Sorozatban a harmadik draftját vezényelte le a Gruden – Mayock páros, és bár sokan ismét meglepődtek a választásaikon, utólagosan értékelve elmondható, hogy semmi meghökkentő dolog nem történt, annak ismeretében, hogy milyen típusú játékosokat preferálnak. A játékosideál továbbra is a Gruden Grinder, aki remek mentalitással bír, nagy előny, ha elit egyetemi futballprogramból jött, ahol csapatkapitány volt, imádja a futballt, nagyon odateszi magát a pályán, fizikálisan játszik. Mindebből következik az is, hogy olyan játékos nem jöhetett szóba náluk, aki kiülte a tavalyi szezont a koronavírus miatt, erre már a draft előtt is tett utalást Mike Mayock, a general manager. Ha mindezen feltételek egy játékosnál teljesülnek, akkor nála az atletikusság- és képzettségbeli hiányosságokat is el lehet nézni.
1/17 – Alex Leatherwood, OT, Alabama
A bevezető után talán érthetőbb, hogy miért Leatherwoodot választotta a Raiders az első körben. Alabamában játszott, ahol csapatkapitány volt, nemzeti bajnok lett, diplomát is szerzett, az edzők kedvelték. Hiányposztra érkezett, hiszen Trent Brownt a renyhe hozzáállása miatt minimális ellenértékért visszaküldték New Englandbe, így nagy szükség volt egy jobboldali tackle-re, aki az első naptól kezdő lehet. A kérdés igazából az, hogy miért nem Christian Darrisaw vagy Teven Jenkins volt a választás 1/17-re, akik szintén elérhetőek voltak.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Christian Darrisaw ugyanis nem engedett sacket tavaly, és mindössze 3 alkalommal dobtak rá zászlót egyetemi karrierje során. Ezzel szemben Leatherwood két sacket engedett a 2020-as szezonban, és zászlómágnes volt, az utolsó harminc meccsén 17 esetben látták szabálytalannak a zebrák, főleg holding és false start miatt. Kérdezhetnénk, hogy miért nem Darrisaw lett a pick, aki passzblokkolás terén jelenleg jobb, mint a Raiders választottja. Las Vegasban úgy látták, hogy Darrisaw futásblokkolásban kevésbé fizikális, ráadásul ő állítólag csak baloldali tackle poszton hajlandó játszani, ellentétben Leatherwooddal, aki jobboldali guard is volt az egyetemen, és nincs ilyen fenntartása. A futásblokkolás erősítése volt a prioritás, ebben szintén jó Teven Jenkins, de ő meg nem jöhetett náluk szóba, miután tavaly hét meccs után kiülte a szezont. Jenkinsnek ráadásul a karjai is rövidebbek, mint az NFL-átlag a poszton, Tom Cable, a Raiders OL-edzője pedig a hosszú karú falembereket favorizálja – elég csak Kolton Millerre vagy Trent Brownra gondolni – Leatherwoodnak pedig hatalmas a karfesztávolsága.
Emlékezhetünk 2018-ban Kolton Miller kiválasztására, amit szintén sokan reachnek tartottak. Miller nyersebb volt a draftolásakor, mint most Leatherwood, harmadik szezonjára mégis jó játékos vált belőle – ugyanezt remélik idei első körös választottjuktól, akinek szintén problémák vannak a technikájával, bár annyira nem nyers, mint Miller volt, cserébe kisebb darab, és talán kevésbé atletikus. Leatherwoodnak a főbb problémái a speed rusherek ellen voltak, ők számítottak a kriptonitjának. Különösen gyenge meccse volt 2019-ben az LSU ellen, ahol megszenvedett K’Lavon Chaisson gyorsaságával. Nem szerepelt jól a Senior Bowlon sem, ahol a párharcainak csak a felét nyerte meg a PFF szerint.
