Takaréklángon is nyert a Seahawks és a Ravens, veretlen maradt a Bills

A Seahawksnak és a Ravensnek sem kellett kiadnia magából mindent ebben a körben, takaréklángon is összejött a győzelem. A Bills megőrizte veretlenségét, a Cardinals pedig kiábrándító vereséget szenvedett.

Seattle Seahawks @ Miami Dolphins 31 – 23

Előzetesen nagy légiparádéra lehetett számítani, hiszen az egyik oldalon az MVP formában játszó Russell Wilson állt, a másik oldalon pedig Fitzpatrick, akinek ha olyan napja van, akkor bárkit szétpasszol. Hamar kiderült azonban, hogy ezúttal nem lesz mágia, Fitzpatrick már a harmadik passzával eladta a labdát, amit a Seahawks ki is használt, és gyors TD-t szerzett. Ezután azonban nagyon visszavett a lendületből a Seahawks, és a következő 25 percben mindössze egy mezőnygólt tudott értékesíteni. Igaz, nagyon nem is volt szükség pontokra, mert a Miami sem erőltette meg magát. A félidő végére azonban sikerült felpakolnia 9 pontot a Dolphinsnak, mire a Seahawks is észbe kapott, és Wilson 21 másodperc alatt végigment a pályán egy újabb TD-ért (24 másodperc volt hátra, mikor megkapta a labdát).

17-9-nél Seahawks újra biztonságban érezte magát, így ismét visszavett a lendületből, és várta, hogy vége legyen a meccsnek. Aztán a negyedik negyedben a Dolphins feljött 2 pontra, mire a Seahawks újra nagyon könnyen végigment a pályán. Újra 8 pont volt az előny, és ez csak tovább nőtt, mikor Fitzpatrick megint eladta a labdát, amiből a Seahawks újabb TD-t ért el.

Ezen a ponton véget érhetett volna a meccs, de a Dolphins még próbálkozott. Sikerült is 31-23-ra feljönni, és ha a védelem összehoz egy puntot, akkor még bármi történhetett volna. A Seahawks azonban megcsinálta a first downt, igaz elég furcsa módon. A bírók nem tudták eldönteni, megvan-e a first down, így behívták a láncot, hogy lemérjék. Az élőképen úgy nézett ki, hogy a lánc és a labda között nagyjából 5 cm van, de a bírók, akik fölötte álltak first downt ítéltek, és mivel több időkérése nem volt a Dolphinsnak, így véget ért a meccs.

Bár a vége furcsára sikeredett, de a Dolphinsnál lényegében azon ment el a meccs, hogy a vörös zónához érve megállt a tudomány, és csak mezőnygólok jöttek. Kevés csapat van, amelyik ellen mezőnygólokkal nyerni lehet, és a Seattle nem tartozik közéjük.

A Seahawksnál pedig végig az volt az ember érzése, hogy ez a csapat takaréklángon ég, és igazából végig azt várja, mikor mehet már végre haza. Csak akkor csinált bármit is, ha az ellenfél kicsit közelebb került hozzá. Akkor viszont tényleg megállíthatatlan volt az offense.

(jarred)

Baltimore Ravens @ Washington Football Team 31-17

A Chiefs elleni csúfos vereség után a Ravens kapott egy kis önbizalomnövelőt a csodás NFC East első helyén álló csapatának személyében. A mérkőzés sima volt, de ez a Baltimore egyelőre messze van a tavalyi gárdától, ennél azért többet vártunk (vagy legyünk jóhiszeműek, és mondjuk azt, hogy a legjobb formát és játékokat a rájátszásra tartogatják).

A Ravens visszatért a régi jól bevált recepthez, és majdnem annyi yardot termelt a földön (141), mint a levegőben (193). Lamar Jackson korrekt teljesítményt hozott, volt pár szép játéka, Mark Andrewst (2 TD) továbbra is nagyon érzi, de ezúttal a földön is szerzett egy hatpontost, az elsőt az idei szezonban. Az elkapók közül végre Marquise Brown is mutatott valamit (86 yard), a védelem pedig három sackkel, egy kiharcolt fumble-lel és hét negatív yardos szereléssel hozta kötelezőt.

A Washingtonnál Haskins egész jó volt, végül 314 yardig jutott, bár nem volt se TD-je, se pickje, és még mindig nem értem, miért gondolta, hogy 4&12-re jó ötlet egy háromyardos passzal próbálkozni. Terry McLaurin ismét jó napot fogott ki, ezúttal Ravens elit secondaryje ellen, de az offense legjobbja Antonio Gibson volt, aki 128 total yardot és egy TD-t termelt.

A mérkőzés egyébként kifejezetten unalmas volt, a Ravens legrosszabb esetben is hét pontos előnyben volt, de 28-10 is volt az állás, a végén pedig még Robert Griffin is pályára lépett (és egyetlen passzából INT lett). A Baltimore ezzel tapad a Steelersre, a Redskins pedig 1-3-as mérleggel a mérkőzés után még vezette a csoportját.

(renningan)

Buffalo Bills @ Las Vegas Raiders 30-23

Negyedik meccsén sem talált legyőzőre a Buffalo Bills, ezúttal a Las Vegas Raiders volt a szenvedő fél, viszonylag simán, drive-ról drive-ra, remek playhívásokkal szedték szét a hazaiak védelmét. Buffalóban Josh Allen megint jó napot zárt: 288 yarddal, 2 passzolt és egy futott TD-vel végzett, mindössze egyszer sackelték, igaz, akkor ki is kerültek FG távból, talán az volt a leglátványosabb hibája. Szépen osztogatta a labdákat az elkapóinak, Diggs 6/115, John Brown 4/42, Beasley 3/32/1 TD, Singletary 5/21 elkapás/yard lőlappal zárt. Diggs fontos célpont volt harmadikra is általában, John Brown és Beasley pedig akrobatikus elkapásokkal vétették észre magukat, amiket a Raiders nem tudott levédekezni.

