Vízválasztó – Panthers FA-Kitekintő

Amióta David Tepper megvette a Carolina Pantherst, alapos ráncfelvarráson esett át az egész szervezet szakmai és játékos személyzete egyaránt, aminek még 3 évvel a vásárlás után is vannak utórezgései. Az idő eldönti, hogy ez a projekt végül jó irányba halad-e vagy sem, de a kirakós utolsó darabjait rakta, és igyekszik lerakni most a Panthers, ami egy nagyon izgalmas offseasonnel kecsegtet.

Kezdjük azzal, ami alapjaiban határozhatja meg ezt az időszakot, és ha most az irányító-vadászatra gondolsz, ki kell ábrándítsalak, hiszen előtte volt egy másik, hasonlóan fontos lépés az organizációban. Ez nem más, mint Marty Hurney menesztése, aki immáron másodjára tüntetheti fel a CV-jében, hogy a Panthers kirúgta general managerként. Mint ahogy minden kollégájának, neki is voltak jobb és rosszabb döntései, de egy kirúgás után inkább az utóbbiakra emlékszik az ember. Merthogy ezek hatással vannak az előttünk álló tavaszra is.

Érdekes adalék az egészhez, hogy anno Gettleman pont azért került lapátra 2017 nyarán, mert a cap-helyzet elég rossz irányba tartott. Ezt Hurney ideig-óráig sikeresen tudta koordinálni, de 2020-ra épp ebbe fulladt bele. Az ugyanis számomra elképesztő, hogy egy ennyire lecsupaszított roster, amely szinte minden fontos és/vagy drága játékosától valamilyen formában megvált, hogy nem dúskál a költőpénzben? Azon túl, hogy ő és Rhule szemmel láthatóan ellentétesen képzelik el a játékoskeret felépítését, ez is döntő szempont volt a menesztése mellett.

Na de ki az utód? Merthogy ez sem elhanyagolandó tényező: Scott Fitterer dolga lesz az, hogy ebből a szituációból kikormányozza a Pantherst. Az edzőknél szeretünk végigmenni a coaching treen, ami segít behatárolni, hogy mit várhatunk a kinevezett szakembertől, ezt ebben az esetben sem érdemes kihagyni, hiszen remek ajánlólevelekkel érkezett interjúkra. Fitterer a teljes 21. századot a Seahawks kötelékében töltötte, két teljesen más csapat Super Bowl-részvételét is a páholyból nézhette, ahol a pozíciójából adódóan inkább a Pete Carroll-éra volt rá hatással. Az utóbbi öt évet John Schneider egyik legfőbb bizalmasaként látta el a franchise-nál, szóval nagyobb részben az ő, és kicsit a nemrég elhunyt Ted Thompson filozófiái találhatók meg benne.

Mit jelenthetnek ezek? Hát rommá költekezést a szabadon igazolható játékosok közül semmit, az biztos. Mindkét GM inkább a draftra, és ezzel együtt a saját FA-ira építkezett. A Green Bay legendája csak nagyon ritkán, de indokolt esetben nyitotta ki a bukszát egy nagyobb nevű játékosért cserébe, Schneider jóval több embert hozott a free agencyről, viszont kimondott sztár, és a vele járó gázsi inkább cserék útján, azaz meglévő szerződésekből érkeztek a capbe. Ezzel a tudattal vágjunk akkor bele a Panthers idei offseasonjébe.

Teddy Bridgewater nem kell, félnetek jó lesz?

Kezdjük akkor a szokásoknak megfelelően az elköltendő pénzzel, amely jelenleg ~15,5 millió dollár. És akkor a tényekkel, az objektív dolgokkal végeztünk is. Az, hogy ez végül mennyi lesz, az nagyban függ attól, hogyan oldja meg az irányító-helyzetet Fitterer.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Az 100%, hogy egy Theodore-nál tehetségesebb irányítót szeretne már idén a kezdőbe Matt Rhule, és ezért minden követ megmozgatnak. Számomra meglepő módon ők is azon franchise-ok közé tartoztak, akik ajánlatot tettek Matthew Staffordért, amire Teddy berágott, és kiverte a hisztit, amit az amerikai Blikkek már nyilván el is torzítottak. Az nem meglepő, hogy ő is része volt a Lionsnek kínált csomagnak, hiszen csere útján $10 millióval többet tudnak spórolni mint cut esetén – de valljuk be, nem ő a vonzó része bármelyik ajánlatnak, hanem az 1/8-as draftpick. Ennek ellenére pletykaként felmerült a 49ers is, mert John Lynchnek elege van abból, hogy az utóbbi három évből kettőt gyenge csereirányítókkal kellett befejezni, és bevállalná Bridgewatert 17 millióért backupnak, vagy hogy kicsit befosassa Garoppolót.

