A jövő sztárjai – Rondale Moore

Egy fegyver, aki egyik pillanatról a másikra megváltoztathatja az egész játék dinamikáját. Rondale Moore egy olyan különleges tehetség elkapó poszton, akit nehéz bekategorizálni, szerepköre nagyon speciális, mégis olyan értéket jelent, amiről nehéz lemondani. Megfelelően használva a liga egyik legveszélyesebb célpontja lehet, egy olyan játékszer, amiről sok támadókoordinátor és irányító álmodozik.

Háttér

A Kentucky állambeli Tritiny High School üdvöskéjeként került fel az egyetemi futball térképére Moore, aki olyan domináns teljesítménnyel rukkolt elő a középiskolájában, hogy az Alabama, az Ohio State vagy éppen a Texas figyelmét is magára vonzotta. Számos ajánlat érkezett kisebb és nagyobb nevű programoktól, melyek közül elsőként a Longhorns tűnt a befutónak, el is ígérkezett a texasi egyetemhez, később viszont a Purdue olyan benyomást tett rá, hogy meggondolta magát és a Boliermakershöz köteleződött el, amivel szinte az egész országot meglepte.

Egyetemi karrierje nem olyanra sikerült, ahogy tervezte, 2018-ban freshman évében az egész országot sokkolta remek teljesítményével, 2048 megszerzett egységével megdöntötte a Purdue Egyetem egy évben elért összes all-purpose yardját, üstökösként robbant be a köztudatba. 2019-ben azonban a szezon negyedik mérkőzésén megsérült, majd a 2020-as opt out/opt back kálváriája után újfent összeszedett egy lábsérülést, így mindössze hét meccsen játszott az elmúlt három évben.

Erősségek

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Sebesség, erő

Méreteit tekintve Moore egyáltalán nem minősül egy hagyományos felépítésű elkapónak, hiszen a 170 cm-es magassága és 82 kg-os testtömege is erősen az NFL átlaga alatt van ezen a poszton. Ebben a kis testben viszont elképesztő energia, erő és sebesség lakozik, amiről egyrészt a Purdue Pro Dayén tett tanúbizonyságot.

A fenti grafikáról leolvasható, hogy bár a testi adottságai nem a legmegfelelőbbek (erről majd később a kérdőjeleknél), sebessége, robbanékonysága és agilitása elit kategóriát képvisel elkapó pozícióban. Ehhez hozzá kell venni, hogy a Pro Dayen mért számok a teszteknél picit ferdítenek, jobb eredményeket mutatnak, mintha azokat a Combine-on mérték volna, de mindezzel együtt, a Moore által produkált eredmények magukért beszélnek. Visszaigazolják azt, amit a felvételeken láthattunk, megerősítik bennünk azt a kialakult képet, amit róla alkottunk, miszerint egy kivételesen jó atlétáról beszélünk – aki a futballistaként is természetfeletti dolgokra képes.

Amilyen impresszív számokat produkált az ügyességi gyakorlatoknál, olyannyira meghökkentő az is, ahányszor belenyomott a 102 kg-ba (225 lbs), hiszen termete ellenére nagyon jól állt helyt a fekvenyomó padon a maga 24 sikeres kísérletével. Valamint az is hihetetlen teljesítmény volt tőle, amikor 18 évesen, freshmanként 272 kg-mal guggolt. Ez az erő pedig szintén visszaütközik a felvételeken, ahol bizonyítja, hogy a sokkal nagyobbnak tűnik a pályán, mint amekkora valójában.

Szögek

A Purdue nagyon jól tudta, hogy a legjobb fegyvere Moore, ezért próbálták az adottságaihoz és képességeihez mérten a legjobban kihasználni őt. Játékának egyik legveszélyesebb eleme az, amikor a labdát a line of scrimmage közelében kapja meg, és azt a feladatot bízzák rá, hogy az adott szituációból a legtöbbet hozza ki.

Olyan helyzetekben számoltak vele, mikor tudták, hogy ő tehetségből el tudja végezni a munkát, hiszen jobb, mint bármely más játékos a pályán. Agilitásának és sebességének köszönhetően bárkit ki tudott egyetemi szinten cselezni, olyan szögeket tudott választani, amit nem tudtak a Big Ten Konferencia védői sem bezárni, üres területen egyszerűen foghatatlan volt.

