AFC: A Titansé a South, a Dolphins maradt le a rájátszásról

A nagy versenyfutásból végül a Dolphins került ki vesztesen az AFC-ben, ugyanis borzalmas játékkal kikapott a Billstől, és mivel minden más playoff-aspiráns nyerni tudott, így Brian Floresék csak otthonról nézhetik a rájátszást. Az AFC South végül a Titans kezébe került, Derrick Henry pedig átlépte a 2000 yardot álomhatárt!

Tennessee Titans @ Houston Texans 41-38

Ha valaki látta a két csapat meccseinek nagy részét idén (sőt, akár csak 1-2-t), akkor nem lepte meg, amit tegnap látott, ugyanis mindkét csapat hű maradt önmagához és kiváló támadósorral, illetve pocsék védelemmel egy pontháborút tártak elénk. Megfűszerezte viszont a dolgokat a mérkőzés tétje és az, hogy Derrick Henry a 2000 yardos álomhatár eléréséért küzdött.

Ez össze is jött neki, hiszen 223 yardra volt szüksége, de ő szerzett 250-et a földön! Ezzel ő lett a nyolcadik játékos, akinek ez sikerült, 2012 óta (Adrian Peterson) pedig az első. Érdekesség, hogy a Titansnek így már két 2000 yardos futója is van a történelemben (Chris Johnson, 2009). Henry szokás szerint megállíthatatlan volt, zsinórban harmadik meccsén szerzett 200+ yardot a Texans ellen, igazi mumusává vált a houstoni alakulatnak. A Titans másik nagyágyúja, AJ Brown is nagyot ment a maga 151 elkapott yardjával, a Titans offense-t igazából csak az elkapók dropjai tudták megakadályozni abban, hogy haladjanak.

Persze a Texans is hozta a szokásos játékát. Deshaun Watson ihletett formában volt, hozta a megszokott gyönyörű hosszú passzait és meneküléseit is, 385 yarddal és 3 TD-vel zárt, legfőbb célpontja Brandin Cooks volt (11 elkapás, 166 yard, 2 TD). A védelem ellenben továbbra is borzasztó és nem tud megállítani senkit.

A végjáték is jól mintázta a Texans idei szezonját, hiszen a szoros meccseket idén nem nyerte meg a Houston (2-8 ezzel együtt). Egy jó kis adok-kapok lett a dologból és látszott, hogy az fog nyerni, akié az utolsó drive. Végül így is lett. 38-38 volt az állás, 18 másodperc volt az órán, már be volt készítve a Facebook-poszt, hogy jöhet a hosszabbítás. Erre Tannehill kiosztott egy 52 yardos bombát AJ Brownnak, amivel eljutott mezőnygóltávolságba a Titans, és Sam Sloman egy kapufás góllal megnyerte a meccset.

A Titans így megnyerte csoportját és készülhet a Ravens elleni wild card meccsre, a Texans pedig az 1/3-as és a 2/4-es picket adja a Dolphinsnak és készülhet a GM- és HC-keresésre.

(katonadani)

Jacksonville Jaguars @ Indianapolis Colts 14-28

Ha egy kicsit jobb ellenféllel találta volna szemben magát a Colts, akkor könnyen megismétlődhetett volna a múlt heti Steelers elleni leolvadás. Az első félidőben ugyanis szuper volt az Indy, három pontszerző akcióval kezdték a mérkőzést és 20-7-es eredménnyel mehettek a nagyszünetre. Viszont ott ragadt az öltözőben a csapat, ugyanis a félidő után 26 percen át nem sikerült pontokat feltenni a táblára, a gyors puntok mellett egy kihagyott mezőnygólt és egy interceptiont sikerült csak felmutatni, az offense pedig megfeneklett. És ez az, amit egy jobb csapat kihasznált volna.