A spórolást tekintve nem hagytak sok opciót erre a bekezdésre, merthogy jóval a kitekintő-sorozatunk előtt elkezdték az ehhez szükséges lépéseket, aminek következtében Michael Palardy, Kawann Short és Stephen Weatherly fizetése sem terheli már a capet, Matt Paradis szerződését pedig átalakították. Úgy gondolom, hogy ha egy csapat már februárban elvégzi ezeket a ráncfelvarrásokat, akkor nem sok akció várható a piac nyitásáig, de ha mégis, még két játékoson lehet spórolni az említett metóduson kívül. Burris elküldése azért rejthet kockázatot, mert így szinte teljesen lecsupaszítanák a tavaly kezdő DB-sort, Thomasnál pedig még mindig hallani az ilyenkor szokásos közhelypuffogtatást, miszerint “fiatal, nem keres sokat, adjunk még neki időt”. Nem, ennek nem szabad megint bedőlni, nézzük meg Shaq Thompsonnál mire vezetett ez a hozzáállás. A pályán jobbára járóbottal közlekedő Greg Olsent és mások által kipaterolt tight endeket nem sikerült felülmúlnia, akkor mit várnak még tőle idén, de tényleg?

Na de kanyarodjunk vissza az irányítókhoz, mert a kérdés megválaszolása dönti el, hogy mennyiből gazdálkodhatnak majd. Felsorolok pár opciót, ki-ki döntse el mennyire valós vagy valótlan.

• Deshaun Watson

A hírek szerint a pénzfelszabadítás arról szólt, hogy Watson pénzecskéje, illetve a köré szánt erősítések beférjenek a plafon alá, ami ezzel teljesülne. A probléma máshonnan gyökerezik, egyrészt Caseiro hallani sem akar ajánlatokról, másrészt meg nem a Panthers az egyetlen franchise, amely kagylót emelne ezért – és nem mellesleg nem is tudja felvenni értékben a versenyt ezek ajánlataival.

• Russell Wilson

Rá még annyi esély sem lehet, mint Watsonra, Wilson sem nevezte meg Charlotte-ot mint álomdesztináció, de a Seahawks-kapocs miatt szerintem mindenképp érdemes ceruzával felírni a jegyzetfüzetünkbe. Az ellenérték az ő esetében sem lenne kevés.

• Sam Darnold

Van olyan játékos a fentieken kívül az idei QB-keringőben, aki előrelépést jelentene 2021-ben? Szerintem nincs. Mégis ha egyet kéne mondani, akire ebből a brancsból beruháznék, az Darnold. Ugyanakkor ha Thomasnál azt mondtam, hogy ne dőljünk be a potenciál dumának, ez Sammy boy esetében sokszorosan igaz lehet. De ha már valaki, akkor ő.

• Újonc

A fenti három játékos esetében dollártízmilliókról van szó, a legköltséghatékonyabb megoldás ezért egy újonc lenne – mindegy, hogyan hívják az illetőt.

Mi a közös a fentiekben? Mindegyikért pickeket kéne feláldozni. Darnoldot most tegyük zárójelbe, de akár Watson, akár Wilson, akár egy újonc érkezne, mindegyik esetben óriási árat kéne fizetni – igen, a rookie-ért is. Ugyanis egyre kevésbé gondolom azt, hogy a big 4 közül bárki lecsúszna a nyolcadik választási jogig, egy ilyen versenyhelyzetben pedig az ajánlatra váró csapatok étvágya is jóval nagyobb lesz. Amennyiben sikerülne nyélbe ütni egy cserét valamelyik veteránért, akkor minden bizonnyal Bridgewatertől elköszönnének bármilyen ellenértékért, csak csere legyen. Ezt jelenleg akkor is így gondolom, ha újonc érkezik, mert egyszerűen szükség van a pénzre, erre nemsokára kitérünk, esküszöm.

De előtte álljon itt az utolsó opció a QB-ra:

• Teddy Bridgewater

Mert mi van, ha sem Watson, sem Wilson nem mozdul, vagy máshová cserélik? Mi van, ha más irányító nem érdekli a csapatot? Mi van, ha végül lemaradnak egy újoncról? Akkor bizony marad a berágott Teddy, és az sok jóval nem kecsegtet – sem a szezonelvárások, sem a költekezéseket illetően.

