Nyertesek, vesztesek – Előszezon, 2. forduló, 2. rész

Az előszezon második hetének szombatján 10 mérkőzést is rendeztek, most ezekről hozzuk el a legnagyobb nyerteseket és veszteseket. 

Buffalo Bills @ Chicago Bears 41-15

Nyertes: Lehetne hozni Mitch Trubiskyt (20/28, 221 yard, TD, zsinórban négy TD-drive a meccs elején), aki kiválóan játszott volt csapata ellen, de ennek kapcsán inkább arra hívta fel a meccs a figyelmünket, hogy Brian Daboll mennyivel jobb támadóguru, mint Matt Nagy (ha ezt eddig nem tudtuk volna, most nagyon szembetűnő volt). Folyamatosan könnyű helyzetbe hozta Trubiskyt a jól felrajzolt játékokkal és a játékhívás változatosságával is, a sok passzal korai kísérletekre, stb. Zongorázni lehetett a különbséget a korábbi első körös mostani és chicagói játéka közt, amiben nem azt kell elsősorban keresni, hogy akkor most Trubisky hirtelen egy csapásra másik játékos lett, egyszerűen sokkal jobb helyzetbe lett hozva. A Billsnél az elkapó Jake Kumerow minden bizonnyal megváltotta a jegyét az 53 fős keretbe, a Bearsnél pedig az újonc futó Khalil Herbert játszott talán a legjobban, aki így előléphet a depth charton második számúnak.

Vesztes: Andy Daltont akár a győztesek közé is sorolhatnám, hiszen bármilyen gyengén is játszik, nem lehet megingatni Matt Nagyt a hitében, hogy ő lesz a csapat kezdő irányítója az első fordulóban. A veterán QB tényleg nagyon gyenge volt az egyetlen sikeres hosszú passzán kívül, rossz volt nézni a szenvedést és three-and-out fesztivált a pályán, amikor ő irányított. Azért is lehet vesztesnek hívni Daltont, mert neki kell majd kimennie a pályára emögött a borzalmas Bears támadófal mögött, amit szintén felkavaró volt nézni. Nem biztos egyébként, hogy hosszú távot figyelembe véve jó dolog lenne az újonc Justin Fieldset kitenni ennek az abuzálásnak, még ha egyébként sikeresebben is tudná kikerülni a rá nehezedő nyomást. Az újonc QB egyébként nem játszott jól, legalábbis megint nem tudta megmutatni, hogy rendszerben jól tudna működni – az improvizálásai és menekülései azért most is jól mentek, szüksége is lesz erre, amikor majd az alapszakaszban pályára lép.

(katonadani)

New York Jets @ Green Bay Packers 23 – 14

Nyertes: Jets drukkerek. Természetesen az 1/2-es Wilsonra volt kíváncsi mindenki, aki ezúttal sem okozott csalódást. Bár segítette a dolgát, hogy a Packers mind védő-, mind támadóoldalon pihentette a kezdőit, higgadt tudott maradni, gyorsan jött ki a kezéből a labda és 1-2 alkalommal meg is tudta nyújtani a játékot, amikor ráomlott volna a zseb. Amiben azonban a leginkább bízhatnak New York zöld felén, az a Wilson – Corey Davis összhang. Davis mostanra 2 negyedet játszott az első 2 előszezon meccsén, 12 route-ot futott, 10-szer vette célba Wilson, amikből 88 yardot hozott össze 6 elkapásból. Egyértelműen első számú elkapóként tekint rá az újonc QB.

Wilson közel 2 negyedet töltött a pályán és 2 TD-t is kiosztott a TE Tyler Kroftnak, akinek nem is volt több elkapása.

Vesztes: Jól játszott a vendég gárda, nagyon a vizes lepedőt nem is lehet ráhúzni senkire, de az LB sor talán megemlíthető. A közel 2 évet kihagyó Mosley futás ellen hasznosan mozgott, de coverage-ben meg lehetett zavarni. Az idén érkező Jarrad Davis bokasérülés miatt a 2. negyedben hagyta el a pályát, bár az elsődleges tesztek alapján nincs komolyabb sérülése. Itt lehet még megemlíteni Michael Carter 4. körös újonc futót, aki sokak kedvence volt, de Tevin Coleman és Ty Johnson mögött csak 3. számú backként lépett pályára, miután a kezdő offense, élükön Wilsonnal már elhagyták a gyepet. Amiben azért lehet bízni, hogy a legtöbbet és a legjobb átlaggal is ő futott, de ezt főleg a 2. félidőben tette meg, amikor már a Packers C volt fenn.

