A megszokott úton – Vikings FA-értékelő

A Vikings éveken keresztül rendelkezett a liga egyik legjobb védelmével, komoly sikereket mégsem értek el velük. A generáció kiöregedése utáni megújulás már 2020-ban megkezdődött és úgy néz ki az idei év is a védelemről szól elsősorban.

Amíg Mike Zimmer a csapat vezetőedzője, talán nem is lehet más a front office célja, mint egy top védelem építése. Évek óta hiába tűnik úgy, hogy az előrelépés fő gátja a gyenge támadófal, a draftokon való próbálkozáson kívül nem vesz tudomást erről a csapat. Természetesen a támadósor helyzetét nem könnyíti meg, hogy 3 év alatt a 3. támadókoordinátorát fogja fogyasztani 2021-ben, mégis az az ember érzése, hogy ismét ugyan azt a dalt játszák Minnesotában. A célkeresztben egy elit védelem összerakása, a támadósor meg majd működik, ahogy tud.

Távozók

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Ahogy a táblázatból is látható, a védelemből ment el több játékos. A támadósorból fontos szabadügynöki igazán nem is akadt, Riley Reifftől és Kyle Rudolphtól is cut útján vált meg a csapat. Reiff az elmúlt 3 évben volt a Vikings bal oldali tackle-je, azonban ő is az egyik oka volt annak, hogy ez a támadófal még a liga közepes szintet is csak ritkán ütötte meg. Kezdő kaliberű játékos, de nem a minőségi fajtából. Könnyen talál az ember nála jobb játékosokat is a posztra, ugyanakkor bőven akadnak rosszabbak is. Bár karrierje egyik legjobb éve volt a tavalyi, közel 12 milliót spóroltak ezzel a lépéssel. Rudolph bár elit játékos sosem volt, évekig beszéltünk róla úgy, mint minőségi tight end. Elküldése ugyancsak ésszerű volt, hisz az elmúlt években egyre gyengébb teljesítményt nyújtott, Irv Smith Jr. személyében pedig a helyettese is megvan és 5 milliót spórolt is a csapat.

Rajtuk kívül a védelemből találunk távozókat, bár a kezdő csapatból mindössze Anthony Harris ment el. Azonban az ő elvesztése sem hagy akkora űrt maga után, mint azt gondoltuk volna a 2019-es szezon végén. Tavaly már nem tudta fenntartani az az előtti két évben látott elit formáját és az átalakuló Vikings védelem visszaeséséből ő maga is kivette a részét. A többi távozó, Shamar Stephen, Jaleel Johnson, Ifeadi Odenigbo, Eric Wilson mind-mind cserejátékos, akik közül bár 2020-ban többen is sok időt töltöttek a pályán, ez nem ismétlődött volna meg idén. Ráadásul legtöbbjüket sikerült is pótolni hasonló minőségű cserékkel.

A Vikings a cap management szempontjából Adam Thielen és Anthony Barr szerződését strukturálta át, ezzel több mint 10 millió dollárt szabadított fel az 2021-re.

Érkezők

Bár túl sok távozó nem volt, hiányposztok ennek ellenére akadtak a szabadügynök piac előtt. Az FA-kitekintőben is említettem, hogy a Vikingsnak a falaknál van a legnagyobb szüksége a javulásra, természetesen elsősorban a már évek óta szajkózott támadófallal az élen. A támadósorban skill posztokon rendben vannak, még egy Diggs szintű elkapó elvesztését sem érezték meg igazán Justin Jefferson kiváló újonc évének hála. Az irányító poszton, ha vannak is hibái Cousinsnak, északon elkötelezettek az irányába. A támadófal azonban minden évben lelimitálja ezt az offense-t. Reiff elvesztésével ráadásul az eddigi stabil bal oldali tackle is távozott, így a gondok mondhatni, hogy csak sokasodtak.

