A tackle-ök közt elég régóta minden korszakban voltak olyan kiemelkedő játékosok, akik posztjuk etalonjának számítottak. Ilyen volt Anthony Munoz, Jonathan Ogden, Walter Jones, Orlando Pace, hogy csak a korban hozzánk viszonylag közelebbieket említsem, de Joe Thomas is jó példa lehet, akire legtöbben még emlékezhettek. A mai NFL-ben is vannak ilyen játékosok, páran viszont hamarosan kiöregednek, és át kell vennie a helyüket másoknak. Az utánpótlás pedig szerencsére megoldott!
Akik uralták a posztot, de már kikopóban vannak
Az utóbbi évtizedben több olyan tackle is volt a ligában, aki etalonnak számított a posztján. Ilyen volt Joe Thomas vagy Joe Staley is, azonban ők már visszavonultak, és inkább azokra a játékosokra akartam itt fókuszálni, akik még aktívak, de hamarosan vége lesz a karrierjüknek és eljár felettük az idő.
Jason Peters
Peters sztorija egészen különleges, hiszen úgy lett a liga egyik legjobb tackle-je hosszú éveken át, hogy 2004-ben draftolatlan tight endként került a ligába. Két év kellett neki, hogy megkapja a lehetőséget Buffalóban, eleinte a jobb oldalon, majd a balon. Élt is vele, onnantól kezdve bő tíz éven át minimum erősen átlag feletti, de legtöbbször elit teljesítményt nyújtott. A kinevelés babérjait viszont nem a Bills, hanem az Eagles aratta le, hiszen 2009-ben Philadelphiába cserélték egy első körös pickért, és 11 éven át nagyon stabil oszlopa volt a Sasok támadófalának. Az utóbbi időben azonban egyre többet volt sérült, akár meccseken átívelően, akár meccsek közben – persze 39 évesen már nem meglepő, ha egyre több nyavalya hátráltatja –, tavaly csak 8 meccsen tudott pályára lépni és a teljesítménye is visszaesett egy ligaátlag körüli szintre, a 2021-es idényre pedig egyelőre nem talált magának csapatot. Még úgy gondolja, egy év lehet benne, ennél többet pedig nehéz is belelátni karrierjébe, de ettől függetlenül biztosan Hall of Famer lesz hatszoros All-Próként, kilencszeres Pro Bowlerként és a 2010-es évek álomcsapatának tagjaként.
Andrew Whitworth
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A stabilitás, az elit passzblokkolás mintaképe. Petershöz hasonló teljesítményt rakott le az asztalra egész karrierje során, az utóbbi pár évet megelőzően mégsem számított akkora sztárnak, elismert játékosnak, mivel a Bengalsban játszott 2006-os második körös draftolása óta egészen 2017-ig. Valószínűleg ezért van, hogy “csak” háromszoros All-Pro és négyszeres Pro Bowler, mert egyébként 15 éven keresztül a liga egyik legjobbja volt. Petersszel ellentétben azonban ő még most is az, és tavaly is top teljesítményt rakott le az asztalra, a PFF értékelése szerint a negyedik legjobb játékos volt a posztján. A sérülésbogár viszont tavaly őt is utolérte, kihagyta a szezon felét, viszont a rájátszásra visszatért és egészségesen vághat neki a 2021-es idénynek is Los Angelesben. Azt már ő is elmondta, hogy jó eséllyel ez lesz az utolsó idénye, szóval élvezzük még ki a játékát, amíg lehet.
