Ki nyeri az NFC Least flúgos futamát?

Az NFC East továbbra is messze a liga leggyengébb csoportja, ennek azonban van egy nem várt előnye: rendhagyóan szoros, négyesélyes verseny zajlik a csoportgyőzelemért és az ezzel járó rájátszásrészvételért. Ki nyeri az NFC Least flúgos futamát?

Jelenleg a New York Giants, a Dallas Cowboys, a Washington Football Team és a Philadelphia Eagles is három győzelemmel áll, a csoportot pedig fél győzelemmel utóbbi vezeti, köszönhetően a Bengals elleni döntetlennek. Valamennyi csapatnak hat találkozója van még hátra és a Giantsen kívül mindenkinek lesz legalább még két csoportrangadója. Az esélyek közel azonosak, mi pedig különböző aspektusok (edzők, irányítók, menetrend, keretek) alapján megpróbáljuk megjósolni, ki nyeri meg minden idők legrosszabb csoportját.

Edzői gárda

Papíron egy zseniális csoportról van szó. Mike McCarthy és Doug Pederson főedzőként nyert már Super Bowlt, Ron Rivera kétszeres év edzője és vezetett már csapatot döntőig, míg Joe Judge minden idők legmeghatározóbb dinasztiájából érkezett és segédedzőként háromszoros bajnoknak mondhatja el magát. A remek önéletrajzokból azonban semmit nem látunk idén a pályán.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A legnagyobb homály vitán felül Doug Pederson, aki körül olyan szinten összeomlott minden, hogy az valami félelmetes. Konkrétan semmit nem tud felmutatni, minden rossz, amit csinál, a világért sem tud rájönni, mi romlott el a labda mindkét oldalán, és különösen Carson Wentz-cel. Sőt, a legaggasztóbb az egészben az, hogy nincs egy konkrét oka a szenvedésnek: nincs szó arról, hogy elveszítette volna az öltözőt, nincsenek hírek belső viszályról és az edző stáb sem cserélődött ki drasztikus mértékben. Egyszerűen bármit csinál, az a visszájára fordul.

McCarthy tulajdonképpen ott folytatja, ahol a Packersnél abbahagyta, ha tanult is valamit a munka nélkül töltött évei alatt, jól titkolja. Borzasztóan menedzselte eddig a csapatot, az általa összeállított személyzet nem hatékony, az analitikus, elemző szemléletnek nyoma sincs, ráadásul olyan, mintha csak 40 perces gameplanekkel érkezne – és ez már Dak Prescottal is így volt.

Judge újonc HC, az ő esetében nincs viszonyítási alap, így csak abból indulhatunk ki, amit eddig láttunk. 10 forduló után nagyjából ugyanazzal lehet vádolni, amivel McCarthyt, sőt még a támadófaledzőjével is sikerült látványosan összebalhéznia. Pozitívum viszont, hogy a játékosok legalább küzdenek, hajtanak, és a védelem is egész jól néz ki, legalábbis a keret tehetségéhez mérten.

Kollégáival ellentétben Riveráról inkább optimistán lehet nyilatkozni: egy nyugodt légkört ki tudott alakítani a csapaton belül, normális szakemberekkel vette magát körbe és a védelme top 5 közeli. Praktikusan egy komoly hibája volt, Kyle Allen erőltetése, de mára már az élet ezt is elintézte.

Ha csak az edzői stábon múlna, akkor jó eséllyel a Washington nyerné meg a versenyt. Rivera mögött talán Judge-ban és stábjában van a legnagyobb potenciál NFC East szinten, tőlük még talán nem láttunk mindent. A másik két mester között nehéz rangsort felállítani – amihez nyúltak, az elromlott.

Irányító

Egy igazán érdekes kérdés. Dak Prescott volt a csoport egyetlen igazán jól játszó irányítója, de ő megsérült, így most Andy Dalton, Carson Wentz, Alex Smith és Daniel Jones közül lehet választani. Nem egyszerű a döntés.

