Minden ami NFL

Kiért jön el a kaszás a Fekete Hétfőn?

Published on

A szezon előtt nyolc-kilenc főedzőnek volt komolyabb félnivalója a szakértők és a szurkolók véleménye alapján. Hat fordulóval és egy csütörtök esti rangadóval a hátunk mögött már eléggé árnyaltak az erőviszonyok ahhoz, hogy megvizsgáljuk, kiknek sikerült megfordítani a sorsukat és kik azok, akik már szinte menthetetlenül elásták magukat. Bónuszképp pedig megnézzük, hogy az idei váratlanul gyenge teljesítményük miatt kik kerültek hirtelen a szakadék szélére.

A 2021-es idény előtt hét új főedzőt neveztek ki a csapatok, tehát egyáltalán nem elrugaszkodott állítás, hogy a HC-k negyede pengeélen táncol most is, ráadásul Jon Gruden személyében már van is egy lemondásunk (igaz, ő nem a teljesítménye, hanem a magánvéleménye miatt volt kénytelen távozni). Vele együtt már szinte biztos, hogy megint ott leszünk a hét-nyolc fővesztésnél a szezon végén, ugyanis nemcsak az évek óta rossz teljesítményt nyújtó főedzők, de pár újonc is pengeélen táncol, köztük David Culley-val és Nick Siriannival, akik vészmegoldásként érkeztek és már a kinevezésük pillanatában sem vehettek semmit készpénznek. Kezdjük is velük a körképet.

David Culley, Houston Texans, 1-5

A Texansnak volt a legtöbb ideje új főedzőt találni, ennek ellenére utolsóként oldotta meg a feladatot. Kinevezett egy idős, releváns tapasztalat nélküli, jellegtelen és érdektelen, pozíciós edzőként megbukó, kvázi ismeretlen valakit, így nem meglepő, hogy sokan mindössze egy szezonra számoltak vele.

Ennek ellenére a Texans rögtön legyőzte a Jaguarst az első héten, majd Tyrod Taylor sérüléséig a Browns ellen is győzelemre állt, azóta pedig Davis Millsszel is sikerült majdnem legyőzi a Patriotsot. Ahhoz képest, hogy a Texans rostere talán a legrosszabb az egész ligában, eddig messze túlteljesít a csapat, miközben a játékosokon is látszik az akarat és a lelkesedés, még a legöregebb veteránok sem levezetni jöttek ide.

Deshaun Watsonnal ez könnyen lehetne egy 3-3-as vagy akár 4-2-es mérleg, így eddig mindenképp pozitív csalódás. Túlzás lenne azt mondani, hogy Culley sokkal közelebb került volna a maradáshoz, de az eddig fix 0 százalék esélyen sikerült azért javítani. Esély a maradásra: 15%

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Nick Sirianni, Philadelphia Eagles, 2-4

A Texans után az Eagles főedzői posztja volt a legkevésbé vonzó a ligában, az ígéretesebb jelöltekre nem volt esélye a csapatnak. Így végül érkezett egy Vanília Pederson, vagyis minden maradt a régiben, mindössze egy olyan edzővel, aki csendben tűr és azt csinálja, amit a felső vezetés kitalál a számára. Ezek után a csapat elcserélte Carson Wentzet, hátracserélt az 1/6-os helyről és végül egy elkapót draftolt, ami méginkább megerősítette azt a narratívát, hogy ez egy átmeneti év lesz átmeneti megoldásokkal.

Sirianni feladata egyértelmű: nemcsak vezetnie kell a csapatot, de érdemi segítség nélkül kell élesben letesztelnie, hogy Jalen Hurts alkalmas-e franchise irányítónak. Ebből kiindulva mindössze két reálisnak tűnő forgatókönyv van: vagy működni fog a Sirianni-Hurts duó és akkor a rengeteg draft pickkel lehet csapatot építeni, vagy megbuknak, és akkor egy új főedző érkezik, aki a rengeteg tőkéből kiválasztja azt az irányítót, akivel 10-15 évre megalapozhatja az Eagles jövőjét (legalábbis elméletben).