Nyertes: A Packers oldalán, mivel a kezdők egyáltalán nem öltöztek be, jó pár játékos küzdhetett meg a roster helyért. Úgy fest, a lehetőséggel 2 újonc is élni tudott. Royce Newman a kezdő RG posztján kezdi bebiztosítani a helyét, míg a 7. körös Kylin Hill vélhetően a 3. számú RB szerepkört szerezte meg magának. A múlt héthez hasonlóan most is akadtak elkapásai, de a célterületre ezúttal egy futás után ért be az első labdaérintéséből a meccsen.

A másik kiemelkedő teljesítményt Malik Taylor nyújtotta. A 6. WR posztot megcélzó Taylor több szép sideline catch-t is bemutatott és 70 elkapott yardjával közel annyit szerzett, mint a Packers többi játékosa együttvéve. Rodgers pihentetése és Love sérülése miatt Benkert irányított az egész mérkőzésen és pár komikus jeleneten kívül (mint amikor back2back elesett a snap után a játékostársai lábában/a talajban) korrekt játékot hozott le, többek között ilyen gyönyörű backshoulder fade passzokat osztogatva.

Fun fact, hogy a playcaller az a passing game coordinator/irányító edző Luke Getsy volt a mérkőzésen, akiről Aaron Rodgers is többször beszélt elismerően.

Vesztes: Nem volt kiemelkedően gyenge területe a hazaiaknak sem, vagyis akadt, de mivel az újoncokon kívül egy kezdő sem játszott, nehéz megítélni, mi is a szint. Azonban a 116 engedett visszahordott yard 3 kickoffból mindenképp pocsék teljesítmény a special teamtől. Köztük egy 73 yardossal. Rajtuk kívül a csere secondary vétett pár coverage hibát és sikerült többször is elég üresen hagyni a Jets elkapóit. Szintén nem áll jól a szénája Lucas Patricknak, aki korábban kezdőnek hihette magát, de Newman mellett lassan Jon Runyan is előtte van a guard depth charton.

(alatriste)

Baltimore Ravens @ Carolina Panthers 20-3

Nyertes: A korábbi harmadik körös Will Grier jól játszott (14 passzából 11 volt jó 144 yardért), ezzel újra versenyben van a Panthers második számú irányító posztjáért. Az újonc Terrace Marshall  is jól teljesített, a mezőny legjobb elkapója volt a 3/3-as, 50 yardos teljesítményével. A Ravensnél nagyon ült a futójáték, Nate McCrary és Ty’Son Williams 25 futásból 111 yardot és két TD-t szereztek – még egy ilyen hét, és ha a Baltimore nem is, egy másik csapat adhat nekik esélyt. Mellettük a tight end Josh Oliver örülhet, a 10 felé szálló labdából hetet elkapott 50 yardért, Andrews és Boyle mögött több szerep juthat neki (bár az elveszített fumble annyira nem néz ki jól).

Vesztes: Az első hét után még úgy tűnt, hogy PJ Walker lesz a Panthers csereirányítója, de az 1/8, 8 yardos teljesítményével nagyot rontott a saját esélyein. A tavaly kiválóan rúgó Joey Slye sem lehet elégedett, sorozatban második meccsen hagyott ki egy könnyű mezőnygólt (ezúttal 37 yardosat) – ha így folytatja, nem marad a rosteren. A Ravensnél negatívan nem nagyon lehet kiemelni senkit.

(Renningan)

Atlanta Falcons @ Miami Dolphins 17 – 37

Nyertes: A korábban a kanadai ligát is megjárt Samuel Eguavoen. Ha nem túl ismerős a név, nem magadban kell keresni a hibát, de mindenképp megérdemli, hogy szót ejtsünk róla. Középső linebacker létére hozott össze 4(!) sacket 4 negatív yardos szerelést a 11-ből, köztük kulcs 4th&goal szituációnál, és még a táblára is feliratkozott, hiszen az egyik sackje egy safety volt. Tarthatatlan volt a Falcons 2. és 3. számú fala számára. Könnyen lehet, hogy egy napos csoda az ő esete, mindenesetre bejelentkezett egy helyért az 53 fős rosteren.

