Csoportrangadót nyert a Titans, a Steelers, a Panthers és a Bills is

Öt csoportmeccset rendeztek vasárnap, ebből egyről volt már szó a csereirányítók összefoglalójában, most pedig jöhet a másik négy! A Titans hosszabbítás után, a Steelers roncsderbivel, a Bills gyenge első félidő után, a Panthers főleg a védelmével aratott fontos sikert divízión belül. 

Tennessee Titans @ Indianapolis Colts 34 – 31 h.u.

Hihetetlenül izgalmas, fordulatokban gazdag, valódi playoff hangulatú mérkőzést játszott egymással a két csapat Indianapolisban. Pedig egyáltalán nem úgy indult, hogy ez lehet a hét egyik legjobb mérkőzése. A Colts az első drive-ból könnyen végigment a pályán (két 4. kísérletet is megoldva), és azonnal magához ragadta a vezetést. Aztán Tannehill a legelső passzával eladta a labdát, és a rövid pályát kihasználva a Colts újfent bejutott a célterületre.

14-0-nál a Titanstől valami nagy játék kellett volna, de csak egy gyors 3&outra futotta, így újra jöhetett a Colts, hogy még mélyebbre ássa ellenfelét. Csakhogy ezúttal nem sikerült végigmenni a pályán, a Titans 40-esén nem sikerült a 4&3. Ezzel a kivédekezett negyedik kísérlettel a vendégek önbizalma is visszatért, és a következő 2 drive-ból TD-t szerzett a Tennessee. Igaz, a második TD-t egy szürreális play előzte meg.

Tannehill passzát a Colts védője Tyquan Lewis csípte el, viszont miközben futott visszafelé, megsérült a térde, és a labdát is kiejtette. A fumble-t végül a Titans szedte össze, így folytatódhatott a támadás, és a következő playben A.J. Brown 57 yardos TD-t szerzett.

A két vendég TD-nek köszönhetően újra nyílt lett a meccs, és az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, ki fog a végén győztesként kikerülni ebből a párharcból. Még akkor sem, mikor úgy tűnt a Titans megadta a kegyelemdöfést a hazai csapatnak.

Két perccel a meccs vége előtt 24-24-es állásnál a Colts a saját 8 yardosáról indulhatott, viszont a Tennessee védői átértek a falon, Wentz pedig kétségbeesésében vakon elhajította a labdát, amivel Elijah Moldent találta el, aki vissza is futott vele a célterületre.

A pick6 után azt lehetett hinni, hogy eldőlt a meccs, de Wentz és a Colts nem végzett. A hátralévő szűkös időben még sikerült eljutni az 1 yardosig (igaz, ehhez kellett egy nagyjából félpályás pass interference is), ahonnan Jonathan Taylor befutott a célterületre.

A hosszabbítás első két drive-ja 3&out volt, egyik támadósor sem tudta áttörni a másik védelmét. Aztán Wentz ismét hibázott, és INT-et dobott, amit Kevin Byard mezőnygól távolságig visszavitt. Innen pedig a Titansnek már csak kicsit könnyebb mezőnygól pozíciót kellett kiharcolnia, még first downra sem volt szükség. Végül Randy Bullock 45 yardról belőtte a győzelmet érő FG-t.

Hatalmas meccset játszott egymással a két csapat, ahol végül az nyert, aki a végén jobban koncentrált. Mind a Coltsnak, mind a Titansnek megvoltak a maga hullámvölgyei és hullámhegyei, egyikük sem játszott hibátlanul, de mindkettő jó játékot mutatott, és akkor sem adta fel a küzdelmet, mikor úgy tűnt, minden elveszett. A Titans 14 pontos hátrányból jött vissza, a Colts pedig a pick6 után is képes volt egyenlíteni. A mutatott játék és mentalitás miatt mindketten megérdemelték volna a győzelmet, de valakinek a végén veszítenie is kellett. Ezzel valószínűleg eldőlt a csoport, a Titans előnye már nehezen behozható. Viszont ha a Colts mások ellen is ilyen játékot mutat, akkor a 7. hely egyáltalán nem elképzelhetetlen a főcsoportban.

(jarred)

Pittsburgh Steelers @ Cleveland Browns 15-10

Klasszikus AFC North (roncs)derbit játszottak az Erie-tó partján, ahol a gyenge támadósorok domináltak, de a védelmek is hozzátették, amit kellett.

A hazaiaknál felépült Baker Mayfield és Nick Chubb, valamint visszatért a két kezdő tackle Wills és Conklin (utóbbi újból megsérült), viszont Stefanski – kissé meglepő módon – inkább a passzjátékra próbálta építeni a támadósort. A túloldalon Najee Harris egymaga majdnem több yardot szerzett a földön, mint a Cleveland (91 – 96), sokszor passzoltak 1st downon center alól, Mayfieldet pedig négyszer is sackelték.

