FK! All-Pro Team a szezon felénél

Alig kezdődött el, máris véget ért a szezon fele, így mi is érkezünk a saját All-Pro keretünkkel. 11 kezdő védőt és támadót, illetve a cseréiket válogattuk össze, szigorúan hűen a játékosok eredeti pozíciójához. Az offense-be a támadófal mellett egy irányító, egy futó, egy tight end és három elkapó, míg a védelembe két-két belső védőfalember, pass rusher, linebacker és safety, valamint három cornerback került.

QB: Tom Brady (TB)

Csere: Matt Stafford (LAR)

Az irányítók nagyon megszenvedték az előző heti bolond fordulót. A játékhét előtt vélhetően közel azonos teljesítményt nyújtott Tom Brady, Matt Stafford, Kyler Murray és Dak Prescott, de akár Lamar Jackson és Josh Allen mellett is lehetett érvelni. A 9. héten viszont Brady bye weeken volt, így nem tudta feledtetni a Saints elleni zakót, Prescottot szétalázta a Broncos védelme, Matt Stafford Carson Wentz-cé, Josh Allen pedig vakonddá itta magát, Lamar Jacksont a Vikings védelme után a Dolphinsé is megégette, a Cardinals támadósor pedig úgy parádézott Kyler Murray nélkül egy teljesen egészséges 49ers ellen, hogy a három legjobb skilljátékosa nem volt ott a pályán (a végén még kiderül, hogy Kingsbury egy zseni).

Persze nem lehet egy fél szezonnyi jó játékot egyetlen hét alapján degradálni, és a teljes összképet figyelembe véve a Brady-Stafford duó lett a befutó (bár tegyük hozzá: a fent említett hatos közül bármelyik két QB-t választanánk, nem lőnénk mellé). Előbbi vezeti a ligát TD-kben (25) és a 23 Big Time Throwja is úgy a harmadik, hogy egy meccsel kevesebbet játszott a többieknél, de a felvételek alapján is ő tűnik még mindig a liga legjobbjának. Ami Staffordot illeti: a Titans elleni meccs előtt vezette vele az offense a ligát EPA/playben, szinte minden statisztikában top 3-as (vagy nagyjából egy szinten van a többi top QB-val), passer ratingben pedig jelenleg a legjobb a snapek legalább felén pályán lévő irányítók közül.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

RB: Derrick Henry (TEN)

Csere: Nick Chubb, (CLE)

Henry úgy vezeti még mindig 116 yarddal a ligát, hogy egy meccsel kevesebbet játszott, mint a második Jonathan Taylor. A 117 yardos meccsenkénti átlagához csak Nick Chubb ér fel, aki 103 yardot termel mérkőzésenként, ráadásul ő Henryvel ellentétben sokkal hatékonyabb, a 6 yardos átlagával konkrétan vezeti a ligát. Ők ketten vezetik a ligát kiharcolt elrontott szerelésekben és kontakt utáni yardokban is, egyértelműen más polcon vannak.

Természetesen érdemes megjegyezni, hogy Henry yardjainak száma már nem fog nőni a sérülése miatt, így a szezon végén alighanem Jonathan Taylor nevével fogunk itt találkozni, aki az utóbbi időben nemcsak a földön, de a levegőben is hatékony (ellenben Chubbal). Közte és a Browns futója között óriási lesz a harc azért, ki kerüljön az első csapatba.

WR: Cooper Kupp (LAR), Deebo Samuel (SF), Davante Adams (GB)

Csere: DK Metcalf (SEA), Ja’Marr Chase (CIN), Mike Evans (TB)

Kuppot aligha kell bárkinek is bemutatni: vezeti a ligát elkapásokban (74), yardokban (1019), TD-kben (10), first downokban (47) és kiharcolt elrontott szerelésekben (12), a megfutott útvonalanként szerzett 3,08 yardja és az elkapások után szerzett 446 yardja pedig a második legtöbb – nemhogy elit szinten játszik, de kvázi Randy Mossos magasságokban jár (statisztikailag mindenképp). Brutálisan jót tett neki Matt Stafford érkezése és elképzelhető, hogy megdönti Calvin Johnson elkapott yard rekordját – amit minő véletlen, pont Stafforddal állított fel Megatron.

Samuel talán pár embernek meglepő lehet, de nem kérdés, hogy itt a helye. A 49ers egyszemélyes támadófegyverénél csak Kupp szerzett több yardot idén, miközben vezeti a ligát útvonalanként szerzett yardokban (3,34) és elkapások utáni yardokban is (461). Az elkapásonként átlagolt 18 yardjánál csak Ja’Marr Chase jobb, bármikor benne van a nagy játék, és a nyolc kiharcolt elrontott szerelés is jól néz ki. Egyedül a kilenc dropja nem néz ki jól a lőlapján (15,5 százalékos drop arány), illetve az end zone-ban nem olyan veszélyes, de ilyen teljesítmény mellett ez mellékes.

