Minden évben van olyan játék, amit vadul elkezdenek másolni egymásról a csapatok, és minden edzőnek van olyan játéka, amit különösen szeret és annyira bízik benne, hogy nagyon sokszor használja, főként kulcsszituációkban. Mindkét ilyen eshetőségre hozunk most egy példát, ezen kívül megmutatjuk, Drew Brees hogyan palástolja karereje hiányát, illetve hozunk egy-egy érdekes játékot a 49erstől és a Brownstól is a hétvégéről.
Az NFL idei kedvenc játéka
Minden évben van egy játék, amit valaki bemutat és nagyon is sikeres, ezért sok más csapat átemeli a playbookjába. Idén ez a játék a counter reverse, amit ugyan Kyle Shanahan már régóta futtat, de idén többen is átvették, már legalább hat csapat játszotta ezt el. Múlt csütörtökön az Eagles a Giants elleni találkozó legelső játékánál.
Ahogy a nevéből is kiderül, egy reverse játékról van szó, az elején counternek álcázva. A reverse részt DeSean Jackson szolgáltatja, ahogy a játék eredetileg kinéző irányával ellentétesen megy nagy ívben keresztbe (orbit), és kapja is a labdát. Ez a kevésbé érdekes talán…
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
… A counter részt több dolog is szolgáltatja. A támadófal gap blokkolást alkalmaz jobbra tolódva, a jobb oldali guard pedig húz a bal oldalra. A tight end elindul a bal oldalra, a futó pedig tesz egy lépést jobbra, majd szintén balra indul (counter step). Így néz ki egy hagyományos counter játék, az első pillanatban elhitetve, hogy jobbra indul a play (támadófal jobbra, futó jobbra), majd megváltoztatva mégis balra alakítják ki a lyukat a futó előtt.
Narancssárgával jelöltem alább, hogy a counter esetén hogy nézne ki a játék. A tight end (Richard Rodgers) blokkolná a lyukba igyekvő védőt, a futó (Boston Scott) pedig a húzó guard és a tight end között megtalálná a rést és elfutna, ameddig tud. Most viszont nem ez történik, Rodgers megfordul, Scott nem kapja a labdát, Jackson viszont igen, így a jobb oldalra fog menni a játék.
A blokkolók megvannak, három a három ellen, tökéletesen sikerül a játék, a first down meg is lesz.
Az ilyen egyik oldalra jelzek, de aztán a másikra megyek játékok mindig látványosak, ezt a verziót pedig ebben az évben mindenki másolja Shanahanről (vagy egymásról), ezért kapja ez a szezon első felének “copycat” játéka címet.
Matt LaFleur kedvenc játéka
Minden Madden-játékos tudja, hogy vannak olyan játékok, amiket egyszerűen imádunk és annyira bízunk bennük, hogy nagyon sokszor alkalmazzuk, kiváltképp kulcsszituációban, amikor nagyon kell a first down. Matt LaFleurnek is van ilyen kedvenc játéka, amit jelen esetben hívhatunk All-Go HB Seamnek, de sokszor Jet motionnel van megfűszerezve, amikor vagy Jet HB Gonak vagy Jellónak is lehet nevezni. Ugyanezt a játékot már legalább nyolc különböző formációból és personnelből hívta be LaFleur, ami igazán impresszív. Általában van jet motion, most viszont e nélkül hívta be a főedző a playt.
Alapjában véve ez egy verticals játék, az alapelvei hasonlók, csak kicsit meg van fűszerezve. Leginkább azzal, hogy az egyik vertikális útvonalat a running back futja, ezt pedig általában nehéz levédekezniük a defense-eknek. Másrészt azzal, hogy van egy checkdown opció a szélen, ami legtöbbször jet motionből jön a túloldalról, de most épp nem így van, hanem Jamaal Williams megy ki a flatbe. Tonyan futja a szélső vertikális útvonalat, Dillon megy a seambe (általában Aaron Jonesé ez az útvonal), a keresztező route-ot pedig Adams futja jelen esetben. Ezzel jól megnyújtják a pályát és nehéz helyzetbe hozzák a védőket.
Rodgers először azt nézi a játékban, hogy hogyan reagál a safety (most egy van, de ha kettő lenne, akkor a több vertikális útvonal oldalán lévőt figyelné). Jelen esetben Adamsre figyel a safety, így Rodgers hamar tudja, hogy a szélre kell dobni a labdát. Igazából most mindkét opciója tök üresen van, de legtöbbször előbb a futót keresi a seamben. Kivéve akkor, ha nincs védő a szélen, tehát mondjuk nem cover3-at vagy cover4-et használ a védelem. Most nincs, így mehet az előrébb tartó tight endnek a labda.