Kreativitás, agilitás

Az ellenfelek nagyon jól tudták, hogy amikor motionben van Moore, akkor bármikor a kezébe kerülhet a labda, úgy csinálták a védelmi gameplanjüket, hogy sose tévesszék szem elől az elkapót, akkor sem, ha éppen csak elterelés céljából mozgatták a formációban. Így mindig szegeződött rá legalább egy szempár, nem mindig volt egyszerű dolga, hogy sikeres játékot mutathasson be.

Rendre igyekeztek őt már a backfielden megállítani, megütni, ha pedig ez nem sikerült, akkor 4-5 védő kergette, támadta, hogy minél kisebb yardnyereséget érjen el. Ilyenkor húzta elő a kreativitását, azt a képességét, hogy képes a tömegben is jól boldogulni, nagy forgalomban is megtalálni azt a sávot, amin keresztül ki tud szabadulni. Ezért volt ő a csapat elsőszámú visszahordója is, punt és kick returnben egyaránt kiemelkedő teljesítménnyel tudott előrukkolni, veszélyes volt felé rúgni a labdát.

Robbanékonyság

Moore esetében nem beszélhetünk egy olyan specialistáról, aki a végletekig kidolgozott útvonalfutásairól híres, sokkal inkább hagyatkozik a robbanékonyságára, hirtelen mozdulataira. Ez észrevehető akkor, amikor elhagyja a LoS-et, hiszen az előre eltervezett lépéseinek, mozdulatainak tárháza nem túl széles, sokkal inkább úgy akar elszakadni, ha press man coverage ellen kell dolgoznia, hogy néhány hirtelen lépéssel és testcsellel veri meg a corncerbackjét.

A Purdue-n az irányítói is jól tudták, hogy így könnyebben tud eljönni a vonalról, gyors passzoknál olyan ablakot tud nyitni, ahová érdemes passzolni. Ez a robbanékonyság figyelhető meg akkor is, amikor útvonalai közben lelassít, majd irányt vált és újból felgyorsít, a pillanat törtrésze alatt képes olyan hirtelen dolgokra, amit a leglazább csípővel rendelkező védő sem tud időben lereagálni.

Keménység

Annak ellenére, hogy egy kisebb termetű elkapóról beszélünk, ha ránézünk, egy nagyon jól kidolgozott játékost látunk, aki kellően erős. Az erejéről pedig nem csak fekvenyomásnál vagy éppen guggolásnál ad példát, hanem a pályán is, amikor nem fél belemenni egy nagyobb ütközésbe.

Több alkalommal láthattuk, hogy a pálya középső részét veszi célba az útvonalaival, ezeken a helyeken pedig nagyobb a tömeg, több irányból is érkezhetnek a védők egy nagyobb ütés kiosztásának reményében. Ezeket egyfelől be kell nyelni, másrészt vigyázni kell a játékszerre is, nehogy az ütközés következtében kipattanjon és az ellenfélhez jusson. Moore ezeket az akadályokat nagyon sikeresen vette egyetemi szinten, kellő agresszivitással ment bele a kontaktba akkor is, ha előre látta, hogy jönni fog a szerelési kísérlet. Bár nem a legkiemelkedőbb a foci azon elemében, hogy a védők karjai közül kiszabaduljon, leverje magáról a szereléseket, de a szándék mindig megvan benne, hogy lábon minél több yardot tudjon kihozni egy-egy kísérletből.

Elkapás utáni yardok

Játékának legizgalmasabb része is onnan ered, hogy nagyon jól lát a pályán, fürge és gyors, illetve nem akar lemenni a földre, ha érkezik a kontakt. Nagyon jó egyensúllyal mozog labdával és anélkül is, termete megengedi, hogy alacsonyan lehessen a súlypontja, könnyen lábon tudjon maradni egy-egy kísérlet során. Bármikor képes arra, hogy egy screen játékkal a házig fusson, nem szabad lebecsülni termetét, hiszen agilisságával ellensúlyozni tudja azt.

