Gigászok csatája: Patrick Mahomes vagy Aaron Rodgers

Patrick Mahomes és Aaron Rodgers az idei MVP cím két legnagyobb favoritja, mindössze nüánszok vannak a liga jelenlegi két legjobb irányítója között. Ki érdemelné meg, és ami fontosabb: ki kapja majd a címet?

Az utóbbi időben meglepően ritkán volt igazi verseny az MVP-címért, szinte mindig akadt egy irányító, aki brutálisan kiemelkedett a mezőnyből. Az elmúlt 10 évben csak 2016 volt kivétel, amikor Matt Ryan, Tom Brady és Aaron Rodgers 10 szavazaton belül volt. Idén viszont nincs konszenzus.

A nyers statisztikák alapján 13 forduló után Patrick Mahomes vezeti a ligát passzolt yardokban (4208), ő dobta a harmadik legtöbb TD-t (33), ráadásul mindössze öt INT áll a neve mellett, övé a második legmagasabb passer rating (112,3) és csak Deshaun Watson passzol nála magasabb átlaggal (8,5 yard/passzkísérlet). Ezzel szemben 13 forduló után (tehát a tegnapi mérkőzést az egyenlő feltételek jegyében nem számolva) Aaron Rodgers vezeti az NFL-t passzolt TD-kben (39), eggyel kevesebb INT-je van Mahomesnál, a 119,7-es passer ratingje all time top 5-ös, a 3685 yardja a harmadik legtöbb, a 8,2 yardos passzonkénti átlaga pedig a negyedik a mezőnyben.

Pusztán a számok alapján lehetetlen dönteni, ezért a továbbiakban több különböző kategória alapján próbálunk meg ítéletet mondani:

• kisegítőszemélyzet,
• támadófal,
• edzői gárda,
• egyéni értékelés/nem hagyományos statisztikák,
• konzisztencia,
• sorsolás erőssége,
• és ami talán a legfontosabb: döntési elvek a szavazásnál.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Kisegítőszemélyzet

Kezdjük a legegyszerűbbel. Davante Adams egy szörnyeteg, alsó hangon top 5-ös elkapó a ligában, de az sem tevéd nagyot, aki az első helyre teszi. 139,2-es passer ratinggel dobál rá Rodgers, ami a legmagasabb a mezőnyben, idén még nincs dropja, emellett úgy vezeti holtversenyben a ligát 14 TD-vel és úgy ötödik szerzett yardokban (1144), hogy csak 11 meccsen játszott. Egy az egyben bárkivel szemben győztesen jönne ki a jelenlegi teljesítménye alapján, ám legyen bármennyire is kiemelkedő, továbbra is csak egy egyszemélyes hadsereg.

Az Allen Lazard– Marquez Valdes-Scantling duó csak azért tűnik vállalhatónak (már amennyire annak tűnik), mert Rodgers önmagához képest is zseniálisan játszik, saját tehetségük alapján sok csapat kezdőjébe nem férnének be. Így hiába tartozik a tight end idén Robert Tonyan vagy a futó Aaron Jones a jobbak közé a posztján, ha ég a ház, továbbra is csak egy emberben lehet bízni.

Ezzel szemben a Chiefsé a liga legjobb kisegítőszemélyzete, sőt minden idők egyik legjobbja. Tyreek Hill idén is megállíthatatlan, Adamshez hasonlóan neki is 14 TD-je van, mellette pedig ott van Travis Kelce, aki jelenleg vezeti a ligát elkapott yardokban és minden idők legjobb TE-szezonja előtt áll. Mellettük ott van Sammy Watkins, Demarcus Robinson, Mecole Hardman, futóposzton pedig Clyde Edwards-Helaire és Le’Veon Bell – ugyan egyikük sem hoz elit szintet, de láttuk már akár tavaly, akár idén, hogy egy meccsen bármelyikükből előjöhet a vadállat.

