Most akkor merre? – Patriots FA-kitekintő

A Covid, Tom Brady távozása és a csoportriválisok drasztikus javulása után a Patriots hosszú idő után nemhogy nem nyerte meg az AFC Eastet, de még a rájátszásba sem sikerült bejutnia. Nem mintha kis szerencsével ne jöhetett volna össze a playoff, egy gyengén játszó Cam Newtonnal, illetve a számos opt outoló és sérült játékos ellenére is 7-9-cel végzett a csapat – pont a semmi közepén. Most akkor merre?

Elnézve a Patriots keretét, a 7-9-es alapszakaszmérleg szinte már bravúrnak számít. Sikerült megveri a Ravenst és a Cardinalst, a Seahawks és Bills ellen yardokon múlott csak a győzelem, a Chiefs ellen Newton nélkül is volt esély a győzelemre, bár cserébe a Broncostól és a Texanstól is sikerült kikapni. Ha kicsit szerencsésebben pattan a labda vagy Newton jobb játékot nyújt, meglehetett volna a rájátszás, még ha ott sok babér aligha termett volna a csapatnak. És ez probléma.

A keret nem jó, de nem is rossz, az edzői gárda Bill Belichickkel természetesen még mindig elit, ami garantálja, hogy egy középszernél gyengébb irányítóval is fixen ott legyen csapat 9-7/7-9 között. Ez a tipikus középcsapatok csapdája. Ha Belichick nekiáll toldozni-foltozni a keretet, akkor ez könnyen fenntartható: néha lesznek PO-t érő évek, máskor meg nem. Hasonló volt a helyzet sokáig a Marvin Lewis vezette Bengalsszal, ami Andy Dalton vezetésével évekig ott volt a rájátszás közelében, néha még a csoportgyőzelem is összejött, de soha nem vált igazi tényezővé.

Bill Belichick tehát válaszút előtt áll: vagy belekezd egy totális újjáépítésbe, vagy folytatja az aktuális keret szinten tartását/fejlesztését és bízik abban, hogy az első kör közepén/végén, esetleg a hatodik körben megint sikerül vadászni egy átlagon felüli irányítót. Talán az előbbi lenne hosszabb távon jó a csapatnak, de ezt nagyon nehéz összeegyeztetni BB személyiségével és a Patriots-way-jel, így alighanem egy szokásos New England-i holtszezont fogunk látni.

Cap-helyzet

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A Patriots rendelkezik jelenleg a harmadik legtöbb pénzzel a fizetési plafon alatt 62 millió dollárral, így túl sok ok nincs a nagytakarításra. Ez azt jelenti, hogy az olyan idős játékosok, mint az opt outból visszatérő Dont’a Hightower (LB), a folyton sérült Julian Edelman (WR) vagy az egyre inkább hanyatló Devin McCourty (S) állása sincs feltétlenül veszélyben, hiába lehetne rajtuk legalább 16 millió dollárt spórolni.

Velük ellentétben Stephon Gilmore már nem számít BB emberének vagy helyi ikonnak, tavaly is megpróbálta elcserélni a csapat, a CB-sor nélküle is jól néz ki, így az ő távozása közel sem lenne annyira meglepő egy csere formájában. Mellette még Matt Slateren lehetne nagyobbat spórolni, aki hiába lett Pro Bowler, egy speciális egység játékos nem ér 2,6 millió dollárt, veteránminimumon kívül sehol nem kapna magasabb fizetést – nagyon adja magát egy fizetéscsökkentés.

Rajtuk kívül még Marcus Cannonon lehet elgondolkozni, de hozzá mindig is nagyon ragaszkodott Belichick, ráadásul nem is képvisel rossz szintet a fal szélén, 7 millióért nem nagyon lehet jobb játékost találni a helyére. Hacsak nem történik semmi váratlan, úgy 71 millió dollárnyi költőpénzzel vághat neki a piacnak a csapat.

Legfontosabb szabadügynökök

FA-kból nincs hiány, többek között lejár Cam Newton (és Brian Hoyer), David Andrews, Joey Thuney és JC Jackson szerződése is. Emellett az elkapó-, a linebacker-, a tight end poszt és a teljes védőfal erősítésre szorul.

Newton tavaly írt alá a Patriotshoz, és bár a földön veszélyes volt a maga 592 yardjával és 12 TD-jével, a levegőben csak 2657 yardig és nyolc TD-ig jutott 10 INT mellett. Nem csak rajta múlt, de nem bizonyította be, hogy érdemes még egy esélyt adni neki.

A támadófalból ketten is távoznak. A kezdő center David Andrews egy közepesebb szezonon van túl, ami tekintve, hogy a teljes 2019-es szezont kihagyta tüdőembólia miatt, annyira nem meglepő, de így is a liga első felébe tartozott. A franchise tag alatt játszó Thuney sem játszott annyira jól, mint az ezt megelőző három évben, de így is top 10-es teljesítményt nyújtott. Mindkét játékos elvesztése érzékeny veszteség lenne.

