Connect with us

Minden ami NFL

Edzőtábori csaták – AFC South

Szűk egy hónapja van a csapatoknak, hogy a jelenlegi 90 fős rosterüket leszűkítsék 53 főre, azaz megkezdődtek a pozíciós harcok a csapatok játékosai között. Ám sok helyen nem csak az a kérdés, hogy kik férnek be a végső keretbe, de az is, hogy a kezdőt kik kaparinthatják meg. A liga egyik legkacifántosabb csoportjában ezt nem túl könnyű megmondani.

Tennessee Titans

Mi számít a legnagyobb csatának?

A támadóoldalon idén sem lesznek kulcskérdések, de a védelem több szempontból is problémás lehet a csapatnál. Nem elég, hogy nem érkezett számottevő erősítés, de egyelőre nehéz megjósolni a biztos kezdőket is. Különösen igaz ez a cornerback sorra, ami a csapat gyengesége volt az előző idényben. Az egyetlen sok profi snappel rendelkező veterán Janoris Jenkins, aki valószínűleg megszerzi az egyik külső posztot. Jenkins egy jó képességű játékos, de az utóbbi időben a konzisztenciáját bőven érhette panasz.

Az már sokkal jobb kérdés, hogy ki lesz a másik outside kezdő. Két jó jelölt is van a posztra, mert egyrészt idén az első-, tavaly pedig a második körben is cornerbacket húzott a gárda. A tavalyi reménység Kristian Fulton borzasztó újonc idényt tudhat maga mögött, még a vékony Titans corner sorban sem tudta megszerezni a kezdő helyeket. Egyelőre nem komfortos a játék olvasásával és a reakció idejére is érkezett több panasz. Caleb Farley ezzel szembe pont ösztöneivel és fizikalitásával verekedte be magát az idei első körbe, de nála meg a sérülésekkel kell vigyázni, ami a kör végéig csúsztatta az értékét. Ha lenne választása a Titansnek, akkor alighanem az év elején pihenne, akklimatizálódna, de mivel nagyon gyenge a sor, ezért én Farley-t a kezdőbe jósolom az első héttől.

A nickel posztra szintén nagy lehet a verseny. Itt nincs olyan játékos, aki egyértelmű előnyben lenne a többiekkel szemben, mert Breon Borders, Briean Boddy-Calhoun összeadva sem tudnak felmutatni szép pedigrét. És ebbe a sorba lehet sorolni akár Elijah Moldent is, aki idén érkezett a harmadik körben és bár sok helyen safetynek sorolták, nickel cornerként is elképzelhető a jövőben. Itt az a tippem, hogy Borders kezdheti meg az évet, de Molden is sok szerepet fog kapni.

Hol várható még versengés?

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Ennél jóval kevesebben vannak az inside linebacker kezdőért folytatott csatára, de hasonlóan nagy kérdőjelek vannak. Jayon Brown kezdő helye ugyan érinthetetlen, a fiatal játékos kiesése tavaly is sok problémát okozott a csapatnak, de mellette, nehéz megfejteni kié lesz a kezdő. Rashaan Evans már sokkal kevésbé volt meggyőző, ő azért lesz idén harcban, hogy majd valaki ajánljon neki egy szerződést az év végén. Az eddig látottak alapján viszonylag gyenge képességű játékos, aki coverage-ben eléggé támadható.

A legnagyobb kihívója az újonc Monty Rice lehet, aki sokkal agilisabb és vezére volt egyetemi csapatának is. Az első éves linebackerek ritkán szoktak berobbanni, így tőle sem lehet azt várni, hogy megbízható lesz már az elején. Végül pedig meg lehet említeni David Longot, de ő inkább epizódszereplő lehet ebben a harcban.

Indianapolis Colts

Mi számít a legnagyobb csatának?

Igazi verseny az irányítóhelyért nem lett volna, de Carson Wentz sérülése mindent keresztülhúzott. Alapvetően továbbra is a volt Eagles játékos a Colts kezdő QB-ja, de ismerve a kórtörténetét én nem lennék meglepve, ha nem csak a szezon elejét hagyná ki. Alapvetően a Wentz sokkal jobb képességű, mint a rosteren lévő többi játékos, nem hiába volt ő anno 1/2-es pick, amíg Sam Ehlinger és Jacob Eason sokadik körös.

Ellenben a legjobb képesség, ha bevethető vagy és Wentz pont ezt nem tudja produkálni. Amennyiben nem érkezik veterán igazolás, akkor a két fiatal hatalmas csatában lesz, nem csak azért hogy a szezon elején megmutassa magát, de egy esetleges biztató teljesítménnyel egyenesen a kezdő posztra is pályázzon. Ennek megfelelően mindkettő játékos nagyon jól kezdte meg az edzőtábor első napjait. Easonról az edzői azt mondták, hogy a legjobb napjait hozta, ami annak fényében nem meglepő, hogy tavaly nem brillírozott.

