Mindenkinek szüksége van egy Tedy Bruschira

Elképesztő teljesítményt nyújtott a pályán, hihetetlenül keményen dolgozott, melynek gyümölcse három Super Bowl gyűrű lett. Harmincas évei elején átküzdötte magát egy súlyos agyvérzésen, majd visszatért a pályára. Ő Tedy Bruschi, az egyik legkitartóbb játékos, akit a liga valaha látott.

Tedy Bruschi gyermekkorát Kaliforniában töltötte, oda is járt gimnáziumba. Ekkor kezdett el focizni a Roseville Tigers csapatánál, de emellett birkózott és atletizált is, az ezekből szerzett tudást pedig a pályán is tudta hasznosítani – a védelem oszlopos tagja volt, ami több egyetem érdeklődését is felkeltette.

Végül az Arizona mellett tette le a voksát, ahol igazi sztár pass rusher lett belőle. 1993-ban robbant be igazán, amikor iskolai rekordot állított fel 19 sackkel, ő lett a csapat legértékesebb játékosa. Ezt a szintet a későbbiekben is hozta, a következő két szezonjában összesen 28,5 sacket gyűjtött, ám hiába a jó teljesítmény, nem igazán nyűgözte le a profi megfigyelőket – egyszerűen túl kicsi volt.

Bár az egyetemen meg tudott élni a sebességéből, de 185 centiméteres magasságával és 112 kilós tömegével aprónak számított a defensive end poszthoz (Khalil Mack például 191 centiméter és 122 kiló, az idei 1/2-es Chase Young pedig 196 centi és 120 kiló). Ellenben linebackernek pont megfelelő volt.

“Néztem a draftot a tv-ben és egy kis időre kimentem a szobából idegességemben. A családom és a barátaim voltak ott, akik egymással beszélgettek. Amikor visszamentem, és ránéztem a tv-re, villogott egy felirat, hogy: 86. választás, Tedy Bruschi, New England Patriots. Ránéztem a többiekre, hogy ti is láttátok ezt!? Ez most komoly? El se akartam hinni, de aztán Bill Parcells felhívott, hogy elmondja, linebacker leszek.”

– emlékezett vissza Bruschi.

Keserédes kezdés

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Újoncként főleg a speciális egységben alkalmazták, de szituációs pass rusherként a védelemben is kapott némi szerepet. Nem is játszott rosszul, már első évében döntőbe jutott a csapattal, ahol ráadásul két sacket jegyzett a Brett Favre fémjelezte Packers ellen, de ez sem volt elég a csapat győzelméhez: a Green Bay 35-21-re behúzta a találkozót.

A pályán is felemásan alakultak a dolgai. Bár az irányító siettetésében nem lehetett rá panasz, minden mással problémái voltak, ugyanis rettentő keveset tudott arról, hogyan is kell linebackerként játszani. Eleinte azt sem tudta, hogyan kell védekezni egy elkapó ellen, milyen route-okat futnak, hogyan kell lekövetni őket, hiszen sosem kellett ezzel korábban foglalkoznia. Rettentő sokat tanult és dolgozott az edzéseken, hogy minél előbb a kezdőbe verekedje magát, aminek lassan, de biztosan meg is lett az eredménye.

1999-ben és 2000-ben már linebacker szemmel is elkezdett jó teljesítményt nyújtani, egyre több szerelése és leütött passza lett, már nem volt gondja az elkapók levédekezésével. Emellett nagy örömére a speciális egységből sem maradt ki, mivel állítása szerint ott szeretett játszani legjobban: élvezte, hogy levadászhatja egy-egy punt alkalmával az ellenfeleket.

A dinasztia 

Ki ne ismerné a 2001-2004 közötti New England Patriotsot? Négy év alatt három Super Bowl-győzelem és a liga egyik legjobb csapata az akkori időben. Ekkor még nem Tom Brady volt a legnagyobb név a csapatban, hanem olyan védőlegendák, mint Richard Seymour vagy Ty Law, illetve a több alkalommal is kapitánynak választott Tedy Bruschi. Megállíthatatlanok voltak és mindent beleadtak a győzelemért.

Bruschi volt a védelem esze, remekül irányította a többieket, igazi vezéregyéniség volt a pályán és az edzéseken is. Csapattársaival jól kijött, remek humora volt és szívét-lelkét beletette a fociba. Elképesztően gyors volt, mindenhová odaért, nem hiába lett kétszer is All-Pro ez idő alatt.

