Doug Flutie – A kanadai liga Joe Montanája

Szó szerint pici volt az NFL-hez, de így is rekordszerződést kapott újoncként. Kanadában olyan tisztelet övezi, mint a korszak legendáját Joe Montanát, és bár soha nem volt ünnepelt sztár az Egyesült Államokban, de így is ő lett Drew Brees példaképe, és Tom Brady cseréjeként olyan stílusosan búcsúzott el a profiktól, hogy arra csak csettinteni lehet. Bemutatjuk Doug Flutie-t.

Az 1962-es születésű Flutie gyermekkorát Marylanden és Melbourne Beachen töltötte. Már középiskolában elkezdett focizni és elég jól ment neki. A csapatával bejutottak a Brevard County bajnokságba, ahol a fiatal tehetség irányításával szép eredményeket mutathattak fel. Azonban két év után a Flutie család elköltözött, ezúttal Natickba. Ennek oka az volt, hogy apja az amerikai űrprogram egyik felelős mérnöke volt az 1970-es években.

A költözés után a fiatal irányító kipróbálta a kosárlabdát és a baseballt is, de közel sem feküdt neki annyira, mint a foci. A Boston College-ben végezte tanulmányait és természetesen a sport továbbra is szerves részét képezte az életének. Újoncként meggyőző teljesítményt produkált, azonban kellett pár év, mire beért a tehetsége.

Az utolsó egyetemi éve hozta meg neki igazán a hírnevet. A hálaadás napi mérkőzése például parádésan alakult: a mérkőzést a Miami ellen játszotta a bostoni csapat és hihetetlenül szoros, offense dominálta meccs kerekedett belőle, amit az ő 48 yardos Hail Mary passza döntött el (a végeredmény 47-45 lett). Erre a mérkőzésre emlékezvén az Alumni Stadion előtt áll egy szobor, mely a fiatal irányító ezen dobását ábrázolja. Sokan úgy vélik, hogy enélkül meg sem kaphatta volna az irányító a Heisman trófeát, ami talán igaz is (a 3454 yard, 27 touchdown, 11 interception nem olyan eget rengető), azonban így bebiztosította magának a biztos helyet a profik között is.

[ppp_patron_only level=”1500″ silent=”no”]

Ha itthon nem megy, megyek máshova! 

A profi liga azonban nem az NFL-t jelentette számára, ugyanis mindössze 178 centis és 82 kilós volt. Ellenben nagyon tetszett neki az NFL-lel rivális USFL, vagyis a United States Football League, ami kereste magának a potenciális sztárokat. Ezért nem is jelentkezett az NFL draftra az egyetemi évei után, mivel a USFL ligába való bekerülés már januárban lezajlott. (A tavaszi drafton biztos ami biztos alapon a Los Angeles Rams azért elhozta a fiatal irányítót a 285. helyen, majd gyorsan el is passzolta a Chicago Bearsbe.)

Hihetetlen szerződést írt alá a New Jersey Generals-szal, 7 millió dollárt kapott az első öt évére, amivel akkoriban a legjobban fizetett profi futball játékosnak számított, ráadásul a valaha volt legdrágább újonc lett bármilyen sportot is figyelembe véve. Hatalmas örömmel és izgatottsággal fogadták, azonban első két profi passza INT-vel végződött, majd a szezon végén megsérült, így mindössze 2,109 yard és 13 hatpontos jött össze neki 15 meccsen. Ezután bónuszképp a USFL feloszlott, így a munkáját is elveszítette, bár nem maradt sokáig munkanélküli, ugyanis a Chicago Bears tárt karokkal várta – vagy legalábbis nem küldte el azonnal.

Mindössze öt meccsen játszott a Chicago színeiben, és a szezon végén mennie kellett. A New England Patriots volt a következő állomás, ahol három évet töltött, 18 meccsen lépett pályára és nem is volt rossz. Azonban hiába a javuló tendencia, 1989-ben Flutie gondolt egy nagyot, és elment Kanadába, hogy ugyanazt csinálja mint most, csak egy pár kilométerrel arrébb.

