“Super Bowles” játékai – Így nullázta le a Buccaneers a Chiefs támadósorát

Az 55. Super Bowl előtt nem gondoltuk volna, hogy lehetséges nulla szerzett TD-n tartani és teljesen megállítani a Chiefs támadósorát, pedig pontosan ez történt a nagydöntőn, ahol nem csak támadóoldalon, de védőoldalon is eltért a Buccaneers a megszokott játékától, és tökéletes stratégiát komponált. Most kielemezzük tehát a Super Bowl valódi hőseit, a Tampa Bay védőit, illetve a nagydöntő igazi MVP-jét, Todd Bowlest, alias Super Bowlest. 

Mindenki azt mondta a meccs előtt (köztük én is), hogy Mahomesékat nem lehet megállítani, a csere támadófal ellenére is van olyan zseni az irányító és a főedző, hogy megoldják majd a dolgokat és pontokat tudnak majd feltenni a táblára. Nos, tévedtünk. Mahomes karrierje legrosszabbját jelentő 52,3-as passer ratinget produkált, az 5,51 yardos kísérletenkénti átlaga pedig a második legrosszabb volt pályafutása során (és még így is nehéz azt mondani, hogy rajta ment volna el a meccs, mikor ilyen, ilyen, ilyen meg ilyen dobásokat hajtott végre, amikből nem lettek elkapások).

Szóval hogyan sikerült lenulláznia a Bucsnak a Chiefs félelmetes támadósorát? Elbagatellizálhatnánk azzal, hogy a csere támadófal gyengeségeit az elit védőfal kihasználta és ezzel nem lehetett mit kezdeni, de ezzel közel sem járnánk az igazsághoz. Nyilván nagyon fontos eleme volt a meccsnek, hogy a Buccaneers dominálta a line of scrimmage-et, de közel sem egyedül ezen múlott a dolog. A pass rush mellett a coverage is kiváló volt egész meccsen, Bowles pedig az egyik legjobb védelmi gameplant rakta össze, amit idén bárkitől láttunk.

Bowlest korábban sokat lehetett kritizálni, hogy nem tér el a megszokott stratégiájától, ami a futás megállításának előtérbe helyezése single high safety felállásokkal, illetve sok agresszív blitz használata. Ennek szöges ellentéte volt a Super Bowlra összerakott taktikája, hiszen könnyű boxokat alkalmazott, a futásmegállítást rábízta a védőfalra, a blitzek hanyagolásával pedig elérte azt, hogy két mélységi safetys felállásokkal több embere legyen coverage-ben Hill és Kelce megállítására.

A Super Bowlra egy extrém, sarkos védelmet rakott össze, hiszen 87 százalékban állt fel két mély safetyvel, hogy elvegye a hosszú passzokat – Bowles soha nem használt egy meccsen ilyen magas arányban két mély safetyt, mióta a NextGenStats ezt méri (2016). Emellett 10% alatt tartotta a blitzelési rátáját, amire szintén nem volt példa 2016 óta Bowles vezette védelemtől (az idei átlaga 39% volt). A Buccaneers ezen kívül a szezonban minimálisan használt csak dime felállást a kiváló védőfalemberei és linebackerei miatt, most viszont 10 ilyen snapje is volt a csapatnak (az alapszakaszbeli Chiefs elleni meccsen csak 1).

A pass rushról sok szó esett már sok helyen, és természetesen itt sem mehetünk el mellette szó nélkül. Mahomeson az ESPN adatai alapján 29-szer volt nyomás a meccsen, ami az utóbbi öt év rájátszásait figyelembe véve a legtöbb, Mahomes összes kezdő meccsét nézve pedig magasan a legtöbb (a második helyen 17-tel épp a Buccaneers elleni alapszakaszmeccs áll). A védők 18-szor kergették sackbe vagy a zseben kívülre, így 15 passzból mindössze négy lett sikeres 28 yardért és 2 interceptionért. Összesen pedig 497 yardot tett meg az irányító passz vagy sack előtt a meccsen, ilyenre sem volt még példa a NextGenStats öt éves történetében.

Ugyan a front4 önmagában is elképesztő munkát végzett, Todd Bowles is nagyon jól keverte a kártyákat és nem csak arról volt szó, hogy ráhagyta a négy emberére, hogy izomból nyomja át magát a támadófalon. Nagyon sok stuntot, twistet, loopot használt, és a játékosok is váltogatták a helyüket.

Utóbbira példa, hogy a 157 kilós nose tackle Vita Vea többször is edge rusherként állt fel a fal szélén, ami kicsit furcsa látvány volt, de hatékonyan működött. Jól be tudta nyomni izomból a tackle-öket, a fal belsejében pedig Jason Pierre-Paul tudott sebességből pusztítani. Érdemes megnézni az alábbi játékot, ahol mindenki egyszerre megy át a Chiefs falán – nem csoda, hogy Mahomes nem tudott sosem fellépni a zsebbe és inkább hátrafelé menekült.