Támadóoldalon még a két futó, Rex Burkhead és James White, illetve az elkapó Damien Byrd érdemel említést. White a liga egyik legjobb elkapó futója, Burkhead egy jó kiegészítő mindenes, míg Byrd egy gyenge közepes WR3, de tavaly így is nagy szerep jutott neki a Patriotsban, ami sokat elárul a csapat WR-helyzetéről.

A védőoldalon az egyetlen igazán fontos FA JC Jackson, aki tavaly kilenc INT-t szerzett, három éves karrierje során pedig már 17-nél tart és átlagosan 49,6-os passer ratinget enged az ellenfelek irányítójának. Ennyire persze nem jó, tavaly a kilenc pick mellé volt öt engedett TD-je és 584 yardja, de összességében így is egy átlagon felüli és fiatal cornerről van szó, aki ráadásul csak korlátozott jogú szabadügynök. Mellette három védőfalembert kell még kiemelni. Deatrich Wise egy korrekt mindenes, akit a szélen és a fal belsejében is lehet használni, míg Lawrence Guy és Adam Butler főleg futás ellen használható, 2 downos DT-k.

Potenciális érkezők/maradók

A Patriots anyagi helyzetét figyelembe véve bárkit megtarthat a lejáró szerződésű játékosok közül, de egyszerűen nem érdemes. Thuney tavaly is tag alatt játszott, Shaq Mason mellé nem kell még egy guardnak hosszú távra nagy szerződést adni, ahogy Newton sem szolgált rá a bizalomra. Burkhead is fölösleges Damien Harris remeklése miatt, ahogy Butler sem üti meg a szintet, de a többieket érdemes lehet visszahozni.

Bár guardja van a csapatnak, centerből nem áll jól, így Andrews megtartása prioritás lenne, a Patriotsnál amúgy is mindig nag hangsúlyt fektettek az LT-C-RT hármasra. Nem gondolom, hogy túl nagy licitháború lenne érte, 8 millió dollár körül könnyen megtartható. Mellette James White-ot lenne érdemes visszahozni, egy ilyen minőségi elkapó RB mindig érték, illetve Byrdnek  is lehetne adni egy esélyt (talán túl is becsültem a három milliós fizetését).

A védők közül Wise a sokoldalúsága miatt fontos elem lehet BB rendszerében, Guy pedig a formahanyatlása ellenére is egy átlagon felüli, de a kora miatt olcsón megtartható DT. Nem lenne vele maradéktalanul megoldva a fal belseje, de inkább ő, mint Butler.

Ami az érkezőket illeti: Brady vagy egy potens irányító nélkül nem gondolom, hogy a legjobb nevű elkapók New Englandbe vágyódnának. WR viszont kell, a Patriotsnál ráadásul szeretik a sokoldalúan használható skill playereket, így Curtis Samuel jó opció lehetne, még ha kicsit túlfizetve is. A tight end posztot is meg lehetne oldani a piacról, Hunter Henry tökéletes fit lenne és kell is Josh McDaniels rendszerébe egy jó TE.

Természetesen nem mehetünk el a QB-kérdés mellett sem. Matt Stafford nem akart New Englandbe menni, Carson Wentz nem érdekelte a csapatot (érthető módon), Deshaun Watsonra vagy Jimmy Garoppolóra sincs sok esély, így muszáj lejjebb adni az igényeket. Különböző riportok szerint a Patriotsot érdekelné Marcus Mariota: lehetne vele futtatni azt a rendszert, amit Newtonra írt McDaniels, viszont a korábbi 1/2-es bőven jobban passzol, fiatalabb és akár ő lehet az új Ryan Tannehill (Tannehill óta mindenki az új Tannehillt keresi). A Raidersnek nem lenne célszerű megtartani Mariotát a padon 11 millió dollárért, így egy 4-5. körös pickért könnyen mozdítható lenne, de akár Gilmore-t is be lehetne vonni az üzletbe.

Illetve még a védelmet lehetne némileg megerősíteni. A Patriots nem szokott nagy pénzeket költeni pass rusherre, a lineckereket viszont hajlandó megfizetni Belichick: Matt Milano tökéletes jelölt. Minden téren használható játékos, fiatal, rövid távon Hightower mellett, hosszú távon a veterán helyén is elképzelhető a védelem vezéreként.

Így a draftra maradt az elkapóposzt és a védőfal megerősítése, illetve el lehet kezdeni a roster fiatalítását. Egy irányító sem lenne ostobaság akár az első körben sem: ha Mariota nem érkezik, akkor mindenképp, ha igen, akkor is – Tannehill inkább anomália, mint törvényszerűség.

[/ppp_patron_only]