Prémium cikkek
A piac első hullámának legnagyobb nyertesei
Lement a szabadügynök piac első hulláma, a legnagyobb nevű, legértékesebb játékosok nagy része megtalálta új/régi otthonát, így még mielőtt jövő csütörtök környékén elkezdenénk a csapatonkénti mélyebb értékelőinket, elkezdhetünk számot vetni, hogy kik voltak a piac eddigi legnagyobb nyertesei és vesztesei. Ma előbbivel kezdünk.
Washington Football Team
Nálam a piac első pár napjának legnagyobb nyertese a fővárosi csapat. Három igazolást hajtottak eddig végre, és mindhárom telitalálat lett szerintem.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Ryan Fitzpatrick még mindig simán ott van a 25 legjobb irányító közt a ligában, ezzel már nagyot ugrott előre a csapat a tavalyi évhez képest, ráadásul a $10 milliós fizetése is nagyon baráti egy kezdő számára. Nyilván mindenki örül, hogy nézheti még a pályán Fitzmagicet, de talán a washingtoniak a legjobban, mert egyértelmű előrelépés lesz a tavaly szenvedéshez képest.
Az is egyértelmű volt, hogy a támadósorba kelleni fog még legalább egy elkapó, hiszen Terry McLaurin egyedül nem elég. Így érkezett Curtis Samuel 3 évre $34,5 millióért, ami egy hajszállal talán több, mint amit ideális esetben rá szántam volna, de egyáltalán nem vészes. A sebességét és sokoldalúságát jól tudja majd használni Scott Turner, egyedül annyi aggályom lehet csak, hogy nem elsősorban ilyen stílusú WR-re ruháztam volna be. Igazából egy nagyobb darab elkapóra még mindig szüksége lenne a csapatnak, akire Fitz fel tudja dobálni a labdákat, így talán egy Golladay logikusabb választás lett volna, de nem zárható ki egy Sammy Watkins a piacról vagy a draftról Rashod Bateman, akivel teljes lenne a fegyverarzenál.
A harmadik nagy szerzemény pedig William Jackson volt a védőoldalra. Azt tudjuk, hogy milyen brutálisan jó védőfala van a gárdának, és a secondary is jól teljesített tavaly, de ide lehetett még tehetséget injekciózni. Ronald Darby helyén pedig sikerült is upgrade-elni, WJ3 kiváló képességekkel rendelkezik és Ron Rivera kezei alatt szerintem nagyon jól fog teljesíteni. A 3 évre adott $42 millió pedig teljesen korrekt összeg.
Fontos volt még Brandon Scherff megtartása a támadófalban. Ideális esetben hosszabbítással született volna meg az egyezség, a franchise tag azért elég drága az esetében (hiszen másodszor kapja meg), de legalább maradt a helyén a fal legjobbja.
Ugyan a szerződéseket nem veszi figyelembe és erősen pozíciós érték függő is (tehát egyáltalán nem lehet szentírásnak tekinteni), a PFF WAR mutatója alapján is a Washington erősödött a legtöbbet eddig a holtszezonban. Úgy gondolom, hogy a Football Team most bejelentkezett a címvédésre a csoportban, hiszen az eddig is kiváló védelem mellé most a támadósor is előre fog lépni.
Középszerű edge rusherek
Tavaly Dante Fowler kapott három évre $45 milliót a Falconstól, aztán idén már a fizetéscsökkentésre kellett rávenni a játékost. Más példáján viszont úgy tűnik többen sem tanultak, hiszen nem egy olyan teljesen középszerű edge rusher volt idén, aki nagy pénzt kapott a piacon. A csapataik majd lehet bekerülnek a vesztes felsorolásba, de a játékosok mindenképp nyertesek, mert nagy pénzeket akasztottak le – amit szerintem nem érdemeltek ki.
A sort Leonard Floyddal kell kezdeni, aki úgy kapott évi $16 milliós fizetést a Ramstől, hogy egy kiváló rendszerben Aaron Donald hatására folyton egy az egyben, vagy épp blokkolatlanul érkezhetett meg az ellenfél irányítóira a Ramsben tavaly. Teljesen hasonló a karrieríve, mint Dante Fowlernek volt: magasan kiválasztott passzsiettető, aki nagy bust lett, majd a Ramsben lehozott egy jó évet Donald oldalán. A különbség az, hogy míg Fowlert teljes joggal elengedte a Rams, addig Floydot hasonló fizetéssel, hasonló teljesítménnyel megtartotta. Butaság volt a Falconstól tavaly, butaság a Ramstől idén.
