Eddig öt olyan játékos volt az NFL-ben, aki 10 éves, vagy annál hosszabb, úgynevezett életre szóló szerződést kapott csapatától. Ezen játékosok karrier statisztikáit vizsgálva megállapítottuk, hogy csapatszinten romló, egyénileg stagnáló teljesítmény követte a szerződéskötés évét.
A Hiflylabs munkatarsainak – Rábay Kristóf, Füredi Balázs es Soós Márk – elemzését olvashatjátok.
Patrick Mahomes mindösszesen a 6. játékos az NFL történetében, akinek kvázi életre szóló kontraktust ajánlott fel csapata. A 24 éves irányító két teljesnek tekinthető szezon alatt elnyerte az NFL Offensive Player of the Year (Legjobb Támadójátékos), valamint az MVP (Legértékesebb Játékos) díjakat, majd Super Bowl győzelemhez vezette csapatát, melynek szintén MVP-jének választották. Az összesen 36 meccsen nyújtott teljesítménye elegendő volt ahhoz, hogy csapata, a Kansas City Chiefs – bármely sportágat tekintve – minden idők legnagyobb teljes összegű, és egyik leghosszabb szerződését ajánlja fel neki, mellyel összesen 450 millió dollár kerülhet kifizetésre 2022 és 2031 között.
Az 5 másik “életre szóló” szerződést kapó játékos mind irányító: Brett Favre, Drew Bledsoe, Donovan McNabb, Daunte Culpepper és Michael Vick.
Vajon miképp alakult az ő teljesítményük szerződésük megkötése előtt és után? Milyen tendenciákat mutatnak a statisztikáik? Mit tettek le az asztalra, hogy extra hosszú szerződéseket kapjanak, és mennyire érte meg a kluboknak a hatalmas összegek elígérése? Amire először érdemes felfigyelni, az a játékosok karrierje klubok és szezonok tekintetében.
A nyilvánvalóan a klubhoz kötés szándékával létrejött szerződések ellenére a játékosok kivétel nélkül csapatot váltottak, ráadásul Favre-ot és McNabb-ot leszámítva egyikük sem játszott 10 évet, melyre a szerződések kötődtek. Favre és Bledsoe 9 és 8 év alatt bizonyítottak, a többiek 3-4 év játék után kapták meg a nagy pénzt, míg Mahomesnek ez csak 2 teljes szezonjába telt. Zárójeles érdekesség, hogy az életre szóló szerződéseknek mintha az ezredforduló tájékán lett volna az aranykora, majd másfél évtizeden keresztül, 2020-ig nem volt ilyen kontraktusra példa.
A kifizetett összegek évekre számított átlagosításuk alapján Mahomes szerződését mégcsak nem is az infláció vagy általános szerződés-összeg növekedés magyarázza: az ifjú tehetség teljesen új szintre emelte az NFL sztárirányító fizetést.
A korábbi 10+ éves szerződések éves fizetése aprópénz a jelenlegi sztárirányítók fizetéséhez képest, akik szintén eltörpülnek Mahomes bevételével szemben.
A következőkben a kizárólag 10+ éves szerződéseket elnyerő játékosokat hasonlítjuk össze. Mivel mindegyikük irányító, logikus a passz-statisztikák szemügyre vételével kezdeni. Ezen a téren azonban a szerződéskötés előtti és utáni időszakok között nincs egy egyértelmű, mindenkire jellemző tendencia. Ami kiemelkedik viszont, az Mahomes színvonala, amely minden tekintetben sokkal magasabb a többiekhez képest.
Az irányítók Favre és Bledsoe kivételével mindannyian fontos játékelemként tekintettek a futásra, Mahomes-t beleszámítva.
A futási statisztikákat nézve mindenkiről elmondható általánosságban a teljesítmény-csökkenés: mind a futási próbálkozások, próbálkozásonkénti és így meccsenként megtett yardok is csökkentek a szerződések megkötése után. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy a futási romlás vajon passzolásra való átállásnak köszönhető-e. A válasz az, hogy igen, ugyanis már a szerződést követő 3 év alatt is folyamatosan növekedett a passzolási és futási próbálkozások aránya.
A futási statisztikák esetén érdemes megfigyelni Mahomes pozícióját is: minden esetben a Bledsoe-Favre páros és a Vick-Culpepper-McNabb trió között helyezkedik el, igen kíváncsivá téve az NFL rajongókat, melyik játékfajta felé fog elmozdulni az elkövetkezendő évek során, esetleg szinten tartja futásának és passzolásának arányát.
Az egyéni teljesítmények mellett a csapatszinten mérhető sikerek is nagyon fontos tényezők annak megállapításában, hogy megéri-e 10+ éves szerződésekben gondolkodni.
Jól látható, hogy a tendencia romló, maximum stagnáló: a hosszú szerződések előtt az irányítók vezette csapatok több meccset nyertek szezononként. A vesztett meccsek arányának növekedése egyenesen kihat az irányítók csapatainak utószezonba jutásának gyakoriságára is. A szerződés aláírást követően a rájátszást elérő szezonok aránya szintén visszaesett.