Jelenleg Sirianni nem végez különösebben jó munkát főedzőként, a támadósor nem különösebben kreatív vagy izgalmas, egyelőre nem sikerült Hurts erősségeire építeni, illetve maga az irányító sem tűnik franchise QB matériának az irányítása alatt. Egyelőre egy “oké”, amit Sirianni letett az asztalra, így nagyjából azon a szinten mozognak a maradási esélyei, mint a kinevezésekor. Esély a maradásra: 20%

Kliff Kingsbury, Arizona Cardinals, 6-0

A változatosság kedvéért evezzünk kicsi pozitívabb vizekre. Kingsburynek és Kyler Murray-nek az idei make or break év volt: ha a harmadik szezonra, rengeteg veterán klasszis érkezése után sem sikerül az áttörés, akkor kalap-kabát, lehet új irányban gondolkodni. A liga egyetlen veretlen csapataként alighanem mindketten elmondhatják, hogy az áttörés megtörtént.

Természetesen, ahogy a tavaly 11 fordulón keresztül veretlen Steelers esetében, úgy most sem kell azonnal túlzásba esni. Murray egyelőre még nem az új Mahomes, Kingsbury pedig nem lett egy Andy Reid: a Cardinals offense még mindig tud nagyon koncepciótlan és ad hoc lenni, a Vikings, a Jaguars és a 49ers elleni győzelmek is nagyon nyögvenyelősek voltak, van még hová fejlődni.

A győzelem ugyanakkor győzelem, a fejlődés megkérdőjelezhetetlen és bár mindig benne van a Cardinalsban, hogy képes 10 pontos favoritként kikapni, az vitathatatlan, hogy jobb napjain bárkit képes legyőzni. Ez az inkonzisztencia az, ami okozhat még kellemetlenségeket, és mivel Murray-be már nem nagyon lehet belekötni, így ha beüt a krach, akkor a Cardinals könnyen dönthet úgy, hogy egy olyan főedzőt keres, aki világverő csapatot épít a fiatal QB köré. Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy ez Kingsbury lesz. Esély a maradásra: 90%

Mike McCarthy, Dallas Cowboys, 5-1

Nem McCarthy alatt volt a legforróbb a pad a szezon előtt, de teljesen jogosan szerepelt a neve ezeken a listákon. A tavalyi holtszezonja, az elképzelései, kinevezései, igazolásai teljesen mellé mentek, majd Dak Prescott kiesése után csak az érthetetlen főedzői döntései és pocsék óramenedzselése maradt meg az emlékezetünkben. Gyakorlatilag a régi McCarthyt láttuk a Cowboys kispadján, így amennyiben egy egészséges Dak Prescottal sem tudott volna villantani a csapat, akkor semmilyen racionális érvet nem lehetett volna felhozni a maradása mellett – most már lehet, bár még mindig csak mértékkel.

A Cowboys úgy áll 5-1-gyel, hogy mindössze a Bucstól kapott ki még az első fordulóban, akkor is csak két ponttal. Az offense nagyon jó, nemcsak a passz-, de a futójáték is működik, illetve a nem túl veretes emberállomány ellenére a védelem is jól teljesít. Persze érdemes hozzátenni, hogy az offense-ért még mindig Kellen Moore a felelős, akit már tavaly is sokan potenciális főedzőnek tartottak, a szezon végén pedig jó eséllyel ki is nevezi valaki. Ha közte és McCarthy között kell Jerry Jonesnak döntenie, akkor nem kizárt, hogy Moore lesz a befutó, így hiába az idei jó szezon, McCarthynak azért van miért izgulnia. Esély a maradásra: 70%

Matt Nagy, Chicago Bears, 3-3

Nagy állása már régóta veszélyben van, de valahogy mindig sikerült győztesen kijönni a dologból. Az Andy Dalton fétisének is hamar véget vetett egy sérülés, és bár egy darabig úgy tűnt, hogy megpróbálja szabotálni Justin Fieldset (összeesküvés elmélet: úgy akar a posztján maradni, hogy azt mondja, Fields még nem áll készen), végül csak belátta, hogy így van a legnagyobb esélye nyerni.