A hátsó kamerából pedig nagyon jól látszik, ahogy Shaq Barrett és JPP egyszerre szinkronban ugyanazzal a mozdulattal már-már művészien mennek el a támadófalemberek mellett. Ha ez nem történt volna meg, akkor könnyen TD is lehetett volna a játék vége, ugyanis Kelce ugyanazzal az útvonallal vert meg Davidet, amiből a Browns ellen touchdownt ért el. Csak hát Mahomesnak nem volt ideje odadobni neki a labdát.

A következő játék szerintem a tökéletes példa a Buccaneers védelem vasárnapi játékáról. Ilyen az, amikor tökéletes összhangban van a pass rush és a coverage.

Hátul a Buccaneers 2-man védekezést alkalmaz, tehát két safety mélyen védekezik, a cornerek és a linebackerek embereznek, ami nem egyszerű feladat Tyreek Hill és Travis Kelce ellen.

A védőfal esetében egy overload lookot látunk, azaz három védő túltölti a támadófal egyik, jelen esetben jobb oldalát, míg a túloldalon csak egy pass rusher van. Ráadásul nem egyenesen megy mindenki az irányítóra, hanem egy fentebb említett loopot látunk Shaq Barrettől, ami azt jelenti, hogy a teljes támadófalat megkerülve igyekszik megérkezni az irányítóra.

Vea és Suh a támadók jobb oldalán rohamozott (Suh a szélről, Vea középről), és a túloldalon JPP is a befelé akarta megverni a bal oldali tackle-t. Ez mind azért volt jó, mert jobb oldalról benyomták a zsebet, ezáltal Mahomes balra kergették ki (azért balra, mert erre az oldalra statisztikailag rosszabbul dobált Mahomes idén). Láss csodát, oda épp a “looper” Barrett érkezett meg érintetlenül, ugyanis a támadófal nem tudta megoldani az átvételét.

A secondaryben a játék elindulása után az alábbi képen láthatjuk, mennyire jól sikerült az emberezés. Mindenki ott van a támadója mellett, az offense bal oldalán kialakul egy 2v3 szituáció, így oda feleslegesen néz Mahomes, jobb oldalon pedig ugyan van egy kis szeparáció, de nem sok, ráadásul Suh máris odaért az irányító arcába, balra lett kikergetve a zsebből. Valahogy a Barrett sacket még megúszta Mahomes, de már nem tudták Kelce-vel megoldani a helyzetet (Lavonte Davidnek ebben nagy szerepe volt).

A fent bemutatott szoros őrizettel pedig jól át tudunk kanyarodni a szuper secondary teljesítményre.

Coverage-ben Bowles elsődleges célja az volt, hogy elvegye Mahomes első olvasását, ami a védőfalnak is több időt adott odaérni a QB-ra. Ez elég jól sikerült, a levegőben egyáltalán nem tudott hatékony lenni a Chiefs. A futójátékok meglepően jól működtek, de a Bucs ezt stratégiailag engedte a meccsen, helyette viszont nagyon jól felkészült az RPO-kból, a linebackerek ugyanis mindig inkább a passzsávba mozogtak, mintsem felléptek volna a futásra. Emellett a szélső passzok elvételére is nagy hangsúlyt fektetett Bowles, jól limitálták ezeket.

És nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy milyen jól teljesítettek a back7 játékosai. A NextGenStats adatai alapján Mahomesnak 20,4 százalékban kellett szoros őrizetbe passzolnia a meccsen, karrierje során mindössze hetedszer lépte át a 20 százalékos határt és ugyanannyi 20+ százalékos meccse volt, mint 5 százalék alatti. Emellett Mahomes átlagos passzolási ideje 3,51 másodperc volt (2,86 volt az átlaga), ami nagyon jól mutatja, hogy a secondary milyen jól elvette a lehetőségeket Mahomes elől.

Ha már secondary, az említett sok cover2 mellett nézzünk meg egy új elemet, a három safetys felállásokat. Ahogy Mark Schofield is kiemeli, alig próbálkozott ezzel idén a Bucs, a 12. fordulós egymás elleni mérkőzésen egyszer használta ezt, most pedig 12 ilyen snap is volt, és elég jól is sikerültek.

Itt van például ez a játék:

A Chiefs a híres 3×1 formációját használta, ahol Kelce izolálva van az egyik oldalon, a másikon pedig három elkapó áll fel, a falhoz legközelebb Hill. A Bucs egy három safetys felállással válaszol, ráadásul a két linebacker blitzet mutat snap előtt. Mahomes ekkor két sebezhető pontot láthat a pályán. Egyrészt az LB-k mögötti üres középső részen, másrészt a jobb szélen a 3v2 helyzetben.

A három mély safetyből viszont csak egy lett, Whitehead bemozgott hátul középre, Edwards és Winfield pedig felléptek az LB-k által szabadon hagyott részre. A cornerbackek külső leverage-dzsel állnak fel, tehát befelé terelik az elkapókat, ahol van segítségük a két fellépő safety személyében.