Patrick Mahomes nagyjából 80%-os győzelmi ráta mellett robbantott bankot. Ezt az arányt szinte lehetetlen tartani, no persze szolgáljon neki ösztönzőként a hosszú szerződést ugyan sose kapó, de 75%-ot meghaladó nyereségi arányt szinte folyamatosan hozó Tom Brady, akinek nem kis eséllyel egyébként is nyomdokaiba léphet Mahomes, sikereit, rekordjait és kialakított imázsát tekintve.
A rájátszási esély-csökkenés mellett kiemelendő, hogy az irányítók közül kizárólag Favre és Bledsoe jutottak be Super Bowlba – melyet Favre meg is nyert – szerződésük előtt, azt követően viszont csakis McNabb juttatta el csapatát a döntőbe, megnyernie viszont senkinek sem sikerült. Bledsoe ugyan részt vett a 2001-es döntőben és gyűrűt is kapott, azt viszont köztudottan már nem neki köszönheti a Patriots franchise.
Összességben 3 fő következtetést tudtunk megfogalmazni a tényszámok elemzéséből.
- Patrick Mahomes mind a passzolási, mind a csapatszintű mutatókban sokkal magasabb játék-színvonal mellett kapta meg szerződését, mely alapján számára eleve nehezebb lesz szinten tartani eddigi teljesítményét, ellenben jobban megalapozta a Chiefs bizalmát az ifjú játékosban.
- A csapatszintű mutatók (győzelmi-ráta, rájátszásba jutott szezonok százaléka) szinte kivétel nélkül romlani látszódtak az eddigi 5 játékost nézve. Ez, valamint a tény, hogy minden játékos kivétel nélkül klubot váltott, csapatszinten nézve az ilyen hosszú szerződések felajánlása ellen szól.
- Patrick Mahomes-ról egyelőre nehéz eldöntenünk, hogy passzolás felé fordul, esetleg többet tervezi-e használni lábait. Az öt korábbi játékost tekintve szerződéskötés előtti futási teljesítményüket egyiküknek sem sikerült megtartani, ugyanis már a szerződéskötést követő első pár évben a futási kísérletek kárára a passzjáték felé fordultak.
Érdekes cikk, pár apróság zavar benne azért:
1.) Mahomes-t kivéve minden játékos több évet töltött már a ligában, mire megkapta a 10+ éves szerződést (mondjuk a 8 éve ligában lévő QB-nak minek adni 10 éves szerződést… pláne azokban az években, amikor jobban ütötték-vágták őket).
2.) az infláció valóban nem feltétlenül magyarázza ezt a pénzt, ellenben a fizetési sapka növekedésével. Ma 10 milliórt nem hogy egy elit QB, de közepes szintű kezdő sem ír alá (gondolom, ha összevetnénk az akkor kor legjobban fizetett más prémium posztokon játszó játékosok fizetését, akkor ott is hasonlóan durva emelkedés lenne)
3.) mivel a liga egyre inkább passzorientéltabb lett, nem csoda, hogy ezek a mutatók jobbak Mahomes esetében
4.) a QB futások csökkenése pedig az öregedéssel is magyarázható
5.) eredményesség: megnéztem, hogy mekkora volt a salary cap az adott években, és ebből mennyit foglalt el a QB: Ez nyilván csalóka, mert nem lehet tudni, hogy a cap hogyan változik 10 évre előre, mennyivel nő, csökken; ráadásul a könyvelési trükkök is sokat segítenek.
Favre: 12%
Bledsoe: 10% (arra az egy Pats évre)
Culpepper: 10%
Vick:10-12%
McNabb: 8-10%
Mahomes: 11-17% (következő évekre várható)
Brady 10-11%, Brees 12-13%. Wilson 12-16%. Rodgers 11-17%.
Nincs itt semmi látnivaló, lehet továbbhaladni :D
Valóban a cap space az érdekes itt. A CBS készített múltkor egy cap space változással korrigált összeállítást posztonkénti bontásban. Ott pl Favre szerepel a QB TOP 5-ben (még ha nem is a mega, hanem az azt megelőző szerződésével) mai értékre átszámolva kb 37 milliós éves átlaggal.