Nem volt tökéletes a passz, vagy a tight end volt lassabb a vártnál, ezért nem lett TD a játákból, “csak” egy jól sikerült hosszú játék.
Így palástolja karereje hiányát Drew Brees
Nem titok, hogy Drew Brees karereje veszőben van. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne tudna hatékonyan játszani vagy hogy ne tudna kiváló dobásokat megereszteni. A karerőt viszont ki kell váltani valami mással: ésszel, pontossággal és úgynevezett anticipationnel (jó magyar szó híján maradjunk az angolnál). Milyen jó, hogy mindhárom megvan Breesben.
Ennél a játéknál egy deep out passzt fog megdobni Brees közel 20 yardért a túloldali hashmarktól az oldalvonalig. Ez az a dobás, amihez a leginkább kell karerő az NFL-ben, hiszen nagy távolságot kell utaznia a labdának és könnyen odaérhet a védő, ha nem tudod elég erősen megdobni. Vagy ha nem tudod több lépéssel előre, mi fog történni.
Az alábbi képen látható, hogy mikor indítja el Brees a passzt. Elkapója még csak el sem ért az útvonala törésééig, még le kell lassítania, irányt kell váltania és ki kell érnie az oldalvonalra. Ez az anticipation tökéletes példája az irányítótól, előre tudja, mi fog történni, hova fog érkezni az elkapója és hova kell helyeznie a labdát.
Ő pedig tökéletesen beteszi a cover2 legnagyobb lyukába a három zónázó védő közé. (Érdemes azt is megnézni, hogy a túloldalon szintén tök üresen volt az elkapója.)
Nem karerőből dobta meg ezt a labdát Brees, hanem észből, anticipationből és pontosságból. Ezekből pedig bőven van még neki.
Így add el jól a bubble screent
A 49ers támadósora valósággal szétszedte a Patriots védelmét. Nem sokan tudják ezt megtenni egy Belichick irányította egységgel, de Kyle Shanahannek ez már-már rutinszerűen sikerül. Most viszont nem egy ilyen átfogó sémabeli dolgot hoztam, hanem egy kis nüansznyi szépséget.
A játék alapvetően egy bubble screenek néz ki, Aiyuk megkerüli az irányítót és jön a jobb oldalra, várva a screent. Kittle és a szélen Bourne is úgy indul el, mintha blokkolnának, eladva a védők számára, hogy itt tényleg egy bubble screen lesz.
A Kittle előtt álló védő kiszagolja a screent, így megindul Aiyuk irányába. Jól is érezheti egy pillanatra magát, hiszen simán kikerülte a domináns blokkolásáról híres Kittle-t, csakhogy észre kell vennie, hogy mégsem bubble screen játék van, Kittle és Bourne ugyanis pár lépés után “úgy döntenek”, inkább futnak egy slant útvonalat. A csel bejön, Kittle tök üresen kapja a labdát.
Összességében egyébként így nézne ki felrajzolva a játék, orbit motionös bubble screen és double slants, csak ez utóbbiaknál pár lépés “színészkedés” is benne van a dologban.
Egy “késleltetett” flood concept
Baker Mayfield tökéletes három negyedet hozott le a Bengals ellen, így lehetett válogatni a szép játékaiból. Most az egyik kedvenc koncepcióm, a Flood concept egy variánsát mutatom meg ezek közül.
A Flood concept alapja a következő: megtölteni a pálya egyik oldalát elkapókkal, emberelőnyt kialakítva a védőkkel szemben, így létrehozni egy üres célpontot. Azért szeretem nagyon ezt a játékot, mert emberezés ellen egy jó irányváltás is elég a második vonalban lévő elkapótól, zónázás esetén pedig vagy a középső, vagy a legközelebbi célpont lesz szabadon, a védő mozgásától függően.
Általában egy Flood conceptet ugyanarról az oldalról induló három játékossal játsszák, a Browns viszont most nem így tesz, hanem kettőt is az ellenkező oldalról indít, így “késlelteti” ennek a kialakulását. Megteheti, hiszen a Bengals alig tudott nyomást helyezni Mayfieldre, így volt ideje passzolgatni.
A “céloldalon” lévő elkapó egy corner útvonalat fut (általában fly route szokott lenni, minél jobban elhúzva onnan a védőt), a túloldalról pedig érkezik egy shallow cross és egy deep cross, így kialakítva a hármas telítettséget a bal oldalon.
Tökéletesen sikerül a játék, Mayfieldnek van ideje kivárni, míg mindenki a helyére ér. A mélységben középső célpontja marad üresen, ugyanis a safetyt elhúzza a mélyre futó elkapó, az adott oldali zónázó cornerback pedig fellép a shallow crosst futó Landryre, így mögötte nagy terület nyílik meg a cover2 védekezés gyenge pontjában.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások