A tökéletes választás

Hosszú évek szenvedése után a Falcons elküldte Dan Quinnt, így végre új korszak köszönhet be a franchise életében. Ennek első lépése egy új főedző megtalálása volt, a csapat pedig a lehető legbiztosabb jelölt mellett tette le a voksát: Arthur Smith kinevezése szinte már túl jó ahhoz, hogy igaz legyen.

Quinn 2015-ben került a Falcons élére és parádésan kezdett a csapat élén, többek között Super Bowlba is jutott vele a csapat. Igaz, ehhez sokkal több köze volt a 2015-ben és 2016-ban a csapat támadókoordinátoraként dolgozó Kyle Shanahannek, aki MVP-t csinált Matt Ryanből és a liga egyik legjobb offense-ét hozta össze Atlantában.

Shanahan ilyen teljesítménnyel természetesen nem sokáig maradt OC, a 2017-es távozása után a Falcons folyamatosan egyre mélyebb gödörbe került. Egyrészt Quinn védelme borzasztó volt, másrészt sem Steve Sarkisian, sem Dirk Koetter nem tudta még csak meg sem közelíteni Shanahan teljesítményét az offense élén. A szomorú az egészben, hogy a Falcons még így sem volt rossz (legalábbis a 2020-as mélyrepülésig), de a rengeteg rossz edzői döntés és koncepció, a számtalan leolvadás és chockerkedés miatt esélye sem volt nemhogy a Super Bowlra, de a rájátszásra is.

A rengeteg lélekölő kudarc odáig vezetett, hogy Quinnt a 2020-as szezon közben vágták ki, a csapat pedig 4-12-vel végzett. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy teljes rebuild kell: ellentétben például a Lionsszel vagy az Eaglesszel a roster nem botrányos, az offense egyenesen a jobbak közé tartozik a játékosállományt tekintve.

A roster alapján a Falcons leginkább a Titansre hasonlít: adott egy átlagon felüli támadófal, két (sőt három) kiváló kvalitású elkapó, egy korrekt tigh end és egy jó irányító. Igaz persze, hogy az Atlantának nincs Derrick Henryje és jelenleg Ryan Tannehill is jobb, mint Matt Ryan, de ez nem probléma: Arthur Smith színrelépése előtt sem Tannehill, sem Henry nem tartozott a legjobbak közé, és Smith már a Falconst irányítja. Praktikusan minden adott ahhoz, hogy a Falcons legyen az NFC Titanse (sőt még jobb is lehet, mivel a védelemben több a tehetség).

A Falcons lesz az új Titans

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Smith idén lesz 39 éves, tehát a fiatal főedzők sorát gyarapítja. 2006-ban kezdett edzősködni a North Carolinán, majd egy évvel később a Washington Redskinsnél kapott állást. Ekkor még nem tűnt óriási tehetségnek, 2009-ben például sehol nem volt munkája és a relatíve komoly szerepkörig 2011-ig kellett várnia, amikor a Titans védőoldali segédedzőnek nevezte ki.

Ezzel a lehetőséggel állt, folyamatosan lépkedett előre a ranglétrán: egy év után átkerült a támadókhoz, 2015-ben már a tight endeket edzette, majd miután a támadókoordinátor Matt LaFleurt 2019-ben kinevezte a Packers, ő lett a Titans támadókoordinátora. Ennél jobb nem is történhetett a csapattal.

LaFleurral a Titans támadósora a liga egyik legrosszabbja volt: 27. szerzett pontokban és 25. szerzett yardokban. Ez nem a jelenlegi Packers HC hibája volt, Marcus Mariotával nem volt egyszerű, ráadásul nem volt AJ Brown kaliberű elkapója sem – ezzel együtt a Titans támadósorából túl sokat nem lehetett kinézni.

A csapat 2019-ben is gyengén kezdett, majd Mike Vrabel feltehetően Arthur Smith unszolására úgy döntött, hogy próbálják ki a bagóért megszerzett Ryan Tannehillt. Ekkor már AJ Brown is ott volt a csapatban, Smith rendszere pedig kiteljesedhetett.

A Titans alapvetően egy zónablokkoló sémát futtat, ami egyáltalán nem meglepő: LaFleur két évig dolgozott együtt Kyle Shanahannel, Smith pedig előbbit figyelve fejlesztette magát. Ez egész pontosan egy wide vagy outside zone football, ami röviden abból az egyszerű következtetésből adódik, hogy alapvetően egyszerűbb oldalt futni, ahol nincs fél tonnányi embertömeg. Ebben az esetben a futónak nem kell átverekedni magát a védőfalon, nagy sebességgel érkezhet, ami mindig előny, illetve a védelemnek is sokkal nehezebb reagálnia rá, hisz a támadófalemberek nem egy-egy adott védőt pécéznek ki maguknak blokkoláshoz, hanem egyszerre indulnak el egy adott irányba és azt blokkolják meg, aki épp az útjukba kerül.

A rendszer másik nagy előnye, hogy kvázi mindegy, ki a futó – elég megnézni a Packerst, a 49erst vagy akár a Shanahan-féle Falconst. Derrick Henry 191 centis és 108 kilós futóként kétszer vezette a ligát futott yardokban és 2020-ban a 2000 yardos határt is átlépte. Devonta Freeman egy 173 centi magas, 95 kilós, közepesen atletikus, negyedik körös futóként kettőből kétszer szerzett 1000+ yardot és összesen 22 TD-t, de hasonló számokra volt képes az ugyanilyen paraméterekkel rendelkező Aaron Jones is. A 49ersben a 183 centis és 83 kilós Jeff Wilson és a 178 centis, 89 kilós Raheem Mostert is 4,5+ yardos átlaggal rohangált.