Össze is jött három győzelem, ami szinte túlteljesítésnek tűnik, és bár Fields nagyon messze van a jótól, de egy korrekt védelemmel már lehet a Bearsnek keresnivalója a ligában, a Packers ellen is sokáig kifejezetten életképesnek tűnt a csapat. Ebben persze nem Nagynek van a legnagyobb szerepe – vagyis de, ugyanis ő döntött úgy, hogy végre átadja a játékhívásokat Bill Lazornek. Ha mindenképp érvet akarunk felhozni a maradása mellett, akkor e lépés szükségességének belátása már annak tekinthető.

A Bearsnek nincs nehéz sorsolása, a 49ers, a Steelers, a Lions, a Seahawks, a Giants, a Vikings (2x) verhető kategória, és mivel tavaly is összejött például egy Bucs elleni győzelem, így akár idén is lehet még extra meglepetés is a gárdától. A rájátszás így is messzinek tűnik, de egy 7-8 győzelem körüli szezonnal már legitimitálhatja a maradását Nagy, pláne hogy már annyira összenőtt a GM Ryan Pace-szel, hogy vagy együtt maradnak, vagy együtt távoznak. Mivel Fields egy Nagy-Pace projekt, így csak akkor tudom elképzelni Nagy távozását, ha a következő 11 meccsből legalább nyolcat elveszít a Bears. Esély a maradásra: 80%

Joe Judge, New York Giants, 1-5

Judge kinevezése már tavaly is fejvakarós volt, de mivel történelmi mélységben volt az NFC East, még úgy is tűnhetett egyeseknek (mint a GM Dave Gettleman), hogy jó úton halad a gárda. A valóság persze hamar kiosztotta a maga pofonjait és kiderült, hogy a Giants minden téren el van maradva nemcsak a liga elitjétől, de a többi csoportriválistól is.

A Giants romokban van, és persze sok a fontos sérült, de ez nem lehet kifogás. Pláne, hogy rendszerszintű gondok vannak, a Judge féle pszichopata szigor nem eredményezett fegyelmet és koncentráltságot, hanem épp ellenkezőleg. A morál a padlón, a szezon elúszott, pozitívumnak nyoma sincs, Judge és vele együtt Gettleman is csúnyán megbukott – ahogy arra mindenki számított. Esély a maradásra: 1%

Mike Zimmer, Minnesota Vikings, 3-3

Zimmert egy kifejezetten jó szakembernek tartom, de úgy néz ki, hogy ez a kapcsolat teljesen eláradt. 2014 óta irányítja a Vikingst, az első hat idényében háromszor juttatta rájátszásba a csapatot és mindössze egyszer volt negatív mérlege, az is egy 7-9-es még az első idényéből. Tavaly viszont kiábrándító játékkal, szinte csodával határos módon jött össze a 7-9-es szezon, idén pedig még inkább szétesőben van a kártyavár.

A bosszantó a Vikingsban az, hogy tehetség alapján simán pariban lehetne a Packersszel. Egy kicsivel jobb gameplannel, jobb menedzseléssel, vagy csak egy minimálisan kevesebb banális hibával a csapat akár 6-0-val is állhatna. A Bengalstól ugyanis a hosszabbításban kapott ki a gárda, a Cardinalst egy elrontott 37 yardos mezőnygól miatt nem sikerült legyőzni, a Brownstól is csak 7-14-re kapott ki hazai pályán. Persze mondhatnánk, hogy a Lionst csak egy utolsó másodperces mezőnygóllal, a Pantherst pedig hosszabbítás után sikerült megverni, így összességében a szerencse/balszerencse aránya kiegyenlített, de nem így van.