Mindezek ellenére van potenciál Leatherwoodban, ha a technikai hibáit sikerül korrigálni – részben emiatt volt ennyiszer szabálytalan -, mert megvan a poszthoz a szükséges felépítése, ereje, atletikussága. A draft előtt sokan guardként számoltak vele, és ezen a poszton az egyik legjobbnak tartották az idei drafton. Ami miatt nem olyan rossz pick az az, hogy ha tackle-ként nem válna be, megvan a lehetőség, hogy átmenjen guardnak, ahol szintén van tapasztalata. Egyelőre azonban RT poszton számolnak vele, ahol az első naptól kezdőnek szánják. Nem lehetnek azonban maradéktalanul elégedettek a Raiders-fanok, hiszen Leatherwood valószínűleg egy letrade után is elérhető lett volna. Mayock szerint nem, pedig állítólag kaptak is ajánlatot a cserére, mégis maradtak az eredeti helyükön, nehogy valaki elhalássza előlük az Alabama tackle-jét. Nem gondolnám, hogy bust lesz belőle, mert legrosszabb esetben guardként elkaristol majd, viszont ebben az esetben nem lenne jó érték 1/17-re.
2/43 – Trevon Moehrig, S, TCU
Raiders adja: 2/48 és 4/121 49ers adja: 2/43 + 7/230
Alighanem a draft egyik legjobb húzása ez, sőt talán még akkor is dicsérnénk, ha 1/17-re választják. Moehriget ugyanis sokan a draft legjobb safetyjének tartják, nem teljesen világos, hogy miért csúszott ki az első körből, illetve miért ment ki előtte két játékos ezen a poszton, talán sérülés állhatott a háttérben. Mindenesetre a Raidersnek kapóra jött, hiszen ez volt a legnagyobb hiányposztjuk, talán a zeniten túl lévő Charles Woodson volt az utolsó épkézláb játékosuk ezen a poszton. Moehrig nagyjából azt a szerepet kapja Gus Bradley védelmében, mint Derwin James a Chargersnél. Bár nem olyan szuperatléta, mint James, megfelelő felépítéssel bír és a sebessége is adott ahhoz, hogy nagy területet játsszon be free safetyként. Rendelkezik a szükséges ösztönökkel, labdaérzékkel a poszthoz, 34 meccsen 7 interceptiont szerzett, 28 passzt ütött le és 2 fumble-t harcolt ki.
Emberfogásban és zónázásban is használható, sokoldalú játékosnak számít, ami felüdülés lehet a faék egyszerűséggel játszó Johnathan Abram és Karl Joseph után, akik a draft előtt a Raiders legjobb safetyjei voltak. A változatosság kedvéért Moehrig is csapatkapitány volt, tehát ezt a követelményt is kipipálta. Intelligens játékosnak számít, ő hívta a játékokat a Horned Frogs védelmében. Mindhárom egyetemi szezonjában fokozatosan fejlődött. Képes arra, hogy a védelem utolsó embereként megbízható teljesítményt nyújtson, amire szintén régóta nem volt példa a fosztogatóknál, az utóbbi időben a mélyen játszó safetyjeik hajlamosak voltak nagy játékokat benyelni, ezen képes lehet változtatni Moehrig. Nem akkora ütő, mint Abram, de oda tud sózni. Képzett játékos, akinek kevés gyenge pontja van. A szerelési technikáján kellene javítania, néha rossz szögeket választ, van amikor a nagy ütésre megy ahelyett, hogy biztosan földre vigye a támadót. Túlzott agresszivitása miatt többször bajba került coverage-ben. Felépítése és atletikussága nem elit a posztján, de nagyjából ez minden negatívum, amit el lehet róla mondani. Minden bizonnyal az első naptól kezdő lesz.