A Packers támadósora egy felkarú óriás, míg a Chiefsé egy ezerfejű sárkány – vitán felül áll, hogy egy védelemnek sokkal nehezebb védekeznie a Kansas City ellen, így ezt a kört Rodgers nyerte (a kisegítőszemélyzet alapján az ő teljesítménye parádésabb). Mahomes – Rodgers 0-1

Támadófal

Mielőtt máris odaadnánk Rodersnek az MVP címet, emeljük ki: a Packersénél jobb támadófal nem sok van idén, a PFF értékelése alapján egyenesen a második legjobb passzblokkoló egységről van szó. Rodgers a dropbackek 76,8 százalékában nincs nyomás alatt (persze ez részben neki is köszönhető, hisz remekül manipulálja a zsebet), míg Mahomesnál ez a szám csak 67,5 százalék. Nem mintha a Chiefs fala annyira rossz lenne (PFF-nél 10.), a viszonylag nagy különbség Mahomesnak is köszönhető, ő ugyanis hajlamos többet várni a nagyobb play érdekében.

Ezzel együtt is egyértelmű, hogy a Packers támadófala szinte kifogástalan, ráadásul Rodgers teljesítményére is nagyobb hatással van a megfelelő pass protection. Nyomás alatt csak 65,6-os értékelést kapott a PFF-től, az EPA alapú hatékonysága pedig -0,4-re csökken játékonként, míg Mahomes a gyengébb védelmet jobban tűri: 75,5-ös grade-je van nyomás alatt és ha nem is sokkal, de még így pozitívan tesz hozzá a játékhoz (0,004 EPA/play).

A Packers offensive line-ja tehát jobban segíti Rodgerst, mint a Chiefsé Mahomest, illetve előbbinek nagyobb szüksége is van a jobb protectionre (ez természetesen valamilyen szinten azzal is összefügg, hogy kevésbé jó célpontjai vannak) – Mahomes tehát egyenlített. Mahomes – Rodgers 1-1

Edzői gárda

Ha ezt a kérdés tavaly merült volna fel, akkor nem lett volna miről beszélni. Andy Reid egy zseni, az támadóoldalon, ami Bill Belichick a védőoldalon, ráadásul már az időt is megtanulta menedzselni, illetve jól választ segítőket is – ezzel szemben Matt LaFleur első éve alatt Rodgers és az offense is szenvedett. Utóbbi nem úgy nézett ki, hogy változni fog a nem túl erős offseason teljesítményt látva, így óriási kellemes meglepetés az, amit a pályán látunk.

Ugyan még mindig kell Rodgers zsenije a rendszerhez, de ez már nem a Mike McCarthy féle “Rodgers majd valamit csak kitalál” gameplan. Jók a hívások, okosan van felépítve a gameplan, a nyitódrive-okon egyetlen csapat sem jobb a Packersnél EPA alapon, az irányító dolga is meg van könnyítve, és úgy tűnik Rodgers is beletanult a sémába, ugyanis nagyon jól passzol a rendszeren belül, nem csak a kibúvókat és extra játékokat keresi. Ahogy a gárda módszeresen kivéreztette a Lionst (14. forduló) a második félidőben, amikor 15 percet leégetett két TD-drive-val, kvázi eldöntve a mérkőzést – egyszerűen lenyűgöző volt. (Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor Ronaldinhót megtapsolta a Santiago Bernabeu közönsége, miután szétalázta a Real Madrid védelmét – Rodgersék teljesítménye is tapsot érdemelt).

Ezzel együtt továbbra is Andy Reid a csúcsok csúcsa, mindent egybe véve jobb szakemberek dolgoznak a Chiefsnél. Mahomesnak valamivel könnyebb dolga van, bár nem annyira, hogy Rodgers megkapjon egy teljes pontot.  Mahomes – Rodgers 1,25-1,75

Egyéni értékelés/nem hagyományos statisztikák

A hagyományos statisztikák alapján nehéz dönteni, így vegyük igénybe a PFF egyéni értékeléseit és speciális adatait. Ezek alapján Mahomes passzainak 13,2 százaléka volt rossz, míg 29,9 százaléka kiemelkedő (a maradék NFL szinten kötelezőnek tartott passz volt) és összesen 37 úgynevezett big-time dobása volt. Rodgers a rá jellemző módon sokkal kevesebb hibával játszik, a passzainak csak 8 százaléka volt negatívan értékelt, miközben a dobásainak a 26 százaléka volt extrán jó és 37  “wow” dobása volt.