Még nála is többet kapott a Titanstől Bud Dupree (évi $16,5 milliót), aki szintén szuper rendszerből érkezik egészen kiváló társak mellől – kevés figyelem jut rád és könnyebben tudsz villogni, ha TJ Watt, Stephon Tuitt, és Cam Heyward van melletted a line of scrimmage-en. Dupree egy lelkes játékos, mindent belead minden snapen, de egyszerűen kevés, amit tud. Egy az egyben nem fogja megverni a jó tackle-öket, a Titans pedig azt kéri tőle, hogy ő legyen a pass rush megmentője – erre vajmi kevés esélyt látok.
Trey Hendrickson a Bengalstól kapott évi $15 milliót. Ő sem egy atombiztos megoldás, hiszen idén volt az első valamire való szezonja, ráadásul elég jó társak mellett játszhatott ő is Dupreehez vagy Floydhoz hasonlóan (és még így sem tudott kiemelkedni a ligában, nyomásgyakorlásokban a top20-ba sem fért be). Romeo Okwara is hasonló cipőben jár, hiszen 2020-at megelőzően kis túlzással sehol sem volt a futballtérképen, magasan ez volt a legjobb idénye pass rusht tekintve, ráadásul futás ellen ő is gyenge volt (neki legalább nem voltak elit társai). Matt Judon évi $14 milliós fizetésével sem vagyok kibékülve, mert Dupreehez hasonlóan ő sem képes egy az egyben konzisztensen nyerni, főleg nem jobb tackle-ök ellen és leginkább a rendszer termékének gondolom – mondjuk szerencséje, hogy ismét neki fekvő rendszerbe került.
Egyébként ha már ebből az idei edge felhozatalból kellett volna választanom, akkor leginkább Carl Lawsonra voksoltam volna, aki egyedüliként tudott ebből a felsorolásból jobb értékelést összeszedni a PFF-től 2020-ban, mint Fowler 2019-ben (egyáltalán nem nagy léc, de rajta kívül senki sem tudta megugrani), ráadásul a rendszer és a csapattársak sem segítették, szóval a fentiek közül messze az ő szerződtetése tetszett a legjobban, de még benne sem vagyok biztos, hogy kiérdemelt ekkora pénzt (évi $15 millió), hiszen futás ellen ő sem igazán használható, nem egy all-around játékos. Illetve Yannick Ngakoue évi $13 millióért még nagyjából rendben van, főleg hogy Bradley rendszere építhet az erősségére, de futás ellen ő is használhatatlan és csak egy bizonyos stílusban tud jó lenne (szélső felállásból a gyorsaságát használva), ráadásul az is intő jel, hogy három csapat mondott le róla egy éven belül.
Az a baj, hogy – ahogy a piacon lenni szokás – a középszerűséget, a használható játékosokat ennél magasabb polc szerint fizették meg, ezek pedig nem számítanak jó üzletnek. Mármint a csapatok számára, mert a játékosok bizony nagyon jól jártak, így győztesen hagyhatták el a piacot.
A túlfizetésük, illetve gyors elkelésük elsődleges oka egyébként az volt, hogy az idei edge rusher class elég gyenge, biztos játékost konkrétan egyetlen egyet sem találunk, csak sok kérdőjelet és projektet, akik első évükben nem fognak sokat hozzátenni a játékhoz.
A rekordfizetésű támadófalemberek
Ezt talán nem kell annyira magyarázni. Trent Williams és Joe Thuney hatalmas összegeket akasztottak le a 49erstől és a Chiefstől, ráadásul mindketten elég jó csapatban is játszhatnak emellé, nem kell egy 1/1 esélyesnél szenvedniük. Előbbi hat évre $138 millióért írt alá, utóbbi pedig 5 évre $80 millióért, mindkettő a valaha volt legtöbb a posztján, és mindketten elég jó garantált összegeket is kaptak.
