Ezt most csak túl kell élni valahogy – Eagles FA-kitekintő

Három éve még Super Bowlt ünnepelhettek Philadelphiában, az azóta tartó win now módnak pedig most jött el a vége végérvényesen. A rövid távú célok érdekében be lett áldozva a jövő, a kaszás pedig most megjelent, hogy behajtsa a jussát. Az Eaglesnek erre a holtszezonra tehát csak egy dolga maradt: valahogy életben maradni. 

Jelen pillanatban csak a Saints van nagyobb mínuszban a fizetési sapkát tekintve az Eaglesnél, hiszen a Sasok 43 millió dollárral vannak a plafon felett. Ráadásul a szerződéseik nagy része nem is túl rugalmas, kivágható játékosból is alig van, szóval minden “mágiát” be kell vetni, hogy egyáltalán beférjen a csapat a plafon alá március 17-ig. Persze olyan nincs, hogy egy csapat ne férne be a sapka alá, így az Eagles is meg fogja tudni ezt oldani, csak hát ehhez ismét a jövőből kell erőforrásokat kölcsönözni. Arról pedig álmodni sem lehet, hogy idén bármiféle igazolásokat eszközöl a gárda (habár azért 1-2-t csak beszuszakoltam a cikk végén).

Hogyan férünk be a fizetési plafon alá?

Nem lesz egyszerű, de megoldhatatlan sem.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Az alábbi lépéseket eszközölném:

Zach Ertzről régóta tudvalevő, hogy nem marad a csapatnál, és Marquise Goodwin is felesleges ennyi pénzért, még akkor is, ha cserélt érte tavaly a csapat, de az opt outolása miatt pályára sem lépett zöld-fehérben. Ertz esetében meg lehet próbálni a cserét, de az csak a ligaév kezdete után íródik jóvá, habár a többi lépés kimaxolásával akár bele is férhet. Bármit kap érte a csapat, már megérte. Ezzel a két kivágással tehát $9 millióval van beljebb az Eagles.

A probléma viszont az, hogy más értelmes kivágást nem igazán lehet eszközölni. Itt van még Alshon Jeffery és Malik Jackson esete, akik szerződését már átalakította Roseman annak érdekében, hogy úgynevezett post june1 designationnel küldje el őket. Ez azt jelenti, hogy a ligaév kezdetén hivatalosan kivágják majd őket, ők szabadügynökké is válnak, azonban az Eagles sapkájában tovább foglalják a helyet egészen június1-ig, amikor is felszabadul az idei fizetésük, de az utánuk keletkező halott pénz eloszlik két részletre az idei és a következő szezonra. Az átalakításoknak köszönhetően idén lehet velük 2-2 milliót spórolni és kevesebb halott pénzt kell elkönyvelni, a fennmaradó milliókért majd jövőre jön a kaszás.

Jeffery és Jackson kivágása tehát abban nem segít, hogy a csapat beférjen a fizetési sapkába a ligaév kezdetére, épp ezért nem is számoltam a fenti táblázatban őket, hiszen ezt a $4 milliót majd csak a nyárra kapja meg a csapat. Persze ez sem rossz, ebből meg lehet kötni az újoncok szerződését.

A kivágásokból ennyi jutott csak az Eaglesnek, a maradék $34 milliót úgy kell felszabadítani, hogy egyes játékosok szerződésével “trükközünk”. Ezt kétféleképpen lehet megtenni: átalakítással és hosszabbítással.

Átalakítást olyan játékosokkal lehet csinálni, akiknek még pár évre szól a szerződésük, magas az alapfizetésük 2021-ben és  hosszú távon tervez velük a csapat. Ez azért fontos, mert egy átalakítás azzal jár, hogy a játékos idei alapfizetésének a nagy részét átalakítom aláírási bónusszá, amit most azonnal megkap, a sapkát viszont a szerződés maradék időtartamára egyenlő részben terheli. Ez jó a játékosnak, hiszen hamarabb jut a pénzéhez és a munkabiztonsága is megnő, a csapat szempontjából pedig idén pénz szabadul fel (ellenben így kevésbé lesz kivágható a következő években, ezért kell olyan embert választani, akire hosszú távon számítunk).

