Istenítélet a Bourbon Streeten

A New Orleans-i katedrálisba egy új fiatal főpap érkezett, aki már az első naptól fogva megpróbálta megváltoztatni a templom életét. Az ott szolgáló papok eleinte tűrték a fiatal főpap új elképzeléseit, de gyorsan elegük lett belőle, és végső kétségbeesésükben felkeresték a korábbi főpapot. Az idős, már nyugdíjazás szélén álló főpap meghallgatta panaszukat, és egy merész párbajra hívta a fiatal utódját. A legnagyobb vihar idején mindketten kiállnak a Bourbon Street közepére, és aki túléli az éjszakát, az döntheti el, mi legyen a katedrális sorsa. A fiatal főpap nevetve fogadta el a kihívást, gondolván nem történhet semmi baj. Sokáig igaza is volt, hiszen hiába szakadt az eső, és zengett a mennydörgés, egyikük sem szenvedett semmilyen kárt. A vihar már majdnem odébbállt, mikor hirtelen hatalmas villám csapott le az égből, ami egyeneset a fiatal főpapot találta el, aki azon nyomban szörnyethalt. A katedrális szolgái Istenítéletként értelmezték az eseményeket, és az Úr akarata volt, hogy megszabaduljanak a fiatal főpaptól.

Los Angeles Chargers @ New Orleans Saints 27 – 30 OT

A Chargers megint megcsinálta. Az elmúlt hetekben (és években) több olyan meccset is lejátszott erősebb ellenfelek ellen, amit nagyon jól kezdett, és simán megnyerhetett volna, de a végére sikerült elszúrni. Ez a hétfő esti rangadó is ezen meccsek sorát gyarapítja.

A Chargers nagyszerűen kezdte a meccset, Herbert mindent megdobott, a védelem pedig teljesen kikapcsolta a Saints támadósorát (még INT-et is szerzett, amit 1 yardig hordtak vissza). 2 perccel a vége előtt még 20-3-ra vezetett a Chargers, de a félidő végén a Saints össze tudta rakni a meccs első értékelhető drive-ját, ami TD-vel zárult.

Lélektanilag fontos momentumot szerzett a Saints, viszont ez nem jelentette automatikusan azt, hogy meg tudják fordítani a meccset. A Chargers védelme továbbra is megtett minden tőle telhetőt, és ameddig erejükből fakadt gátat szabtak a fordításnak. Csakhogy a támadók nem könnyítették meg a helyzetüket. Az első félidő parádéja után a Chargers hirtelen átváltott ultrakonzervatívra, és egyik kiszámítható játék jött a másik után. 1&10-re mindig futás volt természetesen vagy 0 yardért vagy nagyon minimális előrehaladásért. Sokszor még második és hosszúra is futójáték jött, amivel megint nem haladtak semmit. Aztán harmadik és hosszút meg oldja meg Herbert. Érthetetlen, miért vették ki a labdát Hebert kezéből, aki az első félidőben megmutatta, képes ő jó drive-okat vezetni. Így ahelyett, hogy megbíztak volna benne, csak akkor kapott esélyt, mikor már nagy volt a baj.

Ennek a konzervatív támadófilozófiának köszönhetően a Chargers drive-ok mind gyors puntokkal értek véget, a védelem semmit nem pihent, a Saints pedig kihasználta ezt, és a negyedik negyedre sikerült egyenlíteni. Ráadásul nem is akárhogy! Brees egy 41 yardos TD-t osztott ki Jared Cooknak, és ennél a passznál a labda 31 yardot a levegőben tett meg. Az elmúlt mérkőzések csak checkdown passzai után jó volt látni, hogy azért néha még el tud sülni Brees karja.

A Chargersnek ezen a ponton már nagy szüksége volt egy villanásra az offense-től, de megint jött az ultrakonzervatív játékhívás. Elsőre futás, másodikra futás, 3&10-re meg oldja meg Herbert. És megoldotta. Az irányító észrevette, hogy a Saints védelem lemaradt Mike Williamsről, és gyorsan odadobta neki a labdát, 64 yardos TD-t szerezve ezáltál.

Ekkor már nagyon kevés idő volt hátra, viszont a Saints offense lendületben volt, a Chargers védelem pedig már alig kapott levegőt. Ahogyan az várható volt, a Saints végig ment a pályán, viszont ezúttal nem Brees kezébe adta Sean Payton a labdát. Tyasom Hill kapta meg az esélyt, hogy kijavítsa a korábbi hibáit, és élt a lehetőséggel. Hill 9 yardos TD futásának köszönhetően újra egyenlített a Saints.

49 másodperc maradt az órán, viszont a Cahrgersnek megvolt mindhárom időkérése. A támadósor képes lett volna ennyi idő alatt végigmenni a pályán, mindössze értelmes playhívásokra lett volna szükség. Ennek megfelelően a saját 23 yardoson az első play egy draw futás volt. Ezt látván gyakorlatilag mindenki biztosra vette, hogy hosszabbítás lesz, mert ilyen playhívás mellett a Chargers soha nem fog mezőnygól távolságba jutni. Herbert és Mike Williams azonban megoldotta. Gyakorlatilag az utolsó lehetőséggel élve Herbert újra megtalálta Williamst, aki a fizika törvényeit meghazudtolva kapta el a labdát a Saints 32 yardosán.

Köszönhetően a kezdeti rossz playhívásoknak, a Chargersnek nem maradt ideje több játékra, így abban kellett bízni, hogy Badgley 50 yardról belövi. Végül azonban kapufa lett, így jöhetett a hosszabbítás.

A ráadásban a Saints támadott először, viszont csak mezőnygólt sikerült szerezni. A Chargers megkapta az utolsó utáni esélyét, hogy megnyerje a meccset, de végül még first downt sem sikerült szerezni (természetesen 1&10-re megint futás jött), így a Saints diadalmaskodott.

A Chargers rengeteg ponton megnyerhette volna ezt a meccset, de hagyta kicsúszni a kezei közül. Ez pedig egyáltalán nem a játékosok lelkén száradt. Herbert ezúttal ténylegesen hiba nélkül játszott, 264 yardot és 4 TD-t osztott ki eladott labda nélkül. Amikor a kezébe került a labda, akkor abból baj soha nem történt. Csakhogy a Chargers kivette a kezéből a labdát, és ragaszkodott a futáshoz, ami egyáltalán nem működött. A negyedik negyed közepén a közvetítésben kitettek egy statisztikát, miszerint a Chargers 15 alkalommal futott 1&10-re, amiből összesen 14 yardot szereztek. Ez a meccs végére sem lett sokkal jobb. Az edzők teljes mértékben megérdemelték ezt a vereséget. A játékosok nem.

A Saints ügyesen kihasználta ellenfele edzői hibáit, és a Chargersszel ellentétben egy sokkal kiszámíthatatlanabb és kiegyensúlyozottabb támadójátékot tudott felmutatni. Az első 28 perc katasztrófa volt, utána viszont újra azt a Saints offense-t láttuk, amit az utóbbi években megszokhattunk. Brees is végre bele mert állni a 10 yardnál távolabbi dobásokba. Csúnyán kezdte ezt a meccset a Saints, de amikor kellett, akkor képes volt változtatni a stratégián, így megérdemelten nyert.