Adams továbbra is a liga legjobb elkapója: mindössze egyetlen dropja van idén (1,7 százalék), a 39 first downja a harmadik legtöbb, ahogy a 2,93 yard/route mutatója is top hármas (ezek alapján úgy tűnhet, hogy a statisztikák alapján raktam össze a listát, de már azelőtt megvolt a keret a szemteszt alapján, hogy a statokat megnéztem volna – hiába, a pályán mutatott teljesítmény nem hazudik).

A cserepadra a Metcalf-Hill-Chase triónak szavaztam bizalmat. Nem volt egyszerű, mert a Kupp-Samuel duó után sűrű volt a mezőny (még Adamst is más polcra tenném a jelenlegi forma alapján), de azért így sem lett rossz a pad. Metcalfról még egyetlen INT-t sem szereztek, csak egy elejtett labdája van, az aktuális irányítói 144,7-es (1.) passer ratinggel dobálnak rá, a nyolc TD-je pedig a második legtöbb. Ugyan még csak 580 yardnál tart, de mindezt 55 targetből hozta össze, miközben Kuppot 101-szer vették célba: amit lehet, ő kihoz a lehetőségeiből.

Chase az idei szezon nagy játék specialistája, a 19 yard/elkapás aránya a legjobb, a 835 yardja a harmadik-, míg a 323 elkapás utáni yardja a negyedik legtöbb, egyedül a dropokra kellene figyelni (12 százalék) – ha nincsenek az elejtett labdák, statisztikailag nagyon közel lenne Kupphoz. Végül, de nem utolsó sorban jöjjön Mike Evans, az idei szezon 50/50 labdák királya: egy egészen elképesztő 81,8 százalékos hatékonysággal szedi le a levegőből a necces labdákat, 130,6-os ratinggel dobál rá Brady, a nyolc TD-je pedig a második legtöbb a mezőnyben.

TE: Mark Andrews (BAL)

Csere: Travis Kelce (KC)

Talán nem túlzás azt mondani, hogy jelenleg nincs jobb formában lévő TE Andrewsnál. 70 yardot átlagol mérkőzésenként, ami a legjobb arány a ligában, mindössze egyetlen elejtett labdája van, a 2,12 yard/route aránya a legjobb a mezőnyben, míg a 30 first downjánál csak Kelce szerzett többet (36). Az a Kelce, aki bár a szokásosnál gyengébb játékot utat (már négy INT-t szereztek róla, és hat mérkőzés óta nincs 100 elkapott yardja), de így első a tight endek között elkapott yardokban (628), TD-kben (5), elkapás utáni yardokban (308) és kikényszerített elrontott szerelésekben (12). Ami nála gyengébb szezon, az a tight endek 95 százalékánál álom kategória.

OL: Trent Williams (49ers) – Zack Martin (DAL) – Corey Linsley (LAC) – Joel Bitonio (CLV) – Tristan Wirfs (TB)

Csere: Tyron Smith (DAL) – Wyatt Teller (CLV) – Creed Humphrey (KC) – Ali Marpet (TB) – Ryan Ramczyk (NO)

Trent Williams a szokásos top 1-es formáját hozza a 49ersben, Zack Martin még mindig a liga talán legjobb guardja, Corey Linsley a mellékelt ábra alapján azok közé a Packers által elengedett játékosok közé fog tartozni, akik Green Bayen kívül is elit teljesítményre képesek, míg Bitonio és Wirfs hozza a kevésbé hype-olt, de rendkívül magas szintű teljesítményt.

Azt fontos kiemelni, hogy a kezdő ötös elsősorban futásblokkolásban kiváló, egyedül Wirfs nincs a PFF által 15 legjobb futásblokkoló értékelést kapó játékosa között (Williams és Martin konkrétan az első két helyen szerepelnek). Nem mintha passzhoz rosszul blokkolnának: összesen négy sacket és 38 nyomást engedtek. Viszonyításképp a Dolphinsban játszó Austin Jackson, Liam Eichenberg vagy Jesse Davis trió mindegyike 37 engedett nyomásnál tart és összesen már 13 sacket engedtek (szegény aktuális Dolphins QB). Egy ilyen fal mögött álom lenne játszani.

