Két szék közé esve – Mennyit ér egy linebacker?

“Tudom, mit tettem le az asztalra és azzal is tisztában vagyok, mennyit érdemlek. Remélhetőleg a Coltsnál is olyan értéket látnak bennem, mint amilyet én” – nyilatkozta nemrég a linebacker Darius Leonard. Nem nehéz kitalálni, hogy ő mit gondol a saját értékéről, de hogy a Colts vagy bármelyik másik NFL csapat hogyan látja a helyzetet, az óriási kérdőjel. Mennyit ér egy linebacker?

Ha megnézzük a posztonként legjobban kereső játékosok átlagbérét, azt konstatáljuk, hogy az irányító, az elkapó, a left tackle, a corner, a pass rusher és a belső védőfalember után a linebacker következik a sorban. Sőt, Jalen Ramsey papíron 20 millió dolláros szerződése nem kirívóan több, mint Bobby Wagner 18 milliós kontraktusa. Ha pedig a teljes szerződést nézzük, akkor CJ Mosley és Wagner 17 millió dolláros nettó átlaga magasabb, mint a második legjobban kereső corner Marlon Humphrey-é, míg Ramsey-nél csak 1,8 millióval keres kevesebbet.

Ebből kis túlzással arra következtethetnénk, hogy a linebacker, ha nem is feltétlenül prémiumposzt, de az egyik legfontosabb, vagyis Leonard akár új belépőként 20 millió dolláros új szerződést is kaphatna. A valóság ezzel szemben az, hogy az LB-k talán még a futóknál is értéktelenebbek, tehát a liga legértéktelenebb posztja és nagyon meglepő lenne, ha Leonard akárcsak megközelítené a fentiek szintjét.

Két bolond százat csinál?

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Korábbi hasonló tematikájú cikkemben azt írtam, hogy az NFL egy majmoló liga és néha egy bolond képes százat csinálni. Amikor Todd Gurley kapott egy évi 15 millió dolláros szerződést a Ramstől, ezzel kis híján megduplázva a futók korábbi plafonját, akkor hirtelen mindenki elkezdett 10+ millió dolláros szerződéseket osztani. Gurley, David Johnson, Le’Veon Bell vagy Zeke Elliot leolvadása szerencsére hamar elvette a kedvet az árak további felfújásának és az új top szerződések már 10-12 millió dollár körül stabilizálódtak.

Miért lett a guard prémium poszt?

A linebackerek esetében nem volt ennyire drasztikus a helyzet. A poszt értéke folyamatosan növekedett, de nem volt vészes a dolog, kis túlzással az új szerződések csak az inflációra reagáltak. Ez 2019-ben tetőződött be, amikor Jaylon Smith, Deion Jones és Myles Jack is kapott egy 12-14 millió dolláros szerződést.

Hogy ennek mi volt az oka, nehéz megmondani. Talán Luke Kuechly reklámja volt nagyon jó és mindenki akart magának egy hozzá hasonló játékost (a Packers is húzott egy fullbacket a harmadik körben csak azért, mert a 49ersnél is milyen hasznos Kyle Juszczyk), esetleg így reagált a piac a futóposzt értékének fellángolására (végülis a futókat a linebackereknek kell megállítani). Így vagy úgy, de 2019-ben jó volt linebacernek lenni, különösen igaz ez CJ Mosley-ra és Bobby Wagnerre.

Mosley ekkor került ki a szabadügynökpiacra és a Jetsnél valamilyen brutális tudatmódosító szer hatására úgy gondolták, hogy 3 millió dollárral fölé lőnek a piaci árnak és többet ígértek neki, mint amennyit egy All-Pro corner kapott ekkoriban. Természetesen a nagyon old school és nagyon alternatív univerzumban mozgó Seattle egyből lereagálta a dolgot és azonnal rálicitált Bobby Wagnerrel, így a sok 12-14 milliós szerződés után 17-18 millió dollár lett a mérce.

Hamar kidurrant a lufi

Az élet ugyanakkor bántóan hamar közbeszólt, legalábbis a linebackerek szempontjából. Jaylon Smith mélyrepülésbe kezdett, Shaq Thompson soha nem volt igazán jó, Deion Jonesból sem volt sok haszon, Wagner borzalmas szezont produkált, míg Mosley megsérült. Eközben olyan védelmek dominálták a ligát, ahol nem nagyon volt elit LB-sor, ellenben jó volt a pass rush és/vagy a secondary. A tavaly ligaleső Los Angeles Rams védelmének két kezdő linebackerét talán még a csapat szurkolói sem biztos, hogy kapásból fel tudnák idézni.

