtt vonult be a seregbe, ám mielőtt megtette volna, feleségül vette gimnáziumi szerelmét, Marie-t, egyfajta biztosítékot nyújtva szeretteinek a hazatérésre.

Tillmanék ősszel vettek részt egy alapkiképzésen Washingtonban, majd kis idő után tagjai voltak az első inváziónak Irakban. A védő folyamatosan tartotta a kapcsolatot szeretteivel, barátaival és a ligával is. Azt üzente, még egy küldetés, aztán hazatér és szeretne újra belevágni a fociba. Mindenki örült a hírnek és sok csapat érdeklődni kezdett iránta. A New England Patriots vezetőedzője, Bill Belichick különösen:

“Egy srác, aki hatalmas szívvel játszik, lojális, szívós és keményen edz. Ki ne akarna egy ilyen embert maga mellett tudni?”

– nyilatkozta Tillmanről egy interjúban.

A Seattle Seahawks is fente rá a fogát, de valószínűleg Tillman Arizonába akart visszajönni, bármennyi fizetést is ígértek volna neki. Rengeteg lehetőséget, ajánlatot kapott volna hazatérése után, de sajnos nem így volt megírva.

A tragédia

Mivel önkéntesen vonult be, bármikor dönthetett volna úgy, hogy otthagyja a sereget és hazatér. Haza is akart, csak még egy utolsó bevetésre akarta kísérni a bajtársait. Ekkor már Afganisztánban volt, ahol 2004. április 22-én életét vesztette egy baráti tűz során.

Tillman egységét egy afgán katonákból álló csoport támadta meg. Az összetűzésben ő és egy afgán férfi halt meg – mint kiderült, mindkettőjükkel a saját társai végeztek, amikor fejetlen zűrzavar alakult ki a harctéren.

A családnak először azzal a magyarázattal állt elő a hadsereg, hogy Tillmant akkor lőtték le, mikor egy hegyvidékes területen segíteni akart egy társának, és kimentés közben, messziről kapta a lövést. A valóságra csak később derült fény, amikor a Tillman-család nyomozást kért, nagy botrányt kavarva az amerikai hadsereg körül.

R.I.P.

Egész Amerika gyászolt. Az emberek virágokat vittek a Cardinals stadionjához, mécseseket gyújtottak Tillman emlékére – az egész közösség megemlékezett a kiváló védőről, aki immáron háborús hőssé vált. Több emlékmű is készült a tiszteletére, korábbi csapata például egy bronzszoborral tiszteleg az emléke előtt a Phoenix Stadium mellett.

2004. szeptember 19-én minden csapat minden tagja viselt egy matricát a sisakján Tillman emlékére. Egykori irányítója az egyetemen és a Cardinalsban, Jake Plummer javasolta, hogy a szezon további részében is hordják ezeket, azonban a Denver Broncos – akkori csapata – nem engedélyezte. Jake szakállat növesztett, és haját sem vágatta le barátja emlékére.

Halála óta minden évben megrendezik a Pat Tillman futást Arizonában, amin részt vesznek kisgyerekek, felnőttek, veteránok, idősek. Mindenki, aki tiszteli és szereti Tillmant, lefutja a 4.2 mérföld távot (ez volt a mezszáma az egyetemi csapatában). Felesége és családja megalapította a Pat Tillman alapítványt, mellyel segítik az embereket és a hazatért katonákat, hogy új karrierbe kezdhessenek. Mezszámát mind egyetemén (42), mind profi csapatánál (40) visszavonultatták.

“Mindig arra törekedett, hogy a legjobb legyen, azt csinálta, amit akart és senki nem tudta megakadályozni őt ebben. Megtanította, hogy hinni és bízni kell magadban minden percben. Ma mindenki úgy ismeri őt, mint egy háborús hőst. Egy önzetlen ember, aki feláldozta a karrierjét, hogy azt tegye, amiben a legjobban hisz és ezért fognak róla éveken át beszélni. Mindenkivel törődött, akit csak ismert és mindig volt ideje mindenkire. Az utolsó bevetése előtt beszéltem vele, épp akkor mentem keresztül egy nehezebb időszakon. De ő akkor, ott, olyan messziről felhívott, csak hogy tudja, rendben vagyok-e. Nem nekem kellett hívni őt, ő tette. Ilyen ember volt. Nagyon hiányzik.” (Jake Plummer)