Így végül a védők szempontjából Kelce oldalán egy 2v1, a túloldalon pedig egy 4v3 (a 4 talán inkább 3+1) szituáció alakul ki. Kelce nyilván megjátszhatatlan ebben a helyzetben, a túloldalon viszont kialakult egy rés, ahová Hardman be is futott. Mahomes meg is találta a progression végén az elkapóját, de ő egy kicsit túldobta, Hardman egy kicsit lelassított, Carlton Davis pedig kicsit lemaradva, de azért odaért megzavarni az elkapót. Jobb napjain a Chiefs ezt valószínűleg megoldja, de ez most nem az a nap volt.

Érdemes ránézni ennél a játéknál is a falak csatájára. Említettem, hogy voltak loopok, helyváltoztatások és stuntok, most utóbbira láthatunk egy példát, ráadásul a Bucs mindkét oldalon eljátszotta ezt a két defensive enddel és a két linebackerrel.

A támadófal odd front esetén (páratlan védőfalember) man protectiont használ, tehát mindenki egy emberért felelős. Jelen esetben a két tackle a két DE-ért felel, azonban ők befelé vágtak és a helyükre kimozgott a két linebacker a szélre, így át kellene venniük őket. A lenti képen látszik, hogy a bal oldali tackle Remmers egyáltalán nem reagálja le ezt a dolgot és nem tudja átvenni Davidet, a jobb oldalon Wylie pedig nem reagálta le elég gyorsan, így White is szinte szabadon tudott menni Mahomesra.

Az irányító még a nagy nyomás ellenére is el tudta dobni időben a labdát – habár kicsit sietve, talán ezért sem volt teljesen pontos a passza.

Az utolsó játék, amit elemzek a Super Bowlról már nem olyan, ami jól adja vissza a meccs képét, inkább egy kis extra, egy különleges védelmi hívás. Bowles ugyanis a meccs elején még behívott pár extra nyomást, mint például ezt a különleges double CB blitzet.

Itt is három safetyvel állt fel a Buccaneers, és itt is nagy mozgás volt snap után. Azt már mindenki látta a labda elindítása előtt, hogy a slot cornerback blitzelni fog, ezt mutatta is előre. Általában igyekeznek ezt elrejteni a játékosok, de most volt egy olyan funkciója ennek, hogy felhívta magára a figyelmet, ezzel elterelte azt a túloldali szélső CB-ről.

Igazából csak öten mentek pass rushra a Buccaneerstől, a Chiefsnél pedig hatan voltak Mahomes előtt, mégis lett egy free rusher a szélső CB személyében, mert a running back a blitzelő slot cornerback felé mozdult, a bal oldali tackle pedig egyáltalán nem is figyelt a szélső CB-re, mert Pierre Paul belülről akarta megverni, így rá koncentrált.

A secondaryben a három safety közül kettő átvette a két blitzelő CB helyét, a harmadik pedig maradt középen single high safetyként. A két linebacker pedig a line of scrimmage-ről hátramozgott zónázni, így a Buccaneers kialakított egy 6v3 szituációt hátul, így teljesen esélytelen volt ide bedobni a labdát. A checkdown opciója volt üresen Mahomesnak, de ő elcsúszott a slot CB lelassítása közben, így Mahomes már másfelé tekintett.

Mahomes zsenialitását dicséri, hogy ki tudta kerülni a szabadon érkező szélső cornerbacket és utána még teljesen kitekert helyzetből meg tudott dobni egy hihetetlenül jó labdát Tyreek Hillnek, aki a célterületre érve elejtette (Winfield azért zavarta, de el lehetett volna kapni). A védelmi hívás ettől függetlenül nagyon jól sikerült és Bowles kreativitását dicséri.

Andy Reid azt mondta a meccs után, hogy Todd Bowles megállította őket, outcoacholta őket. Nem sok ember mondhatja el ezt magáról, az egyszer biztos. Ezt a Chiefs offense-t lelassítani sem sikerül a legtöbbeknek, nem hogy teljesen megállítani. Ráadásul nagyon kevés edző van a ligában, aki képes és még inkább hajlandó ennyire eltérni attól a filozófiától, amit egész pályafutása alatt vallott. Bowles viszont megtette és kis túlzással szöges ellentettjét játszotta annak, amit szokott.

A Chiefsnek lehet, hogy megvolt a stratégiája arra, hogy megverje azt a Buccaneerst, amit egész évben látott, de az biztos, hogy erre a teljesen átalakított védelemre nem volt válasza Reidnek és Bieniemynek. Nyilván nem segített az óriási tehetségbeli különbség a Buccaneers védőfala és a Chiefs támadófala közt, de itt nem csak erővel nyert a Tampa Bay, hanem bizony ésszel is. Vagy talán inkább azzal.