Tompa Bay Buccaneers
A bajnoknak mindig nehéz feladata van, ugyanis egyben kell tartania valahogy a gárdát, fenn kellene tartani a tavalyi teljesítményt, miközben a kiválóan teljesítő játékosok nagy pénzt szeretnének bezsebelni a siker után. Persze erősíteni sem ártana, mert a legtöbb évben mindenki más jobb lesz, de idén azért nem pont ez a helyzet, szóval a szinten tartás már nagy eredménynek számít egy Super Bowl-győztesnél. A Buccaneersnek pedig ez maradéktalanul sikerült is, hiszen egyelőre Ndamukong Suh kivételével minden fontos lejáró szerződésű játékosát meg tudta tartani. Ha csütörtök délelőtt ránéztünk a csapat tranzakcióira a Free Agency Trackerünkben, akkor azt láthattuk, hogy nincs egyetlen távozó, nincs egyetlen érkező, ellenben a hosszabbítások rész alatt sorakoznak a nevek (azóta a negyedik számú safety távozott).
Brady kapott egy csomó plusz pénzt, amivel jelentősen csökkent az idei cap hitje, ezzel igazából még csak ki sem kellett vágni senkit (1-2 cutot azért jósoltam a kitekintőben), így is meg lehetett tartani mindenkit. Franchise taget kapott Chris Godwin, áron alul írt alá Lavonte David és Shaq Barrett is, Gronk is maradt korrekt fizetéssel és Succop is aláírt. Még Suh és Antonio Brown, és meg is van a tavalyi keret, amivel ismét lehet mennie a Lombardira.
Egy átlag évben mondhatnánk, hogy nem elég a fenntartás, de idén ez is több, mint ami a top csapatok szinte bármelyikénél megoldható, így a Buccaneers 2021-ben is a fő contederek közt lesz.
Cam Newton / A Patriots újonc irányítója
A Patriotsot nem tudom idehozni nyertesnek, mert szerintem összességében nem kötöttek jó üzleteket, többeket túlfizettek. Az viszont kétségtelen, hogy alaposan megerősítették a támadósort – rá is fért, lássuk be. Ezzel pedig nagyon jól járt Cam Newton, vagy épp az az újonc irányító, akit draftol a Patriots. Ahelyett, hogy egy fegyver nélküli támadósorba ülne be, kapott magának játszótársakat bőven.
Természetesen a két tight end a legfontosabb. Azzal lehet vitatkozni, hogy érdemes-e erre a posztra évi $25 milliót költeni, de ez igazából Newtonnak vagy az újoncnak édesmindegy, neki az a lényeg, hogy van két jó tight endje. Mert tényleg van, Jonnu Smith és Hunter Henry is jó (de nem kiváló) minőséget képvisel, kettejükkel együtt pedig elég diverz támadósort rakhat össze McDaniels, aki szintén nagyon boldog lehet a piac első hulláma után.
Az elkapók közé is érkezett két új figura, Nelson Agholor a pálya megnyújtásáért lesz elsősorban felelős, Bourne pedig főleg a red zone-ban lehet fegyver, illetve egy “big slot” szerepkört is betölthet. Kicsit talán redundáns ez a sok játékos a pálya közepének irányába, igazi szélső elkapó nincs még a csapatban, de ettől függetlenül boldog lehet Cam Newton – vagy aki átveszi Newton helyét, hiszen ez a sok költés előrevetíthet egy olyan opciót, hogy Belichick felcserél az első körben egy irányítóért, aki olcsón játszik majd négy éven át a csapatban. Hogy ez Trey Lance vagy Mac Jones vagy esetleg Justin Fields, az majd kiderül (vagy nem).
Akik szerint a fizetési sapka túlértékelt
Amikor a 100 milliós mínuszban lévő Saints úgy fér be a plafon alá, hogy igazából csak két fájdalmas kivágást kell végrehajtania, és még franchise taget is tud tenni a fiatal safetyjére, vagy amikor a Rams 40 milliós mínuszban hosszabbít a pass rusherével , benyel egy valag halott pénzt a gyenge irányítója után és még le is igazol egy másik jól fizetett QB-t, miközben csak egy fontos játékost veszít el, akkor nehéz azt mondani, hogy nem túlértékelt a fizetési sapka intézménye.
[/ppp_patron_only]