Super Bowl LV – Skill Playerek

Elképesztőnek ígérkezik az 55. Super Bowl, és bár a Buccaneers és a Chiefs védelme is jól teljesített a rájátszásban, ez a párharc a támadókról szól. A liga talán két legjobb skill player személyzete lesz vasárnap a pályán, melyeknek nemcsak a 21. század, de az NFL történetének legjobb arzenáljai között a helyük.

A 2020-as alapszakasz legtöbb yardot szerző offense-e a Kansas City Chiefs volt, ami egészen brutális 415,8 yardot áltagolt meccsenként, míg szerzett pontokban a hatodik volt (29,6). A Buccaneers ilyen téren csak a hetedik volt 384,1 yarddal, viszont a meccsenkénti 30,8 pontjánál csak a Bills és a Packers átlagolt többet. Vitán felül két elit offense-ről van szó, de legyen bármennyire is jó Patrick Mahomes vagy Tom Brady, a megfelelő kisegítőszemélyzet nélkül messze nem tartana itt a két csapat támadósora. A Super Bowlt felvezető sorozatunkban most a két csapat skill személyzetét vizsgáljuk meg alaposan, illetve próbálunk meg rangsort felállítani közöttük.

Futók

Mindkét offense-t a passzjátéka teszi félelmetessé, a futójáték egyiknél sem kap központi szerepet. A Buccaneers 4,1 yardot átlagol futásonként, ami a hatodik legrosszabb, és bár a Chiefs éppen, hogy befér a liga első felébe, túlzás lenne azt várni, hogy majd a földön győzi le a Bucsot. Sőt, a nem túl hízelgő statisztikák ellenére a Tampa Bay helyzete tűnik előnyösebbnek.

• Buccaneers: Ronald Jones, Leonard Fournette, Ke’Shawn Vaughn, LeSean McCoy

A névsor alapján kifejezetten erős a Bucs futószekciója, bár az egység becsületét egyedül Ronald Jones menti meg. McCoy pont úgy nem tényező, ahogy tavaly a Chiefsben sem volt, könnyen elképzelhető, hogy ismét úgy nyer bajnoki címet, hogy nem lesz az aktív keret tagja. A harmadik körös újonc Ke’Shawn Vaughn sem igazolta eddig, hogy tévedtek a kiválasztását kritizáló szakértők: 26 futásból 109 yardot szerzett, de ennyi is elég volt számára egy fumble-höz.

Fournette és RoJo ellenben a várakozásokon felül teljesít. Előbbi nem volt különösebben hatékony az alapszakaszban: négy yardos átlag alatt futott, a PFF-től is csak átlagos értékelést kapott, de nagyon jól használta ki Ronald Jones hiányát/limitált szerepkörét a rájátszásban. 48 futásból 211 yardot (4,4 yardos átlag) és két TD-t szerzett, az egyik ráadásul a Packers elleni konferencia döntőn jött össze, amely olyan szörnyen indult, hogy a NextGenStats szerint mindössze 0,4 százalék volt a TD-szerzés esélye, mégis 20 yardos pontszerzés lett belőle. A dropokkal ugyanakkor továbbra is gondjai vannak, és bár szemmel láthatóan ez Bruce Arianst nem zavarja, a döntőn egy egészséges Jones mellett is nagy szerepe lehet.

Playoff Lenny!!!!!!!! pic.twitter.com/ib5IDM9034

— 7⃣ Leonard Fournette (@_fournette) January 25, 2021

A legnagyobb meglepetés a Bucs offense-ben egyértelműen Ronald Jones. Alapvetően egy egysíkú, passzjátékban használhatatlan futó, többek között ezért draftolt és igazolt is idén több futót a csapat. A korábbi második körös, még mindig csak 23 éves játékos viszont megrázta magát és végre elkezdett az elvárásoknak megfelelően játszani.