A cseréket sem kell félteni, konkrétan minimális a különbség köztük és a kezdők között. Tyron Smith végre visszatért a régi formájához, Wyatt Teller csak azért nem első csapatos, mert egy potenciális Hall of Famer játszik a posztján. Ali Marpet és Ryan Ramczyk kicsit gyengébben játszik, mint megszokhattuk tőlük (értsd: ketten együtt három sacket és 31 nyomást engedtek), de így is a legmagasabban polcon van a helyük.

iDL: Aaron Donald (LAR), Cameron Heyward (PIT)

Csere: Jonathan Allen (WAS), DJ Reader (CIN)

A liga legjobb védőjét elég snassz betenni a listára, de mit tegyünk, ha még mindig elit. A 41 nyomásgyakorlása a második legtöbb (de kevesebb snapből), a hét sackje holtversenyben első és futás ellen is jól teljesít. Az aktuális társa ezúttal Cam Heyward, aki bár nem akkora playmaker, de a 34 nyomásgyakorlása így is a harmadik legjobb, Donaldhoz hasonlóan futás ellen is elit, ráadásul mindössze egyetlen elrontott szerelés került a neve mellé, ami egészen elképesztő.

A cseresor már annyira nem tűnik szexinek, de ez annak köszönhető, hogy a Donald-Heyward duó után elég nagy a szakadék. Végül azért döntöttem az Allen-Reader páros mellett például Jeffery Simmons helyett, mert utóbbi túlságosan inkonzisztens: ugyan vezeti a ligát nyomásgyakorlásokban (42) és sackekben, de minden nagy játékára jut egy rossz. Inkonzisztens, futás ellen borzasztó és minden negyedik szerelési kísérletét elrontja. Ott van a top közelében, de ennyi hiba nem fér bele.

Vele ellentétben Allen úgy jegyzett 32 nyomást és hat sacket, hogy 119 snappel kevesebb pass rush snapje volt, és bár a futás megállítása neki sem az erőssége, de legalább nem hibázik: konkrétan nulla elrontott szerelése van. DJ Reader pedig egy másik véglet: ő futás ellen elit és pass rushban gyengébb, ennek megfelelően másabb a szerepe a falban, de ettől még nagyon magas minőséget képvisel, aminek legalább a második csapatban helye van.

Edge: Myles Garrett (Browns), TJ Watt (PIT)

Csere: Maxx Crosby (LV), Nick Bosa (49ers)

A PFF számításai szerint hét Edge játékosnak van legalább 10 sackje (ők a hivatalos fél sacket is teljesnek nézik, hiszen akkor is földre vitte a QB-t a védő), de ebből a hetesből én csak két játékost választottam be a top 4-be. Hiába, a sack nem minden.

Kezdjük rögtön a liga jelenleg legjobb pass rusherével, Myles Garrettel. A Browns kiválósága 14 sackkel és 29 százalékos pass rush win aránnyal vezeti a ligát, a 12 negatív yardos szerelése is a legtöbb, a 48 általa generált nyomás pedig a második helyre elég. És futás ellen is jól teljesít, bár ez egyre kevésbé szempont egy Edge-nél. A túloldalán pedig ott a csoportrivális  TJ Watt, aki hét meccs alatt 11 sacket szerzett, amivel a második helyen van a listán, illetve a 11 negatív yardos szerelése is a harmadik. Ugyan az általa generált 26 nyomás elég kevés (26.), de ebben szerepet játszik az, hogy a 217 pass rush snapje a harmadik legkevesebb a 26 legtöbb nyomást generáló pass rusher között, folyamatosan kettőzik, illetve sérülések is hátráltatták. Ehhez képest nemcsak top3-as minden relevánsabb statisztikában, de van már három kiharcolt fumble-je és négy leütött passza is. Egyszerűen félelmetes.

A cseresor is félelmetes, kezdésnek pedig jöjjön az első (talán) meglepetés, az egyik személyes kedvencem (és nem, nem ezért van itt): Maxx Crosby. Bár nem kap túl sok figyelmet a Raiders gyenge védelme miatt, illetve sackből is csak hetet gyűjtött, de az 50 nyomásgyakorlása a legtöbb a mezőnyben. Hozzátehetjük, hogy főleg gyengébb jobb oldali tackle-ök ellen teljesített, de mindegyik ellen dominálni tudott, ez pedig ér egy második csapatos All-Pro tagságot.

Végül, de nem utolsó sorban emeljük ki Nick Bosát, akinek Crosbyhoz hasonlóan nem jöttek eddig a sackek (csak hét van neki), de a 12 negatív yardos szerelése holtversenyben első, van két fumble-je és 21 stopja, miközben mindössze egy szerelési kísérletet rontott el. Nem miatta van gödörben a 49ers.