Mindkét oldalon ment a dink & dunk offense, a második félidőig kellett várnunk az első 20 yardnál nagyobb playre. Bakert az elkapói sem segítették, rengeteg elejtett labdájuk volt, bűnbaknak talán Jarvis Landryt lehetne kiemelni, aki kulcsszituációban kétszer is elejtette a labdát, valamint hat perccel a vége előtt fumble-t is vétett.

De ne vegyük el a kreditet a Pittsburgh védelmétől, hiszen remekül játszottak, még ha néha buta szabálytalanságokkal is segítették a hazaiakat. A front seven, és főleg Cameron Heyward ölte a futást, TJ Watt mindenhol ott volt, 6 szereléssel, 1,5 sackkel és egy fumble recoveryvel zárt, valamint Alex Highsmithnek és Joe Schobertnek is fontos pillanatokban voltak nagy szerelései.

A túloldalon is akadozott a támadósor rendesen, szokás szerint az újonc Harris sok labdát kapott, a 91 futott yardja mellé volt még 29 elkapott yardja is és egy touchdownja. Viszont hiába tömték Harrist, ha előrefelé nem tudtak haladni a büntetések miatt, négy holdingot is bedobtak az offense-re, ebből kettőt az újonc center Kendrick Green követett el.

Mike Tomlin se lehet teljesen elégedett a mai teljesítményével, hiszen 3-3-as állásnál, az első félidő vége előtt, a Browns 10 yardosán 4. és 9-re behívta az év legrosszabb fake field goal kísérletét. Amibe aztán belesérült Chris Boswell, ezért nem is rúgtak többet a második félidőben, az újonc punter, Pressley Harvin III egyetemi és rövid NFL karrierje alatt 0 mezőnygól-kísérlete volt, így Tomlin inkább nekiment többször is negyedikre, valamint a két pontos kísérletre.

JuJu és Ebron hiányában Diontae Johnsont és Chase Claypoolt kereste Big Ben, de a pálya közepén a két tight endnek, Freiermuthnak és Gentrynek is voltak fontos elkapásai, előbbi fantasztikus touchdownja végül győzelmet ért. A clevelandi secondaryből Denzel Ward hiányzott, majd mérkőzés közben John Johnson is megsérült, ezért Greedy Williamsre nagyobb szerep hárult és Big Ben passzolt is felé rendesen, bár volt egy szép leütött labdája, két fontos elkapást is engedett egy drive-ban a negyedik negyedben. A front 7 tette a dolgát, Myles Garrett a meccs nagy részében szabadon támadhatta Roethlisbergert, a végére aztán Tomlin is rájött, hogy nem árt Dan Moore-nak egy kis segítség.

A mérkőzést végül azért tudta megnyerni a Steelers, mert jobban kontrollálták az órát, hosszú drive-okat vezettek, a clutch szituációkat megoldották, és a Browns ahol csak tudta, szabotálta a saját támadását, vagy rossz playhívásokkal, vagy elejtett labdákkal, vagy büntetésekkel.

(löfli)

Carolina Panthers @ Atlanta Falcons 19-13

A forduló talán legkevésbé várt meccse volt ez és bármilyen pozitívan is próbálunk hozzáállni, nagyon nehéz őszintén azt állítani, hogy magas színvonalú, szórakoztató meccset játszott a két NFC South gárda. Pedig tényleg úgy álltam hozzá, hogy biztos jó lesz, aztán előbb kiderült, hogy Calvin Ridley a mentális egészsége miatt most egy darabig nem fog focizni, majd az első play egy Chuba Hubbard fumble lett. De a saját mentálhigiéniám miatt nem engedem, hogy mindez letörjön, így most hurráoptimista módon csak a pozitívumokra fogok koncentrálni.

A Panthersnél úgy tűnik, belátták, hogy Sam Darnold nem tud passzolni, így megnézték, mi a helyzet a futással. Jelentem, az működni látszik: a Darnoldra hívott futójátékok nagyon ültek és jól is voltak felrajzolva, az irányító 8 futásból 66 yardot szerzett, ami kifejezetten jó annak fényében, hogy a Falcons elég tűrhetően fogta a futást. Mondjuk még így sem sikerült elérni a 200 total yardot (pedig nyomás aztán nem nagyon volt rajta), mivel a levegőben csak 129 yard jött össze TD nélkül, de legalább eladott labda sem került a QB neve mellé, így van ok az örömre.

Darnold lábain kívül még a védelmet érdemes megdicsérni, ami tisztességesen agyondominálta a Falcons nem létező támadófalát és kizárólag Kyle Pittsből álló támadósorát. Bár csak három sack született, de Matt Ryanen elég nagy volt a nyomás, emellett a coverage is jó volt, a két pick és a hat leütött labda elég jól mutat. Ráadásul az egyik picket Stephon Gimore szerezte, aki ennél jobban nem is mutatkozhatott volna be új csapatában. A defense overall kifejezetten életképesnek tűnik, ha a támadók legalább egy kicsit tudnának haladni, akár még lehetne is esély a 7. kiemelésre.