Amennyiben csak a futójátékban mutatott teljesítményét vesszük figyelembe, a hatodik legjobb volt az egész ligában a PFF értékelése alapján. 5,1 yardos átlaggal 978 yardot szerzett földön, amiből 701 az első kontakt után jött: a kontakt után szerzett 3,65 yardos átlaga a harmadik legjobb volt a ligában, csak Derrick Henry és Nick Chubb előzte meg. Emellett 219 yarddal szerzett többet, mint az elvárható lett volna a NextGenStats adatai alapján, ami az ötödik legtöbb volt a ligában – mindössze 14 meccs alatt.

• Chiefs: Clyde Edwards-Helaire, Darrel Williams, Le’Veon Bell, Darwin Thompson

A Kansas City egy első körös picket áldozott Clyde Edwards- Helaire-re, megszerezte Le’Veon Bellt a piacról, de egyikük sem váltotta meg a világot. Bell konkrétan annyira súlytalan, hogy akkor sem kap már szerepet, ha Edwards-Helaire nem tudja vállalni a játékot. Nem elképzelhetetlen, hogy majd lesz pár direkt rá kitalált játék a Super Bowlon, de az is benne van a pakliban, hogy az aktív keretbe sem fér be.

CEH-vel sem lehet különösebben elégedett a csapat. Ugyan szerzett 803 yardot 4,4-es átlaggal, de a Chiefsben uralkodó körülményeket figyelembe véve ez még a kötelező minimumnak is kevés volt. A NextGenStats adatai alapján 52 yarddal szerzett kevesebbet, mint az elvárható lett volna, ami a hetedik legrosszabb az egész ligában, pedig az esetek mindössze 9,39 százalékában futott 8+ emberes box ellen. Ronald Jones úgy szerzett 219 yarddal többet az elvártnál, hogy a futásai 21,88 százalékában legalább nyolc védő próbálta megállítani.

Ha a fentiekhez hozzávesszük, hogy Thompson csak azzal vétette észre magát, hogy 27 futókísérletből összehozott két fumble-t, gyakorlatilag ott tartunk, hogy Williamsnek kell megmentenie a csapat futójátékát. Ugyan CEH visszatért az AFC-döntőre, de Bellhez hasonlóan egyáltalán nem volt faktor, míg Williams a csapat két PO-meccsén 5 yardos átlaggal futott, ráadásul 3,46 yardot átlagolt az első kontakt után. A forma alapján neki kellene kezdenie a döntőn, bár Edwards-Helaire jobb képességekkel rendelkezik, így ha teljesen egészséges, akkor tőle jobb játék várható, mint két hete.

• Összegzés

Bármennyire is meglepő a csapatstatisztikák alapján, a Buccaneers alapvetően jobb, vagy legalábbis jobban teljesítő futókkal rendelkezik. Ami a Chiefs játékosait némileg megmenteni, hogy legalább elkapni tudnak: a fent említett négyesnek összesen hét dropja volt az egész szezonban, míg a Bucsnál csak Fournette-nek volt hét, de mellé McCoy, Jones és Vaughn még hozzátett 10-et. Ezzel együtt mélységben és minőségben is inkább a Tampánál van az előny.

Tight endek

Hiába tűnik egyértelműnek a Chiefs fölény, van azért érv a Buccaneers mellett is, legalábbis akkor, ha többes számban beszélünk a tight endekről.

• Chiefs: Travis Kelce, Deon Yelder, Nick Keizer

Travis Kelce vitán felül a liga legjobb tight endje volt 2020-ban: a felé szálló labdák 75,5 százalékából elkapás lett, 105 elkapással, 1416 yarddal és 11 TD-vel fejezte be az alapszakaszt, 590 yardot szerzett elkapás után, mindössze két dropja volt, 14 elrontott szerelést kényszerített ki és 124,9-es passer ratinggel dobált rá Patrick Mahomes. Gyakorlatilag minden matatót tekintve messze a legjobb volt a ligában, az 1416 yardja pedig nemcsak, hogy a valaha volt legtöbb egy TE-től, de az egész ligában csak az egy meccsel többet játszó Stefon Diggs szerzett nála többet.

