Vikings-győzelem a nyeretlenek csatáján, Burrow első győzelme, újabb Lions-leolvadás

A hétvége talán legnagyobb téttel bíró meccsén a Vikings tudott diadalmaskodni, Joe Burrow megszerezte első profi győzelmét, a Lions ismét leolvadt, a Saints és Brees jó formát mutatott, a Giants@Rams pedig kifejezetten felejthetőre sikeredett. 

Minnesota Vikings @ Houston Texans 31-23

Igazi rájátszás hangulata volt a mérkőzésnek: a két 0-3-as csapat közül valaki életben tarthatja a PO-reményeket, a másik pedig elkezdhet készülni a 2021-es draftra (eddig mindössze egyetlen 0-4-gyel kezdő csapat, az 1992-es Chargers jutott rájátszásba, habár a kibővített playoff miatt most minimálisan jobbak az esélyek). Az eddig mutatott játék alapján a Texans tűnt valamivel esélyesebbnek, de Bill O’Brienék pont azt csinálták, ami jó a Vikingsnak, ilyen ellenszélben pedig nehéz teljesíteni.

Kezdjük azzal, hogy a Texans védelme nem jó – sem futás, sem pedig passz ellen. A Vikings támadósora sem különösebben jó, de mivel Mike Zimmernek az a mániája, hogy minél rosszabbul megy a futás, annál többet kell futni, így valahol logikus lett volna a Houstontól, hogy akkor all int mond a futójáték megállítására, aztán Kirk Cousins valahogy oldja meg JJ Wattékkal a hátán. Ehelyett a Texans megpróbálta azt, amire egy jó védelem képes: egyszerre védekezni minden ellen (ami örök hiba a rossz védelmeknél).

Ennek az lett az eredménye, hogy Dalvin Cook 130 yardot és két TD-t szerzett a földön, Adam Thielen és Justin Jefferson pedig 100+ yardot termelt a levegőben. Utóbbinak külön is jár a dicséret, parádésan játszik az első körös újonc: ugyan nem egy Stefon Diggs, nem is azt a szerepkört tölti be, de Thielen mellett abszolút képes yardokat termelni, már most többet tett le az asztalra, mint Laquon Treadwell. Ugyanakkor mindezek ellenére is túlzás lenne azt állítani, hogy nettó átjáróház volt a Texans védelme, mert Cousinson volt nyomás, sikerült többször is puntot kiharcolni, de mivel nem tudták limitálni a Vikings erősségét (a futójátékot), így végig kontrollálta a mérkőzést a Minnesota.

A túloldalon ellenben egy olyan ember irányította a védelmet (Mike Zimmer), aki tisztában volt annak gyengeségeivel – és mivel tudta, hogy nincs az az isten, hogy a secondary megállítsa Watsont, így ráment a futójáték limitálására (beleértve Watson lábait is). Így a Texans offense a sánta, kicsit kancsal óriásból egy félkarú, sánta, kicsit kancsal óriás lett, és mivel Bill O’Brien még mindig úgy rakja össze a playbookot, mintha lenne egy DeAndre Hopkinsa, nem is volt túlságosan effektív a támadósor. A houstoniak javára legyen mondva, hogy így sem sokon múlott az egyenlítés (már ha sikerül a kétpontos), de azért az elég szomorú, hogy az 5 yardosról négyből nem sikerült bevinni a mérkőzés legvégén.

A Texans ezzel kvázi lemondhat a rájátszásról. A csoporton belül a Titans és a Colts is sokkal előrébb van, a konferenciában pedig a Chiefs, a Bills és a Ravens mellett a Patriots, a Browns és a Steelers is jobb játékot mutat és bőven jobb mérleggel rendelkezik. A Vikings helyzete sem sokkal jobb, de a Bears és a Cardinals veresége jól jött – a házat ne tegyük fel rájuk, de még él a remény.

(renningan)

Jacksonville Jaguars @ Cincinnati Bengals 25 – 33

Nem is lehet mással kezdeni, minthogy megvan az idei 1/1-es irányító első profi győzelme. Joe Burrow nem az a kapkodós fajta, szépen lépésről lépésre érte ezt el. Két vereség után a múlt héten már elhozták az 1 pontot Philyből, hogy most hazai pályán néhány néző előtt jöjjön össze az első Burrow győzelem.