Ehhez képest óriási arcul csapás ismét, hogy mindössze Dakota Doziert igazolták vissza és csere útján szerezték meg Mason Cole-t a Cardinalstól. Hogy mekkora erősítést is jelentenek ők, jól reprezentálja a PFF osztályzatuk. Dozier a tavalyi évben a 48 legtöbb snapet játszó guardból 48., míg Cole a 32 kezdő centerből az előkelő 28. helyet foglalta el. Cole-ban némi fantázia talán akad, hiszen Bradbury továbbra is a liga egyik legrosszabb passzblokkoló centere (bár futójátékoknál kifejezetten hasznos), Dozier 29 évesen tavaly játszotta le első kezdő évét a ligában. Mivel 1-1 évre írtak csak alá/szól a csere utáni szerződésük, vélhetően a cseresorba szánják őket. Ha azonban bármelyikükre is kezdőként tekint a csapat, az komoly problémákat hozhat. A legnagyobb gond nem is az ő megszerzésük, hiszen egy támadófal sosem lehet elég mély, hanem az, hogy rajtuk kívül senki mást nem igazoltak a támadósorba a 4. számú elkapó/visszahordó Beebe-n kívül. Jelenleg az elmúlt 3 évben draftolt Bradbury – Cleveland – O’Neil trió áll csak rendelkezésre és ha Clevelandet nem mozgatják át LT-be, ahogy a draft előtt lehetett gondolni rá, akkor a fal teljes bal oldala óriási kérdőjel.

Ahogy jeleztem is, a védelem élvezett ezúttal is prioritást. Érdekesség, hogy az egyik legnagyobb név, Dalvin Tomlinson írt alá csupán két éves szerződést, rajta kívül mindenki 1-1 évre érkezett. Tomlinsonnal és az opt outból visszatérő Michael Pierce-szel egy nagyon masszív, akár pass rushban sem elveszett, de elsősorban a futójáték megfogására alkalmas védőfallal tudnak majd felállni. Tavaly az egyik leggyengébb belső védőfallal rendelkezett a Vikings a ligában, a távozó Johnson és Stephen alkották a kezdősort, amihez képest ég és föld lehet az új duó. Tomlinson évek óta a liga egyik legjobb run stoppere, tavaly pedig már passzsiettetésben is sikerült megráznia magát és 28 siettetést hozott össze. A szerződése kialakításakor a Vikings is élt a void évekkel, így Tomlinson idén csak 6, jövőre pedig 7.5 milliót foglal a sapkából. Vigyázni kell, ha az ember nagy szerződést ad belső védőfalembereknek, de a tavalyi gyengélkedést látva érteni lehet a döntés mögötti logikát. Ráadásul a 2 éves szerződéssel nem is adósodott el a csapat. Az FA-kitekintőben a poszt megerősítésére Derek Wolfe-ot igazoltam, Tomlinson hozzá képest mindenképp nagyobb név, nem vészesen sokért. Pierce visszatérésével már lett volna egyébként is egy érkező a pozícióba, de szükség volt még egy nagy darab játékosra.

A védőfal belseje mellett eggyel kintebb, a passzsiettetők terén is akadtak gondok 2020-ban. Danielle Hunter körül még nem rendeződött a teljesen a helyzet, de biztató híreket hallani a csapat háza tájáról. Ha marad a kiváló pass rusher, akkor a védelem legnagyobb erősítése az ő visszatérése lehet. Társa továbbra sincs, de az egy éves carolinai kitérő után visszatérő Stephen Weatherly legalább mélységet tud majd adni a pozíciónak.

Ha volt olyan poszt, amivel nem volt nagy probléma az elmúlt években, akkor az a linebacker. Eric Wilson talán a legfájóbb vesztesége a védelemnek Harris után, hiszen 3. számú linebackerként egy nagyjából átlagos teljesítményt tudott hozni. Nick Vigil az ő szerepét veheti át. Minőségben ő is a cserejátékos szinten mozog, ennek megfelelő fizetésért.