A Vikings a tudása alatt teljesít, és ezért szenved a Lions vagy a sikeres passzt felmutatni képtelen Panthers ellen, és amikor még jól is játszik, akkor jön egy rosszul felpattanó labda vagy kihagyott könnyű mezőnygól. Ezek mind kiküszöbölhető mentális hibák eredményei, nincs meg a kellő magabiztosság, a Vikings a legtöbbször nem irányítja az eseményeket, hanem csak sodródik az árral, aztán a Cousins, Thielen, Cook, Jefferson, Hunter szintű játékosok valahogy mindig megcsinálnak egy nagy játékot és valahogy sikerül meccsben maradni.

Nem hiszem, hogy egy 7-8 győzelmes szezon után kirúgnák Zimmert, pedig ideje lenne váltani, mert nem úgy tűnik, hogy sikerül megújulni. Pedig nagyon ráférne már a csapatra egy új lendület. Esély a maradásra: 50%

Vic Fangio, Denver Broncos, 3-4

Fangio 2019 óta irányítja a Broncost, ez idő alatt egy 7-9-es és egy 5-11-es szezon, illetve most egy 3-4-es kezdést sikerült összehozni úgy, hogy az első három forduló után még veretlen volt a csapat. Hosszan lehet ecsetelni, hogy mi a baj a Broncosszal, de annak a nagy részét a csütörtök esti rangadó összefoglalójában már leírtam, ismételni pedig nem akarom magam.

Elvált a trágya a májtól

A lényeg, hogy Fangio nemcsak főedzőként, de védőkoordinátorként is leszerepelt. A csapatban nincs tartás, a védelem romokban, ráadásul főedzőként sem képes gerincet adni a társaságnak (ha tudott Bridgewater érkezéséről és leokézta, akkor azért, ha nem kérték ki a véleményét, akkor azért). Ott van, csinálja amit tud, de ez nagyon kevés, nincs érv a marasztalása mellett. Esély a maradásra: 1%

Zac Taylor, Cincinnati Bengals, 4-2

Zac Taylor alighanem mindenki listáján ott volt a top 3 vágóhídra szánt edző között, ehhez képest szinte Kingsbury szintű feltámadást mutatott. A csapat 4-2-vel áll úgy, hogy mindössze három ponttal kapott ki a Bearstől és a Packerstől, utóbbi ellen ráadásul nyerhetett is volna a hosszabbításban. Ahhoz képest, hogy két év alatt szerzett eddig hat győzelmet, ez szinte hihetetlen feltámadásnak tűnik.

Első idényében 2-14-gyel végzett a csapat és kiválaszthatta Joe Burrow-t az 1/1-es cetlivel. Az újonc irányító gyengén kezdett, majd meg is sérült, és bár a Bengalsnak voltak jobb meccsei, Taylor összességében nagyon messze volt attól az offensive mastermindtól, akit Cincinnatiben vártak a kinevezésekor. Így az idei neki is egy make or break szezon volt, ha egy egészséges Burrow-val sem tud villantani, akkor semmi értelme nem lett volna marasztalni.

Az érdekes a dologban az, hogy egyáltalán nem úgy tűnt, hogy ez a Bengals bármire is jó lesz, az előszezonban pocsék volt minden téren a csapat. Ehhez képest rögtön egy Vikings elleni győzelemmel kezdett a csapat, és bár a Bearstől kikapott, a következő négy meccséből hármat megnyert, ráadásul a csapat a labda mindkét oldalán kifejezett jó volt. A védelemhez persze nem sok köze van Taylornak, de az offense produktumához hozzátette a magáét, öröm nézni Mixon, illetve Burrow és Chase játékát is.