Egy biztos, hogy Wentz a legrosszabb az idei játéka alapján. Úgy játszik botrányosan, úgy vezeti a ligát interceptionökben (14), hogy még szerencséje is van (legalább hét INT-jét ejtették el a védők). A PFF szerint jelenleg a 29. legjobb irányító a ligában, rosszabb értékelést kapott a passzjátékára, mint bármelyik másik kollégája a csoportban. Jelenleg ott tartunk, hogy az Eagles valószínűleg csak jobb lenne, ha Wentz megsérülne.

Alex Smith és Andy Dalton nagyjából egy szintet képvisel. Megfelelő körülmények között korrektül el tudnak menedzselni egy támadósort, vigyáznak a labdára, ami már önmagában hatalmas plusz Wentzhez képest. Hozzájuk képest pedig Daniel Jones még egy extra szintet képvisel, aki idén önmagához képest meglepően jól játszik. A PFF szerint a 16. legjobban passzoló QB idén, ami bőven elég lehet ahhoz, hogy döntő faktor legyen a csoporton belül.

A keret

Amennyiben kivesszük az irányítót a képletből, akkor talán vitán felül a Cowboysé a legjobb egység. Bár a Washington támadófala talán egy fokkal jobb a Cowboys sérülésektől tizedelt line-jánál, de a skill pozíciót illetően nincs párja a csoportban a dallasi csapatnak. Az Amari Cooper – Michael Gallup – CeeDee Lamb trió bőven átlagon felüli, a TE Dalton Schultz is korrekt, Zeke Elliott pedig a gyengébb szezonja ellenére is a legjobb futó a divízióban.

A második helyen már lehet vitatkozni. Az Eagles és a WFT támadófala is jobb, mint a Giantsé, futóposzton is előrébb járnak, ugyanakkor a New York elkapósora Slaytonnal, Sheparddal és Tate-tel mennyiségileg és minőségileg is rendben van, illetve a tehetsége alapján a TE Evan Engram sem egy rossz játékos. Philadelphiában effektíve csak Dallas Goedert jó játékos, Washingtonban pedig mindössze Terry McLaurin, bár ő ligaszinten is kiemelkedőt nyújt. Mindezzel együtt mind a három offense bottom 10-es, ha rangsorolni kellene, akkor Giants – Washington – Eagles lenne a sorrendem.

Ami a Cowboys a támadóoldalon, az a Washington védőoldalon. Ron Riveráék remek védelmet raktak össze, minden releváns mutatóban top 10-es, a hatékonyságot tekintve top 5-ös egységről van szó. Az Eagles védelme is egészen jó, a védőfal nagyjából hozza a tőle elvárt szintet, nem a D miatt tart ott a csapat, ahol.  Az utóbbi időben már a Cowboys védelme sincs történelmi mélységben, illetve a Giants védőfala is jól muzsikál, bár így is kategóriákkal a Washington defense-e mögött helyezkednek el. Ha elhisszük, hogy a védelmek nyerik a bajnokságot, akkor a WFT jó helyzetben van, az Eagles is reménykedhet, a Cowboys pedig bízhat abban, hogy legalább a Giants szintjét sikerül elérni.

Menetrend

Végül nézzük meg a hátralévő meccseket.

Túlzás lenne azt mondani, hogy a divízió csapatai azért állnak mindössze három győzelemmel, mert eddig nehéz dolguk volt – az csak most jön. Az Eagles hátralévő menetrendje a legnehezebb, a következő négy héten nemcsak, hogy négy PO-esélyes csapattal játszik, de konkrétan az NFC három legerősebb gárdájával. A szezon végén lesznek csak nyerhetőnek tűnő meccsek a két csoportellenfél ellen.

A Giants és a Washington menetrendje nehézségét tekintve közel van az Eagleséhez. Előbbi esetében négy top csapat, illetve két abszolválható ellenfél van terítéken, míg utóbbi a liga négy legjobb csapatából kettővel játszik, a hátralévő hat meccséből négyet idegenben kell letudni, ráadásul legközelebb csak a 15. héten nem kell utaznia.