Ementáli sajt

Az eddig legépelt rengeteg karakterrel megágyaztunk ennek a szekciónak. Azért nem mindegy, hogy a fenti forgatókönyvek közül mi valósul meg, mert annyi lyuk van még mindig ezen a rosteren, hogy összeszámolni is fáj. Vagy pénz, vagy draftpick (vagy egyik sem) lesz arra, hogy minden posztra megoldást találjanak, de talán megegyezhetünk abban, hogy ezek közül a QB most a legfontosabb.

Taylor Moton franchise tagjével a legfontosabb UFA játékost letudták, de így is maradtak érdekes nevek, akiken érdemes elmélázni kicsit. Gasztrohasonlatunkat kezdjük a támadófallal, amelyre leginkább illene az ementáli jelző, mert így is 3 tavalyi kezdőjátékos szerződése szűnik meg hamarosan. Pozíciós értéket nézve Okung kellene legyen a prioritás, de hacsak nem ad kedvezményt, nem gondolnám, hogy esélyes a visszaigazolása, Miller és Reed meg nem pótolhatatlan kategória azért.

Hiába esett ki a legjobb támadójuk a szezon túlnyomó részében, a futójáték és gadget playek így is működtek tavaly, ez két dolog miatt történhetett meg: futásblokkolás és Curtis Samuel breakout éve. A blokkoláshoz nem csak a fal tett hozzá alaposan, hanem Manhertz és Armah is, akiket emiatt a fontosabb játékosok között emlegetnék, és talán nem is kellene értük horror összeget kifizetni. Ezeknek a haszonélvezője Mike Davis volt, akinek ezzel vélhetően a tavalyi 3 millió dollárnál nagyobb igényei lehetnek, amit nem kellene neki megadni – nem prioritás a cserefutó megtartása.

A védelemre áttérve, Tahir Whitehead senkinek nem fog hiányozni, a DB-sor viszont megérezheti két lejáró szerződésű játékosát, főleg ha Burris a cut sorsára jut. Fitterer nem csak a pénzfelszabadítással, de az RFA-kkal is korán kezdte, Obadán kívül minden korlátozott szabadügynök kapott vagy tendert, vagy új szerződést, csak a nigériai védő nem. És ahogy említettem, ha valaki ilyen korán lerendezi ezeket, akkor valószínűleg több hasonló tett már nem várható, így az Angliából érkező játékos kikerülhet a piacra.

Ötletem sincs mi lesz ebből

No akkor kérem szépen, vázoljuk fel hányas a kabát. Nem tudjuk ki az irányító, nem tudjuk emiatt mennyi cap space van költekezni, nem tudjuk hány draft pick marad erősítésekre a piac lecsengése után, és nem hiányposztokról, hanem hiánycsapatrészekről beszélhetünk. Remek kilátások, igaz?

Kezdjük azzal, hogy házon belül keressünk ezekre megoldást mielőtt az új arcokra térnénk rá. Greg Little játékjogáért elég komoly draftcetlit áldozott be két éve Marty Hurney a 37. pickkel, de egyelőre nem egy sikertörténet az övé. Újonc évében kezdett, de nagyon korán megsérült, tavaly pedig elé hozták Okungot, amely jelzésértékű, de szemlélet kérdése, hogy mire. Vagy arra, hogy Little nem megoldás, vagy arra, hogy a veterán csapattársától tanuljon, és idén átvegye a helyét. Sikersztori valószínűleg nem lesz, de olcsó megoldás, és most ez is szempont. Elképzelhető, hogy bemozgatják guardba, de lényeg a lényeg, neki kellene megoldani az egyik kezdő posztot a falban a háromból.

Egy másik megoldás LT-nek Trent Scott lehet, egy azon RFA-k közül, akit visszaigazoltak. Tavaly négy meccsen kezdett, ezeken összesen 9 nyomást engedett, legrosszabb PFF-értékelését pedig a Football Team brutális védőfala ellen érte el, ez talán megbocsátható. Ő sem egy atombiztos megoldás, de szintén olcsó, és Pat Meyer OL-coach korábbi növendéke még Los Angelesből, így egy kis bizalmi kapocs is lehet.

