A jövő sztárjai – Trevor Lawrence

A legjobb irányító prospect Andrew Luck / Peyton Manning / John Elway óta. Ilyen magaslatokba emelik a legtöbben Trevor Lawrence-t, akit már most beírhatunk a mock draftjaink első helyére, hiszen 99%-ig biztos, hogy a 2021-es szezonban a Jaguars irányítója lesz. Nem hiszem, hogy van még olyan fociszerető ember, aki ne hallott volna a Clemson kiválóságáról, de most belemegyünk részletesen, mit is tud a srác, és hogy kiérdemelte-e, hogy szuperlatívuszokban beszéljünk róla (spoiler warning: igen). 

Lawrence már a gimnáziumban is az ország legjobb játékosának számított, Deshaun Watson állami rekordjait döntögette, majd a modern recruiting éra második legjobb játékosának tartották a 2002-es Vince Young mögött. Ő a foci LeBron Jamese, aki már egészen fiatal kora óta az egész ország reménysége volt, akiről már nagyon hamar látszott, hogy óriási sztár lehet belőle. Ő pedig nem okozott csalódást, hiszen már elsőévesként bajnoki címig vezette a Clemsont, majd másodévesen is veretlenül meneteltek végig, csak hogy a döntőben jött Joe Burrow az LSU-val és kiosztotta Lawrence első vereségét az egyetemen (igazából 9.-es kora óta az elsőt). Az idei koronavírusos szezonban is veretlenül vezette rájátszásba a Clemsont, ahol viszont Justin Fields és az Ohio State állta útját, kiosztva Lawrence második egyetemi vereségét. Három szezonból egy bajnoki cím, egy második hely és egy harmadik hely – nem rossz teljesítmény, habár az ő mércéjével nézve akár még csalódásnak is lehet nevezni, de ez abszurd lenne.

Mivel 1/1-es játékosról van szó és a valaha volt egyik legjobb irányító prospectként emlegethetjük, így nyilván erős túlsúlyban vannak az erősségei, de tökéletes játékos nincs, így tudunk hiányosságokat is találni a játékában (habár nem túl sokat).

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Erősségek

Noha manapság ez egyre kevésbé fontos az irányítóknál, Lawrence tökéletes prototípus felépítéssel rendelkezik. Hivatalosan 198 centi és 100 kiló, habár utóbbin valószínűleg fognak még kicsit erősíteni a profik közt. Ezzel a magassággal egyébként holtversenyben a legmagasabb kezdő irányító lenne az NFL-ben (John Elway most elmorzsol egy könnycseppet). Egy irányítónál nem feltétlen ezzel kell kezdeni, vagy nem ez a legfontosabb, de ha már a felépítésnél tartunk, akkor érdemes egyből kiemelni, hogy nagyon atletikus játékosról van szó. Simán használható option játékoknál és előre felrajzolt irányítófutásoknál is, ezt meg is tették a Clemsonon bőven. Megvan a sebessége és jól is lát a pályán, több nagy játék fűződik a nevéhez a földön, és a red zone-ban is kiválóan használható. Mobilitása természetesen előjön akkor is, amikor az összeomló zsebből kell kimenekülnie és akár futtából passzolni, akár a földön megszerezni a first downt.

Ugyan akkora ágyú nincs a karja helyén, mint Josh Allennek vagy Patrick Mahomesnak, így is nagyon erős karja van, ami megmutatkozik 60 yardos bombákban, szűk helyre bedobott lézerekben vagy épp túlsó oldalvonalhoz lőtt passzokban. Nagyon gyorsan, nagyon könnyedén és nagy sebességgel indul el a labda a kezéből. Ez a karerő azt is eredményezi, hogy akkor is jól meg tudja dobni a labdákat, ha nem tud beleállni a passzokba – természetesen ilyen helyzetben gyakrabban fordulnak elő pontatlanságok, de ez egy olyan pluszt jelent, amire nem mindenki képes az NFL-ben sem.

De nem csak bombákat képes dobni, hanem megfelelő touch passzokat is a védők feje fölött, ráadásul azt is jól tudja, melyik helyzetben milyen dobást kell alkalmaznia. Összességében pontos irányító a pálya minden szegletébe. Érti a védők és támadók közti leverage helyzeteket, azaz ha például a cornerback kívülről fogja az elkapóját, akkor befelé fog passzolni, és fordítva. Vezeti az elkapói üres területekre, amivel maximalizálja az elkapás utáni yardok lehetőségét. Tegyük hozzá, hogy pontosságban nem emelkedik azért mindenki fölé, nem kifejezetten elit ez a tulajdonsága az NFL-irányítókhoz mérten, de így is a jobbak közé fog tartozni.

