Az 55. Super Bowl előtt nem gondoltuk volna, hogy az edzői fölény a Buccaneers oldalán lesz. Pedig pontosan ez volt a helyzet a nagydöntőn, ahol mind támadó-, mind védőoldalon eltért a Tampa Bay a megszokott játékától, és tökéletes stratégiát komponált a Chiefs ellen. A legtöbben inkább a védelemről beszélnek (teljes joggal, holnap én is megteszem bővebben), de ne feledkezzünk el a támadókról sem, hiszen Bruce Arians és Byron Leftwich tökéletes taktikával készült a mérkőzésre, szembemenve korábbi filozófiáikkal.
A mérkőzés előtt azt mondtam, hogy ha a Buccaneers első támadójátéka futás lesz, akkor elvesztik a mérkőzést, ellenben ha passzolnak (főleg ha play actionnel), akkor nyerni fognak. Azért gondoltam így, mert egy első kísérletes passz azt jelentette volna, hogy Ariansék tudják, mit kell csinálni, és nem ragaszkodnak az év eleji beidegződéseikhez, a korábbi alap filozófiáikhoz. A Buccaneers első játéka pedig egy play action passz volt, és még ha nem is volt túl sikeres, egyből megmutatta, hogy jó dolgok várhatók Bradyéktől.
Így is lett, aminek az elsődleges oka, hogy az év közben megszokott Tampa Bay offense egy erősen továbbfejlesztett, átalakított változatát kaptuk a Super Bowlon.
Ez több tényezőből tevődött össze. Egyrészt a play actionökből, amiket a Buccaneers a bye weekje előtt mindössze 18,9 százalékban használta, amivel a liga alsó végében tanyáztak. Ehhez képest ezen a meccsen 43%-ban hívtak ilyen játékot, ami minden csapat szezonátlagát felülmúlta. Brady mérlege a Super Bowlon play action játékok során pedig így nézett ki: 10/13, 135 yard, 3 TD. Egész jó…
Ezen kívül nagy változás volt, hogy visszavettek a mély passzokból – mindössze négy ilyennel próbálkozott Brady és csak egy lett sikeres. Az alapszakaszban a GOAT-nak volt a legmagasabb az átlagos passzmélysége (9,1 yard), ehhez képest a Super Bowlon mindössze 6,3 yard volt ez a mutató, amivel az alapszakaszban csak Alex Smitht, Drew Breest és Jared Goffot előzte volna meg. Emellett gyorsan is szabadult Brady a labdától. Oké, az alapszakaszban is mindössze 2,57 másodpercig volt nála a labda átlagban, de még ezt is csökkenteni tudta 2,27 másodpercre. A támadófal is jó volt előtte, de ez is közrejátszott abban, hogy csak 16,7%-ban volt nyomás alatt a mérkőzésen.
Most két példát ragadok ki a meccsről, amik tökéletesen tükrözik, hogy az edzői stáb milyen jó munkát végzett és mennyire eltért az alapvető filozófiáitól. Az egyik a találkozó első touchdownja Gronk főszereplésével.
Az RPO-k, azaz a Run-Pass-Optionök nagyon felkapottak a mai NFL-ben (nem véletlenül), azonban a Buccaneers alig használt ilyeneket az alapszakaszban (kritizálhattuk is ezért őket). Ehhez képest az első TD-t ebből szerezte a gárda.
Az RPO játék lényege, hogy a támadófal futásblokkol, az elkapók útvonalat futnak, az irányító pedig a handoff pillanatában a védők mozgása alapján eldönti, hogy átadja a labdát a futónak, vagy passzol. Jelen esetben a futójáték opció egy split zone játéknak néz ki, ahol a fal jobb oldalra indulva blokkol, a tight end pedig átmozog a bal oldalra blokkolni a DE-t és elterelni a játék irányából az egyik linebackert. Egész sokat játszott az alapszakaszban split zone-t a Buccaneers, így a Chiefs is erre készülhetett. Azonban Leftwichék átverték a védőket és átalakították a játékot egy RPO-vá, ahol Gronknak nem blokkolnia kell, hanem megy útvonalra a flat zónába. Ezen az oldalon Evans egy slantet fut, hogy kivigye az emberét abból a zónából, ahová Gronk majd érkezik. Ezt a playt egyébként többször is láthattuk idén a Texanstól.
Brady a handoff pillanatában látta, hogy a passz opció lesz a jobb, így megtartotta a labdát és Gronknak dobta azt. A tight enden Sorensen védekezett, aki Gronk mozgását követve átment a túloldalra a fal mögött, azonban mivel látta, hogy a fal futásblokkol, így visszanézett a futó irányába, hogy meg kéne állítani a játékot. Ez a kis hezitálás pedig bőven elég volt ahhoz, hogy teljességgel lemaradjon Gronkowskiról.