Mitchell Schwartz
Schwartz nagyon hosszú éveken át a jobb oldali tackle mintapéldánya volt. A szurkolók elismerését mégsem tudta kivívni magának, hiszen hihetetlen módon egyetlen egyszer sem választották be a Pro Bowl keretbe – a szakíróknál azért egy idő után elismerték, 2016 és 2019 között végig All-Pro volt. Schwartzot 2012-ben draftolta a második körben a Browns, ahonnan tényleg nehéz volt kitűnni egy átlagnéző szemében, főleg hogy a túloldalán egy bizonyos Joe Thomas fékezte meg az ellenfél pass rushereit. Aztán Kansas Citybe került, a jobb csapat pedig hozta magával a hírnevet is, és egyébként karrierje legjobb éveit is a Chiefsben futotta ’18-’19-ben. Tavaly fordult vele elő először, hogy ki kellett hagynia egy meccset sérülés miatt, majd a hátproblémái miatt IR-re is került és meg is kellett műteni. A Chiefs a holtszezonban kivágta és olyan pletykákat is lehetett hallani, hogy 32 évesen szögre akasztja a sisakot – én azért remélem, hogy látjuk még a pályán, mert kora alapján lehetne benne még jó pár év.
Tyron Smith
Tyron Smith már 2011 óta a ligában van, de még mindig csak 30 éves! Elit atlétaként, igazi left tackle prototípusként érkezett az NFL-be, és ennek megfelelően teljesített közel 10 éven át. Kora tehát nem predesztinálná arra, hogy ebbe a kategóriába kerüljön (ahogy az idén hosszú távú szerződést kapó 32 éves Trent Williamst nem is hoztam példaként), azonban az utóbbi négy évben folyamatosan sérülésekkel küzdött és nem tudott végigjátszani egy teljes szezont (ráadásul öt éve is sok meccsen sérülten lépett pályára). Ezek pedig könnyen rányomhatják a bélyegét egy karrierre, és ezekben az években már nem is teljesített azon az ellenállhatatlanul elit szinten, mint korábban (amikor négyszeres All-Pro és hétszeres Pro Bowler lett). Nem kizárt, hogy Smitht még akár 5+ évig is látjuk az NFL-ben, de azon se lepődjünk meg, ha esetleg két éven belül szögre akasztja a sisakot.
A méltó utódok
Olyan játékosokat válogattam ebbe a kategóriába, akik már most több éve a legjobbak közé tartoznak, ellenben még nem töltötték be a 28. életévüket, tehát még 5-8 év simán bennük van ilyen magas szinten, azaz méltó utódjai a kiöregedő generációnak.
Ronnie Stanley
Stanley már most, 27 évesen a liga egyik, ha nem a legjobb passzblokkoló tackle-je. A PFF-től konkrétan top3-as értékelést kapott a játék ezen aspektusában az elmúlt három év mindegyikében, ez idő alatt mindössze 3 sacket és 34 nyomásgyakorlást engedett (oké, a tavalyi szezon nagyobb részét sérülés miatt kihagyta). 2019-ben All-Pro és Pro Bowler is volt, és jó eséllyel az lett volna tavaly is, ha nem jön közbe a sérülése – azóta pedig a negyedik legjobban fizetett játékos is lett a posztján. A Ravens rendszere persze segíti kissé a számait, de az kétségtelen, hogy a 2016-os első körös játékos az egyik legtehetségesebb, legjobb LT az egész ligában, és jó eséllyel karrierje vége felé úgy beszélünk majd róla, mint a fent említett etalonokról.
Ryan Ramczyk
Ramczyk elméletben Mitchell Schwartz helyét veszi át, mint a liga legjobb jobb oldali tackle-je, a poszt mintapéldánya, ha már így fogalmaztam korábban. Épp nemrég kapta meg új szerződését a 27 éves játékos, amivel a legjobban fizetett right tackle, és összességében az ötödik legjobban fizetett tackle lett a ligában. A 2017-es első körös játékos már háromszoros All-Pro, ellenben a Pro Bowlba még egyszer sem szavazták be (Schwartz példáján is látszik, mennyire rossz a rendszer, hiszen a Pro Bowlba szinte csak LT-k kerülnek be). Négy ligában töltött éve alatt folyamatosan magas szinten teljesített, ráadásul mérkőzést sem hagyott ki, a Saintsnél nyilvánvalóan foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá. Futásblokkolásban egy kicsit jobb teljesítményt nyújt, mint pass protectionben, de a játék mindkét szegmensében a legjobbak szintjén van.