Ez a Joe-k napja volt. Burrow most is jól játszott, rengeteg szép dobása volt és jól tudott előrehaladni a csapatával. Higgins és Boyd vezérletével kihasználták a Jaguars zónavédekezésének hiányosságait és rengetegszer tudták üresre játszani magukat a hazai elkapók. Végül az újonc irányító 300 yardot passzolt 70%-os pontossággal és 1-1 TD/INT aránnyal (bár TD-ből kiosztott Burrow még egyet Boydnak, azt holding szabálytalanság miatt visszafújták). Az igazi hős azonban a csapat másik Joe-ja volt. Mixon az idei évben még nem szerzett touchdownt, de most elkezdte a törlesztést. 2 futott és 1 elkapott TD jött neki össze, összesen 181 támadó yard kíséretében. A fenti számok már elég impresszívek, de a legnagyobb szó talán az, hogy Mixon a 151 futott yardot 25 futásból hozta össze, ami 6-os átlagot jelent.

Tette mindezt úgy a hazai csapat, hogy a félidőben még 13-10-re vezetett a Jaguars és az első drive-os felpattanós interceptiont leszámítva minden labdabirtoklásukból el tudtak jutni pontszerzési pozícióba. Persze nem is a Jacksonville volna, ha ezeket mind a táblára tudták volna tenni. A nyitó drive-os eladott labdán kívül 1 TD-t vittek és háromszor jutottak el mezőnygól távolságba. Azonban az elmúlt 3 meccsen már a 4. rúgót alkalmazó Jagsben ezúttal ebből csak 2-t rúgott be Rosas. (Érdekesség, hogy a floridai csapat nem teljesítmény miatt alkalmaz ennyi kickert, hanem óriási sérüléshullám sújtja őket.) A második félidőben azonban hengerelt a Bengals és gyakorlatilag másfél negyed alatt eldöntötte a meccset úgy, hogy a 4. negyed utolsó percei már csak limitált érdeklődést hoztak. Amit a vendég gárda ez első félidőben véghez vitt, azt a Bengals is megcsinálta a második félidőben: 5 labdabirtoklásból 2 TD-t és 3 sikeres mezőnygólt hoztak össze.

A Jaguars színeiben Minshew nem játszott rosszul, bár a számai ellenére talán kiemelkedően sem. 351 yardot passzolt 2 TD és a már említett felpattanós interception kíséretében. Mindenesetre jobban nézett ki a másodéves irányító, mint a Miami ellen. A fő különbség, hogy újra pályára tudott lépni első számú célpontja, DJ Chark. Az ex-LSU elkapó (nem, nem játszott együtt Burrow-val) szerezte mindkét TD-t és látszott, hogy ha ő és Laviska is egyserre van pályán, akkor Minshew is sokkal jobban érzi magát. Ha egy kicsit aggresszívebb a Jaguars, akkor nagyobb előnnyel is mehetett volna a szünetre. Az első field goal kísérletnél 4&2-re nem ment rá Marrone gárdája a Bengals 30-asán (ki is maradt a FG), majd a félidő végén egy gyönyörű drive-val mentek végig a pályán 1 perc alatt, ahol viszont mire elértek a hazaiak 2 yardosáig már csak másodpercek maradtak az órán a kissé szerencsétlen time management miatt. Így 3&goalra spike-olni kellett, és 4&2-re újfent inkább a rúgót küldték be.

A Jaguarsnál a legnagyobb gond továbbra is a védelem. Myles Jack interceptionjét leszámítva nem tudtak veszélyesek lenni sem a labdára, sem Burrow-ra és az ellenfél lelassítása sem ment túl jól. A hazaiak pedig az első sikeren túl örülhetnek, hogy a múlt héthez képest Burrow-t egyáltalán nem ütötte szét az ellenfél (bár nem is olyan minőségű volt a pass rush), és összességében egész jól tartott a támadófal.

(alatriste)

New Orleans Saints @ Detroit Lions 35-29

A Saints oldalán hiányzott a két kezdő corner, a 2. számú pass rusher, a kezdő TE továbbá a csapat, de talán a liga legjobb elkapója is. Ennek fényében indult a mérkőzés. A Lions a nyitó drive-ból szépen átment az ellenfelén és Danny Amendola nagy játékának is köszönhetően végül megszerezték a vezetést. A vendég Saints első ízben megkapta a labdát, majd az legelső playből Brees azonnal eladta. Darryl Roberts szedte össze az interceptiont, ami után vörös zónából jöhetett a Lions és 3 játék múlva máris 14-0-ra vezettek.