Ez nem olyan nagy különbség, bár egy kicsivel Rodgers felé billen a mérleg nyelve – pláne, ha figyelembe vesszük, hogy csak hét interceptiont érő passza volt, míg Mahomesnak 15. Emellett a Packers irányítójának értékelése a PFF-nél 94,9-es, ami 1,9-cel jobb a riválisánál. Ismételten túlzásnak tartom egy teljes pontot adni Rodgersnek, nincs akkora különbség a kettőjük játéka között, de ezt a fordulót is a kétszeres MVP nyerte. Mahomes – Rodgers 1,5-2,5

Konzisztencia

Ha van nagyon ütős érv Mahomes mellett, az az, hogy nem tud annyira rosszul játszani, hogy rossz meccse legyen. A Dolphins ellen megnyert meccsen például három interceptiont is dobott, de így is volt két TD-je, a találkozót 393 yarddal és 91,9-es passer ratinggel fejezte be, miközben passzonként 11,6 yardot átlagolt. A Patriots elleni teljesítményéért a PFF 44,9-es értékeléssel jutalmazta, a meccset mégis 236 yarddal, két TD-vel és 113,6-os passer ratinggel fejezte be.

Ezzel szemben Rodgersszel kapcsolatban gyakran előjövő kritika, hogy bár nagyon ritkán van rossz meccse, akkor viszont borzalmas. Az ő leggyengébb találkozója a Bucs ellen volt, amikor 35 passzából 16 volt csak jó 160 yardért, két INT mellett nem passzolt TD-t, a passer ratingje pedig 35,4-es volt. Ami akár jó ómennek is számíthat:

• ilyen meccse 2014-ben is volt, akkor a Bills ellen 42 passzából 17 volt jó 185 yardért, két INT-ért és 34,3-as ratingért, illetve
• 2011-ben a 14-0-s Packersszel kikapott az 5-8-as Chiefstől, amikor 48 százalékos pontossággal 235 yardot és egy TD-t passzolt 80,1-es passer ratingért. Végül mindkét szezonban MVP lett.

Túlzás lenne azt mondani, hogy Mahomes sokkal kiegyensúlyozottabb, de a lassan köré épülő mítosznak (amire például a tavalyi rájátszás is jó példa) szerves része, hogy őt nem lehet kiiktatni. És tényleg van egy olyan legyőzhetetlenség érzés vele kapcsolatban, hogy még a harmadik negyed közepén, 20 pontos hátrányban sem hiszed el, hogy kikaphat. Rodgersszel kapcsolatban már ez nem teljesen igaz, és ha összességében egy-egy rosszabb meccsnek nincs nagy jelentősége, azért egy 34,3-as passer rating mindenkinek szemet szúr – pláne, ha megnézik Mahomes teljesítményét ugyanaz ellen a védelem ellen (462 yard, 3 TD, 0 INT, 124,7-es passer rating). Mahomes – Rodgers 2,25-2,75

Sorsolás erőssége

Végezetül nézzük meg, milyen ellenfelek ellen is teljesített ennyire jól a két irányító. Amennyiben a sorsolás erősségét vesszük figyelembe, úgy egy fokkal a Packersnek volt könnyebb dolga: 0,445 vs. 0,452. Amennyiben a védelmeket nézzük, a Packers jónak számító egységgel csak háromszor találkozott a PFF értékelése alapján (Bears, Colts, Buccaneers), míg pocsékkal hatszor (Vikings 2x, Lions 2x, Texans, Jaguars), illetve még fog játszani a bottom ötös Panthersszel és a top 5-ös Bearsszel. A Chiefsnek öt nagyon könnyű ellenfele volt (Texans, Jets, Panthers, Raiders 2x) és három nehéznek számító (Broncos 2x, Buccaneers), illetve játszik még a top 10-es Saintsszel.