A biztonság kedvéért a slantet futó Evans még egy kicsit akadályozta is Sorensent, de igazából enélkül is könnyű TD lett volna. Ennek akkor lett volna nagyobb szerepe, ha a safety nem hezitál és végig követi Gronkot, ugyanis akkor Evans útban lett volna, hogy a safety teljes sebességgel odaérjen a tight endre.
Gronkra egyébként is nagy szerep hárult a meccsen, hiszen a Chiefs jól védekezett Evansön és Godwinon is, így elsősorban a tight endeket kellett bevonni a játékba. Ez azért is működött jól, mert a Chiefs linebackerei nagyon gyengék, és egyáltalán nem tudták tartani akár Gronkkal, akár Brate-tel a lépést. Még akkor sem, ha épp tudták, mi a feladatuk, de néha még az sem ment igazán, láthatjuk ezt például az alábbi playnél, ahol Mathieu reakciója elmond mindent.
Ez a játék pedig nagyon jó átvezető a következő playhez. Konkrétan a fenti Gronk elkapás után jött a mérkőzést valójában lezáró Fournette futás, aminél ismét az edzői stábot kell megdicsérni, hiszen itt is egy csavart vittek egy jól megszokott játékukba.
Ahogy azt a beharangozóban is írtam, a Buccaneers futójátéka alapvetően az inside zone és a duo futásokra épül, elég ritkán térnek el ettől. Ezen a meccsen is így volt, ebben a drive-ban is volt 2-3 duo futása a csapatnak. A Gronk elkapás után viszont változtattak ezen egyet.
A Bucs hat támadófalemberrel és két tight enddel állt fel erre az első és 10 játékra, és úgy is nézett ki, hogy duo futás lesz. Azonban nem így történt és a bal oldali guard Ali Marpet húzott a jobb oldalra. Rajta kívül minden úgy nézett ki a snap után, mintha egy duo futás lett volna, a Chiefs pedig meg is ette ezt. Nem csoda, a Tampa az egyik legkevesebbet (11,1%) alkalmazott húzó játékost futások esetén, így könnyedén megetették ezt a védőkkel.
Egy duo futás esetén a running back középre indul el az A lyuk felé (center és guard között), és olvassa a Mike-ot, akinek mozgásából ítélve mehet tovább az A lyukba vagy kivághat a szélre. De ha kivág a szélre, akkor ott lesz egy blokkolatlan cornerback.
Itt is úgy indult meg középre Fournette, mintha egy duo futás lenne, azonban hamar kivágott a szélre, követve Marpetet. A másik öt falember és a két tight end tökéletesen vették ki a játékból a védőfalembereket, a két linebackert és a strong safetyt, a húzó guard miatt pedig már nem volt blokkolatlan a szélső cornerback.
Érdemes még kiemelni a fenti képen, hogy hány Chiefs védő van középen (8), aki mind a duo játékot akarja megállítani.
Charvarius Ward hozott egy “üzleti döntést” és inkább nem akart úgy igazán beleállni a nála 45 kilóval nehezebb Marpetbe – no nem mintha bármi esélye is lett volna. Így pedig Fournette konkrétan érintés nélkül szaladhatott be a célterületre.
Kifejezetten elégedett voltam azzal, amit Bruce Arians és Byron Leftwich a Super Bowlon letett az asztalra. Már a bye weeket követő változások is nagyon pozitívak voltak és sokat elmondtak az edzői stábról, a nagydöntőre hozott stratégia pedig még egy polccal feljebb emelte őket a szememben. Emiatt különlegesen pozitív lehet a hangulat a 2021-es kilátásokat tekintve is, hiszen látszik, hogy a szezon végére, majd a rájátszásra egyre inkább összeállt a támadósor, fejlődött az edzői stáb, ez pedig az előzőnél jobb alapszakaszt eredményezhet a következő évben.
Természetesen Todd Bowlesról és a védelemről sem feledkeztem el, holnap érkezem a labda túloldalának elemzésével.
Nagyon érdekelne egy elemzés arról is, mit és főleg hogyan rontott el a Rozmár és mit kellett volna csinálnia.
abszolút impotens volt a KC támadófala! mondjuk engem egyáltalán nem zavart, hogy ekkora pofont kaptak, de ha nincs a 2 támadófalember kiesése nem lett volna ennyire egyoldalú.
Nem lehet valami Impotens ha nem is volt ,Az a baj hogy nem csak 2 támadófalember esett ki, Fisher és Schwartz mellett Osemele is sérült volt, illetve Tardiff az egész szezont kiülte,
Tardiffnál meg kell említeni, hogy orvos is és nem szimplán kiülte a szezont.
A podcastban kitértek rá. Én még trükkös játékot, bootleget és fleaflickert vártam volna.