Hosszú még a szezon, de a csapatnak van még négy-öt bőven nyerhető meccse, és a Packers elleni játék alapján a legjobb csapatokat is meglepheti olykor a Bengals. 8-9 győzelem az eddigiek alapján bőven benne van pakliban, az pedig már elég lehet ahhoz, hogy Taylor megmentse az állását. Esély a maradásra: 75%

Akik messze a várakozások alul teljesítettek

Az előzetes veszélyben lévő kilenc főedző közül négy is elég sokat tett azért, hogy maradhasson a posztján. Cserébe ugyanakkor több olyan HC is akadt, akik a várakozásokat messze alulmúlták, így kérdésessé vált a jövőjük (köztük Rich Bisaccia, aki Gruden helyét vette át, de róla egy meccs alapján nem lehet véleményt formálni).

Urban Meyer, Jacksonville Jaguars, 1-5

Meyer a visszavonulásból tért vissza azért, hogy évi 10 millió dolláros fizetésért edzhesse a korszakos tehetségnek tartott 1/1-es Trevor Lawrence-t. Az egyetemi sikeredzőnek ugyanakkor a profi liga egyelőre túl nagy falatnak tűnik, ráadásul a hírek szerint az öltözőt is elveszítette (bár a londoni győzelem ezen akár segíthet is).

Az egész azzal kezdődött, hogy kinevezett egy rasszista erőnléti edzőt (akit később ugyan kivágott, de a lépés így is zavarta a játékosokat). Ezután jött a bohóckodás Tim Tebow-val, majd a Bengals elleni vereség után nem utazott haza a csapattal, hanem ott maradt Ohióban (ahol az egyetemen sokáig edzősködött), és kikerült róla egy minimum véleményes videó, amin nagyon jól érzi magát két nővel, akik közül egyik sem a felesége.

Ezek után nagyon jól jött neki a Gruden-ügy, ugyanis elterelődött róla a figyelem, a Dolphins legyőzése pedig kis szerencsével képes lesz javítani az öltözői megítélésén. Amennyiben jön még pár győzelem a szezon második felében, illetve elkerüli a bárokat és az idegen nőket, akkor túlélheti az első évét, de több stikli már nem fér bele – hosszútávú, 10 millió dolláros szerződés ide vagy oda, van az a pont, ami után egy edző már nem tolerálható (lásd Gruden). Esély a maradásra: 80%

Brian Flores, Miami Dolphins, 1-5

A Dolphins pocsékul kezdte az idei szezont. Az hagyján, hogy az offense nem fejlődött semmit, de a tavalyi top defense is a múlté, ami kérdéseket vet fel Brian Floresszal kapcsolatban. Főleg egy Jaguars elleni vereség után, miközben egyáltalán nem látni a fényt az alagút végén.

Flores mellett szól, hogy Tua Tagovailoa semmivel sem tesz hozzá többet a játékhoz, mint tavaly, és ha az első körös irányító kuka, azt mindig lehet kifogásként használni (lásd Matt Nagy és Mitch Trubisky). Ez ugyanakkor egy kétélű fegyver: ha érkezne Deshaun Watson és jönnének a győzelmek, akkor Florest nem lenne értelme elküldeni. Sőt, ha Watson el lenne tiltva, akkor is ki lehet tartani Flores mellett, hisz egy Ryan Fitzpatrick szintű irányítóval közel tudott lenne a rájátszáshoz, egy top QB-val akár jó is lehet a csapat.

Ha viszont nem jön Watson, akkor érdemes lenne elgondolkodni a váltáson. Ebben az esetben ugyanis új irányítót kell találni, ráadásul a draftról, és talán érdemesebb lenne egy támadófelfogású edzőt keresni, nehogy mégegyszer úgy járjon a csapat, mint Tuával. Esély a maradásra: 40%

[/ppp_patron_only]

8 Comments

Popular Posts

Minden jog fenntartva. © 2024 FK Media Group