Ingyen lottó ötös – Patriots draftértékelő

Miután a Patriots felvásárolta a piacot, gyakorlatilag oda jutottunk, hogy nem maradt hiányposzt a csapatban. Természetesen nem lehetett hátra dőlni, hisz hosszú távon még mindig nem volt franchise QB-ja a csapatnak, illetve összességében a keret sem volt a Buccaneers szintjén. Ezzel együtt minden adott volt ahhoz, hogy Bill Belichick, ha nem is egy újabb dinasztiát, de egy évekig meghatározó csapat alapjait lefektesse.

A Pats FA-értékelőjében azt írtam, hogy a csapatnak tulajdonképpen csak az elkapósort kell megerősítenie (már amennyiben a két remek elkapó tight endet szigorúan tight endként tartjuk számon), illetve egy guardot kell találnia a játékosbörzén, rövid távon minden más adott. A draft alapján ugyanakkor úgy tűnik, hogy Belichick Hunter Henryt és Jonnu Smith-t is az elkapók közé számítja, illetve a tavaly fű alatt berobbanó, 16 meccsen játszó, 927 snapen csak 14 nyomást engedő, futás- és passzblokkolásban is kiválóan teljesítő right tackle Michael Onwenuval tervezi befoltozni a Joe Thuney után keletkezett űrt.

Mindkét döntésben van logika, az elkapni is tudó futókkal együtt bőven lesz célpontja Cam Newtonnak, nem mellesleg amúgy sem ért az elkapók draftolásához az öreg mester. A tavaly hatodik körös Onwenu pedig legrosszabb esetben jövőre átveszi Trent Brown helyét a baloldalon, kárba semmiképp sem vész a tudása, és ha csak fele olyan jó lesz, mint tavaly, akkor New Englandben könnyedén top 5-ös támadófal lehet idén.

A fentiek fényében a Patriots azt csinált, amit csak akart, például szívfájdalom nélkül felcserélhetett volna a top 10-be, hogy elhozzon egy top irányítót. Nem tette, még azok után sem, hogy a Bears nem kevés tőkét beáldozva felcserélt elé és kiválasztotta Justin Fieldset. És így is minden tökéletesen alakult.

Franchise QB pipa

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Őszintén nem értem, hogy az olyan csapatok, mint például a Broncos miért nem választott irányítót. Azt sem értem, hogy a Washington miért nem mozgott fel a Vikings helyére egy potenciális franchise irányítóért. Ahogy azt is nehéz megemészteni, hogy Belichick nem akart biztosra menni és felcserélni pár helyet. Akár Justin Fields, akár Mac Jones megért volna egy extra első körös picket, egy potenciális franchise irányítóval nem szabad kockáztatni – a csillagok mégis összeálltak és a Patriots úgy oldotta meg a legnagyobb problémáját, hogy az ég adta világon semmit nem kellett érte csinálnia.

1/15: Mac Jones, QB, Alabama

Mindenekelőtt kezdjük azzal, hogy Jones egy zsebirányító. Nem az övé a legerősebb kar a ligában, nem tud úgy futni, mint Lamar Jackson és ennyi elég volt a megbélyegzésére. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy miért értékesebb egy összevissza rohangáló, erősebb karú, de passzolni közepesen vagy úgy sem tudó irányító (például Tray Lance, de Justin Fieldsben sem látom azt az óriási boom faktort), mint az, aki tud irányítóposzton játszani.

A 43 éves, mozogni is lassan már csak segítséggel tudó Tom Brady tavaly Super Bowlt nyert, de Aaron Rodgers sem azért lett MVP, mert 1000 yardot futott volna. Sőt, Josh Allen hiába futott karrierje első két évében 1100+ yardot 17 TD-vel, hiába, dobta el a 20 yardosról az end zone-ig a labdát, mindenki bustnak tartotta. Kyler Murray is zseniális a földön, talán a legzseniálisabb az egész ligában, de mégis húzza a játékát látva az ember a száját, mert azért passzolni is tudni kell, de a Lamar Jackson vezette Ravens offense teljesítménye is bezuhant, amit az irányító csak közepesen passzolt.

Természetesen nem hátrány, ha egy irányító mobilis, tud a zseben kívül improvizálni és vannak 60 yardos passzai, de ez nem jelenti azt, hogy jó játékos lesz belőle. 1-2 pozitív példa, és ez lett az új agymenés az NFL-ben, mert majd az edzők megtanítják passzolni, mintha az olyan könnyű lenne: a Josh Allen szintű fordulatok nem törvényszerűek, hanem óriási, soha korábban nem látott anomáliák.

Nem állítom, hogy Mac Jonesból lesz az új Tom Brady, azt sem merem megkockáztatni, hogy biztosan franchise irányító lesz belőle. Ugyanakkor jóval nagyobb esélyt látok arra, hogy egy okos, a védelmeket jól olvasó, a bonyolult playbookot is könnyen elsajátító, a nyomást jól érző, az elkapóit ügyesen vezető és magabiztosan, pontosan passzoló prospectből jobb eséllyel lesz ligaszinten meghatározó játékos. Egy zsebirányítóra is lehet kreatív playbookot szabni, nehogy már negatív legyen pár option játék kimaradása (pláne, hogy azért Jones nem mozgássérült – nem fog a védők között cikázni, de ha Matt Staffordra tudtak opciós játékot hívni, akkor alighanem néha vele is el lehet lőni).