Továbbá mellette szól az is, hogy testfelépítésre az egyik legjobb kötésű játékos a ligában és nagyon erős karja is van. Ellenben már egyetemi szinten sem volt soha pontos és inkonzisztens is a játéka. Ezzel szemben Ehlinger egy kisebb termetű játékos, aki mélységi játékáról híres. Az első napok tapasztalata alapján Frank Reich vezetőedző azt mondta, hogy mentálisan és döntéshozatalban sokkal előrébb jár a munkában, mint gondolták, így valós esélye lehet. Korai még jósolni, de én Ehlinger mellett tenném le a voksom jelenleg.

Hol várható még versengés?

A védelem a neveket tekintve nem tűnik igazán acélosnak, inkább Matt Eberflus mester kiváló rendszerének köszönhették az utóbbi időben is a jó teljesítményt. Két játékos helye viszonylag stabilnak mondható a kezdőben. Xavier Rhodes már nem egy sztárcorner, de tavaly voltak mérkőzések, amikor a liga legjobb elkapói ellen is kiválóan teljesített. Vannak ugyan mentális rövidzárlatok nála, de messze ő a legbiztosabb a rosteren. Szintén hasonló sorokat lehetne leírni Kenny Moore-ról is, annyi különbséggel, hogy ő főleg a slotban fog megfordulni és a legjobb elkapók ellen neki már komolyabb problémái lehetnek. Kihívója T.J. Carrie lehetne, aki főleg borzalmas égéseiről maradhat emlékezetes a nézőknek, de állítólag az edzőtáborban jól szerepel és a nem hivatalos depth charton kezdőként is van feltüntetve.

És akkor ott van a harmadik kezdő poszt, amire sokan pályáznak és amiért nagy verseny lehet. A ’19-es második körös Rock Ya-Sinnek van talán a legnagyobb esélye, nem csak azért, mert ő van a potenciális jelöltek közül a legrégebb óta a csapatnál, de fizikális testfelépítése is ideális a poszthoz. Vele leginkább az opt outból visszatérő Marvell Tell csatázhat, aki újoncként nagyon limitált szerepben tudott biztatót nyújtani, de nehéz megjósolni, hogy ezt mennyire tudná tartani. További ellenfelei Andre Chachere és Anthony Chesley, de mindketten nagyon fiatalok és egyelőre nem is villognak az edzőtáborban.

Jacksonville Jaguars

Egyszerre van nagyon jó és rossz helyzetben a Jaguars a sok fiataljának köszönhetően. Egyrészt mindig jó, amikor sok biztató fiatal van egy csapatnál, ugyanakkor a veterán jelenlét egyetlen poszton sem hátrány, illetve a fiatalok nem mindig tudják letenni a névjegyüket az első években. Különösen érdekes a cornerback poszt, ahol több magasan draftolt fiatal és pár új érkező fog csatázni a kezdő helyékért.

Mi számít a legnagyobb csatának?

A tavalyi elsőkörös C.J. Henderson fantasztikusan kezdte a tavalyi évet, de aztán bőven visszaesett a halandók közé a teljesítménye, most pedig olyan hírek is felröppentek, hogy akár el is cserélheti a csapat. Ha nem így lesz, akkor a fizikális, harcos stílusa és jó labdaérzékei tipikus CB1 kaliberré teszik. A Jaguars emellett idén a piacon nagy pénzért szerződtette Shaquill Griffint, aki egy mozgékony játékos és olyan védelemben szerepelt, ami hasonlít az idei Jaguars egységre, így az ő kezdő helye valószínűsíthető. Ráadásként jött idén egy magas második körös játékos Tyson Campbell személyében, aki az idei prospectek tier 1 játékososai után kelt el és fizikai adottságai alapján lehet bizakodni. Egy magas, hosszú karokkal megáldott játékos, aki a szélen is hozhatja a jó játékot, így a hírek alapján Hendersonnal akár versenyezhet is a kezdőért.

Ha ott alul marad, akkor a slotban is elképzelhető a játéka, de egy második körös újoncot nem biztos, hogy beküldenék a dörzsölt slot elkapók ellen. A slot feladatokra így Tre Herndon lehet még valós jelentkező, aki már szerepelt hasonló szerepkörben, igaz változó sikerekkel. Meg lehet említeni Sidney Jonest is, akiről sokan lemondtak már, de egy ilyen fiatal egységben, ha egészséges tudna maradni, akkor harcolhat a kezdő helyekért, akár outside, akár nickelben. Sok mindent felboríthat, ha Hendersont elcseréli a csapat, akkor ugyanis vagy Jones lesz a szélen és Campbell a slotban, vagy még inkább Campbell a szélen és Herndon a slotban.

Hol várható még versengés?

Az elkapók esetében elsőre kicsit tisztábbnak tűnik a kezdők köre. D.J. Chark más WR1 kaliber hiányában az elmúlt években időszakosan tudott dominálni, de én továbbra sem tatom egy top elkapónak. Ennek ellenére a kezdő helye biztos. A másik külső elkapó szerepére Marvin Jones pályázik, aki egész pályafutásában WR2-3 között kötéltáncolt és jobb híján itt is ilyen szerepkörben lehet. A gond vele, hogy semmiben sem kiemelkedő. Nem futja kiválóan az útvonalakat, nem szeparálódik gyorsan, de nem is egy red zone célpont. Ezzel szemben Laviska Shenault legalább egy sokoldalú, dinamikus játékos, ellenben nem túl jó útvonalfutó és kiforratlan. Ő leginkább egy slot elkapó lehet illetve sok direkt labdát is kaphat az idei offense-ben.