“Mindenkinek szüksége lenne egy Tedy Bruschira, de ahhoz, hogy megtaláld, hatalmas szerencse kell. Nem lehet értéket szabni annak, amit ez a srác csinál. Amikor besétál egy megbeszélésre, vagy éppen a huddle-be, az emberek elhiszik miatta, hogy bármire képesek. Régóta hihetetlenül produktív játékos, pedig több poszton is meg kellett állnia a helyét. Mindent megtesz ezért a csapatért.”

– nyilatkozta róla Mike Vrabel, egykori csapattársa.

Azonban hiába a hihetetlen sikerek és a dinasztiaépítés, Bruschinak a rosszból is kijutott bőven.

A stroke

A 2004-es szezon végén a védő nemcsak megnyerte karrierje harmadik bajnoki címét, de élete első és egyben utolsó Pro Bowljára is meghívást kapott (ekkor még a döntő után játszották a gálameccset). Ekkor, pontosabban három nappal a Pro Bowl után egészségügyi gondjai akadtak: ébredés után zsibbadtnak érezte teste szinte egész bal felét. A karjában és a lábában jelentkezett a furcsa érzés, de azt gondolta, csak a Pro Bowl utáni  fáradtság, hiszen alig pihente még ki. Ahogy megpróbált felkelni az ágyból, leesett róla, és kúszva jutott el a fürdőszobájába.

Bevett pár gyógyszert majd visszakúszva megpróbált elaludni, de felesége, Heidi aggódott érte. Pár órával később fejfájás kínozta a védőt, ráadásul alig látott, így nem maradt más választása feleségének, kórházba kellett vinni Bruschit.

Hét órával később az orvosok megállapították, hogy Bruschinak stroke-ja volt, vagyis agyvérzése. Ebben az esetben az agy nem jut elég oxigénhez, ez pedig fájdalmat és zsibbadó érzést okoz a testben. Mint kiderült, a linebacker esetében ezt az okozta, hogy találtak egy lyukat a szívében. A vér nem tudott rendesen feljutni az agyába emiatt, így keletkezett a stroke.

Sokan aggódtak amiatt, hogy ezek után nem élhet majd teljes életet, de senki nem aggódott jobban, mint ő maga. El sem tudta képzelni, milyen lesz ezek után az élete. Szerencsére pár hónapnyi rehabilitáció után ott tudta folytatni, ahol abbahagyta: bár az agyvérzés az agya jobb hátsó felét érintette, mely miatt látás és koordinációs problémái adódtak, de mindezt a kezelésekkel ki tudták küszöbölni.

“A rehabilitáció alatt elképesztő érzelmi hullámvasutat jártam végig. Sokáig depressziós voltam, hogy ez mégis hogy történhetett velem. Az, hogy profi játékos vagyok, nagyban segített a gyógyulás folyamatában. Segített megérteni, hogy mennyire sokat kell küzdeni a sikerért”

– mesélte Bruschi egy nyilatkozatában.

A végjáték

Egy darabig azonban Bruschi úgy érezte, kiüli az egész 2005-ös szezont, megvárja míg teljesen rendbe jön. Azonban miután az orvosok megengedték neki, hogy a pályára léphessen, egy percig sem habozott. Nyolc hónappal az agyvérzés után, október végén visszatért és a Patriots visszakapta egyik legjobb védőjét.

Kilenc meccsen játszott és ehhez mérten remek formát hozott. Szerzett 63 tackle-t és két sacket is, mintha mi sem történt volna. Ugyanúgy vadászott az ellenfelekre, hajszolta a labdát és a humorérzékét sem vesztette el. Ugyanaz az életvidám, keményen dolgozó Bruschi volt, mint a stroke előtt.

Ezek után még három évig játszott a profik között, és ahogyan az lenni szokott, kora elkezdett látszani a teljesítményén. Ennek ellenére még többnyire állandó tagja volt a védelemnek, 2007-ben ráadásul a veretlen csapat tagjaként küzdhetett a negyedik bajnoki címéért, de ez a hab már nem került fel a tortára.

Egy évvel később visszavonult. 13 szezont játszott végig, összesen 1,110 tackle-t és 30,5 sacket jegyzett ez idő alatt. Összesen három Super Bowl-győzelmet tudhat magáénak, egy elképesztő visszatérést egy agyvérzés után, emellett bekerült a New England Patriots Hall of Fame-be is. Ahogy a visszavonulásakor mondta:

“Elértem mindent, amit valaha is el akartam érni a futballal.”

[/ppp_patron_only]