A Lions nyert, Goff veszített – Lions draftértékelő

Nagyon izgalmas volt látni, hogyan tervezi a Matt Stafford nélküli jövőt a Detroit Lions új, analitikus szemléletű menedzsmentje, és a végeredményt látva a szurkolóknak nincs okuk panaszra. Az más kérdés, hogy Jared Goff hogy lesz így sikeres, mivel nagyon úgy néz ki, hogy függetleníteni akarják tőle a csapatot, de 2-3 év múlva könnyen eljuthatunk arra a pontra, hogy csak egy irányító kell a boldogsághoz (milyen ironikus, hogy Matt Stafforddal a fedélzeten rendre arról volt szó, hogy mikor lesz végre csapat Detroitban).

A Lionsnek eredetileg hat pickje volt, amiből négy cetli a top 101-ben volt. Ebből végül hét lett a draft végére (bár cserébe egy jövő évi negyedik körről le kellett mondani), de csak egyetlen pick érkezett a top 120-on kívülről. A csapat tehát többnyire kezdő potenciállal rendelkező játékosokat draftolhatott, és bár a prioritásokon lehetne vitatkozni (WR, RT, iDL, LB, CB, S voltak a legnagyobb hiányposztok), összességében mindegyik pickben van ráció.

 1/7: Penei Sewell, OT, Oregon

Részemről óriási izgalom előzte meg a választást, ugyanis rengeteg olyan riport jelent meg a draft előtt, hogy Dan Campbell és stábja mindenképp térdkalácsharapó játékost szeretne, ennek a kritériumnak pedig leginkább a linebacker  Micah Parsons felelt meg. Lehetett volna védeni a picket, Parsonst sokan top 10-es tehetségnek tartották, de a poszt értéke alapján és a hosszú távú sikeres csapatépítés szempontjából ez egy borzasztó lépés lett volna.

Ezzel együtt a forgatókönyv abszolút reális volt: Pene Sewell olyan minőséget képviselt, akiért érdemes B-tervként akár egy extra első körös picket is feladni, legalábbis sokkal inkább ér meg ő két első kört, mint a leginkább prémium slot elkapó Jaylen Waddle. A Dolphins szerencsére nem így gondolta, így kisebb meglepetésre a class legjobb, még mindig csak 20 éves OT-je lecsúszott a Lionshöz.

This was our reaction to getting our guy @peneisewell58 🤩

Reply with yours. pic.twitter.com/lCApNCOj8j

— Detroit Lions (@Lions) April 30, 2021

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Nem véletlenül örült ennyire a Lions stábja. Annak ellenére, hogy Sewell kiülte a tavalyi szezont, az értéke és a tehetsége megkérdőjelezhetetlen. 196 centiméter magas és 145 kilogramm (akkora, mint Trent Williams), természetesen a mozgása, laza a csípője, kiemelkedően atletikus és a technikája is jó. Emellett igazi vezér, még ha nem is feltétlenül egy térdkalács harapó típus, és bár a rutinja egyelőre nincs meg és még a technikáján is van mit javítani, 20 évesen nagyon kevesen képesek ilyen szintű játékra, a plafonja az egekben van.

10-15 évre is megoldhatja a fal szélét Detroitban, karrierje elején a jobb oldalon, majd szükség esetén, esetleg Taylor Decker sérülése vagy kiöregedése után a bal oldalon (bár az sem lenne ördögtől való, ha Decker mozogna át a jobb oldalra). Nem mintha utóbbi egyhamar bekövetkezne, hisz a korábbi első körös is csak 27 éves, míg Frank Ragnow és Jonah Jackson is 24-25 éves, így nagyon sokáig lehet prémium támadófal Detroitban. (Az már csak hab a tortán, hogy így Halapoulivaati Vaitai-t végre elfelejthetjük a szélen, guardként talán kevesebb kárt okoz.)

2/41: Levi Onwuzurike, iDL, Washington

3/72: Alim McNeill, iDL, NC State

3/101: Ifeatu Melifonwu, CB, Syracuse

A második napon három pickje volt a csapatnak és érdekes módon egyiket sem a támadósorra lőtte el. Ez a roster állapotát elnézve érhető, a védelemben sokkal kevesebb a lyuk, de egy magasabban rangsorolt elkapó ezzel együtt sem lett volta meglepő. Ennek ellenére a menedzsment leginkább a védőfalra, pontosabban annak belsejére koncentrált.

Az első cetlivel Levi Onwuzurike érkezett, aki a második körben jó értéket képvisel, pláne azok után, hogy Chistian Barmore-ért felcserélt a Patriots. A konszenzus draft board alapján a 43. legjobb prospect volt, de több szakértő Barmore elé tette a rangsorban, annak ellenére, hogy ő is kiülte a tavalyi szezont. 4-3-as rendszerben ideális, azonnal kezdő lesz, a méretei és atletikussága, a rendkívül jó első lépése alapján a szegény ember Aaron Donaldja lehet – jó eséllyel nem fogja zsákszámra szállítani a sackeket, de az átlagnál hatékonyabb pass rusher lehet, ami régóta hiányposzt a csapatnál.