3/79 – Malcolm Koonce, ED, Buffalo
A Buffalo Bulls csapatából választott már ki remek edge rushert a Raiders, őt úgy hívták, hogy Khalil Mack. A hasonlóság itt ki is merül, Mackhez ugyanis sem a fizikumát, sem a képzettségét, sem az egyetemi teljesítményét tekintve nem hasonlítható Malcolm Koonce. Két évig volt kezdő a Buffalóban, 2019-ben 13 meccsen 9, 2020-ban 6 meccsen 5 sacket szerzett, többnyire gyenge ellenfelek ellen, mindössze egy Power 5 csapattal találkozott. Koonce egy alulméretezett edge rusher, 6’2″-es magasságával és 250 fontjával szinte pont akkora, mint az idén igazolt Yannick Ngakoue. Ugyanazt a szerepet is kapják Gus Bradley védelmében (LEO), ami azt jelenti, hogy Koonce minden bizonnyal csereként kezd, hiszen nyers játékosról van szó, akinek a technikáján van mit javítani, és bőven kell erősödnie, mert jelenleg a bull rushát kiröhögik az NFL-szintű támadófalemberek, és csak a speed rushra koncentrálnak majd, ha ellenük rohamoz. Jelenleg ezért a futás ellen nem tényező Ngakoue-hoz hasonlóan, coverage-ben pedig nincs sok tapasztalata.
Akkor miért draftolta a Raiders? Mert remek atlétáról van szó, akinek gyors első lépése van, ruganyos csípője és bokája, könnyedén tud befordulni a szélen. Mindenképpen erősödnie kell, és bővítenie a technikai repertoárját, ha több akar lenni a profik között, mint egy szituációs pass rusher. További negatívum, hogy a gyengének számító MAC konferenciában játszott, ennek ellenére nem volt annyira domináns. Meglepő módon Koonce nem volt csapatkapitány. Az idei drafton az edge class nem túl erős, a Raiders helyében a draft ezen szakaszában nem erre a posztra húztam volna, hanem a szétbombázott támadófalat erősítettem volna továbbra is, méghozzá azzal a Kendrick Greennel, akit a Steelers választott center posztra, de akár a guard Ben Cleveland is szóba jöhetett volna.
3/80 – Divine Deablo, S/LB, Virginia Tech
A jó nevű Divine Deablo a 17-es mezt viselte a Hokiesben, pont mint egykoron egy bizonyos Kam Chancellor, akihez hasonló testfelépítésű (6’3, 226 font), safety poszton tehát nagydarabnak számít. Aztán a hasonlóságok itt véget is érnek, mert Chancellor fizikálisabban játszott nála. Deablo weakside linebacker lesz a profik között, ami jelzi, hogy egy újabb project húzásról van szó, hiszen ő sem fog az első napon kezdeni a védelemben, viszont a special teamben megmutathatja, mit tud. Ezzel nagyjából elismerték, hogy a tavalyi 3. kör végi húzásuk bust, hiszen Tanner Muse is safety volt az egyetemen, akit linebackernek szántak a profik között, de úgy tűnik, Deablo draftolása azt vetíti előre, hogy Muse-ról már azelőtt lemondtak, hogy pályára lépett volna az NFL-ben.
Természetesen ő is csapatkapitány volt, egy igazán jó szezonja volt az egyetemen – ez a tavalyi – amikor is 4 interceptiont szerzett 9 meccsen, és 8 passzt ütött le. A fenti videón éppen Trevor Lawrence passzát cseni el. Viszonylag jól olvas, türelmes, a túlzott agresszió nem jellemző rá. Ahhoz túl merev a mozgása, hogy free safety legyen, viszont linebackerként megállhatja a helyét zone coverage-ben. Koonce-hoz hasonlóan ő is project, mert bele kell tanulnia az új posztba, ehhez erősödnie is kell, mert 226 fontjával alulméretezettnek számít linebackerként. Azonban egy jó mentalitású játékosról van szó, aki az első naptól erősítést jelenthet a special teamben, hosszú távon remélhetőleg az LB sorban is. Talán az ő konvertálása jobban sikerül, mint Muse-é.