Jack Conklin
Conklin nem akkora név, mint Stanley vagy Ramczyk, talán mert a Titansben és a Brownsban játszott, vagy mert a ’17-’18-as szezonjai nem voltak kiemelkedőek, csak stabilak, de az utóbbi két évben ő is olyan teljesítménnyel rukkolt elő, ami a posztján top10-15-be helyezi (a PFF-nél a 12. és a 8. legjobb értékelést kapta a tackle-ök közt). Sőt, ha leszűkítjük jobb oldali tackle-ökre a listát, akkor egyenesen a top3-5-ben a helye. A potenciálját, plafonját talán nem tenném olyan magasra, mint Ramczykét vagy Stanley-ét, de még csak most lesz 27 éves augusztusban, így hosszú évekig stabilan ott lehet a legjobbak közt.
A jövő reménységei
Éveken át elég szegényes volt a tackle felhozatal a draftokon, így kissé kezdett apadni a tehetség a támadófal szélein, nem lehetett látni, honnan jön majd az utánpótlás. Tavaly azonban kiváló OT class érkezett az NFL-be, közülük pedig hárman is nagyon jó teljesítményt nyújtottak már első évükben, így joggal lehet reménykedni abban, hogy övék lesz a jövő, és a generációváltás fontos részei lesznek.
Mekhi Becton
Nagyon sokan kételkedtek tavaly abban, hogy a monstrum méretekkel megáldott és rendkívül atletikus Becton jó tackle lesz a profik közt. Én nagyon bírtam már prospectként is a játékát és a 12. legjobb tehetségnek tartottam a tavalyi drafton. Egyelőre igazolja a várakozásaimat, ugyanis a Jets színeiben újoncként kiváló teljesítményt nyújtott, ráadásul futásblokkolásban és pass protectionben is jó volt. Veterán társai szintjére még nem ért fel (a PFF a 24. legjobb tackle-nek értékelte 2020-ban), de ez talán egy rookie-tól még nem is elvárás. Azt viszont már most jelezte, hogy minimum egy jó, stabil játékos lesz belőle, és arra sem rosszak az esélyek, hogy elit tackle-lé válik egy-két éven belül.
Tristan Wirfs
Wirfs még magasabban volt a Top50 prospect listámon (8.), mint Becton – nem is értettem, miért ő volt a negyedikként elkelő tackle a drafton –, és első éve alapján ő is beváltotta a reményeket. Tom Bradyt kellett védenie egy hosszú játékokra épülő rendszerben egy bajnokesélyes csapatban, ami nem egy egyszerű feladat, ám ő nagyon jól állta a sarat, mindössze 22 nyomást engedett egész évben. Ezen kívül a futásokhoz is jól blokkolt, szóval minden adott ahhoz, hogy ő is csatlakozzon a legjobbak táborához és pár év múlva egy ilyen cikkben már épp Stanley vagy Ramczyk helyén tűnjön fel a neve.
Jedrick Wills
Az előző két delikvenshez hasonlóan mindössze 22 éves Wills annyiban egy kicsit kakukktojás, hogy nem volt felhőtlenül kiváló az újonc éve. Futásblokkolásban ugyanis elég gyengén teljesített, így ezen mindenképp javítania kell, ha az elitbe akar kerülni a jövőben. A passzblokkolására már újoncként sem lehetett panasz (csak 18 nyomást engedett), úgyhogy jogosan várhatjuk el, hogy a kiváló támadófaledző Joe Callahan kezei alatt folyamatosan fejlődjön és idővel akár beérjen a fentebb említett társai szintjére és korszakos játékosként tartsuk őt is számon. Nálam egyébként prospectként megelőzte Wirfst és Bectont is, szóval kíváncsian várom, hogyan alakul a három fiatal karrierje egymáshoz viszonyítva is.
Penei Sewell
Plusz egyként egy újoncot is hozok a listára. Sewell úgy érkezik a ligába, mint annak idején Tyron Smith – szemtelenül fiatalon, tökéletes méret-atletikusság kombinációval, a left tackle pozíció prototípusaként. Generációs tehetségként van nyilvántartva, tehát minden megvan benne ahhoz, hogy pár éven belül ő is a legjobbak közt lehessen.
[/ppp_patron_only]