Aki sok snapre számíthat még, az Jamal Agnew, aki ugyan visszahordóként jeleskedett az utóbbi években, de olyan szerződést kapott a Jaguarstól, hogy egész biztosan tiszta elkapó szerepkörben is meg fogják próbálni. Ő is inkább a slotban képzelhető el, mivel visszahordóként aligha van a vérében az elkapóposzt minden csínja-bínja, valamint nem is egy tipikus 50-50 elkapó. Két mélységi célpontnak ott van Collin Johnson és Phillip Dorsett is, akik eddig soha nem brillíroztak, de most lehetőségük van megvetni a lábukat, mert nem elképzelhetetlen hogy Lawrence labdáiból profitálhatnak. A kezdő alighanem a Chark-Jones-Shenault hármas, de csodálkoznék, ha ez sziklaszilárd lenne minden meccsen.

Houston Texans

Mi számít a legnagyobb csatának?

A liga leggyengébb csapatában sok a kérdés, mivel alapvetően egyik poszton sincsenek meghatározó sztárok, akiket ne lehetne kiszorítani. Ellenben az elkapóposztjuk nem tűnik gyengének vagy legalábbis vékonynak biztosan nem. Az elsőszámú elkapó ugyan nem egy tipikus WR1 kaliber Brandin Cooks személyében, még akkor sem, ha tudjuk, hogy Cooks több első körért is cserélt már csapatot. Ettől függetlenül az ő helye aligha lehet kérdéses.

Utána viszont nincs olyan játékos, aki biztosra vehetné a kezdő helyet. Anthony Miller nemrég érkezett a csapathoz egy csere keretében, ami azt jelentheti, hogy a csapatnál látnak benne valamit, de az igazság az, hogy Chicagóban sem volt soha hosszabb (2-3 mérkőzés legalább) jó periódusa. Villanásai voltak, de egyelőre adós a jó teljesítménnyel.

Szintén friss érkező a csapatnál Nico Collins, csakhogy ő a draftról érkezett a harmadik körben. Egy fizikális, nagydarab elkapó, aki ellenben nem könnyen szeparálódik. Jó célpont lehet harmadik downoknál és a Red Zone-ban. Harcossága okán feltételezhetjük, hogy megszerezheti a kezdő helyek egyikét. Ebben a legnagyobb riválisa Keke Coutee lehet, akitől viszont nem hogy a jó teljesítményt, de az egészséges idényt is régóta várjuk. Coutee eddig nem húzott le úgy évet, hogy ne hagyott volna ki legalább egy mérkőzést, így pedig nehezen bízik meg benne az ember.

Szintén a kezdőbe vágyik Chris Conley, aki a meglepetés kedvéért szintén friss érkező. Conley minden csapatában inkább kiegészítő játékos volt, de általában ha pályára került, akkor azért nem volt megbízhatatlan. Ne várjunk tőle sok mindent, de a harmadik elkapó helyért harcban lehet. Rajtuk kívül még itt van Alex Erickson, Chris Moore, Andre Roberts és a tavalyi ötödik körös Isaiah Coulter is. Közülük talán Moore és Roberts lehet még veszélyes a kezdőkre, de ők öten Conley-val kiegészülve elég átlagos vagy kicsit átlag alatti elkapók, akikben potenciált sem sokat látunk. Tippre a meglepetés annyi lehet, hogy Cooks és Miller mellé az újonc Collins verekszi be magát Coutee kárára.

Hol várható még versengés?

Igazi harc az iránytóposzton aligha lehetne, de mivel Deshaun Watson helyzete több mint kérdéses, így talán érdemes beszélni róluk is. Az igazi journeyman, Tyrod Taylor sokadik állomásán próbálhat szerencsét, de azon kívül, hogy nyomás elől viszonylag jól menekül, sok potenciált nem láthatunk szerintem az ő szerepében. A szokásos sorsot látom neki, azaz ha nem lesz Watson, akkor ő kezdi az évet és pár mérkőzés után le fogják cserélni.

Hasonló beugró irányító Jeff Driskel is, akire azonban se Detroitban, se Denverben nem jó szívvel emlékeznek, mert akárhányszor szükség volt rá beugróként, akkor csúnyán beégett. Rengeteg rossz döntés és nulla karizma jellemzi. Egy fokkal több potenciál van a harmadik körös újoncban, Davis Millsben, akinek a döntéshozatalát sokan dicsérték a draft process alatt, ellenben a modern kori agilis lábmunka már kevésbé az erőssége. Véleményem szerint mind a három irányító pályára fog lépni, méghozzá ebben a sorrendben.

[/ppp_patron_only]

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!