A Kelce által képviselt minőséghez jelenleg nem ér fel senki, ráadásul a formaidőzítése is kiváló: a rájátszásban 24 targetből 23 labdát elkapott 227 yardért és három TD-ért. Ennek fényében nem meglepő, hogy rajta kívül az összes tight endnek a csapatból 13 elkapása volt az alapszakaszban 99 yardért. Ezzel még nem is lenne probléma, de Yelder és Keizer még blokkolásban sem igazán használható, így Kelce kiesése szinte kezelhetetlen érvágást jelente a csapatnak.

• Buccaneers: Rob Gronkowski, Cameron Brate, Tanner Hudson

Rob Gronkowski már csak árnyéka önmagának és leginkább blokkolásban használható, így Tampa Baynek messze nincs Kelce-hez fogható tight endje. A minőséget ugyanakkor esetenként lehetetlen mennyiséggel pótolni, a Gronk-Brate duó pedig kitesz egy nagyon jó egészet (és milyen jó lenne a csapat TE-szekciója, ha OJ Howard nem lenne sérült).

A két TE együtt 905 yardot és hét TD-t termelt az alapszakaszban, ami parádés teljesítmény egy Bruce Arians vezette offense-ben. Brady mindkettőjükre 100+-os passer ratinggel dobál, emellett mindketten hasznosak blokkolásban, ami némi kiszámíthatatlanságot ad a támadósornak. Hozzájuk jön még Tanner Hudson, aki szintén inkább blokkolásban kap szerepet, de tőle túl sokat azért nem kell várni.

• Összegzés

Travis Kelce egy szörnyeteg, akihez szinte senki nem fogható jelenleg az NFL-ben. Egymaga képes eldönteni mérkőzéseket, amit nem lehet elmondani egyik Bucs TE-ről sem, ám rajta kívül nincs más kicsit is minőségi játékos a poszton. Ha megsérül vagy rossz napot fog aki, akkor a Chiefs támadósora bántóan féloldalas lenne – nem omlana össze, de sokkal nehezebb dolga lenne Patrick Mahomesnak. Minőségben egyértelműen a Chiefsé a pont, de mennyiség a Bucs mellett szól.

Elkapók

Az egyik oldalon a liga legjobb elkapóduója, a másikon a liga egyik top 3-as, önmagában abszolút egyedülálló fegyvere. Kissé hasonló a helyzet a tight endekére – a Bucs tára szinte kifogyhatatlan.

• Buccaneers: Mike Evans, Chris Godwin, Antonio Brown, Scotty Miller, Tyler Johnson

Nemhogy az elmúlt 20 évben, de talán az egész történelemben nem volt soha egy csapatnak sem ennyire minőségi, mély és diverz elkapósora. Mike Evans egy kiváló, fizikális mélységi célpont: 14,4 yardot átlagolt elkapásonként, 70 elkapásból 1006 yardot szerzett, míg az 52,2 százalékos elkapási aránya mély labdáknál a harmadik legjobb az egész ligában. Emellett parádés possession elkapó, aki zseniálisan használja ki a fizikai fölényét: hiába szeparálódik el átlagosan csak 2,8 yardra (legnagyobb jóindulattal is középszerű), az 50/50-s labdáknál, és különösen a Red Zone-ban az egyik legjobb a mezőnyben, amit a 13 TD-je is jól mutat.

Chris Godwin egy (többnyire) biztos kezű, remek útvonalfutó elkapó, aki nemcsak a szélről, de a slotból indulva is ellenállhatatlan. 12 meccsen 840 yardot és 7 TD-t szerzett, a 78,3 százalékos elkapási aránya a legjobb volt a csapatban, míg a slotból indulva 85,7 százalékos elkapási rátát produkált, ami a legmagasabb volt az egész ligában.