Amire vélhetően többen voltak kíváncsiak, az Tua Tagovailoa és a Dolphins támadósora. Elmondható, hogy nem kell leírni még a rookie-ként maximum is közepesen teljesítő Tuát. Több szép passza volt, remekül mozgott a zsebben, szüksége is volt rá időnként és láthatóan azonnal megtalálta az összhangot volt egyetemi csapattársával, Jaylen Waddle-lel. Mellettük Myles Gaskint érdemes kiemelni a kezdő támadósorból, akinek azok után, hogy múlt héten csereként kapott szerepet, sok szép külső futása akadt és elkapásaival is tudta mozgatni a láncokat.

Vesztes: A Dolphins támadófala. Nem végeztek ugyan pocsék munkát, de egy nem túl veretes Falcons védőfal is feléjük tudott kerekedni. Több alkalommal is kénytelen volt Tua mozogni a zsebben és elkerülni az aktuálisan benyomott falembert és a futók közül is sokan rohantak bele a falba a középső futásoknál, miután nem nagyon nyíltak meg a lyukak. Jaylen Waddle is egy ideig ide kívánkozott volna, miután egy szerelésből elrepülő védő kivitte a lábát az egyik playben, ami után a pályán kellett ápolni. Szerencsére azonban nem sokkal később vissza tudott térni a pályára és bár már sokáig nem láthattuk, látszólag nem lett komoly problémája.

Nyertes: A Falcons oldalán a védőfal végzett egész szép munkát és tudott gondot okozni időnként a hazai támadófalnak. Jonathan Bullardot külön ki lehet emelni, mint a sor talán legjobban teljesítő tagját. Mellette a vendégek futójátéka működött elsősorban: két TD-t is így szereztek és több drive-juk során is haladni tudtak a földön.

Vesztes: Matt Ryan hiányában előre lehetett számítani, hogy nem fogunk komoly offenzívát látni a levegőben, de a kombinált 15 kísérletből elért 66 passzolt yard így is rettentően kevés. A meccset a veterán AJ McCarron kezdte, de nem tudta ő sem mozgatni a támadósort, majd a 2. negyed vége felé egy non contact térdsérülés után le is kellett vinni a pályáról. Helyére a draftolatlan újonc Feleipe Franks állt be, egy interception mellett neki sem volt túl sok szép megmozdulása, azok is inkább a földön.

(alatriste)

Tennessee Titans @ Tampa Bay Buccaneers 34-3

Nyertes: A Titansnek jó napja volt, több játékos is sokat tett azért, hogy legyen egy helye az 53 fős rosteren. A futó Mekhi Sargent 4,9-es átlaggal futott 78 yardot, Matt Barkley 12/16, 115 yardos, 2 TD-s lőlapjával szinte eldöntötte a csereirányító posztért folyó versenyt, míg az idén negyedik körös, eddig szenvedő Dez Fitzpatrick mind a két felé szálló labdát elkapta 30 yardért és egy TD-ért. A Bucs oldaláról – ahogy az eredmény is mutatja – minden rossz volt. Egyedül az elkapó Tanner Hudson örülhet valamilyen szinten, aki hét targetből hat elkapást jegyzett 74 yardért, csak pont egy olyan poszton játszik, ami végtelenül telített Tampában. A védelemből az első körös Joe Tryonnak meg már megint volt egy szép megmozdulása.

Vesztes: Nem nagyon kell keresni a meccs legnagyobb vesztesét: Kyle Trask. A Bucs idei 2. körös irányítója 50 százalékos pontossággal dobott 131 yardot és két INT-t – ezek alapján még nagyon jó lenne, ha Brady sokáig bírná. De a korábbi harmadik körös Ke’Shawn Vaughn is pocsék volt (9 futás, 18 yard) – lassan már a magas draftolása sem menti meg a cuttól. A Titans részéről egyedül Dillon Radunz okozott komolyabb csalódást, bár ő elég nagyot: az idei második körös OT egyelőre nagyon messze van attól, hogy kezdő lehessen.

(Renningan)