4/143 – Tyree Gillespie, S, Missouri
Újabb safety érkezett feltrade után, ezúttal a 4. körben. Gillespie szerepelt a harmadik nap sleeperei cikkemben, ami azt jelenti, hogy ígéretes játékosnak tartom. Egy problémám van ezzel a választással: ő a második safety, akit idén választ a Raiders. Ez a poszt pedig jelenleg nem számít értékesnek az NFL-ben, a szabadügynökpiacon viszonylag jó áron lehet használható safetyt találni. A helyükben inkább a támadó- vagy a védőfalba húztam volna, ahol továbbra is elfér az erősítés. Ez nem Gillespie kritikája, aki szerintem a 4. kör végén a legjobb elérhető safety volt. Kiválasztása mutatja, hogy fogy a bizalom az eszetlenül játszó Abram felé, akit nem elképzelhetetlen, hogy ki fog játszani idővel a kezdőből az idei negyedik körös választott. Gillespie szintén sokoldalúnak mondható, van tapasztalata single high és box safetyként is – bár a profik között valószínűleg az utóbbi lesz a szerepköre, mert coverage-ben limitált ahhoz, hogy mélyen játsszon, nem elég agilis ahhoz.
Ő is nagy ütőnek számít, talán nagyobbnak is, mint Moehrig – a fenti videóban éppen DeVonta Smitht választja el a labdától. Megfelelő felépítéssel és sebességgel rendelkezik a poszton. Negatívum viszont a labdaérzéke (42 meccsen egy interceptiont sem szerzett), illetve az, hogy nem tud elég nagy területet bejátszani coverage-ben. Box safetyként viszont van benne potenciál a profik között, három éven keresztül volt kezdő az SEC-ben, ahol olyan ellenfelek ellen is kellett védekeznie, mint Kyle Pitts vagy Najee Harris. De ha nagyon muszáj, talán Moehriget is tudja majd helyettesíteni ideig-óráig. Deablóhoz hasonlóan az első naptól kezdve erősítést jelenthet special teamben.
5/167 – Nate Hobbs, CB, Illinois
Újabb csapatkapitány, aki atletizált is, magasugrásban és távolugrásban is versenyzett amellett, hogy cornerback volt az Illinois Fighting Illini csapatában. Lovie Smith főedző keze alatt személyiségfejlődésen ment keresztül, hiszen másodévesen még el kellett tiltani a csapatszabályok megszegése miatt, negyedik szezonjára már kapitánynak választották meg, és az edzők is jó véleménnyel voltak róla. Tekintve, hogy atléta is volt, az atletikusságára nem lehet panasz, a felépítése is megfelelő a posztra, főleg ha a slotban fog játszani, ahol Lamarcus Joynert pótolhatja majd idővel. Önbizalomban nincs nála hiány, kiválasztása után kijelentette, hogy ő a legnagyobb underdog a drafton, és nem fogja elfelejteni azokat a cornerbackeket, akiket előtte húztak.
Nem csak szövegelni tud, eléggé odateszi magát a pályán, futás ellen fizikálisan játszik. Ahhoz is megvan a tehetsége, hogy coverage-ben jó legyen, ehhez azonban fegyelmezettebbnek kell lennie, túl sok nagy játékot nyelt be róla a csapata. A technikáján szintén kell fejlesztenie, egyelőre főleg az atletikusságából élt, ami a profik között kevés lesz. Labdaérzéke sem mondható rossznak, nem szerzett sok interceptiont, de az utolsó 16 meccsén 14 passzt ütött le. Hobbst nem sokan várták a draft előtt az 5. körbe, inkább 6-7. körös játékosnak tartották, de úgy gondolom, a potenciálja miatt nem rossz választás, ráadásul hiányposztra is jön. Negatívum viszont, hogy special teamben nincs nagy tapasztalata, márpedig az első naptól nem várható, hogy kezdő lesz a védelemben.