Ezzel már csak egy hely maradt megoldatlan a falban, az egyik guard poszt. Ide Dennis Daley, korábbi 6. körös harmadéves játékos ugorhatna be. Posztját tekintve tackle, itt kapott több lehetőséget 2019-ben és 2020-ban is, nem aratott osztatlan sikert. Tavaly viszont a Lions ellen RG-nek ugrott be, ahol nem engedett nyomást, és 82,1-es osztályzattal jutalmazta a PFF. Nem volt túl nagy teszt, ezt aláírom, de kiindulási alapnak nem rossz. Papíron ezzel a támadófal létszámban megvan, de nem ez lenne a liga legjobb O-Line-ja, az biztos.

Nézzük meg a másik olyan csapatrészt, ahová jelenleg teljes kilátástalanság van, az pedig a secondary. A könnyebb dolog Corn Elderrel van, aki mellett egyedül az szól, hogy nagyon menő neve van, teljesítmény nincs mögötte slot cornerként. A 13. heti bye weeket követően kiszorult a kezdőből, mert Phil Snow ki akarta próbálni a draftolatlan újonc Myles Hartsfieldet. Nagy elvárásokat nyilván nem támasztottak elé, nem is feltétlen stabilizálta magát a kezdőben, de legalább TD-t nem engedett. Elder szintjét tudná hozni, sőt, felül is múlni, Joseph Person, a The Athletic Panthers beatwritere tőle várja a legnagyobb fejlődést 2021-ben.

Nem csak Hartsfield volt az, aki megkapta a bizonyítási lehetőséget, hanem a negyedik körös Troy Pride Jr. is, aki Rasul Douglas miatt lehet érdekes. A fiatal cornerback nem zárt igazán jó rookie idényt, hogy magabiztosan átvegye Douglas helyét a kezdőben, de a Phillyből érkező védő is beszürkült a jó kezdést követően, ami a szerződéshosszabbításra is hatással lehet.

Egy fokkal jobb a helyzet mint elsőre tűnik, de természetesen nem megoldatlan, így lássuk az igazolásokat.

Kezdjünk a visszaigazolásokkal, én ugyanis csak két emberrel tenném meg ezt, a futásblokkolásban hatékony Manhertzcel és Armah-val. Samuel értéke ezzel a 2020-as szezonnal eléggé megnőtt, amit nem tud jelenleg a Panthers megadni neki, na meg McCaffrey visszatérésével szerintem a hozzáadott értéke is elveszne a fizetéséhez képest. Okung mint írtam szerintem nem ad kedvezményt, így róla kénytelenek lesznek lemondani, ahogy én Douglast sem hoznám vissza az említésre méltó játékosok közül.

Ami az újakat illeti, nos nem számítok arra, hogy a legnagyobb nevű FA-k közül válogatnak, már csak a szűkös anyagi helyzet miatt sem. Ez két irányba terelheti a dolgokat: vagy besült fiatal játékosok, vagy idősebb veteránok leigazolásához. Ha relációs jelet kéne kitenni, inkább az előbbi irányába mozdulna, de egy-két 30-hoz közeli, vagy már azon túl lévő tartalék érkezésére is számítok.

Csapatrészenként haladjunk akkor szépen sorjában. Az irányító-lehetőségeket illetően épp eleget beszéltünk, Davis helyét majd átveszi Bonnafon, egy egészséges McCaffrey esetében ez amúgy is minimális snap countot jelent, így menjünk rá az elkapókra. Samuel szerepébe remekül illik majd Keith Kirkwood, akivel Joe Brady már a Saintsnél is együtt dolgozhatott, és mellé érkezne szintén egy ex-Szent Austin Carr személyében. Sok film nincs róla profiként, de éppen ezért olcsó lenne, és mint írtam, McCaffrey jelenlétével amúgy sem lenne akkora jelentősége ennek a szerepkörnek. Mellé jöhet majd egy újonc a draftról, és úgy gondolom ezzel a mélység elég lesz. TE poszton nincs igazán olyan játékos, aki a passzjátékban hatékony lenne, de látva a tavalyi évet, lehet nincs is rá igény, szóval erre nem pazarolnék dollárt.

A támadófalat kiveséztük, ha nagyon akarják, házon belül is meg lehet oldani, de kelleni fog veterán segítség ehhez. Megtehetnék, hogy a két guard közül visszaigazolnak valakit, de látva, hogy Van Roten tavaly milyen szerződést kapott a Jetstől, nem biztos, hogy ezt olcsón megúsznák akár Millerrel, akár Reeddel. Ennek alternatívájaként én Lane Taylort képzelem el, akit minimum pénzért, sok ösztönzővel teli szerződéssel el lehetne hozni, miután a sérülések tönkretették az elmúlt két szezonját. Kelleni fog majd egy tackle is, a legjobb nyilván Okung újraigazolása lenne, de a draft bőven kecsegtet erre a posztra tehetséges játékossal, ahogy guardra is adott esetben.