Az Eagles esetében az a probléma, hogy kevés olyan játékos van a keretben, aki jó és egyben fiatal, illetve már hosszú távú szerződése van. Ilyet konkrétan nem is nagyon találunk. Ezért “öregek” szerződéséhez kell hozzányúlni, na abból viszont van több is. Lane Johnson és Brandon Brooks is túlvan már a 30-on, de azért pár jó év lehet még bennük.

Johnson szerződésével még viszonylag könnyű szívvel babrálnék, hiszen tackle-nél a 30 év még nem olyan vészes, tehát simán lehet, hogy kitölti a 2025-ig tartó szerződését, vagy legalább ’24-ig marad, tehát lehet tolni a terheket, nem fog problémát jelenteni. Brooks már problémásabb, mert ismét sérülésből tér vissza, a szezon kezdetére már 32 éves lesz, így ha nem jönne a kaszás sebes léptekkel, akkor nem nyúlnék hozzá a szerződéséhez, így viszont muszáj lesz. Ha egészséges, akkor Brooks a liga egyik legjobb guardja, úgyhogy erre bazírozva áttolok jó pár milliót a következő évekbe és remélem, hogy 3 évet még tud játszani, utána már nem lesz akkora teher a most eltolt összeg.

A két átalakítással spóroltunk $14 milliót.

A másik lehetőség pénz felszabadítására a hosszabbítás. Ez furcsán hangozhat elsőre, hiszen ez általában több kifizetett pénzzel jár, viszont ha valakinek hosszabb időre szól a szerződése, akkor megint csak jobban el tudom osztani a terheket. Itt általában olyan játékosokat keresünk, akiknek egy év van hátra a szerződéséből és feltehetőleg jövőre hosszabbítani akarunk majd velük.

Az Eagles esetében egyértelmű hosszabbítás jelölt Derek Barnett. Nem tartozik a legjobb pass rusherek közé a ligában, de egy kezdő szintet megüt, fiatal még, a Sasoknak pedig kevés ilyen játékosa van jelenleg. Ő az ötödik éves opcióján játszana jövőre, amivel $10 milliót foglalna a sapkából, de ezt az OTC számításai alapján bő $7 millióval lehet csökkenteni.

A másik edge rusher Brandon Graham már nem tartozik a klasszikus hosszabbítás-esetbe, hiszen ő már egyáltalán nem fiatal, ráadásul neki ugyan effektíve egy évre szól csak a szerződése, de van már beépítve három automatikusan megsemmisülő év is, tehát az ő terhei már korábban el lettek tolva egyszer. Akár át is lehetne alakítani a szerződését (ez fél millióval kevesebbet jelentene spórolásban), de még 32 évesen is elég jól játszott, így szerintem két korrekt év még simán lehet benne, a harmadikban pedig már ki lehet vágni kevesebb halott pénzzel (no meg ott jobb lesz a cap helyzet is már).

Grahamhez hasonló a helyzet Fletcher Cox esetében is. Ő is betöltötte már a 30-at, és szép lassan elkezdett romlani a játéka. Most még mindig nagyon jó belső pass rusher, de nem lepne meg, ha két év múlva, jelenlegi szerződése lejártakor már nem érné meg a sapkában foglalt $20 milliókat. A kényszer viszont nagy úr, így vagy a hosszabbítás, vagy az átalakítás sorsára fog jutni valószínűleg Cox – lehet, hogy az utóbbi mellett dönt a csapat, érdemi különbség nincs a felszabadított összeg közt ($750 ezerrel kevesebb az átalakítás).