A Jaguars viszont nem tartozik közéjük és ugyan szorossá tudta tenni a mérkőzést, a fordítás nem jött össze. James Robinson hiányában a földön nem tudtak haladni, és hát Mike Glennontól a levegőben sem várható sok – nem is jött igazán, bár tegyük hozzá, hogy különösen rossz sem volt. Négy drive-ot vezethetett a Jaguars 6 pontos hátrányban, ezek során összesen 43 yardig és 4 puntig sikerült eljutni. És mivel a lehetőséget nem használta ki a csapat, ez megbosszulta magát Jonathan Taylor személyében.

Ez a meccs ugyanis a Colts újonc futójáról szólt: 30 futásból 253 yardig és 2 TD-ig jutott. A Colts történetében az eddigi rekordot a Hall of Famer Edgerrin James tartotta 219 futott yarddal, ezt döntötte meg Taylor, és ő lett a valaha volt legfiatalabb RB 250 futott yarddal egy meccsen. Taylor a szezonban harmadik helyen zárt a futott yardok versenyében Derrick Henry és Dalvin Cook mögött, pedig év elején nem is számított első számúnak és csak a szezon második felére indult be igazán – akkor viszont nagyon, és nem lenne meglepő, ha jövőre top5 futóként beszélnénk róla.

Ezzel a győzelemmel a Colts bejutott a rájátszásba, és mondanánk, hogy küldhetik a köszönőlapokat Josh Allenéknek, amiért megverték a Miamit (ha nem így lett volna, Riversék otthonról néznék csak a PO-t), de jövő héten épp egymás ellen játszanak, így vagy átadják őket személyesen, vagy inkább megpróbálják megnehezíteni a dolgát.

(katonadani)

Miami Dolphins @ Buffalo Bills 26-56

Brutális kiütéssel ért véget a Dolphins szezonja, 30 pontos vereséget szenvedtek a Bills ellen. Ezzel és a Colts, illetve a Browns győzelmével a Miami nem jutott be a rájátszásba, a Bills pedig bebiztosította a második kiemelést.

A hazaiak több embert is pihentettek a védelemből (White, Hughes, Addison), a támadósorból pedig Cole Beasley hiányzott sérülés miatt, de az első félidőt végigjátszották a kezdők, és ez meg is látszott az eredményen. Bár nem úgy indult a találkozó, ahogy a Bills szerette volna, Andrew Van Ginkel sackelte Allent, majd Byron Jones az év egyik legszebb interceptionjét szerezte meg. Sanders 49 yardos mezőnygóljával vezetett a Dolphins, de ez volt a meccsen az egyetlen alkalom, amikor előnyben voltak.

A második negyed elejéig tartotta magát a Miami, utána beindult a Bills-henger. Isaiah McKenzie élete legjobb 7 perce következett, két elkapott TD után egy puntot is visszahordott hat pontért, a félidő vége előtt pedig John Brownnak volt egy remek drive-ja, ahol 59 yardot is ő szerzett, abból 32-t egy TD elkapással. Mindeközben a Dolphins három 3&outot csinált és csak egy mezőnygólt szerzett, így 28-6-os előnnyel ment szünetre a Bills.

Tua és a támadósor jól kezdte a második félidőt, végig mentek a pályán, igaz, kellet hozzá egy DPI büntetés 4. és gólra, utána Gaskin futott be 1 yardról, kapaszkodott a Miami, majd a védelem is simán leparancsolta a Bills cseresorát. Azonban a következő drive első passzát leszedte Josh Norman és vissza is vitte hat pontért, 35-13, valószínűleg itt dőlt el végleg a mérkőzés.

A garbage time-ban – ami az egész negyedik negyed volt – Antonio Williams, a Bills futója szerzett két TD-t, valamint Gabriel Davisnek volt egy 56 yardos elkapása hat pontért, a másik oldalon Salvon Ahmed és Malcolm Perry szépített.