A védőfalról nem is esett szó ebben az elemzésben, holott teljesítményben ez volt a leggyengébb egység. Brian Burns és Derrick Brown játékára nem lehet panasz, de mellettük nem volt egy normális teljesítmény sem. DT posztra a nyakamat rá merem tenni, hogy még nyáron is lesz erősítést jelentő szabadon igazolható játékos, így azt nem hoznék, ellenben egy veterán edge rusher segítség nagyon kéne a két fiatal mellé. Ide én Bowsert néztem ki, aki a Ravens edge rusher-gyárának n+1. terméke, és bár nem csillog úgy a neve mint Judoné, nagyon kedvelem a sokoldalúságát. Mivel nincs mellette kiugró sack mennyiség, ami általában felsrófolja a passzsiettetők árát, talán nem is kéne érte bankot robbantani. A dream fit egyébként Haason Reddick lenne nálam, de őt nem hinném hogy meg tudnák fizetni, elég jó piaca lehet, esetleg ha a Temple-kötődés miatt adna kedvezményt korábbi edzői kedvéért.

Egy kis csavart belerakva a linebacker és safety posztot összemosnám, hiszen a hiányposzt attól függ, hol áll fel éppen Jeremy Chinn. A Panthers házi Jamal Adamse ugyanis az új trendekhez méltóan egyaránt volt linebacker, slot corner és safety poszton is, majdhogynem hasonló arányban, én mégis inkább a boxban látom őt hosszú távon, így a safety posztot erősíteném a piacról. Ehhez Malik Hookert néztem ki, de ahogy láttam a többiek cikkeit, nem voltam egyedül ezzel. Nagyon kedveltem prospectként, sajnálom, hogy sok tényező miatt nem láthattuk őt teljes valójában, de itt lehet az esély az újrakezdésre. Alternatívaként, hogy ne ugyanazokat a neveket olvassátok, Rayshawn Jenkinst nézném még meg, hasonló árkategóriában látom őt is a piacon, noha más játékstílust képvisel.

És ha már a secondarynél tartunk, a tavalyi ösvényen járva, idén is egy máshol leírt, de még fiatal CB-vel zárnám az érkezők sorát, ez pedig Ankhello Witherspoon. A SB-évben pont a diadal kapuja előtt szorult ki a 49ers kezdőjéből, hogy tavaly a rengeteg sérülés miatt visszakerüljön oda, és feltámadjon poraiból. Láthattuk mindkét végletét a játékának, ha a köztes szintet tudná hozni, már azzal is jól járnának Charlotte-ban. B tervként pedig a mostanában bevált módszerekhez is lehetne folyamodni, azaz a sok 30-as évét kezdő, vagy már benne járó játékos közül leakasztani egyet, hátha elérik vele is a Xavier Rhodes-hatást.

Mit hozhat a jövő a piac lecsengése után?

Ahogy az kiderült a fentiekből, az irányító megoldására a legvalószínűbb, és egyben legracionálisabb döntést vizionálom, mégpedig a draftot, hiszen ennél költséghatékonyabb módszer nem létezik, a végtelenségig pedig nem játszhatják ki a “majd jövőre” kártyát, de a jelek szerint nincs is erre való szándék. Ennek következtében több, akár jövő évi korai draftpickről is le kell mondani valószínűleg, ami a további erősítések lehetőségét szűkíti, de muszáj lefektetni a hosszú távú alapokat, ahhoz pedig egy irányító kell.

Továbbá el lehet gondolkodni több játékos szerződésének megújításán is. Tre Boston cap hitje június 1-ig nem tűnik el, hiszen ilyen könyveléssel tudnak rajta többet spórolni, a felszabadult 3,5 millió dollárt pedig rá lehetne fordítani akár Taylor Moton új szerződésére, akár más, jövőre szabadügynökké váló játékoséra (Robby Anderson, Donte Johnson).

Ezt a 2021-es évet még ki kell így húzni, jövőre viszont eltűnik szinte minden dead money, becslések szerint jókora emelkedés várható a salary capben, ami az OTC jelenlegi kalkulációja szerint közel 130 millió dollár cap space-t jelent a 2022-es offseasonre. Ha addigra meglesz az új QB, és be is válik, ilyen anyagi lehetőségekkel hipp-hopp éles váltás történhet az NFC South erősorrendjében.

[/ppp_patron_only]