A három hosszabbítással spóroltunk közel 29 milliót, így összesen $51,6 milliót szabadítottunk fel a sapkából, plusz majd június elsején még további 4 millió kerül a “számlára”.

Van bárki, akit meg kéne tartani?

Most hogy tele vagyunk lóvéval (haha), nézzük mire lehetne költeni. Kezdjük azzal, hogy kik lesznek szabadügynökök.

A lista így néz ki:

Tehát nincs senki fontos, ami jó hír (és nem véletlen a cap helyzetet tekintve). Jason Peters már kiöregedett, LT poszton Jordan Mailata és Andre Dillard majd megküzd a kezdőért, és guardban sem volt igazi erősítés Peters. Igazi legenda, de távozni fog, hogy majd valószínűleg jövőre, karrierje lezárultával visszatérjen egy egynapos szerződéssel.

Jalen Mills nem egy túl jó játékos, de az öltözőben hasznos, jó figura, kiegészítőszerepre jó lehet, így őt akár olcsón vissza is lehet hozni, de az elvesztése sem probléma. A többiekről könnyedén le lehet mondani. Nickell Robey-Coleman egyáltalán nem váltotta be a reményeket, a két linebacker csak dísznek volt a pályán, és Curry is felesleges ilyen pénzügyi helyzetben.

A korlátozott és exkluzív jogú szabadügynökök könnyen és olcsón megtarthatók, ezt érdemes is megtenni, hiszen Johnston egy korrekt punter, Scott jó kiegészítő futó, Ward is befér a gyenge WR-keretbe, Singleton pedig a legjobb LB volt a csapatban (oké, egyáltalán nem volt magas a léc).

Van bárki, akit lehet igazolni?

A három ERFA-játékos újraigazolása igazából csak pár tízezer dollárt jelent a sapkában, hiszen csak kiütik majd a roster végén, még a sapkába számító minimálbéres játékosokat, szóval őket kötelező visszahozni. Johnstont is érdemes megkínálni egy eredeti körös RFA tenderrel, vagy akár egy hosszabb távú kontraktussal, hogy legalább ezzel ne kelljen foglalkozni idén. A Green Goblin Jalen Millst is megtartanám olcsón, és akkor még két játékost terveztem hozni a piacról (mert megtehetjük).

Egy csereirányító mindenképp kelleni fog, akár Hurts mögé, akár elhitetni a látszatot, hogy nem draftol irányítót az első körben az Eagles. Erre Tyrod Taylort szemeltem ki, veterán mentornak jó lesz, stílusban hasonlít Hurtshöz, szóval ideális jelölt lenne. A másik pedig a Dan Arnold, aki a második számú TE posztot tudná ellátni Goedert mögött – tudjuk, mennyire szereti az Eagles a két tight endes felállásokat.

Hogyan tovább?

Nagyjából így fog kinézni tehát az Eagles holtszezonja. A következő két hét nagyon mozgalmas lesz a kivágások és szerződésmódosítások miatt, utána viszont a draftig nagyon csendesen fognak csordogálni a patakok. Hiányposztok vannak bőven, konkrétan az OT és az RB poszt van egyedül rendben, illetve rövid távon a védőfal (mélység azért ide is kellene) és ha mindenki marad, akkor a belső támadófal. A back7 nulla, az elkapósor nulla, és az irányító kapcsán sem lehetnek biztosak a dolgukban a csapatnál.

Épp ezért nem elképzelhetetlen, hogy az Eagles felcserél egy irányítóért az idei drafton (ahogy legújabb mockunkban is jósoltam). Szerintem ez lenne a jó irány, de ha mégis bíznak Hurtsben, akkor leginkább elkapó érkezhet az 1/6-os pickkel. Az viszont mindezektől függetlenül elmondható, hogy 2021-re az Eaglestől nem érdemes semmit várni, ez egy átmeneti év lesz, hogy majd ’22-től elindulhasson egy tényleges újjáépítés.

[/ppp_patron_only]