Michael Brockers megszerzése után nem vártam újabb DT-t, de a harmadik kör elején is érkezett egy játékos Alim McNeill személyében. Őt többek között a PFF is nagyon magasra értékelte, a konszenzus rangsor alapján a 80. legjobb játékos volt a drafton, tehát ő is értéket képvisel. A logika a draftolásában feltehetően az volt, hogy 1-2 éven belül átvegye Brockers helyét: egy nagyobb testű játékos, leginkább futás ellen lehet hasznos, ugyanakkor megvan a kellő tehetsége ahhoz, hogy korrekt belső pass rusher legyen, jól kiegészítheti majd Onwuzurikét.

A nap végén még jött egy corner Ifeatu Melifonwu személyében, aki nemcsak, hogy hiányposztra érkezett, de óriási steal volt, a második körben sem lett volna meglepő a kiválasztása. 190 centi magas, 96 kg, van tapasztalata a poszton, a méreteiből adódóan a futás ellen is hasznos tud lenne, emellett rendkívül atletikus, hosszúak a karjai – minden adottsága megvan ahhoz, hogy jó játékos legyen. A csúszása ugyanakkor nem véletlen: nem úgy játszik, ahogy egy ekkora játékostól elvárható, nem elég fizikális, emberezésben szenved, így leginkább zónázásban lehet használható a karrierje elején. Amennyiben sikerül kihozni a benne lévő potenciált, akkor a tavalyi 1/3-as Jeffery Okudah-val évekig nem kellene a poszt miatt aggódni.

4/112: Amon-Ra St. Brown, WR, USC

4/113: Derrick Barnes, LB, Purdue

7/257: Jermar Jefferson, RB, Oregon State

A harmadik nap kissé felemásra sikerült. A saját választásával a csapat Amon-Ra St. Brownt választotta ki, aki óriási steal volt a negyedik körben, már a második végén is könnyen ki lehetett volna húzni. Sok útvonalat ismer és jól is futja őket, jók a kezei, nem fél a tömegben és a kisebb mérete (185 centi) ellenére is jó arányban húzza le az 50/50-es labdákat. A csúszása leginkább annak köszönhető, hogy bár ügyesen tudja követni és képes meg is szerezni a labdát a hosszú passzoknál, a szélen nem igazán lehet használni: a hosszú távú sebessége sem túl jó, az erősebb vagy gyorsabb cornerek ellen nem sok esélye lenne profi szinten. Összességében egy minőségi slot elkapó lehet belőle, aki azonnal kezdő lesz a csapatban – egy stabil biztonsági pont.

Derrick Barnes kihúzása már közel sem tűnik ilyen jónak, pláne hogy egy ötödik és egy jövő évi negyedik kört kellett feladni érte (és egy 7. körös cetliért). A térdkalácsokra veszélyes, az mindenképp pozitívum, ugyanakkor leginkább a speciális egységben lehet hasznos, esetleg egy egyértelmű passz-szituációkban hasznos blitzelő lehet, de kezdő LB-nek nagyon kevésnek tűnik. Ilyen alacsony plafonnal rendelkező, egysíkú játékosokat nem a negyedik körben kell kihúzni, pláne nem egy drága felcsere után.

Végezetül említsük meg Jerman Jeffersont, aki a maga módján steal a hetedik körben. Jó méretei vannak, fizikálisan játszik, 108 yardot átlagolt karrierje során, hasznos lehet passzjátékoknál blokkolóként, bár cserébe elkapni nem nagyon tud, ami manapság nem túl nagy erény. Ezzel együtt is a hetedik körben abszolút belefér, Kerryon Johnson kivágásával könnyedén megszerezhet magának egy helyet az 53 fős rosteren.

Összegzés

A Lions alapvetően két irányba mehetett el: vagy megpróbál egy nagyon Goff barát offense-t összerakni, vagy egy olyan rostert épít, amelyik Gofftól függetlenül is versenyképes lehet. Végül – tudatosan vagy sem – az utóbbi forgatókönyv látszott megvalósulni. Ugyan érkezett egy támadófalember, de az irányító helyzete nem lett sokkal jobb, borzasztó nehezen fog tudni passzolni, a Lionsé a liga egyik legrosszabb elkapószekciója. Ami összességében nem baj, jövőre és 2023-ban is két első körös pickje lesz a csapatnak, papíron van lehetőség egy új franchise irányítót találni.

Ami a keretépítést illeti: Sewell óriási fogás, óriási hála érte a Dolphinsnak. A második napról Onwuzurike draftolása érthető: ár/érték arányban rendben van, hiányposztra érkezett, utána óriási volt a szakadék és biztos, hogy a harmadik körben nem lett volna elérhető. Helyette olyan játékosokkal kellett volna beérni, mint McNeill, aki így eléggé luxuspicknek tűnik, és ezt a csapat nem engedheti meg most magának. Érkezhetett volna elkapó helyette, jó értéken voltak még bent játékosok, de akár egy corner sem lett volna őrültség, még úgy sem, ha később Melifonwu érkezik – valaki hátha beválik, az soha nem baj, ha sok potenciálisan jó CB-d van.

A harmadik nap összességében jól sikerült, St. Brown jó pick és Jefferson is hasznos lehet, de az idei ötödik és a jövő évi negyedik kör beáldozását egy szituációs pass rusher LB-ért nagyon nehéz pozitívan értékelni – a linebacker poszt nem lett erősebb. Ezzel együtt három hiányposztot kis szerencsével sikerült orvosolni és négy, potenciálisan az első hetektől kezdő játékos érkezett. Nem tökéletes, de még így is a jobbak között a Lions. Értékelés: A-

[/ppp_patron_only]