Az NFL ténylegesen legdrágább játékosai – Edge rusherek

TJ Watt évi 28 millió dolláros szerződése után már csak egy karnyújtásnyira vagyunk attól, hogy 30 millió dolláros védők legyenek a ligában. Ami egyébként brutális, ugyanis új pénzt tekintve egy top fizetésű edge már 11 millióval többet keres, mint egy top 10 végi, de még teljes átlagot számolva is 8 millió dolláros a különbség.

Alighanem mindenki hallotta már azt az öröknek tűnő igazságot, hogy a pass rusher prémium posztnak számít. Amennyiben ránézünk a top nem-irányítók fizetésére, akkor ez a tétel bizonyítást nyer: edge rusherből van a legtöbb 20+ milliós játékos, ráadásul kvázi csak pass rusherek rendelkeznek évi 25+ millió dolláros új pénzt ígérő szerződéssel (ugyan papíron DeAndre Hopkins is átlépte a szintet, de a teljes szerződést nézve az elkapó így is csak a 8. legjobban kereső pass rusher lenne).

Ez némiképp talán meglepő, mert bár tény, hogy a védőoldalon azok a játékosok az értékesek, akik segítik a passz elleni védelmet, de egy jó pass rushert nem olyan nehéz találni. 10+ milliós edge rusherből 30 van a ligában, míg 10+ milliós cornerből csak 18 (köztük olyan játékosok, mint Trae Waynes, William Jackson vagy Bradley Roby, szóval a nem túl jók is elég sokat keresnek). Mindezt alátámasztja rengeteg tudományos kutatás is, melyek kimutatták, hogy a pass rusher az egyik legkönnyebben pótolható pozíció.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

És ez igaz is. Bár nem szaladgálnak TJ Watt kaliberű játékosok végtelen számban a piacon, de 12-15 millióért már lehet Matt Judonokat, Carl Lawsonokat és Yannick Ngakouékat igazolni, jövőre pedig szabadügynök lesz (vagy jó eséllyel az lesz) Von Miller, Chandler Jones, Dante Fowler, Brandon Graham, Jason Pierre-Paul, Jerry Hughes, Jadeveon Clowney, Randy Gregory, Justin Houston, Melvin Ingram, Za’Darius Smith, Preston Smith, Haason Reddick vagy Emmanuel Ogbah.

Persze nem mindegyik elit játékos, a nagy nevűek közül is sokan már leszálló ágban vannak, de akinek pass rusher kell, az jó eséllyel fog találni magának. Amikor ennyire nagy a kínálat, akkor nem indokolt az, hogy minden játékos 1,5-2 milliót verjen rá a korábbi csúcsra, pláne hogy például a cornereknél elég lassan, szinte csak 100 ezres nagyságokkal dőlnek meg a rekordok. Ennek ellenére továbbra is nagyon jó dolog pass rusher poszton játszani.

Így néz ki a valós fizetési lista az edge játékosoknál. Ha rákattintunk az új pénzre, akkor láthatjuk, hogy, hogy olyan sok különbség nincsen a rangsorban. Ellenben az a különbség cserébe óriási.

Myles Garrett úgy kapott új szerződést, hogy még két év hátra volt az újonc szerződéséből (a negyedik szezonja és az ötödik éves opciója). Ez természetesen levitte a 25 milliós átlagát, ráadásul olyannyira, hogy konkrétan Khalil Mack, Demarcus Lawrence és Frank Clark is jobban keres nála, ő pedig mindössze 1,6 millióval keres többet annál a Von Millernél, aki 2016-ban kapott egy hosszabbítást.

Persze erre mondhatnánk, hogy ellenben Lawrence-szel vagy Clarkkal, akik effektíve a piacról kaptak szerződést, Garrettnek nem kellett még 1-2 évet olcsón végigjátszani, miközben közel annyit keres, mint ők. Ez igaz is, ugyanakkor DeAndre Hopkins, Julio Jones, Khalil Mack vagy Aaron Donald megmutatta, hogy így is lehet értéknek megfelelő kontraktust kötni úgy, hogy durván nagy átlaggal rendelkezik a hosszabbítás.

Garrettnek 2020-ban egy olyan szerződést kellett volna kapnia, ami a teljes fizetést tekintve több Mack 22,12 milliójánál, hisz nemcsak nem rosszabb játékos nála, de sokkal fiatalabb is. Ez új pénzben 27-28 millió dolláros átlagot jelentett volna, ráadásul a garantált években sem csak 19,94 milliót, hanem legalább 22,73 milliót kellett volna kapnia. Garrett soha nem volt a liga legdrágább, legértékesebb pass rushere.

A szemfülesebb olvasók kiszúrhatták, hogy nincs a listán a papíron 9. legdrágább pass rushernek számító Cameron Jordan. Ez azért van, mert a rengeteg panaszkodásával teljesen összhangban egyáltalán nincs megbecsülve: a pass rusher 17,5 millió dolláros fizetése valójában a 15 milliót sem éri el, így nemcsak Arik Armstead és Shaq Barrett, de Za’Darius Smith, Bud Dupree, Chandler Jones, Leonard Floyd, Carl Lawson és Trey Hendrickson is többet keres nála.

És ha már itt tartunk, gyorsan jegyezzük meg, hogy a 20 legdrágább pass rusher közül 12 nem attól a csapattól kapott top szerződést, amelyik draftolta, ráadásul 14-en vagy franchise taggel vagy a piacról kaptak szerződést. Ahhoz képest, hogy milyen magas pickeket adnak ki a csapatok egy pass rusherért, és hogy milyen brutális összegeket fizetnek nekik, nem igazán igyekeznek minél korábban hosszabbítani velük, vagy úgy általában megtartani őket. És jövőre mégis könnyen elképzelhető, hogy mondjuk Nick Bosa kap egy évi 30 millió dolláros átlaggal rendelkező hosszabbítást (vagy ha jó az ügynöke, akkor még ennél is nagyobbat, hogy tényleg lenyomja a testvérét).

Ami a lista többi szereplőjét illeti: Joey Bosa keresi átlagban a legtöbbet az egész ligában, míg a garantált éveket tekintve TJ Watt a csúcs. Olyannyira, hogy a legrelevánsabb időszak alatt 5,5 millióval többet visz haza évente, mint akkor, amikor már simán kivághatják. Khalil Mack minden téren harmadik, a szerződése pedig Demarcus Lawrence-éhez és Frank Clarkéhoz hasonlóan teljesen kiegyensúlyozott.

Érdekes módon a top 10-es listán mindössze két játékos van, aki a garantált éveiben kevesebbet keres, mint utána: Arik Armstead és a korábbi 1/1-es Myles Garrett. Persze mondhatjuk, ők csapatbarát, vagy legalábbis kompromisszumos szerződést kötöttek, de előbbi soha nem volt igazán elit játékos ahhoz, hogy nagyon előnyös szerződést kapjon, Garrettet pedig egyszerűen lehúzta a Browns. Érdekes lesz látni, hogy a még hat évig élő kontraktussal rendelkező védőnek ez mikor esik le és mikor kezd új szerződést követelni magának.

[/ppp_patron_only]