A meghökkentő játékok pedig nem csak screenek során jöttek, a pálya több részén is sűrűn úgy bukkant fel, hogy üresre tudta játszani magát, érkezett a labda és neki már csak annyi volt a feladata, hogy a futóversenyt megnyerje. Elit sebességének köszönhetően ez pedig rendre sikerül, a gyorsabb, atletikusabb defensive backek sem tudták tartani vele a versenyt.

Vertikális játékok

Moore-t viszonylag keveset használták a Purdue-n vertikális játékoknál, mert nem igazán passzoltak a stílusához a mélyebb útvonalak, de amikor arra került a sor, hogy meg kell vele nyitni a pálya hátsó részeit, akkor is jól válaszolt a kérésekre. Az NFL-ben sem fogják agyonhasználni go, post, seam útvonalakon, de sebességégével tud olyan veszélyt teremteni, hogy nem szabad őrizetlenül hagyni a leghátsó zónákat sem.

Ha ennek nem tesznek eleget, akkor Moore nagy játékkal fog jelentkezni, mert ha úgy kell felvenni vele a futóversenyt, hogy a cornerbacknek még meg is kell fordulnia, akkor óriási helyzeti előnybe kerülhet a támadó. Ez pedig akkor is fenyegetést jelenthet, ha nem ő az első opció az olvasásban, jelenlétével meg tudja osztani a safetyk figyelmét.

Kérdőjelek

Méretek

Sok szó esett arról, milyenek Moore méretei, milyen adottságokkal rendelkezik, hogyan tudta az egyetemi karrierje során palástolni, elrejteni azt, hogy a poszthoz képest átlagon aluli a termete. A gyengeségek elrejtése a Purdue-n jól működött, úgy tudott játszani, mint aki nagyobb, mint 170 cm és 82 kg, de óriási kérdés, hogy ezt az NFL-ben hogyan fogja tudni menedzselni.

A profi szinten a hozzá hasonló magasságú és testtömegű elkapók nehezen tudtak eddig sikeres karriert befutni, az egyetlen, időben nem túl távoli példa Cole Beasley, aki hasonló adottságokkal korrekt karriert tudhat magáénak. Ez persze a kivétel, nem pedig a szabály, és ahhoz, hogy Moore szintén az előbbi kategóriába tartozhasson, olyan rendszer, séma kell, amiben ő olyan helyre kerülhet, ahol a sebességére, robbanékonyságára és agilitására építenek.

Figyelmetlenség, koncentráció

Többször megfigyelhető volt a felvételein, hogy Moore gondolkodása olykor egy-egy lépéssel előrébb tart, mint a teste, több esetben is abból születtek eredménytelen játékok, hogy ő nem megfelelően koncentrált a feladatára. Screeneknél már a labda elkapása előtt azon volt, hogyan cselezze ki a védőjét, nem a játékszer behúzására összpontosított, amiből több elejtett vagy éppen felpattanó labda született. Volt rá példa, hogy ezeket a helyzeteket tudta korrigálni, de nagyobb sebesség mellett ilyen hibák nem fognak beleférni.

Igaz ez azokra a szituációkra is, mikor a formációból átmozogva, a backfielden mozgásból kapja a játékszert, ezekben a helyzetekben is többször láthattuk, hogy dadogott a labda, bizonytalan volt, hogy be tudja-e húzni mielőtt a védő odaér és megütné őt. Le kell vetkőznie azt, hogy ő az ellenfelek mindegyikénél tehetségesebb, el kell engednie, hogy túlvállalja magát, mert az NFL-ben hamar meg fogja bosszulni magát egy-egy ilyen pontatlanság.

Szerepkör, limitáltság

Profi karrierje során és annak is legfőképpen az elején kulcsfontosságú lesz, hogy a fegyver mivoltára építsenek, ne olyan dolgokat (vertikális, összetettebb útvonalak) és olyan helyen (a pálya széléről, a backside-ról) kérjenek tőle, amik idegenek neki, kevésszer találkozott velük az egyetemen. Mert van egyfajta limitáltság az ő karakterében, nem beszélhetünk egy all around játékosról, akit bárhova és bármilyen szerepkörbe be lehet illeszteni, sikeresen fog dolgozni. Amit láthattunk tőle a Purdue-n, arra kell erősen építeni, a screenekre, a slantekre, az outokra, a shallow crossokra, tehát a line of scrimmage környékét támadó útvonalakra. Ezeken a route-okon tudott leginkább sikeres lenni, itt van olyan rutinja, ami már az első napon kamatoztatható lehet.