Végül pedig a secondary helyzete. Azok után, hogy 2020-ban távozott mindhárom kezdő cornerback és a draft első két napján két újoncot is szereztek, idén érkezett némi veterán erősítés is az egységbe. Mackensie Alexander, akárcsak Weatherly, egy év után tér vissza Minneapolisba. Az első körös Jeff Gladney nem hozott olyan újonc évet, amit elvártak volna tőle, de akárcsak az NFL, úgy a nickel szerepkör is új volt még neki, miután az egyetemen elsősorban a szélen játszott. Alexander egy bizonyított nickel corner, aki így terhet vehet le Gladney válláról.

Természetesen a legnagyobb név Tomlinson mellett/után Patrick Peterson szerződtetése. Az egykoron a liga egyik legjobb cornereként számon tartott Peterson karrierje leszállóágban van. Első 8 szezonjának egyikében sem engedett 100-asnál jobb passer ratinget, az elmúlt két szezonban azonban mindkétszer ennél jobb ratingel dobáltak felé az irányítók. Bár a fénye már megkopóban van, tavaly ugyanezt gondoltuk az épp Minnesotát elhagyó Xavier Rhodes esetében is, aki új környezetben Indianapolisban 2020-ban ismét karrierje jobb éveit idézte. Könnyen lehet, hogy Peterson esetében is hasonló másodvirágzás jöhet, ha pedig nem tud megállni a lejtőn, akkor sem vállalt túl nagy kockázatot a csapat az egy éves szerződtetésével. Legrosszabb esetben is tanácsot tud adni és egyfajta mentora lenni a két tavalyi draftolt játékosnak, amiből hosszú távon is sokat profitálhatnak.

Végül a távozó Harris helyére érkezett ár/érték arányt nézve talán a legjobb igazolás, Xavier Woods. Az ex-Cowboy remekül illik a Vikings, elsősorban Cover 2-t alkalmazó védelmébe, de amennyiben Harrison Smith fellép a boxba, el tudja látni a hátsó zóna levédekezését is alkalmanként. Woods szerződése maximum 2 és fél millió dollárra rúghat, ami a játékos korát, korábbi tapasztalatait és minőségét nézve kifejezetten jónak néz ki.

Összességében ismét csak a védelem kapott komoly ráncfelvarrást. Elég volt hozzá egy év, és ki lehet jelenteni, hogy Mike Zimmer és Rick Spielman újjáépítette az egységet. Egyedül Hunter túloldalára kellene még egy második számú passzsiettető, de ez a védelem jelenlegi összeállításában is komoly eredményekre lehet alkalmas. Ha sikerül szert tenni még egy edge rusherre, akkor 2020-hoz képest teljesen új védőfallal, a megszokott minőségi linebacker sorral, továbbra is fiatal, de már veteránokkal megerősített corner sorral és várhatóan hasonlóan jó safety duóval Zimmer egységén nem fog múlni.

Az, hogy a támadósor mihez kezd, már más kérdés. Örök érvényű igazság, hogy csapatot a draftról kell építeni. Ennek szellemében a Vikings az elmúlt 3 évben 2 első- és 1 második körös picket ölt a támadófalába. Azonban hiába válik be 1-1 újonc, mindegyikük nem üti meg a kívánt szintet, veterán erősítés pedig továbbra sem érkezik. A most cutolt Riley Reiff 2017-es szerződtetése óta nem igazolt a Vikings kezdő szintű támadófalembert a szabadügynök piacon. Igény pedig lenne rá. A védelem turbózása kifejezetten tetszetős. Nem adtak horribilis szerződéseket és minden igazolás mögött találni logikát. Azonban a támadósor és kiemelkedően a fal újbóli figyelmen kívül hagyása miatt nem tudom kifejezetten jóra értékelni free agency időszakot. Úgy néz ki a jelenlegi vezetés alatt nem fog változni igazán semmi. Elit védelem, kiemelkedő skill személyzet, közepes vagy kicsit jobb irányítójáték és az örökös gyenge támadófal.

Értékelés: C+

[/ppp_patron_only]