Nem is dőltek a rekordok, és bár Zach Cunningham kapott egy 14,5 millió dolláros szerződést 2020-ban, Bill O’Brient nem kell senkinek bemutatni – ez is pont olyan jó döntés volt, mint DeAndre Hopkins elcserélése egy futóra. Egy-egy jobb LB ára inkább 10-12 millió dollár körül mozgott 2020-ban, míg idén Matt Milano 10,3 millióért, Lavonte David pedig 12,5 millióért írt alá.

David ráadásul a Luke Kuechly kategória és bár már benne van a korban, a piacon sem kapott volna 17 millió dollár környékén, jó eséllyel a 14 millió dollár jelentette volna a plafont, de az sem kizárt, hogy a Bucs piaci árat adott érte. Milano ellenben már kiment a piacra és így sem tudott bankot robbantani, miközben van olyan jó, mint Wagnert és Davidet leszámítva a 14-17 milliós játékosok. Egy kicsit is értelmes GM fejében meg sem fordul, hogy 12-13 millió dollárnál többet adjon egy linebackernek – ahogy a futóknál, úgy a linebackerek esetében is egy nagyobb növekedés után 10-12 millió dollár körül mozog a reális piaci ár, ami effektíve a legalacsonyabb valamennyi posztot figyelembe véve.

Két szék közé esve

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért csökken a linebackerek értéke. Ennek oka leginkább az, hogy a poszt extrém módon komplexszé vált a passzjáték egyre inkább előtérbe kerülésével és egyszerűen nagyon nehéz olyan játékost találni, aki konzisztensen képes magas szintet hozni.

A linebackerek védik a pálya közepét, és ellentétben például a cornerekkel, nekik tight endekkel, futókkal és elkapókkal is meg kell küzdeniük. A legtöbb LB nem elég atletikus és nincs meg a kellő ösztöne ahhoz, hogy passzjátéknál levédekezze az alapvetően kisebb és fürge elkapókat/futókat, vagy épp a nagyobb és fizikálisabb tight endeket. Emellett nemcsak coverage-ben kell megállniuk a helyüket, hanem futás ellen is jól kell szerepelniük, ami megint másféle ösztönöket és kvalitásokat igényel (és még a pass rush-ról nem is beszéltünk). Egy cornernél előny, ha futás ellen használható, de összességében teljesen érdektelen, egy feladatot kell jól megoldania.

A linebackerek gyakorlatilag két szék között a földre estek. Az olyan extraklasszisok, mint Luke Kuechly vagy Bobby Wagner többnyire meg tudja oldani konzisztensen a feladatot, de ez gyakorlatilag már Hall of Fame szint, amiből természetesen kevés van. Emiatt általában arról beszélhetünk, hogy a legtöbb linebacker vagy jól teljesít csak futás ellen (ez a gyakoribb), vagy csak passz ellen, és ha nem is kell/lehet őket lecserélni a különböző szituációkban, gyakran a védelmek gyenge pontjaivá válnak.

Mivel nagyon nehéz mindenben jó LB-t találni, így egyre nagyobb szerepet kapnak azok a játékosok, akik képesek nagy játékot csinálni. Erre tökéletes példa a Bucs fiatal LB-je, Devin White, aki a PFF értékelése alapján a 62. legjobb volt a posztján tavaly: 19 elrontott szerelés, 84,6 százalékos engedett passzpontosság, 928 yard és négy TD volt a mérlege mindössze két INT mellett. Ellenben 33 nyomást generált, az egész szezont figyelembe véve volt kilenc sackje és 69 stopja – összességében több hasznot csinált, mint kárt.

Ugyan nagyon sokszor megégetik, de kulcsszituációkban néha megvillan és összességében a pár nagy játék többet jelent a győzelem szempontjából, mint az, hogy brutális mennyiségben nyeli róla a yardot a defense. A mai DC-k többségét már nem is érdekli a benyelt yard mennyisége, a turnoverek, nagy játékok és a red zone defense a fontos.

Ugyanakkor az ilyen playmakereknek nem adsz 17-18 millió dollárt: ha egyszer volt kilenc sacked linebackerként, semmi garancia rá, hogy bármikor megint megismétled ezt a teljesítményt. 8-10-12 millió, ha még konzisztensen jó is valamire, akkor felmehet 14-ig, de ennyi.

Jelenleg szinte elképelhetetlen, hogy Darius Leonard 15 millió dollárnál többet kapjon, de Lavonte Davidből kiindulva 12-13 millió dollár tűnik a reálisnak. Ugyanez történt Joe Mixonnal, Derrick Henryvel és Alvin Kamarával is – ahogy a futók körüli hype, úgy a linebackerek túlértékelése is véget ért.

[/ppp_patron_only]