Végül, de nem utolsó sorban emeljük ki a hét speciális egység játékosát, Zane Gonzalezt, aki a csapat 19 pontjából 13-at szerzett, ráadásul a két mezőnygóljából az egyik 51 yardos volt, a másik pedig karriercsúcsot jelentő 57 yardos.

A hazai csapat oldaláról már nehezebb meglátni a pozitívumot. A fentiekből kiderült, hogy a támadófalból sok haszon nem volt, a védőfal is inkább csak asszisztált a történésekhez, emellett az eddig hibátlan Younghoe Koo kihagyott egy mezőnygólt, Matt Ryan 146 yardot passzolt egy TD és két INT mellett, de összességében a skill személyzet is csődöt mondott. Pitts hat targetből két elkapást jegyzett 13 yardért, a legjobb támadót Cordarrelle Pattersonnak hívják, ami sok mindent elmond, de Arthur Smith rendszere sem működik egy top 10-es szinten játszó Tannehill és Derrick Henry nélkül. Egyszerűen rossz volt nézni a Falconst, a nem túl magas elvárásokhoz képest is alulteljesítettek. Ide teljes átépítés kell.

(renningan)

Miami Dolphins @ Buffalo Bills 11-26

A meccs előtt a liga egyik leggyengébben teljesítő védelme fogadta az MVP-címre pályázó irányító vezette buffalói támadósort, ami nem sok jóval kecsegtetett a Dolphins fanok számára, de talán a szezon legjobb meccsét játszotta most a vendég védelem – egy darabig. Félideig mindössze a saját 39 yardosukig engedték csak a Billst, ami szemmel láthatóan nem ízlett Josh Allennek, borzasztó frusztrált volt a meccs elején, mert semmi nem jött össze az offense-nek. Volt is mit törlesztenie a Dolphinsnak az “odavágós” kiütés miatt, de a félidőt követően megfordult a laposztás.

McDermott és Daboll összeszedte fejben a srácokat, akik teljesen átvették az irányítást az óra és az ellenfél felett, többek között annak köszönhetően, hogy észrevették Cole Beasley-t a pályán. Egy 7 perces TD drive után 3&outtal leküldték Tuáékat, hogy aztán egy gyors menetelés után ismét hatpontosnak örüljenek. A meccs képében nem volt benne, hogy innen visszajön a Dolphins, hiába volt még hátra egy teljes negyed, a Bills azt is a saját kezébe vette, és eldöntötte a találkozót. Allen a végén szép lőlappal zárt, hiszen megint egymaga jelentette a csapat passz- és futójátékát, ennek ellenére nem ez volt élete meccse. És akkor beszéljünk egy kicsit a futásairól.

Beállította Cam Newton rekordját, de ha így folytatja, nem csak ebben hasonlíthat a korábbi 1/1-esre, hanem hogy előbb-utóbb valaki úgy kiüti, hogy abból nem kel fel. Bár nézőként szórakoztató nézni, néha életveszély, ahogy bele mer állni ezekbe a futásokba, a kiütés mellett a másik forgatókönyv a fumble-ök lehetnek, na ezt viszont nem kell neki bemutatni, találkozott már vele karrierje során… Előbb-utóbb ezekre nagyon rá fog fázni a Bills, márpedig Trubiskyvel a fedélzeten lemondhatnak minden féle Lombardi álomról, nem kéne hagyni, hogy idáig fajuljanak a dolgok.

Holnap vélhetően sok emberben fel fog vetődni a kérdés, hogy vajon érdemes-e megpróbálni Deshaun Watsont megszereznie a Miaminak? Leginkább azért, mert megint egy Trademark Tua meccset láthattunk: RPO-val hasítás, olyan szűk ablakba bedobott pontos passzok, amit visszajátszások után sem hittem el, hogy aztán utána olyan arcpirító hibák jöjjenek, amik miatt minden addigi erőfeszítés a kukában landoljon.

Az látszik, hogy DeVante Parker visszatérésével sokkal jobban nézett ki a passzjáték, de nem könnyíti meg a másodéves irányító dolgát sem az előtte lévő támadófal, sem a playhívások. Én nem tudom hogy van-e erről statisztika, de rá mernék tenni egy kisebb összeget arra, hogy a Dolphins támadósora produkálta az egyik legtöbb negatív yardos játékat, szörnyű nézni néha hogy a screeneket milyen játszi könnyedséggel kapcsolják le a védők. Ez a Gesicki féle snapbénázás alighanem a cseresznye volt a bénázások tetején:

(chester)