Én a 49ers helyében is Jonest vittem volna, egy ennyire okos irányítóval halálosan precíz és levédekezhetetlen offense-t rakhatott volna össze Shanahan (ahelyett, hogy most egy évig futballozni tanítsa Lance-t). Egyben ez a Patriots szerencséje, ahol Jonesnak feltehetően lesz egy éve adaptálni az NFL talán legnehezebb playbookját (ami nem biztos, hogy Lance-nek vagy Fieldsnek menne), de akár már a szezon második felében is megkaphatja a kezdő posztot. Nem látok ebben a pickben hibát, ez a legjobb forgatókönyv volt az én olvasatomban.

Tegyük rendbe a védelmet

Dont’a Hightower visszatérése és a rengeteg igazolás után nagyon jól nézett ki papíron a védelem. Praktikusan csak mélyíteni kellett a keretet a lassan bekövetkező generációváltásra, esetleg a védőfal belsejébe jöhetett némi extra, lehetőleg pass rush-ban erős tehetség.

2/38: Christian Barmore, iDL, Alabama

3/96: Ronnie Perkins, Edge, Oklahoma

5/177: Cameron McGrone, LB, Michigan

6/188: Joshuah Bledsoe, CB, Missouri

A csapat a saját második körös pickjét és két negyedik körös cetlit feláldozva felmozgott a Bengals helyére a második körben és megszerezte az első körbe várt Christian Barmore-t. A külföldi szakértők annak ellenére nagyon szerették, hogy még 800 snapje sem volt az egyetemi ligában, így kifejezetten nyers a játéka, sokat kell tanulnia. Ezzel együtt egy a védőfal belsejében bármilyen technikán felállítható játékos, ami óriási előny Belichicknél, ráadásul meg van benne a potenciál, hogy 8-10 sacket szerezzen szezononként. Egyértelmű passzhelyzetekben már idén nagy szerepet kaphat, nem nagyon van nála jobb belső pass rusher a csapatban.

A harmadik körben is sikerült egy stealt szerezni Perkins személyében. Nem ő volt a legproduktívabb játékos az egyetemen, de a tavalyi éve nagyon jól nézett ki, hat meccsen 10,5 negatív yardos szerelést és 5,5 sacket jegyzett. Ha ez a valós arca, akkor nagyon jó kis pass rusher lehet belőle, szinte minden megvan benne, amit egy edző kérhet (a kézhasználatán kívül nem sok hiányossága van). Több poszton bevethető, van tapasztalata álló helyzetből és földről induló felállásokban is, hosszú távon jó párost alkothat Matt Judonnal.

Az ötödik körben sem állt le a Patriots a stealek behúzásával, Cameron McGrone akár a második nap végén is kimehetett volna. Feltehetően azért csúszott, mert csak 19 egyetemi meccs van a háta mögött, de azok alapján nagyon jó fogás. Robbanékony, atletikus, jól szerel és kiválóan blitzel – ez utóbbi nagy pozitívum Belichicknél. Nem a legnagyobb testű LB, a blokkokról nehezen fog tudni lejönni, ha egyszer megragadják, de ezzel együtt is az egyik legígéretesebb LB prospect idén, azon kevesek egyike, akiben van 3 downos potenciál.

A változatosság kedvéért Bledsoe már nem steal, a hatodik körben nagyjából korrekt értéket képvisel. Ahogy fentebb mindenki, úgy ő is több poszton bevethető, lehet safety és slot corner is, bár tőle sokat azért nem kell várni: ha harmadik számú safety vagy egy cserecorner szintet megüt, már lehet örülni.

4/120: Rhamondre Stevenson, RB, Oklahoma

6/197: William Sherman, OT, Colorado

7/242: Tre Nixon, WR, UCF

A maradék három pick már nem annyira érdekes. Nixon legjobb esetben a speciális egységben kaphat helyet, már ha megéri a végső keretszűkítést és Shermanban sincs semmi, ami első látásra megfogná az embert. Mellette szól ugyanakkor, hogy tavaly a hatodik körös Onwenuval kapcsolatban is ez volt a mondás, talán vele is sikerül csodát tenni. Stevenson ellenben már idén komoly szerepet kaphat, a hírek szerint könnyen kiszoríthatja a korábbi első körös Sony Michelt. Egy nagyobb, 111 kilós RB, aki kifejezetten mozgékony, RB2-ként már újoncként szép számokat hozhat.

Összegzés

A Patriotsnak nem volt rossz pickje. Nem kellett egyetlen cetlit sem feláldoznia egy potenciális franchise irányítóért, némi áldozatért cserébe behúzta a class legjobbjának tartott DT-jét, szerzett pár stealt a védelembe és javított egy kicsit a futóposzton. Mac Jonesba, mint játékosba talán bele lehet kötni, de ennek sincs sok éle, a csapat meglépte azt, amit többek között a Broncos vagy az Eagles nem mert. Ez a draft csapatépítési filozófia és a játékosok nettó értéke alapján is top 3-as. Értékelés: A+

[/ppp_patron_only]