Nincs nagy különbség, alapvetően mindkét csapat menetrendje kifejezetten könnyű volt, bár a Chiefsé egy fokkal tényleg nehezebb. Ez azonban nem ér egy pontnyi különbséget, így az eddigiek alapján, ha nem is sokkal, de Rodgers irányába dőlt el a mérleg nyelve. Mahomes – Rodgers 2,75-3,25

Döntési elvek a szavazásnál

Mindez szép és jó, de a voksolók nem fognak ennyire mélyen belemenni a kérdésbe, amennyiben jelentős a különbség a mérlegek között.

Ha csak az elmúlt 10 évet nézzük, hétszer kapta olyan irányító az MVP címet, amelyik – ha esetenként holtversenyben is – a legjobb alapszakaszmérleget érte el a szezonban (ez alól Matt Ryan, Adrian Peterson és Patrick Mahomes volt kivétel). Persze ez korrelál azzal, hogy az adott QB kiemelkedően teljesített, de a kiemelés ezzel együtt is nagyon erős indikátor.

Ezzel kapcsolatban speciel Rodgersnek lehet is tapasztalata: 2011-ben 15-1-es mérleget ért el a Packersszel úgy, hogy az utolsó fordulóban nem is játszott. A szezont Drew Brees zárta a legtöbb yarddal, az 5476 egysége abszolút csúcs volt, ráadásul passzpontosságban (71%) és TD-passzokban (46) is vezette a ligát. Ráadásul Tom Brady is 5000+ yard fölött termelt, 39 TD-je és 12 INT-je volt, mégis az egyedül a passer ratingben első (igaz, azt abszolút csúccsal vezető), 15-1-es Rodgersé lett a cím.

Természetesen jogos felvetés, hogy ha lejátssza azt az egy meccset a szezon végén a Lions ellen, amelyen Matt Flynn hat TD-t osztott ki, akkor előzhetett volna például TD-passzokban, de pont ez volt az ellenérv vele kapcsolatban – könnyű termelni egy olyan csapatban, ahol Flynn jó irányítónak tűnik. Ám ez senkit nem érdekelt, 48 szavazattal lett MVP.

Erre ellenpéldaként fel lehetne hozni a 2016-os szezont, amikor a Patriotsnak 14-2-s mérlege volt, mégsem Tom Brady, hanem a 11-5-ös mérleget elérő Matt Ryan lett az MVP (a 40 TD-t és hét INT-t passzoló, 10-6-os Rodgers a harmadik lett a szavazáson). Ez ugyanakkor egy anomália, mert bár Brady parádés volt, a négymeccses eltiltás miatt óriási hátrányból indult: ha még két meccsel többet játszik és 30+ TD fölé kerül, akkor garantáltan ő az MVP. Mindez valahol érthető, könnyű egyenlőséget tenni az elit játékos és a jó mérleg közé.

Emellett a hype sem elhanyagolható. Maradva a Packers irányítójánál: 2012-ben például szinte minden téren jobb volt, mint több nyakműtétből visszatérő Peyton Manning, mégsem kapott egyetlen szavazatot sem (30,5-et kapott a 2000 yardot futó Adrian Peterson, 19,5-et Manning, bár ebben alighanem a 13-3-as mérleg is szerepet játszott). Ilyen téren most sincs szerencsés helyzetben: Mahomes a liga új csillaga félmilliárdos szerződéssel, akinek minden egyes, a hagyományostól egy kicsit is eltérő megmozdulását címlapon hozzák le. Rodgerst ellenben már sokan temették, Jordan Love draftolása is leáldozó csillag narrációt erősítette, és bár mindezek ellenére parádés, a “Mahomes dinasztiát épít” sztori jelenleg mindent visz.

A mutatott játék alapján, ha csak minimálisan is, de Rodgers jobb szezont fut és ő érdemelné meg leginkább az MVP-címet. Ugyanakkor a Chiefs idén még csak egy mérkőzést veszített, és ha a tendenciák folytatódnak, akkor egy 15-1-es csapatból sokkal könnyebb szívvel választanak MVP-t, mint egy 13-3-asból. Pláne akkor, ha a 15-1-es csapatban játszik az NFL arca.

[/ppp_patron_only]