A két sztár mögött sincs különösebb szakadék: Antonio Brown szinte ott folytatta, ahol abbahagyta, a PFF-től a csapat legjobb értékelését kapta. Nyolc meccs alatt 783 yardot és négy TD-t gyűjtött, ami lehetett volna több is, ha nem WR3 lenne. A sebességet pedig Scotty Miller szállítja, aki állítása szerint még Tyreek Hillt is lefutná – erre a házat azért ne tegyük, de a Packers ellen megmutatta, hogy óriási a potenciál benne (és még az ötödik körös Tyler Johnson is kifejezetten jól játszik).

Az egyetlen negatívum a négyessel kapcsolatban, hogy indokolatlanul sokat dropolnak. Evans az alapszakaszban nyolc labdát ejtett el, a Packers elleni egyik elejtett labdájából pedig INT lett, míg Godwin hiába volt szinte hibátlan az alapszakaszban, a PO-ban három meccsen már hét elejtett labdánál jár, de Tyler Johnsonnak és Antonio Brownnak is van egy elejtett passza, pedig csak kilenc labda szállt feléjük.

• Chiefs: Tyreek Hill, Mecole Hardman, Sammy Watkins, Demarcus Robinson

Hillnél nincs egyedibb, a maga nemében levédekezhetetlenebb játékos a ligában. 1276 yarddal és 15 TD-vel fejezte be az alapszakaszt (15 meccsen játszott), utóbbi a második legtöbb volt a ligában. Patrick Mahomes 133-as ratinggel dobált rá, aminél csak Adams volt megbízhatóbb célpont (136,9). 2,16 yardot jegyzett útvonalanként, ami a kilencedik legmagasabb volt az elkapók között, a nyolc hosszú passzból szerzett TD-je pedig a legtöbb volt (14 elkapható labdából csak egyet ejtett el). A kilenc dropja nem néz ki jól, ráadásul a rájátszásban is van már három, de a két meccsen 17 elkapásból jegyzett 282 yardjával alighanem minden hibáját jóvá tette.

Egyértelműen az All-Pro Hill lesz magasan a legjobb elkapó a pályán vasárnap, de ahogy Kelce mögött, úgy mögötte sincs igazi mélység és minőség. Az alapszakaszban Hardman, Watkins, Robinson együtt mindössze 1447 yardot és kilenc TD-t szerzett, a rájátszásban pedig 12 elkapásból 112 yard jött össze nekik (Watkins helyett sérülés miatt Byron Pringle játszott). A PFF-től egyik sem kapott 58,5-nél jobb értékelést, ráadásul még 14 targetből is sikerült két dropot összehozni. Amennyiben Watkins visszatér és hozza a tavalyi PO-formáját, nem lesz különösebb probléma, de Hill sem lesz mindig szabadon.

• Összegzés

A legjobb elkapó a Chiefsé, de a Buccaneers elkapósora olyan mély és minőségi, hogy azt egyetlen játékos nagyon nehezen tudja kompenzálni. Nem valószínű, hogy Hillnek megint 269 yardja és három TD-je lesz, mint a két csapat 12. heti párharca során, így nem ártana, ha a többiek is fel tudnának lépni. Ezt a kört minden téren a Bucs nyerte, négy jó/nagyon jó elkapó az esetek többségében értékesebb, mint egy top 3-as.

Ki a jobb?

A két csapat támadósorának teljesen más az összetétele. A Chiefs rendelkezik egy tehetséges kezdő futóval és két All-Pro szintű klasszissal, akik olyan jók, hogy lehetetlen egyszerre levédekezni őket. A Buccaneers ellenben sokkal diverzebb, több jó fegyver is Tom Brady rendelkezésére áll és akkor sincs gond, ha valaki megsérül vagy rosszul játszik. Pár zseniális playmaker vagy egy csapatra való bőven átlagon felüli játékos? Ha választani kellene, ha egy hajszállal is, de inkább az utóbbit kívánnám.