Az Öregember és a Csodafiú – Buccaneers @ Bears

Két 3-1-es gárda találkozik, mégis elég nagy különbség van a két csapat megítélésében. A Bears kisebb szerencséknek és gyengébb ellenfeleknek köszönhetően jól kezdett, de a mutatott játékuk alapján továbbra is kevesen várnak tőlük playoffot. Eközben a Buccaneers egyre magabiztosabb és összeszokottabb csapat benyomását kelti, akik könnyen kompetitívek lehetnek a rájátszásban is.

Öregember nem vénember

Tom Brady csapatváltásával kapcsolatban sokan szkeptikusak voltak, valamint elmúlt évekbeli teljesítménye is aggodalomra adhatott okot a jövőt illetően. Négy forduló után azonban kijelenthető, hogy nem ebben az évben zuhan(t) be a legendás irányító.

Az ötödik fordulóra kanyarodva touchdown átadásokban harmadik, yardokban hatodik, tiszta zsebben pedig a negyedik legpontosabb irányító a ProFootballFocus adatai szerint. Satnya karja pedig olyannyira bírja az idő próbáját, hogy 20 yardot meghaladó labdákból egyenesen ő gyűjtötte a második legtöbb yardot a ligában. Mindezeket a számokat úgy produkálja, hogy a jónak titulált Buccaneers elkapó szekció gyengélkedése miatt az ő labdáit ejtik el a legnagyobb százalékkal a társak. Megsüvegelendő teljesítmény.

Ami viszont ezen a mérkőzésen igazán releváns lehet és Brady apó egyetlen Achilles sarka így öregkorára, az a nyomás alatti játék. Ebben ugyanis kifejezetten gyengén teljesít, mindössze a passzainak 44 százaléka talál célt, ha megzavarják, márpedig péntek hajnalban erre jó esély mutatkozik. A Bears defense ugyanis nem olyan félelmetes, mint 2-3 éve, de továbbra is képes a védőfal dominálni a gyengébb offensive line-ok ellen. A Tampa Bay támadófala ugyan eddig elég jól muzsikál, de található benne gyenge pont, amit a Macik védelme kihasználhat.

Donovan Smith például ilyen, aki az eddigi négy forduló alatt már 3 sacket és 8 nyomást engedélyezett az ellenfeleknek. De hasonló számokat tud felmutatni a fal közepén Alex Cappa is, aki szintén sok siettetést hozott Brady nyakára. A Bears passzsiettetés sackekben nem tartozik a liga elitjéhez, de nyomásgyakorlásban annál inkább. Khalil Mack 22-szer, Akiem Hicks pedig 16-szor zavarta meg az ellenfelek irányítóit, ezek pedig a saját posztjukon top3-as számok. A meccs kulcspárharca lehet tehát, hogy a falak csatáját ezen az oldalon a Bears megtudja-e nyerni, mert csak így lesz esélyük lelassítani Bradyéket.

Ugyanis ha a védőfal nem tud nyomást gyakorolni az irányítóra, akkor a veterán QB folytathatja eddigi dominanciáját a pálya mély részén. A Bears secondary ugyanis nem tudja hozni a korábbi formáját, a legjobb játékosuk az újonc Jaylon Johnson, aki valóban a védelem jobb játékosai közé tartozik, de az egész egységet minősíti, hogy ehhez egy közepes teljesítmény is elég tőle. Ahogy fentebb említettem a 20 yardos átadásoknál Brady egyelőre a ligaelitbe tartozik, és pont ilyen mély labdákkal lehet a Bears defense-t keresztre feszíteni.

Hasonló fejfájást okozhat a két tight end a pálya közepén, mert Danny Trevathan, Roquan Smith és Eddie Jackson (akik fő feladata lenne ezt a részt biztosítani) konkrétan kritikán alul teljesítenek coverage-ben. Hárman együtt az őrizetükbe szánt labdák több mint 80%-át engedik értékesíteni és elkapás után is rengeteg yardot engednek. Ezen mindenképpen változtatniuk kell ezen a meccsen, mert Rob Gronkowski kezd magára találni, Brate is használható és a meglepetés ember Scotty Miller is itt éli ki igazán magát (OJ Howard lehetett volna még veszélyes, de sajnos egész évre kidőlt). Annál is inkább hangsúlyos lehet a szerepük, mert a Tampa Bay elkapószekció továbbra sem makkegészséges. Még ha tudják is vállalni a játékot, Godwin és Evans akkor sem lesz teljes értékű.

Minden csoda három napig tart

A labda túloldalára evezve a Bears irányítókérdésével kell kezdenünk. Az teljesen nyilvánvaló, hogy Trubisky sem rövid, sem hosszútávon nem megoldás a Macik számára. Ellenben Nick Folestól sem lehet azt a csodát várni, ami a mesékben történik és persze kifuthat neki egy-egy jobb teljesítmény, de összeségében nem lesz jobb.

A liga egyik legpontatlanabb irányítója, miközben átlagosan alig próbálkozik 6 yardnál hosszabb passzokkal, aminél csak Wentz és Darnold statisztikája rosszabb. Az offense gyengélkedését nem lenne fair persze csak az ő nyakába varrni, mert Matt Nagy is megbukott, mint offense guru. A Bears játéka hónapok (évek) óta nem igazán mutat fejlődést.

A Buccaneers ellen márpedig el fog kélni a kreativitás, mert semmiben sem kiemelkedő az egység, ellenben elég kiegyensúlyozottak. A nyomás a fal szélén kívül a fal közepéről is érkezik, köszönhetően Vita Vea fejlődésének és Ndamukong Suh játékának, akik ketten együtt 20 nyomást produkáltak már a szezonban. Hogy ez miért fontos? Mert a Bears támadófalának a közepe talán a leggyengébb idén. Cody Whitehair játéka rengeteget esett vissza az elmúlt évhez képest, de James Daniels és Germain Ifedi sem lehet büszke a teljesítményére. Mindenképpen itt okozhat a legnagyobb pusztítást a vendég gárda.

Mint említettem a Bears passzjáték elég rövid passzokkal operál, ez pedig azt jelenti, hogy viszonylag nagy nyomás lesz a linebacker soron és a box közelében dolgozó defensive backeken. Ennél jobban nem is jöhetne semmi kapóra a vendégeknek. Ugyanis a liga legjobb formában lévő linebackere náluk játszik Lavonte David személyében, aki egyszerűen makulátlan coverage-ben. Hozzá csatlakozik Carlton Davis és Antoine Winfield is, akik kiváló ütemben képesek megérkezni a line of scrimmage közelébe és mint a gyorsvonat takarítják el az ellenfelet.

A leírtakból szerintem egyértelműen kitalálható, hogy a Buccaneerst egyértelmű esélyesnek gondoljuk, mert nem elég hogy nekik van magasan a jobb irányítójuk, a jobb keretük, de a játékuk is tökéletesen alkalmas a Bears ellen. Az egyetlen esélye a hazaiaknak, ha a Bradyt folyamatosan nyomás alatt tudják tartani, mert ebben az esetben akadozhat az előrehaladás és egy kevés pontos mérkőzésen megfoghatják az ellenfelet.