5 perc is alig telik el a mérkőzésből és a meglepetésre 1-2-es mérleggel álló, kulcsembereit nélkülöző Saints borzasztóan kezdi a mérkőzést. Mi ez, ha nem lehetőség egy meglepetés győzelem megágyazásához. Mennyivel kell több ennél? A meccs alig kezdődik el, máris 14 pontos vezetésben a csapatod, a gárda élén pedig egy védőguru van.

Most pedig mindenféle részletezés nélkül leírnám a következő 9 drive-ot zanzásítva: 5 Sains TD az egyik oldalon, 3 punt és 1 interception Lions oldalon. 14-0-s vezetés után 35-14-nél sikerül újra pontokat tenni a táblára és megakadályozni az ellenfelet az újabbak szerzésében. A 3. negyed közepén és a 4.-ben még 1-1 TD-t szerzett a Lions, de hát ezek garbage time pontok voltak. Drew Brees az első playes labdaeladás után 2 TD-t osztott ki 246 yard kíséretében és jól játszott. Éles volt a csapat, aggresszív (sikeres 4. downos kísérlet is volt). A Lionst azonban elsősorban a Murray – Kamara duó szedte szét. A futó egység összesen 3 TD-t vitt be 147 yard kíséretében, és mindkét futó bőven 4 yardos átlag felett produkált. Thomas és Cook hiányában Emmanuel Sanders lépett elő, akinak 6 elkapásból 93 yard jött össze, illetve Tre’Quan Smith lehúzott 2 TD-t. Brees pedig ugyan most sem eresztett el 40 yardos labdákat, pár hosszabb átadást már láthattunk, köztük ezt a 25 yardos TD átadást is.

A Lions a vezetés birtokában 4 labdabirtoklás alatt 3 first downt ért el. Stafford 54%-os pontossággal zárt a napot 206 yard, 3 TD, 1 INT kíséretében. Golladay visszatért, de a 4 elkapás nem elég egy olyan meccsen, ahol az ellenfélnél nincs Janoris Jenkins és Marshon Lattimore sem, még úgy sem, ha abból az egyik TD lett.

A Lions élén nem tudom meddig tarthat még ki a türelem a vezetés felé, mert ki lehet kapni a New Orelans Saintstől, de egy ilyen meccskezdet után, ilyen demoralizáló módon, ahol nagyjából 2 negyed alatt az ellenfel mínusz 14-ről lerendezi a mérkőzést, nagyon fájó. A túloldalon viszont óriási mentális erőről tesz tanubizonyságot ez a comeback. A Saintst a Raiders és a Packers elleni vereségek után már kezdték leírni a szakértők és megkérdőjelezni Drew Brees pozícióját is. Ez a mérkőzés azonban hatásos válasz volt a legjobbjait nélkülöző Saintstől, hogy nem szabad még leírni őket.

(alatriste)

New York Giants @ Los Angeles Rams 9-17

Nem ez tűnt a hétvége legjobb meccsének, és nem is lett az. A Giants egy gyors 3&outtal kezdett, amire a Rams egy 7 perces drive-val válaszolt, ami TD-vel ért véget. És itt gyakorlatilag véget is ért a meccs. Legalábbis a csapatok nem nagyon akartak ezután tovább játszani. Rams ezután végig szenvedett, a Giants meg hozta a szokásos nem túl erős formát. A két perces figyelmeztetésig a Giantsnek konkrétan -10 passzolt yardja volt. És a Ramsnek sem volt sokkal több.

A második félidő sem hozott nagy javulást, sőt! Az első hat drive ebben a félidőben az alábbi eredményekkel zárult: punt-punt-punt-FG-punt-punt. Aztán a negyedik negyed közepén 10-9-es állásnál érkezett Cooper Kupp, és a félidő egyetlen értékelhető játékával egy 55 yardos TD-t szerzett.

Ugyan a Giantsnek még volt ideje visszatámadni, de valójában senki nem hitte, hogy meg tudja csinálni. Nem is sikerült, az utolsó támadásnál Daniel Jones eladta a labdát, és végül nyert a Rams.

A Giants formáját és játékát látva, ennek a meccsnek sokkal simábbnak kellett volna lennie. A Rams azonban képtelen volt bármit is csinálni. Egy jó drive, és egy jó passz. Ennyit tudott csak felmutatni a csapat támadósora egész meccsen. A védelem egy fokkal jobb volt, de az ellenfél a Giants volt, szóval nehéz megítélni, hogy az 5 sack és a 9 kapott pont mennyire mutatja az egység valós erejét. A Rams végső soron örülhet, hiszen nyert, de a mutatott játék egyáltalán nem volt meggyőző.

(jarred)