A zseben belüli mozgása is kiváló. Türelmes, nem lehet zavarba hozni, sosem pánikol és mindig az elkapókon tartja a szemét még akkor is, ha megérkezik rá a nyomás. Jól tudja manipulálni a zsebet, kis mozdulatokkal változtatja a helyét, elkerülve az érkező védőket. Lábmunkája kiváló, megteszi a kis lépéseket, hogy ne szoborkánt álljon a zsebben, és jól áll bele a dobásokba is. Nagyon gyorsan képes mozgásból is beleállni a dobásokba, gyorsan tudja változtatni a testhelyzetét, hogy a megfelelő irányba indíthassa el a passzt.

Manapság szerintem az különböztet meg egy átlagos kezdő szintű NFL-irányítót és egy top10-es NFL-irányítót, hogy miként tud játszani, ha nem ideálisak a körülmények, azaz összeomlik a zseb, az előre felrajzolt játékot levédekezik az ellenfelek, tehát mennyire tud a támadósor struktúráján kívül alkotni (itt vérzik el például Jared Goff vagy Kirk Cousins). Lawrence körül elég jó támadósor volt a Clemsonon, de az irányító meg tudta azt is mutatni, hogy nagyon jól improvizál, a zsebet elhagyva is nagy játékokra képes, akár a földön, akár a levegőben.

Lawrence magas futball IQ-val rendelkezik, jól lát a pályán, teljesen a kontrollja alatt tartja a támadósort. Gyors és jó döntéseket hoz, jól olvassa a védelmeket és legtöbbször a progressionön is jól megy végig. Emellett kiváló karaktere van, igazi vezéregyéniség. Ezt a pályán és a pályán kívül is láthattuk több ízben – utóbbira példa, hogy az egész egyetemi foci játékosainak élére állt abban, hogy játszhassanak ősszel a koronavírus ellenére.

Hiányosságok

Ahogy fentebb is írtam, Lawrence összességében egy pontos irányító, azonban láttunk már pontosabb prospecteket is, tehát ebben a kategóriában nem számít elitnek. Ha hibázik, akkor általában túl magasakat dob, mintha nem tudná pontosan felmérni a karerejét – az ilyen túldobások esetén ráadásul az interception veszélye is magasabb.

Lawrence-ben megvan az a kellő arrogancia, hogy ő minden passzt meg tud dobni, azonban ez időnként ahhoz vezet, hogy túlságosan is megbízik a karjában és olyan kis helyekre akarja bedobni a labdát, ahová még neki sem sikerül. Egész életében képes volt arra, hogy minden labdát beerőszakoljon kis résekbe is, azonban ahogy egyre nő az ellenfelek szintje, ez egyre kevésbé lesz így, ez pedig hibákhoz, interceptionökhöz vezet.

Időnként bűnös abban, hogy ott ragad az első olvasásán. Ez sem feltétlen ér el akkora mértéket, hogy igazán aggasztó legyen, de azért nem egyszer fordult elő, hogy előre eldöntötte, hová akar passzolni, és nem ment tovább a második-harmadik olvasására.

Ezen kívül a hátulról érkező nyomást nem érzi elég jól, illetve időként a zsebet is túl hamar hagyja el, ezt még tökéletesítenie kell, kicsit több időt tölthetne a zsebben pásztázva az elkapókat – habár itt is hozzá lehet tenni, hogy ha elhagyja a zsebet, abból is szuper dolgok szoktak születni általában.

Összességében

A bevezetőben feltett kérdésre, miszerint kiérdemelte-e, hogy szuperlatívuszokban beszéljünk róla, a válasz az, hogy igen. Mióta úgy igazán közelről követem a draftot és elemzem a prospecteket (2013), szerintem egyértelmű, hogy ő a legjobb irányító, aki az NFL-be jelentkezett. Minden megvan benne, ami ahhoz kell, hogy valaki franchise irányító legyen az NFL-ben, és a pályán mutatott játéka mellett a pályán kívül is csak a legjobbakat lehet róla elmondani – és az sem elhanyagolható, hogy a magas szintű játékát sem csak egy évig láthattuk, hanem három szezonon át. Természetesen ő sem tökéletes, de ezt még Patrick Mahomes vagy Deshaun Watson sem mondhatja el magáról. Az pedig egyáltalán nem lenne meglepő, ha Lawrence-ről is az ő szintjükön, vagy ahhoz közel beszélhetnénk 2-3 év múlva.

*A gifekért köszönet a weeklyspiral és a boomorbustthedraftshow oldalaknak.*

[/ppp_patron_only]