Nagy reményekkel érkezett a Dolphins, de a támadósor totális csődöt mondott, Tua borzalmas volt, nem tudta mozgatni a láncokat és a legrosszabbkor adta el a labdákat (végül 3 interceptionnel zárt), a védelem pedig hiába fogta a Bills futásait (Williamsén kívül), Allen, majd Barkley hihetetlenül könnyen passzolta szét őket – az első INT-t leszámítva.

A Bills az Indianapolist fogadja a Wild Card körben, és ahogy az elmúlt hetekben játszanak, egyértelmű favoritok lesznek, jól sikerült nekik a formaidőzítés. A Miami pedig közel volt a playoffhoz Tuával és Fitzpatrickkal, de jövőre sokat kell fejlődnie a támadósornak, hogy ígéretes maradjon a Flores/Tua-projekt. A Dolphins a Texans pickjével 1/3-on fog húzni, alanyi jogon pedig 1/18-on.

(löfli)

Pittsburgh Steelers @ Cleveland Browns 22-24

A Cleveland Browns 2002 óta tartó rossz sorozatát szerette volna megszakítani, hiszen 19 éve nem játszott playoffban. Ehhez elég volt, hogy megverjék hazai pályán a Steelerst, amely már bebiztosította a csoportgyőzelmet, így több helyen is tartalékosan állt fel.

Egy igazán fordulatos mérkőzést láthattunk, többször is kérdezhettük közben, hogy hányszor kell ezt megnyernie a Brownsnak ahhoz, hogy tényleg övé legyen a győzelem. A mérkőzés első felében mind támadó, mind védő oldalon jól szerepeltek Bakerék. 10 pontot tudtak feltenni a táblára válasz nélkül, a Steelers az első három támadásából nem sok mindent tudott elérni, gyorsan leparancsolta őket a védelem. A Barnék pont azt játszották, amit kellett nekik és ami jól megy, a futójáték és passzjáték jó egyvelegét alkalmazták, amivel tudtak is előre haladni. Ezek után kicsit ráültek az eredményre és jöhetett a vendégek szakasza.

Mason Rudolph kezdte megszokni a helyzetet, hogy hosszabb kihagyás után újra kezdőként szerepelhet és felélesztette az offense-t. Habár nem tudtak elérni touchdownt, de zsinórban három támadásból is mezőnygólt hoztak össze, amivel feljöttek egy pontra. Rudolph amúgy meglepően rendben volt ezen a mérkőzésen, tavaly mikor Big Ben sérülése után megkapta a lehetőséget azzal finoman szólva sem sikerült élni, de most egy korrekt irányítójátékot mutatott. 39 passzából 22 alkalommal megtalálta elkapóit, 315 passzolt yardja mellett a mérkőzés második felében kétszer is touchdownt passzolt – a negatív oldalra egy interceptiont lehet felírni. Az ő játékának is köszönhető, hogy ez a részben tartalékos Steelers 60 percen keresztül versenyben tudott lenni.

A Steelers első felzárkózása után a hazaiak újra elléptek csoportriválisuktól és a kissé gödörben lévő offense az egy pontos előny tudatában két touchdownt pakolt fel a táblára és már sokan hihették azt, hogy innen nincs visszaút a Steelers számára (főleg úgy, hogy tudhatták a Bills-Dolphins meccs eredményét, amiből biztossá vált, hogy semmi esélyük sincs a második kiemelés megszerzésére). A Browns ezen az estén pont azt játszotta, amivel a szezonban megnyerték a meccseket. A futójátékkal levettek egy kis terhet Mayfield válláról, amivel már az irányítótól sem kellett kiemelkedő játék. Szépen elosztották a játékokat, hiszen 27 alkalommal passzoltak és mellette 31 futást hívtak be az edzők. A futás jól ment, hiszen Chubb vezetésével 192 yardot értek el, mellette még Mayfield is passzolt 196 yardot egy TD átadással, de ami a legfontosabb, hogy nem volt eladott labdája.