Extra emberek a falba, rövid gyors játékok, screenek. több futás, wr futások, kreatív és trükkös játékok – ezek olyan alapvető dolgok, amik elképesztő, hogy nem jöttek, nem kellő számban jöttek. A futás ment ugyan, de teljesen hanyagolták, holott a garbage time előtt a leghosszabb játékuk egy futás volt a 2. félidő elején. Ebben a helyzetben Bell teljes ignorálása, (egy lehetőséget sem kapott) minimum fura. Az hogy Reid egyik fia, akit ráadásul bevitt a csapathoz megint börtönbe került, biztos nem segítette a koncentrálást, de hogy egy ennyire nyilvánvaló rossz párosításra (KC O fal, Tampa D line) ne legyen semmilyen válasz már eleve, az szinte példátlan. Tényleg az lehetett, hogy itt van a zseni kölyök majd megoldja, ha kell lábon. Valójában leginkább érthető pánik látszott rajta, ahogy rohant hátra ész nélkül, és nagy mázlija volt, hogy nem sérült meg komolyabban, meg nem dobott több picket a lehetetlen helyzetekben eldobott labdáiból.
A félidőre látszott hogy végig dupla mély safety-vel állnak fel, alig blitzelnek tehát a gyors futóknak lehet helyük csak nyomatni kell. Amikor a 2. félidő legelső játékából csináltak 23 yardot egy sima futással, akkor azt hittem, hogy most ez lesz, de nem vissza a Mahomes és Kelce majd csak megoldja tervhez. Hát nem oldották meg.
1.Reid szerintem csak az 1.félidő végi 2 idő kérést rontotta el. Nem hiszem, hogy maga az offense miatta lett volna rossz. Ha jól rémlik 3.downoknál Kelce egy nagyot droppolt egyszer pedig elcsúszott, Hill és Williams pedig az end zone-ban ejtett labdát úgy, hogy fejbe dobta őket Mahomes. Ez az egyéni hibákon ment el.
2. Érdekes egyébként, hogy a mérkőzés felvezetése során és utána se beszél senki arról, hogy a Reid fiú ittas állapotban okozott közlekedési balesete milyen hatással lehetett az apára vagy a csapatra.
olyan játékokat felrajzolni, ahol a guardok nem a falban blokkolnak pl
Köszi D! Azt sajnálom csak, hogy a falember TD nem lett meg. Óriási lett volna. Már a bye week után örültem, hogy Arians rugalmasabb lett. Várós ez a Tampa Offense.
Az egy kifejezetten jó védekezés volt, a védő észbekapott, hogy nem véletlenül rohangál be az endzone végébe a falember. kapcsolt, odanyúlt pont jókor, pont annyira, hogy kicsit megbillentse a hapit aki épp behúzná a megszelidített labdát.
Itt mondjuk a KC védekezése kifejezetten jó volt. Védhető a Tampa is, hogy oké hogy harmadikra nem jött össze a futás, és hogy negyedikre is meg kell próbálni, kétszer egymás után nem lehet hogy ne sikerüljön. Sima meccsen itt biztos hogy Brady QB sneak jött volna, de itt nem is vártam, ahhoz még túl az elején voltunk, hogy egy esetleges sérülést kockáztassanak.
konkrétan kiverte a kezéből a labdát, ha a végeredmény szempontjából lenne értelme, mindenki arról a játékról beszélne
A Brady&Arians duónak innentől hogyan tovább? Nyilvánvaló, hogy ez volt a nagy terv, hogy altatnak a szezon közben aztán a PO-ra veszik elő a játékokat. Most akkor megint középső futás lesz 1.kísérletre ősztől vagy tartják a lábukat a gázpedálon?
Ez egy érdekes felvetés. Valahogy nekem is ilyen érzésem volt az alapszakaszban. Gronk konkrétan szinte semmit se csinált az alapszakaszban csak blokkolt. És azt ugye senki sem gondolja, hogy azok a játékok, amik vele voltak, ezeket az utolsó két hétben tanulták csak meg.
Köszi az elemzést! Az utolsó, guard húzós játéknál nagyon érdekes, hogy a terv ezek szerint az volt, hogy Ali Marpet blokkolja jobb oldalon elsősorban a cornerback-et vagy azt, aki esetleg helyette szembejön. Mennyire tűnik kockázatosnak, hogy a guard-ot egy jóval fürgébb védő ellen küldték blokkolni? Lett volna-e reális esélye pl. Wardnak leválni a blokkról, vagy akár egy testcsellel elküldeni Marpet-et a szélre és bevágni a köztes a lyukra Fournettre? Más kérdés persze, hogy a lendületből érkező kb. 15 kilóval nehezebb futót mennyire tudta volna lelassítani vagy megállítani.
nagy előnyben van a guard a CB-vel szemben, már amennyiben a futó nem hülye és követi a guardot :D mert akkor a CB nem tudja úgy kikerülni, hogy meg is tudja csinálni a szerelést
Jogos, ha a futó jól helyezkedik a nagy testvér mögött, sok esélye nincs a CB-nek.
most olvasom, hogy Antonio Clown rossz útvonalat futott a TD-jénél, konkrétan az ellenkezőjét annak, amit kellett volna: mélyen befele kellett volna elindulnia, majd kifele visszavágni, erre ő elindult a pálya széle felé, majd visszavágott befele :)