Prémium cikkek
Jobb nem lett, csak drágább – Titans FA-értékelő
A Tennessee Titans támadósora az egyik legjobb és legizgalmasabb volt az egész ligában, és amennyiben a védelem is felnőne hozzá, stabil Super Bowl-esélyes lehetne a gárda. Adott volt tehát a feladat: szinten tartani az offense-t és fejleszteni a védelmet. Előbbit nem sikerült abszolválni, míg utóbbi ugyan drágább lett, de jobb nem.
A Titans tavaly az AFC egyik legjobb csapataként 11-5-ös mérleggel jutott a rájátszásba. Mindez a támadósornak, pontosabban az elit szinten játszó Ryan Tannehillnek, a 2000+ yardot szerző Derrick Henrynek és az OC Arthur Smith-nek volt köszönhető. Tannehill és Henry természetesen továbbra is a csapat tagja, de Smith-t a Falcons kinevezte főedzőnek, miközben volt pár fontos szabadügynök a támadóoldalon.
Eközben a védelem 2020-ban bottom 10-es volt engedett pontokban, míg passz ellen a negyedik, futás ellen pedig a 14. legtöbb yardot nyelte be. Mindezt úgy, hogy az offense sokat volt a pályán, vagyis a defense még enyhített terhelés mellett is képtelen ellenállást kifejteni. Cserébe nem is volt olyan lejáró szerződésű védője a gárdának, akiért egy fél könnycseppet is el kellett volna morzsolni, így tényleg csak erősíteni lehetett az egységen. Legalábbis papíron.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A távozók
A Titans nem ált különösebben rosszul a fizetési plafonnal: februárban ugyan még 3 millió dollárral túllépte a fizetési plafont, de több rosszul teljesítő játékossal is sokat lehetett spórolni.
A csapat először elküldte a slot elkapó Adam Humphriest, aki 2019-ben 12 meccsen játszott, de csak 374 yardot és két TD-t szerzett, tavaly 7 meccsen 228 yard és 2 TD jött össze. Ezután elcserélte a 2020-ban 1/29-es jobb oldali tackle Isaiah Wilsont egy jövő évi hetedik körös pickért: a falember mindössze 4 snapet játszott újoncként (egyet a speciális egységben, hármat térdelésnél a támadósorban), de azért így is emlékezetes karriert futott be. Kétszer volt a COVID-IR listán, belógott a komoly látogató-mentes szabállyal rendelkező Tennessee State egyik bulijára, ezen felül befolyásolt állapotban való vezetéssel kapták el, miután összetörte az autóját (és nem mellesleg épp karanténban kellett volna lennie), aztán a csapat házon belül eltiltotta, mert megszegte a belső szabályokat, a szezont pedig az NFI (Non-Football Injury) listán fejezte be.
Egyik lépéssel sem spórolt különösebben sokan a csapat, így a corner Malcolm Butler is lapátra került. A 2018-ban szerződtetett 31 éves védőnek tavaly jó szezonja volt, a felé szálló labdák 62 százalékából lett csak elkapás, volt 11 leütött labdája, a négy engedett TD mellett szerzett öt INT-t és mindössze 78,6-os passer ratinggel dobáltak rá az ellenfelek irányítói.
10,2 millió dollárt ugyanakkor így sem ért Butler, teljesen érhető volt a menesztése. Ellenben a korábbi első körös, idén az 5. éves opciójával játszó Adoree Jackson kivágása óriási meglepetés volt. A corner ugyan tavaly sérülés miatt nem játszott, de összességében áltagon felüli játékos, nem véletlenül adott neki a Giants évi 13 millió dolláros szerződést a piacon. Emellett a kezdő strong safety Kenny Vaccaro is ki lett vágva, illetve a slot corner Desmong King is új csapatot talált magának a piacon, vagyis szinte a teljes secondaryt lecserélte a csapat.
Emellett a Titans elküldte a kezdő RT Dennis Kellyt, míg a szintén kezdő WR2 Corey Davis és TE Jonnu Smith óriásit kaszált a piacon – egyiküknek sincs meg a pótlása. Hozzájuk képest a legendás, de az utóbbi időben inkonzisztens rúgó Stephen Gostkowski, a belső védőfalember DaQuan Jones és a tavalyi évet sérülés miatt jórészt kihagyó Jadeveon Cowney (Edge) elvesztése már fel sem tűnik.