A két Browns touchdownra azonban volt válasza Rudolphnak és a Steelersnek, a következő két támadásukból ők is beértek a célterületre. Az utolsó két perchez érve az egyenlítés lehetősége is felcsillant, hiszen ehhez csak a második TD utáni kétpontost kellett volna megoldani. Azonban ez nem sikerült, Rudolph magasan túldobta elkapóját, utána még egy kis esély volt az onside kick után kavarodásból, de végül nem engedte ki a győzelmet a Browns a kezéből, így 19 év után újra rájátszásba jutott.

A wild card körben megismétlődik a párharc, csak a Steelers pályaválasztásával és Big Bennel, illetve TJ Wattal a kezdőben.

(kronikk)

Baltimore Ravens @ Cincinnati Bengals 38-3

Osztálykülönbség volt a két csapat között Cincinnatiben, tisztán látszott, hogy melyik csapatnak volt még miért küzdenie. A mérkőzés előtt még nem volt biztos a Ravens rájátszás helye, de ezt egy győzelemmel biztosítani tudták. A győzelem pedig nagyon simán jött, egyszerűen szétfutották ellenfelüket, ritkán látni, hogy egy csapat ennyi futott yardot ér el egy meccsen.

A 13. hét óta magára talált a baltimore-i csapat, amely futójátékra hagyatkozva földbe döngölte ellenfeleit az utolsó hetekben. A yardok mellett a pontokat is termelték és elérkeztek Lamar Jackson kedvenc hónapjához, hiszen decemberben az aktuális MVP 12-1-es mérleggel áll. Most már januárt írunk, de a Ravens dominancia teljes mértékben jelen volt. Egész mérkőzésen esélyt sem adtak ellenfelüknek, 404 (!!!) futott yardot értek el. Miután földön ilyen szinten tudtak haladni, szinte felborult a pálya a játékhívások tekintetében. Jackson 18 alkalommal, míg Tyler Huntley egy alkalommal passzolt, ezek mellett pedig 54 futójátékot hívtak be az oldalvonal mellől.

Kiemelkedett a running backek közül JK Dobbins, aki 13 alkalommal kapta meg a labdát és ebből 160 yardot ért el, amiből az egyik egy 72 yardos touchdown volt. Mellette még Lamar Jackson is elért 97 yardot, amivel ő lett az első irányító az NFL történetében, aki két egymást követő szezonban is 1000 yard fölé került. Harmadszorra pedig még érdemes megemlíteni Gus Edwardsot is, aki 60 yardot ért el. Ez a három játékos tíznél több alkalommal kapta meg a labdát futásra és el is értek együtt 317 yardot. Egyszerűen félelmetes, amit a Ravens csinál a földön az utóbbi hetekben, de ez a mérkőzés még ezekből is kiemelkedik.

Persze ehhez kellett egy védelem is, amely egyszerűen nem tudott mit kezdeni az ellenfél támadóival, amíg ők komolyan vették a mérkőzést. Az utolsó három támadásban tudták csak úgy megállítani a Ravenst, hogy abból ne legyen pont, de akkor már rég eldőlt a mérkőzés. Egész jó játékot láthattunk múlt héten Brandon Allentől, de ez erre a hétre teljesen eltűnt. 21 passzából mindössze csak 6 volt sikeres és ebből 48 yardot szerzett, valamint két interceptiont. Így itt is a futójáték ment jobban, ott már egy vállalhatóbb 147 yardot értek el, amiből Trayveon Williams egy megiramodásból szerzett 55 yardot.

Ezen a mérkőzésen tényleg osztálykülönbség volt a két csapat között. A Bengals sem védő, sem támadó oldalon nem tudott maradandót mutatni. Egy kicsit az látszott már rajtuk, hogy a sérülések és Burrow elvesztése miatt már a szezon végét várják, hogy tovább tudjanak építkezni és lépésről lépésre feléleszteni a franchise-t nem is olyan régi szintjére.

A Ravens a Titanshez látogat a wild card körben, a Bengals pedig 1/5-re húzhat majd a drafton.

(kronikk)