7/230 – Jimmy Morrissey, C, Pittsburgh
Stílszerűen zárták a draftot, a végére egy igazi Gruden Grinder érkezett. Morrissey nem kapott elsőosztályú egyetemi csapattól ösztöndíjajánlatot, így walk-onként került a Pittsburgh Panthers csapatához. Itt végül aztán négy szezonban lett kezdő, természetesen ő is csapatkapitány volt. Egyetemi szinten jó játékos volt, utolsó két szezonjában csak két sacket engedett. Megfelelő atletikussággal és játékintelligenciával rendelkezik a posztra, nagy versenyszellem, odateszi magát a pályán, az edzők kedvence. Azonban a fizikuma, ereje NFL-átlag alatti a poszton, ami behatárolja a potenciálját a profik között. Zónablokkolási sémában – a Raiders állítólag arra áll át – cserecenter lehet belőle. A Raiders kezdő centere azonban jelen állás szerint Andre James vagy Nick Martin lesz, ami nagy visszalépés Rodney Hudson után. Erre a posztra mindenképpen korábban húztam volna, egy olyan játékost, aki Morrissey-vel ellentétben kezdő potenciállal rendelkezik.
UDFA
A drafton el nem kelt szabadügynökök közül több olyat is igazoltak, akiket a harmadik nap sleeperei cikkben említettem, így van esélyük arra, hogy rostert fogjanak. Különösen Matt Bushmannak, aki egy jó elkapó TE volt a BYU-ban, a kora és az Achilles-ín sérülése miatt lett csak undrafted, nem kizárt, hogy kiszorítja Derek Carriert a keretből. Darius Stillst a Big 12 konferencia legjobb védőfalemberének választották tavaly, és bár rendkívül alulméretezett 3 techként, robbanékonyságának és képzettségének köszönhetően van esélye, hogy a védelemben szerepet kapjon.
Összegzés
Újabb felemás drafton van túl a Raiders. Sokakkal ellentétben Leatherwood kiválasztását nem gondolom annyira rossznak, mert minden bizonnyal megtalálják a helyét a támadófalban, bár tény, hogy nem a megfelelő értéken lett húzva. Moehrig az első naptól kezdő lehet, és erősítést jelent a tavaly még liga legaljához tartozó védelem számára. Koonce és Deablo két project, akikben az atletikusságuk miatt van potenciál, de sokat kell fejlődniük ahhoz, hogy kezdők legyenek, főleg mivel utóbbi még posztot is vált. Gillispie, Hobbs a rotációban kaphatnak szerepet a secondaryben, Morrissey pedig cserecenter lehet, ha minden jól alakul. Center posztra korábban hoztam volna embert, és egy guardra is beruháztam volna, mert Richie Incognito 38 éves, Denzelle Good legfeljebb egy átlagos játékos, John Simpson pedig még kérdőjel. 3 tech posztra szintén jöhetett volna játékos, ide csak UDFA érkezett. OL vagy DL húzás értékesebb lehetett volna a 4. körben, mint másodjára safetyt húzni.
Kérdés, hogy előrelépett-e a Raiders ezzel a drafttal, illetve a szabadügynök-piacon való idei tevékenykedésükkel. Összejöhet-e végre a rájátszás? Nehéz ezekre kategorikus választ adni. A támadófal mindenképpen gyengébbnek tűnik, mint tavaly, már csak Rodney Hudson távozása miatt is. A védelem talán erősödött Gus Bradley kinevezésével, Yannick Ngakoue leigazolásával és Moehrig draftolásával. Azonban pechükre a csoportellenfelek is jól ügyködtek, a Chiefs és a Chargers is kemény dió lesz, de még a Broncost sem kell lebecsülni. Ha pedig most sem sikerül pozitív mérleget összehozni, a Gruden – Mayock páros állása is veszélybe kerülhet, elsőnek főleg az utóbbi lehet a bűnbak.