Nem jelenthető ki egyértelműen, hogy nem képes vertikális útvonalakon a profik között érvényesülni, de egyfelől nincs meg sem az a testi fölénye, sem pedig a rutinja, tapasztalata, amivel az NFL-ben egy-az-egyben konstans sikeres lehet emberfogás ellen hosszú és összetett útvonalakon. Ezt a részét még tanulnia kell a játéknak ahhoz, hogy tényező lehessen a profik között egy diverzebb szerepkörben, már ha egyáltalán szánnak neki ilyen feladatot.

Sérülések

Red flagként hozható fel, hogy Moore az utóbbi két évben mindössze hét meccsen szerepelt, 2019-ben nagyon hamar, a szezon elején megsérült, ekkor vetődtek fel az első kérdőjelek a terhelhetőségével kapcsolatban. A 2020-as idénynek pedig úgy indult neki, hogy a koronavírus-járvány miatt kihagyja az évet, majd mikor a Big Ten úgy döntött, hogy mégis elindul, visszament a csapathoz, hogy növelhesse a draftértékét. Azonban a múlt szezon elején is elszenvedett egy lábsérülést, aminek következtében csak három mérkőzésen, az évadot lezáró három találkozón került pályára. Jogosan merülnek fel a kételyek azzal kapcsolatban, hogy mennyire fogja bírni a teste az NFL terhelését, komoly felkészülési időszak előtt áll, hogy regenerálódni és erősödni tudjon, megfelelve a jövő kihívásainak.

Konklúzió

Moore egy nagyon izgalmas és veszélyes csomagot képvisel prospect szinten, egy olyan fegyvert, amit ha megfelelően használnak, óriási veszélyt jelenthet az ellenfelekre. Messze nem beszélhetünk úgy róla, mint egy kész projekt, rengeteg olyan dolog van, ami még kifejletlen a játékában, kevés rutinnal rendelkezik, ami megnehezítheti majd az akklimatizációját az NFL-ben. De képes olyan különleges dolgokra, olyan meghökkentő játékokra, amik mellett nem mehetünk el szó nélkül – legyen az a támadósorban vagy éppen a speciális csapatrészben. Egy olyan izgalmas prospect ő, aki egy igazi játékszer lehet a jövőbeni támadókoordinátorának és irányítójának, egy megfelelő kiegészítő elemként épülhet majd be egy veszélyes támadórendszerbe. Nem ő lesz az elsőszámú célpont, a go-to-guy, nem fog egy szezonban 120 célbavételt kapni, de olyan különleges helyzetekben lesz elővéve, amikor a defense-eket végleg a sarkukra lehet állítani, ő lesz az a kés, amivel el lehet majd metszeni azt a bizonyos védelmi Achilles-inat.

Hol kelhet el a drafton?

Mivel egy olyan tehetségről beszélünk, akit speciális módon kell használni, nem kerülhet szóba, hogy a draft első körének első felében emlegessük őt, olyan csapatokat kell találni, ahol már egy szinte kész rendszer van, ahová csak az utolsó puzzle darabot kell beilleszteni. Esetleg egy olyan újjáépülő franchise-t kereshetünk még, ahol van bőven pick és nem luxus rááldozni egy késői első kört, hogy majd a jövőben, a fiatal irányítójával összeérve komoly fenyegetést jelentsenek majd. Ha az utóbbi útvonalon indulunk el, akkor 1/23-on ott ül a Jets a Seahawks pickjével, kis túlzással ez a hely lehet Moore plafonja, picit hátrébb ugorva, a Saints vagy éppen a Packers is szóba jöhet, ha mindenképp első körben gondolkodunk. Tehetségét tekintve viszont nem ér meg egy első körös választási jogot, így reálisabb értéken lehet a második kör elején, ahol rengeteg elkapó needes csapat ül jelenleg, azzal az opcióval nem számolva, hogy valamelyik powerhouse esetleg visszacserél az első kör végéről. Mindent egybe vetve, a top50-ben biztos helye van, valaki fog benne akkora értéket látni, hogy ne hagyja kicsúszni az első ötven választásból.

[/ppp_patron_only]