A legfontosabb érkezők
A kivágásokkal és potenciális szerződésmódosításokkal együtt a csapat nagyjából 25-30 millió dollárnyi cap space-t halmozhatott fel. Ez sok mindenre elég lehetett volna és kellett is a tőke: a Titansnek szó szerint nem maradt kezdő cornere, jobb oldali tackle-je, második és harmadik számú elkapója, illetve tight endje, miközben a védőfal belsejébe, Harold Landry túloldalára a fal szélén, safety- és a linebacker sorba is kellett volna embert találni. Természetesen nem lehetett minden problémát a piacról megoldani, de ez a teljesítmény így is nagyon gyenge.
A Titansnek a piac elején volt egy aktív napja, amikor Bud Dupree, Denico Autry és Kendall Lamm is aláírt a csapathoz. Előbbi a Steelers korábbi első köröseként négy gyenge szezon után megemberelte magát és az elmúlt két idényben 27 meccsen 19,5 sacket jegyzett, amit egy 5 éves 82,5 millió dolláros szerződéssel hálált meg a Titans. Ez brutálisan sok pénz egy olyan játékosnak, aki úgy volt képes 19,5 sackre, hogy az ötemberes védőfalból ő volt a leggyengébb. Ettől persze még meg kellett csinálni a játékokat, de 16,5 milliós fizetés olyan pass rushernek jár, aki egymaga képes jobbá tenni az egységet, nem egy közepesnél kicsit jobb kibicre (reálisan 10-12 millió lett volna a maximum, ami még elfogadható az eddigi játéka alapján).
Autry a Coltsból érkezett, miután az elmúlt három évben 20 sacket szerzett. Az alapvetően belső védőfalember az elmúlt időben egyre többet szerepelt a szélen, és bár Dupree és Harold Landry mellett nem sok szerepet fog kapni, a fal belsejéből indulva is képes lehet extra nyomást generálni. Cserébe viszont messze nem olyan jó futás ellen, mint DaQuan Jones – valamit valamiért. Ami pedig Lammot illeti: a Browns korábbi OT-je várhatóan elsőszámú csereként fog szerepet kapni (bár jelenleg kezdőnek számít).
Ezzel a három igazolással a Titans sokáig el is engedte a piacot, majd a maradékból kezdett válogatni. A tight end Anthony Firkser mélységnek lehet jó, a szebb napokat is megélt Janoris Jenkins egy nagyon olcsó (és jó eséllyel gyenge) kezdő lehet, így egyedül Jayon Brown visszaigazolásának lehet örülni, annak viszont nagyon. Brown ennyiért ajándék: hacsak nincs valami eddig ismeretlen problémája, akkor nagyjából féláron sikerült egy átlagon felüli linebackert szerezni. És ennyi.
Összegzés
Amikor a Titans kitekintőjét írtam, akkor egyrészt nem küldtem el Adoree Jacksont (ha már kellett 10 millió, át lehetett volna alakítani Tannehill szerződést), másrészt megtartottam Desmond Kinget, Jonnu Smith-t, valamint leigazoltam Marvin Jonest, Yannick Ngakoue-t és Sheldon Rankinst. Ez nyilván fantázia és 31 másik csapattal a piacon nem olyan egyszerű, de nem is lehetetlen.
Az elkapóclass mély a drafton, de ettől függetlenül jöhetett volna egy veterán. A cornersort a második körös, tavaly 200 snapen játszó Kristian Fulton és a 32 éves, top 50-es szintre képes Janoris Jenkins alkotja jelenleg, a tight end poszt sem tűnik megoldott Firkserrel (és a bagóért igazolt Geoff Swaimmel), de nincs RT-je, NT-je és második számú elkapója sem a csapatnak (Josh Reynolds erős jóindulattal egy WR3 szintet megüt). Bónuszként a Titans legnagyobb igazolása egy túlfizetett, középszerű pass rusher, aki bár erősítést jelent, de összességében sok haszon aligha lesz belőle.
A védelem nem lett jobb, csak drágább tavalyhoz képest, cserébe viszont az offense is gyengül két 10+ milliós játékossal és egy korrekt RT-vel. Ennél sokkal több kell. Értékelés: C
[/ppp_patron_only]