A hazai védelem nem volt a helyzet magaslatán, az első drive-ban embereztek, utána átálltak zónavédekezésre, de nem javultak fel látványosan. A secondaryben Lamarcus Joyner többször is megsérült, valamint Abramnak is ki kellett hagynia snapeket; az első félidőben nem sokszor védekezték ki a harmadik kísérletet és több kulcsszituációban is szabálytalanságokat vétettek (roughing the passer, unnecessary roughness), amikkel tovább tudott haladni a Bills.

A Raiders támadósor is elég pontatlan volt, az első félidőben jól fogta a futást a Bills, bár néha meg tudták őket zavarni egy-két jó play designnal. Ezen az oldalon is sok volt a mentális hiba, amik miatt csak FG-ig jutottak, Agholornak volt egy visszafújt TD-je illegal formation miatt, de a two minute drill alatt Jason Witten megszerezte karrierje első raidersös TD-jét és viszonylag szoros eredménnyel fordultak a félidőre a csapatok (17-13). A második félidőt a Raiders kezdte egy pofás drive-val, Theo Riddick is kapott labdákat, de a redzone-ban megakadtak, 17-16. Egy drive-val később Carrt sackelték harmadikra, a punt returnt pedig a Las Vegas térfeléig visszavitte Roberts, John Brownnak volt egy gyönyörű elkapása, ami majdnem TD lett, végül Allen futott be 1 yardról.

A következő drive-ban Darren Waller kezéből Josh Norman idei első meccsén kiszedte a labdát, ami után hamar TD-t csinált a Bills és lényegében eldőlt a mérkőzés. A Raiders két győzelem után két vereséget hozott, jövő héten pedig a Chiefshez utaznak, fontos lesz kiküszöbölni ezeket a mentális hibákat, mert ezen a meccsen is sok pontot buktak ezen, a Bills pedig a Titans ellen próbálja megőrizni a veretlenségét Nashville-ben.

(löfli)

Arizona Cardinals @ Carolina Panthers 21-31

A tavalyi Brownshoz hasonlóan a Cardinals is hamar kijózanította azokat, akik felültek a hype-nak. Ez a csapat messze nem rájátszás-kompatibilis: azon kívül, hogy sikerült meglepnie a 49erst, mindössze az 1/1 aspiráns Washingtont sikerült legyőznie, majd kikapott a nyeretlen Lionstől és az 1-2-es, legjobb játékosa nélkül felálló Pantherstől.

Bármilyen meglepő is, a látványos, kreatív és hatékony támadójátékot nem az új Lamar Jacksonként elkönyvelt Kyler Murray-vel és DeAndre Hopkinsszal felálló Cardinals, hanem a Panthers mutatta be. Jók voltak a hívások, Robby Anderson egy híján 100 yardig jutott, de volt pár szép játéka DJ Moore-nak és a McCaffrey-pótlék Mike Davisnek is, illetve Teddy Bridgewater is jól dobálgatott, speciel jobb is volt, mint Murray (ráadásul még egy futott TD-je is volt).

Ebben természetesen komoly szerepe volt a Cardinals védelmének, ami ugyan szerzett egy kósza INT-et, de összességében csak közelről tanulmányozta az ellenfél játékát. Davis, Teddy és a jó nevű Reggie Bonnafon is minimum 5,3 yardos átlaggal futott 169 yardot, a Chandler Jones fémjelezte pass rush nem létezett, Patrick Petersont pedig lassan már a neve sem fogja a pályán tartani.

Ezzel szemben a másik oldalon Murray ismét bebizonyította, hogy zseniális futó, de irányítónak legjobb esetben is közepes. A mozgáskultúrája parádés, élvezet nézni, de hiába van egy Hopkinsa, a passzjátéka nem sokkal jobb, mint az újonc Lamaré. A hosszú passzai egyáltalán nem ültek, így nem is nagyon voltak erőltetve, ennek pedig az lett az eredménye, hogy az első öt támadásból négy punttal ért véget, Murray pedig még a garbage time-mal együtt is 133 yardig jutott 24 (!) sikeres passzkísérletből.

Tehát nem elég, hogy ő nem tudott öt yardnál messzebb dobni, de még a társai sem tettek hozzá semmit az offense-hez. Mindebben természetesen Kliff Kingsbury is jócskán benne van, a főedző pocsék gameplannel érkezett, de ez összességében így is nagyon kevés a másodéves irányítótól (hiába volt három TD-je INT nélkül, ebből kettő már 21 pontos hátrányban érkezett).

A lesajnált Panthers D hét negatív yardos szereléssel, egy sackkel és egy fumble-lel vette ki a részét a sikerből, és ha nincs a Bridgewater INT, akkor jó eséllyel lehozza az első félidőt kapott pont nélkül. Nem mintha a támadósor ezen hibája sokat számított volna, a mérkőzés kimenetele egy pillanatig sem volt kérdés, a Carolina már a harmadik negyed elején 28-7-re vezetett és a jó futójátékkal végig kontrollálta a mérkőzést.

Ettől a győzelemtől a Panthers végképp kiszállt az 1/1-ért folytatott versenyből, a Cardinals pedig egyre közelít a majd jövőre csoporthoz. Nincs még semmi veszve, de az első két forduló után ez a teljesítmény nagyon kiábrándító.

(renningan)