Természetesen nem árt, ha egy futó atletikus vagy szörnyeteg testi adottságai vannak, de nem is különösebben releváns. A Falconsnak nem kell dollármilliókat vagy magas draftcetlit költenie egy futóra, Ito Smith-szel és Brian Hillel is lehet eredményes futójátéka a csapatnak. Ráadásul a Falconsnál nem ismeretlen a rendszer, a Shanahant váltó Steve Sarkisian is ezzel próbálkozott – nem lesz 2000 yardos futója a Falconsnak Smith-szel sem, de könnyen lehet top 10-es futójátéka, ami bőven elég.

Az Atlanta skill playerei semmivel sem rosszabbak a Titansénél, ahogy az irányítóposzt is rendben van. Minden adott ahhoz, hogy Smith futtassa a play-action heavy, nagy játékokra épülő passzjátékát (a Titans hívta a legtöbb play action passzt a ligában). Julio Jones és Calvin Ridley minimum Pro Bowl-szintű elkapók, Hayden Hurst is egy korrekt tight end, Matt Ryan pedig minden passzt meg tud dobni. Olyan téren lehetnek limitációk, hogy Ryan Tannehillel ellentétben nem olyan fürge léptű, neki egy fokkal jobb pass protection kell, de nem ezen fog múlni.

Továbbá ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy a Titansnek az elmúlt két évben 75+ százalékos volt a red zone hatékonysága, ami 2019-ben a legjobb, 2020-ban pedig a második legjobb volt az NFL-ben. Henryvel természetesen ez is könnyebb volt, de Dirk Koetter 51,7-23,4 százalékos hatékonyságához képest (25-26.) így is jelentős előrelépés várható, ami már önmagában könnyedén 2-3 extra győzelmet érhet szezononként.

Smith már korábban kijelentette, hogy ő fogja hívni a játékokat, így az offenzív koordinátor szerepe nem különösebben jelentős. Ezzel együtt Dave Ragone jó fogásnak tűnik: öt évet töltött a Bearsnél, 2020-ban pass game coordinator volt és sokak szerint neki köszönhető, hogy Mitch Trubisky önmagához képest feljavult a szezon második felére. Emellett két három évig volt a Titansnél WR/QB edzőként, tehát ismeri is Smith-t.

A fentiek azt jelentik, hogy Dean Pees szabadkezet kap védelmi koordinátorként. A 71 éves szakember a visszavonulásból tért vissza a Titans kedvéért és parádés szakember. Többek között 2004 és 2009 között a Patriotsban dolgozott, ahol négy évig volt DC, majd a Ravenshez igazolt, ahol hét évig volt védőkoordinátor: mindkét csapattal nyert egy-egy Super Bowlt. 2018 és 2019 között a Titans DC-je volt, tehát ő is ismeri Arthur Smith-t.

A nagy tapasztalat ellenére nem lesz könnyű dolga. Grady Jarrett, Deion Jones és Keanu Neal jó játékosok, de összességében nem annyira jó az egység. Ráadásul Pees alapvetően a 3-4-es koncepció híve, amihez nem feltétlenül áll jelenleg rendelkezésre az alapanyag, különösen a pass rusherek gyengék Atlantában. Ezzel együtt az valószínűsíthető, hogy nem lesz ismét bottom 5-ös a csapat védelme, illetve kreatív blitzekkel a sackek is érkezni fognak: az elmúlt hét szezonból négyszer a Falcons még 30 zsákolást sem gyűjtött, 40-et pedig legutóbb 2004-ben. Pees a Titans szintén nem túl erős egységével 2018 és 2019 között 82 sacket gyűjtött és soha egyetlen egysége sem maradt 30 sack alatt.

Összegzés

Az elmúlt két év teljesítménye alapján Arthur Smith tűnt a legjobb főedzőjelöltnek. Támadófelfogású volt, ami manapság értékesebb, mint amit például a védőguru Robert Saleh képes nyújtani, Eric Bieniemyvel ellentétben nem volt tele red flagekkel, illetve Brian Dabollal és Greg Romannal ellentétben már sorozatban második éve végez zseniális munkát.

Az offense-t vélhetően azonnal rendbe teszi, és mivel sikerült egy nagyon jó védelmi szakembert szereznie, alighanem a defense-zel sem lesz óriási probléma. Nagyítóval kell keresni benne a hibát, ha nagyon bele akarunk kötni valamibe, akkor talán Henry esetenként túlzott erőltetését lehetne kiemelni (ezzel együtt azt, hogy a Titans hátrányból nem nagyon tudott játszani), bár nehéz eldönteni, hogy ez mennyiben volt Mike Vrabel koncepciója. Illetve nem egy különösebben nagy motivátor, már amennyiben ez releváns tényező – pláne, hogy Tannehill önbizalmát és játékát zseniálisan felépítette.

Magas padlóval és magas plafonnal rendelkező választásnak tűnik, szinte már túl szép, hogy igaz legyen. Értékelés: A+

[/ppp_patron_only]