Detroit Lions @ Pittsburgh Steelers 20-26

Nyertes: A Steelers kisebb meglepetésre elég sokat játszatta a kezdőit, akik ráadásul jól is teljesítettek – a stílusváltás is látszik az új koordinátor Matt Canada kezei alatt. Big Ben szinte a régi önmagát idézte, 10 passzából nyolc jó volt 137 yardért és két TD-ért. Rajta kívül az idei top pickek, a futó Najee Harris és a tight end Pat Freiermuth is jól teljesített: előbbi 63 total yardot jegyzett, utóbbi két red zone TD-vel vétette észre magát. A Lionsnál nem játszott sok kezdő, többek között Jared Goff sem, így David Blough és Tim Boyle meccselte le egymással a backup posztot: kettőjük közül előbbi játszott jobban, 12/17, 143 yard és egy TD jött össze neki. Illetve emeljük ki Craig Reynoldsot és Tom Kennedyt. Előbbi 5,8 yardot átlaggal futva szerzett 29 yardot és egy TD-t – egyértelműen ő jelenleg a harmadik legjobb futó a rosteren, meglepő lenne, ha nem érné meg az 53-as rostert. Kennedy eközben mind a négy felé szálló labdát elkapta 61 yardért – ő volt a fény az éjszakában elkapófronton, ilyen teljesítménnyel lehet esélye a keretben maradásra.

Vesztes: A Steelersnél Eric Ebron a meccs legnagyobb vesztese, aki hiába vezette a csapatot elkapásokban és yardokban is (4-59), volt egy csúnya dropja, ráadásul az újonc Freiermuth már most ígéretesebbnek tűnik nála. A Lionsnál gyakorlatilag mindenki vesztes, aki nem szerepel egy bekezdéssel fentebb, de közülük is kiemelkedik a korábbi második körös – nevezzük a nevén: bust – linebacker Jahlani Tavai, aki irgalmatlanul homály volt… megint (vagy még mindig, kinek hogy tetszik).

(Renningan)

Indianapolis Colts @ Minnesota Vikings 12-10

Nyertes: A Vikingsnál a kezdő védelem nagyon jól nézett ki. A secondary nem nagyon volt tesztelve, szóval az még lehet egy kérdőjel, de a futás elleni védelem kifejezetten jól nézett ki Pierce-szel és Tomlinsonnal középen (oké, a Colts falából hiányzott Ryan Kelly és Quenton Nelson is, ami megkönnyítette a Vikings dolgát). Ez a jó játék nagy örömmel tölthette el Mike Zimmer főedzőt, aki tavaly borzalomként könyvelte el a defense teljesítményét. A Coltsnál az első körös pass rusher Kwity Paye-t kell kiemelni elsősorban, aki gyönyörű sacket szerzett bemutatkozásként.

Vesztes: A támadósorra már kevésbé lehettek büszkék a minnesotaiak, eddig nyolc drive-ból nulla TD-t sikerült szerezni az előszezonban (ebből mondjuk csak kettő volt Cousinssal). A mondat első fele igaz a Coltsnál is, ugyanis Sam Ehlinger, majd Jacob Eason is gyengén játszott a múlt heti pozitív bemutatkozásuk után – előbbi volt rosszabb most kettejük közül, úgyhogy ha Wentz nem épül fel időben, vélhetően Eason fog kezdeni. Érdemes még megemlíteni, hogy mennyire várhatják a Coltsnál Eric Fisher (várhatóan októberi) felépülését, ugyanis Sam Tevi lassan a keretből is kijátssza magát ilyen pocsék teljesítménnyel – persze Julien Davenporttal sem lesznek sokkal inkább kisegítve a bal szélen.

(katonadani)

Houston Texans @ Dallas Cowboys 20-14

Nyertes: A Texans védelem, kiemelten a 3 évvel ezelőtti 5. körös Charles Omenihu, aki két sacket és egy összeszedett fumble-t jegyzett a mérkőzésen. Többször is gondot tudott okozni a Texans defensive line a dallasi támadófalnak, de a legélénkebb egyértelműen Omenihu volt, aki feltűnt 4 emberes frontban a fal szélén és a belső posztokon is. A védőfal mellett a secondary is jó napot zárt, 3 labdát is leszedtek a levegőből, ráadásul Lonnie Johnson vissza is futott TD-re az egyikkel.

Vesztes: Támadósor. Bár 20 pontot szerzett a Texans, nem elsősorban a támadók jóvoltából. 0/10-es 3. downos kísérlet és mindössze 4,2 yard per play, amit fel tudnak mutatni. Annak ellenére nyertek, hogy kevesebb first downt, yardot és playt hoztak össze, mint a Cowboys. Bár ők legalább turnovert nem okoztak. Az egyetlen offense TD-t is a védelem által a Red Zone határán szerzett labda után érték el. Képtelenek voltak haladni mind Tyrod Taylor, mind az újonc Davis Mills vezérletével – bár főleg az idei 3. körös Mills volt a pályán, Taylor mindössze 5 passzkísérletet kapott a meccs elején. A támadófalban látszólag még keresi a legjobb összeállítást David Culley vezetőedző, Tytus Howard az ígérteknek megfelelően például ezúttal a LG poszton játszott, míg a fal jobb szélén Charlie Heck kapott lehetőséget.