https://www.cbssports.com/nfl/news/agents-take-the-biggest-nfl-contracts-of-the-salary-cap-era-for-each-position-adjusted-for-2020
Jó cikk, mint statisztikus az adatokból való következtések levonását kritizálnám. A kettes érv részben leírt, de inkább implikált következtése, hogy a szerződés követően romló teljesítmény jelzi nem éri meg szerződést adni nem állja meg a helyét. De érzem, hogy a cikk író sem akarta ilyen erősen leírni, csak tisztázni lehetett volna, hogy a szerződés megkötésének minőségét az határozza meg, hogy milyen lett volna a szerződés meg nem kötése esetén a csapat teljesítménye, amit persze nem lehet tudományos módszerekkel kimutatni. A győzelmi mutató visszaesése az irányítókkal kötött nagy szerződések után várható hogy visszaesik. Reprezentatívabban és hasonló következtésekre alkalmasabb lett volna, ha megnézitek azokat a csapatokat, amelyeknél az irányítók a draft szerződés követő nagy(de nem hosszú, 3-5 éves) szerződések megkötését követően mennyire esett vissza a győzelmi mutató és összehasonlítjátok ugyanannyi évre a hosszú (10eves) szerződések győzelmi mutató visszaesését. Esetleg ha találtok olyat, ahol több rövid (3-5 éves) szerződést kötött az irányító ott akár az egész 10 éves szerződés cilkusával összehasonlíthatjátok.
Nagyon érdekes lenne megnézni még, hogy a hosszú távú szerződések fizetési sapkában elfoglalt része (%) hogyan alakult, összehasonlítani a rövid távú szerződéseket kötő csapatok irányító fizetéseivel. Hiszen a szerződések értékelését a játékos teljesítménye és a sapkában elfoglalt teljesítmény együttese határozza meg. Meg lehetne nézni, hogy a romló győzelmi mutató összefüggésben áll-e a sapkában elfoglalt fizetéssel vagy a játékos teljesítmény mutatóival.(idősoros adatokkal 10 évre levetítve)
Persze ez inkább akkor fontos, ha valami tudományos lapban, vagy az athleticben akarjátok megjeleníteni a cikket. (A the athletic simán előfordulnak hasonló dolgok!!) Gondolom, hogy ti munka mellett nem akartok hosszú órákat ilyen statisztikai mutatókkal való játszadozással tölteni. A pff-es srácok megteszik és szanaszét keresik magukat vele.
Köszi a cikket!
Egyszer esnek a térdére vagy megy tönkre a válla… 10 évet kontakt sportban szerintem nagyon rizikós aláírni, még ekkora tehetségnek is, persze így áron alul megkapták, de úgy is az idő dönti majd el ezt… Utólag Bradynek is megérte volna annó, bár ő ritkán játszott nagy pénzért.
Wilsonon kívül nem sok mobilis irányító élte túl, ezért gondolom hogy bukó is lehet ez, és az ő este is mutatja hogy jól is járhat a Chiefs
??? Ez nagyon csapatbarát szerződés. Pl ha holnap véletlen a szomszédhoz nyit be és golyót kap a szeme közé akkor 64m DM et nyel be a csapat. Wentz-cel ugyanez 77M. Ha 2023-ban letépi a fejét az akkori Burfict akkor a csapat 2m DM et szív. Wentznél 15. Goffnál ez 8.6. Rodgersnél 2.8. Pedig azok 4 éves szerződéshosszabbítások voltak. Tavaly aláírva.
AZ NFL üzlet. Egy kiemelkedő játékos akár önálló branddé is válhat, amit jó döntés a csapathoz kötni, mert az nézőt és ezzel bevételt vonz. Ennek ellenére azt gondolhatjuk rohadt nagy bukó hosszú távra lekötni kiemelkedő játékosokat bitangsok pénzért, de ezek azt a látszatot is keltik, hogy a csapat hosszú távra tervez, hűséges és elkötelezett a sztárja irányába, aki ezt odaadással és lojalitással viszonozza, ami újabb vonzerő, kvázi közösségépítő hangulatot gerjeszt a rajongókban. Valami hasonlót csinált korábban már a Packers, vagy az elmúlt 20 évben(sőt, már korábban is) a Patriots. Nekik bejött, még akkor is, ha Bledsoe már az aláríást követő évben megrogyott, plusz a nyakára jött Tibi, aki BB támogatásával kinyírta. Sőt, még McNabb esetében is – hiszen a Philly közönége is igencsak nagy és egységes – és ha nem ekkora agyhalott barom Vick, akkor Atlantában is történhetett volna valami hasonló. Egyedül szegény Culpeppernél nem vált be, holott a fickó a szerződés után produkált egy nagyon jó és egy kiemelkedő évet, de aztán…
Mindenesetre tényleg kissé erőltetett ilyen hosszú távú szerződéseket preferálni és nem meglepő, hogy összesen öt ilyen volt eddig. Viszont jól látható, hogy egyik csapatot sem tette tönkre a döntés, sőt.
Jó cikk volt! 🙂
Nekem 2 dolog jött le. Mcnabb szerződése jött be legjobban. Ha KC drukker lennék örülnék PM szerződésének.
Culpepper-ről, mit lehet tudni? Nem ismerem a tagot.
Érdekes. De ez nem biztos, hogy összevethető azokkal. Pl ha Mahomy szarul játszik akkor ez gyakorlatilag 3 éves szerződés. Inkább arra tudok gondolni, hogy a nagy lóvé valami gondot okoz sokaknál. A lifetime contract irányítók (ex Vick) még egész jól viselték.