Terminátor a jégen 

1990-ben kezdte meg első szezonját a másik országban. A British Columbia Lionshoz került, ahol olyan szerződést kapott, amit a CFL-ben még senki sem: két évre összesen 700 ezer dollárt fizettek neki.

Flutie szó szerint berobbant a CFL világába. Nyolc idényt töltött Kanadában, mindössze kétszer nem szerzett legalább 5500 yardot és háromszor is 40 TD fölé jutott. Persze ezt érdemes a helyén kezelni, de bármilyen is legyen a pocsolya, ebben ő volt a legnagyobb hal.

“Azt kérdezték tőlem, hogy mit akarok csinálni. A szezon első felében a saját játékaimat hívtam, és egyedül vittem a támadókat. Nem rakétatudomány elvégre. Azzal dolgoztam amit ismertem és tudtam, volt egy bejáratott sablonom.  Senkinek sem kellett magyarázkodnom a döntéseim miatt.

– mondta Flutie visszaemlékezve a kanadai éveire.

Nyolc évet töltött az irányító a CFL-ben és érdemei magukért beszélnek. Első két évében a BC Lionsban, majd Calgary Stampeders-ben és a Toronto Argonautsban építgette a hírnevét: hat alkalommal választották meg az év játékosának, az irányításával háromszor is megnyerték a Grey Cup-ot (kanadai Super Bowl), melyből mindhárom alkalommal ő lett a Grey Cup MVP-je. CFL éveit összesen 41,355 yarddal, 270 passzolt és 70 futott TD-vel zárta.

Vissza az NFL-be

A sikerekben gazdag nyolc eltöltött év után Flutie lehetőséget kapott, hogy visszatérjen az NFL-be. A Buffalo Bills ajánlott neki egy csinos kis szerződést 1998-ban, de csak cserének. Az irányító elfogadta az ajánlatot, azonban nem kellett sokat várni a fellépés lehetőségére. A Bills akkori irányítója, Todd Collins nem bizonyult rátermettnek a feladatához, és előhúzták a kalapból a kanadai nagyágyút.

Az ezt követő három év remekül alakult Flutie számára, legalábbis az eddigiekhez képest. 30 meccsen lépett pályára, de minden jó találkozójára jutott két rossz, így rendszeresen vissza is ültették a padra. Három év után unták meg Buffalóban (ez idő alatt 47 TD-t passzolt 30 INT mellett), de a San Diego Chargers adott neki egy esélyt. Első idényében kezdő is volt, de a 3464 yardja, 56,4 százalékos pontossága, 15 TD-je és 18 INT-je nem volt túl meggyőző. Négy évig játszott a csapatnál, több-kevesebb sikerrel. Az elején nagyon ment neki, bedobta magát és 3,464 yardot és 15 TD-t szerzett, azonban 2002-ben Drew Brees kiszorította a kezdőből és ezt követően összesen 10 mérkőzésen vett részt.

“Ha megkérdezik, hogy ki volt a példaképem a gimnáziumban és az egyetemen, vagy megkérdezik, kit utánoztam, kinek a stílusa hatott rám a legjobban és kivé akartam válni, akkor a válasz Doug Flutie. Doug nagy hatással volt rám, főleg a karrierem legelején. Kiváló mentor volt. Ő az egyike azoknak a játékosoknak, akik nem kaptak elég érdemet a teljesítményükért”

– mondta Drew Brees egy korábbi interjúban.

2005-ben az akkor már 40+-os veterán aláírt a Patriotshoz és Tom Brady mögött volt csere. Ugyan a pályán sok haszon nem volt belőle, de karrierje utolsó meccsén, a 17. heti Dolphins elleni találkozón ő végezhette el a csapat egyik extra pontját, amit egy 1941 óta nem használt technikával, drop kick-kel végzett el:

A következő évben Flutie bejelentette visszavonulását. Soha nem lett ünnepelt sztár az NFL-ben, bár azért egy Pro Bowl és az év visszatérője díj azért így is összejött neki. Ellenben Kanadában megcsinálta a maga szerencséjét, legendává vált, beválasztották a Hall of Fame-be és a mai napig senki nem szárnyalta túl az egy szezonon belül szerzett 6619 passzolt yardját és 48 TD-jét.

[/ppp_patron_only]