Nyertes: Dallasi WR mélység. A sztárok kevés játéklehetőséget és targetet kaptak, de a kezdő trió mögött meg tudta mutatni magát Noah Brown vagy épp Cedrick Wilson Jr. Mindketten 3-ból 3 labdát kaptak el, Brown egy akrobatikus sideline catchet bemutatva, Wilson pedig csapata 2. TD-jét szerezve.

Vesztes: Itt sem lehet nagyon dicsérni a támadósort. A fal összesen 5 sacket engedett és Prescott hiányában majd’ minden beugró irányító vétett súlyos hibákat. Garrett Gilbert sokáig várva okozott fumble-t, míg Ben DiNucci 3 interceptiont is dobott. A legbiztatóbb egyértelműen Cooper Rush volt, aki a csapat összes pontját segítette elő a 2 TD átadásával.

(alatriste)

Las Vegas Raiders @ Los Angeles Rams 17-16

Nyertes: A Ramsben megint nem nagyon játszott olyan játékos, akit egy átlagos szurkoló ismerne, így elég nehéz bárkit is kiemelni pozitívan. Jobb híján emeljük ki a futó Jake Funkot, aki hét futásból 56 yardot szerzett és küzd a második számú RB-posztért. A Las Vegasból talán az elkapó Marcell Ateman lehet elégedett, aki két elkapásból 45 yardot és egy TD-t szerzett, utóbbi ráadásul a meccs végén a győzelmet jelentette a csapatnak. A védőknél Nate Hobbs az alábbi interceptionnel és egy szép negatív yardos szereléssel vétette magát észre.

Vesztes: A Raidersnél végül egész meccsen Nathan Peterman irányított, de a Rams C ellen mutatott 16/24-es pontosságára, 172 yardos, 1/2 TD/INT arányos teljesítményére nem nagyon lehet büszke. Eddig sem volt sok esélye kiütni Marcus Mariotát a QB2 posztról, de ezzel gyakorlatilag végleg el is ásta magát. A Ramsnél talán a második körös Tutu Atwellt lehet említeni, akit mindenütt kipróbált McVay, ment is felé 13 labda, és bár ebből nyolcat elkapott, de csak 43 yard jött össze belőle: egy dedikáltan mélységi célpontnak érkező speedstertől ez nem olyan jó.

(Renningan)

Denver Broncos @ Seattle Seahawks 30-3

Nyertes: A második előszezonkörben Teddy Bridgewater (9/11, 105 yard, TD) kezdett a Broncosban, és egyértelműen jobb teljesítményt is nyújtott Drew Locknál. Két drive-ot kapott, mindkettőből touchdown született, az egyiket ő dobta meg. Nem ez volt viszont a legjobb megmozdulása, hanem egy Jerry Jeudynak dobott labda középre és egy Eric Saubertnek a szélre a második TD előtt (alább). Jól mozgott a zsebben is, ki tudta kerülni a nyomást, bőven rendben volt ez a teljesítmény és akár be is előzhette Lockot a versenyben (Fangio akár a napokban ki is nevezheti egyiküket, ha ez a meccs volt a perdöntő, ami egyáltalán nem biztos, akkor Bridgewatert).

A Seahawksnál nehéz nagy tanulságokat levonni, hiszen a kezdők egyáltalán nem játszottak, a cserék pedig nem mentek sokra. A futó DeeJay Dallast emelhetjük ki jó visszahordásaival (például egy 45 yardos) és egy blokkolt punttal, plusz három elkapással 27 yardért. Minden bizonnyal bebiztosította helyét a keretben.

Vesztes: A Hawksnál meg kell emlékezni a linebacker Ben Burr-Kirvenről és az elkapó John Ursuáról, akik komoly térdsérülést szenvedtek, mellettük pedig Ahkello Witherspoont kell kiemelni, aki ismét kezdett, de Jeudy csúnyán megégette egyszer, aztán gyorsan lecserélték és csak a special teamben játszatták, ami nem mutat jól a jövőjével kapcsolatban. Kivágni nem fogják, annál talán jobb, meg garantálta is a Seahawks a fizetését, de eddig semmit nem mutatott abból, hogy “a liga legjobb copnerbackje lenne”, de még csak annyit sem, hogy kezdőként alkalmas lenne a játékra.

(katonadani)