A Cowboys sorsolása a legbarátibb, csak a gödörben lévő Ravens áll jelenleg pozitív mérleggel a leendő ellenfelek közül (bár a 49ers problémásabb lehet, ha visszatér pár kezdő), viszont három csoportmeccse is lesz. Effektíve csak utóbbiakra kell odafigyelni, ha behúzza a WFT, Eagles és Giants elleni találkozókat, borítékolható a csoportgyőzelem.

Ki nyer?

A fogadóirodáknál az Eagles a legesélyesebb a csoportgyőzelemre, amit egyáltalán nem tudok hová tenni. Jelenleg a Philly játéka a legreménytelenebb a csoportban, ráadásul brutálisan erős a sorsolása: nem látni, hogy tudna akár csak a Cardinalst megfogni, nemhogy a Seahawks-Packers-Saints triót. Az a fél győzelemnyi előny is eltűnik minden bizonnyal az utolsó két fordulóig, ugyanis a Bengalsszal még a Giants és a Cowboys is játszik. Az Eagles mellett jelenleg semmi sem szól, ráadásul tavaly is ők jutottak be a rájátszásba, kétszer egymás után pedig már több mint 10 éve nem illik nyerni az NFC Eastben, így ha fogadni kellene, új bajnokra tennék.

A legnehezebb helyzetben a Washington van, aminek nem lesz egyértelműen hozható meccse a divízión kívül, így leginkább csak a Cowboys és az Eagles elleni győzelmekkel lehet számolni. Mindkét csapatot sikerült már idén legyőzni, ha Alex Smith és a védelem hozza a kötelezőt, akkor meg lehet adni az öt győzelmet a csapatnak, és akkor még a tie breaker is meglesz a Cowboys ellen.

A Cowboysnak a fentiek miatt egyrészt kötelező a Bengals elleni győzelem, másrészt nem nagyon kaphat ki a Washingtontól – utóbbi esetben ugyanis eggyel több győzelmet kellene szereznie a fővárosi csapatnál, vagyis a Giants-Eagles duót is le kellene győznie a szezon végén (vagy egyikük helyett a 49erst).

A képletbe természetesen belerondíthat a Giants, ami jelenleg 3-2-es mérleggel áll a csoportban, a Washingtont pedig oda-vissza verte. Ha a Cowboyst sikerül legyőznie (a Bengals mellett), akkor holtverseny esetén a WFT-vel és a Dallasszal szemben is nyerné a tie breakert – előbbivel szemben azért, mert kétszer is legyőzte, míg utóbbit a jobb csoporton belüli mérleggel előzné.

A rostereket és az edzőket, illetve a sorsolást figyelembe véve a Giantsben és a Washingtonban legfeljebb kettő (ahogy egyébként az Eaglesben is), míg a Cowboysban négy győzelem lehet benne. A WFT-nek nem elég megnyernie a hozható meccseket, az is kell, hogy a Giants rosszabb mérleget érjen el nála. A New Yorknak praktikusan csak a vasárnapi Bengals, illetve a 17. heti Cowboys elleni meccset kell hoznia, hogy meglegyen a csoport. És bár a Cowboysé a papíron legkönnyebb sorsolás, kénytelen három meccset nyerni a következő ötből, ha nem akarja, hogy a Giants elleni találkozón dőljön el a csoportelsőség sorsa.

Nem látom Daltonban, McCarthyban vagy a keretben, hogy a Cowboys képes hat meccsből hármon olyan jól játszani, hogy az győzelmet érjen. A sorsolás nagyon jó, a tie breaker már kevésbé, így ha a pénzemet kellene rá tenni, akkor a Giantsre tenném, aminek kis túlzással csak két meccsen kell jól játszania. A Washingtonban szerintem nincs meg az átütő erő, nincs benne három győzelem, a tie breaker sem nekik kedvez, legfeljebb az Eaglest sikerül megelőzni.

Jósolt végeredmény:

1. Giants (5-11)
2. Cowboys (5-11)
3. Eagles (4-11-1)
4. Washington (4-12)

[/ppp_patron_only]