LB: De’Vondre Campbell (GB), Roquan Smith (CHI)

Csere: Demario Davis (NO), Micah Parsons (DAL) 

A tavaly parádézó Bobby Wagner, Fred Warner, Lavonte David vagy Eric Kendricks elég inkonzisztens játékot mutat, és amúgy is nagyon kevés LB teljesít abszolút elit szinten. Nem volt mély a merítési lehetőség, de panaszkodni talán így sem kell.

Kezdjük rögtön egy korábbi bustnak elkönyvelt játékossal: Campbell valami hihetetlen változáson ment át első Green Bay-i szezonjában, konkrétan a liga legjobb formában lévő LB-je jelenleg. Futás ellen elit, de kivételesen coverage-ben is parádés, a 74,5-ös engedett passer rating kiváló, a passzonként engedett 6,8 yard pedig konkrétan a legjobb (pláne idén). Mellette az eddig inkább a fantasy tulajdonosok által kedvelt Smith kapott helyett, aki kivételesen nem csak a tackle-ök gyűjtésében jeleskedik. Ugyan már 38-szor is célba vették, de nem engedett TD-t, a 7,6 yard/elkapás aránya a harmadik legjobb, de a 75,9-es engedett passer rating is elit. Emellett van már három sackje, hat TFL-je, egy pick-sixe és három leütött passza is.

A padra Demario Davis és az újonc Parsons került. Előbbi amolyan mindenesként mindenben átlagon felüli játékot nyújt, bár a tavalyi mindenben közel elit szinttől elmarad. Utóbbi szintén amolyan mindenes, ráadásul ő több poszton is bevethető: már 27 nyomásnál és hat sacknél jár 134 pass rush snap alatt, ami Wattéktól is megsüvegelendő lenne, és bár 26 felé szálló labdából 20 elkapás lett, de így sem engedett TD-t vagy nagy játékot, mindössze 7,8 yardot átlagolnak mellette az elkapók.

CB: Jalen Ramsey (LAR), Casey Hayward (LAC), Trevon Diggs (DAL)

Csere: JC Jackson (NE), AJ Terrell (ATL), Nate Hobbs (LV)

Ezt leírni is félelmetes. Ramsey a liga legjobb cornere jelenleg, a pálya minden létező posztján feltűnik, beáll a slotba is, ha kell, lenyomja a futót vagy a tight endet, ha az a feladat, de bármikor képes kivenni a WR1-et is teljesen egyedül. Emiatt persze a statisztikái nem néznek ki olyan jól (a slotban nehezebb megakadályozni az elkapást, mint a szélen): 69,8 százalékos pontossággal dobálnak felé, engedett már 359 yardot és a 77,5-ös engedett passer rating sem félelmetes. De ez ne tévesszen meg senkit, nem nagyon van olyan csapat, aki nem őt választaná elsőként a CB-sorába.

Mellé két hagyományosabb cornert választottam: a csendes gyilkos Haywardot, akire az irányítók 47,8 százalékos pontossággal dobnak, már ha egyáltalán célba merik venni, illetve a hét INT-vel rendelkező labdamágnes Trevon Diggset. Előbbire nem véletlenül mondtam azt, hogy egy csendes gyilkos: nem kap nagy figyelmet a médiában, nem csinál nagy játékokat, viszont idén még nem engedett TD-t és a 64-es engedett passer rating is top 4-es.

Diggs ellenben a nagy játékok mestere – ami egyszerre jó és rossz. A hét INT-je és a 54,7-es engedett pontosság önmagáért beszél, de cserébe rendszeresen meg is égetik: már három TD-t engedett, illetve elkapásonként 18,8 yardot átlagolnak mellette az elkapók, az 545 engedett yard konkrétan a legtöbb a legalább a snapek felén pályára lépő cornerek között. A nagy játékok ellenben kompenzálják a hibáit és összességében simán pozitívban jön ki a teljesítménye.

A cseresor ugyanez, csak pepitában. JC Jackson továbbra is egy labdamágnes: egy engedett TD mellett már öt INT-nél jár, az általa engedett 49,8-as passer rating pedig a második legjobb a mezőnyben (igaz, a 14,2 yard/elkapás arány nála sem túl jó). AJ Terrell is egészen kiválóan a Falcons gyengécske védelmében: a felé szálló labdák mindössze 46,4 százalékából lesz elkapás, és azok után is csak 5,7 yardot enged átlagban. 28 célbavételből konkrétan 74 yardot engedett, ami eléggé menő, igazi lockdown corner lett belőle második évére. Végül jöjjön egy kevésbé népszerű név: a slot corner Nate Hobbs nem kapott eddig nagy figyelmet, ami nem meglepő, hisz egyetlen INT-je sincs, és amúgy is csak egy ötödik körös újonc. Ennek ellenére a teljesítményére nem lehet panasz: a pozíciójából adódóan magas mellette az elkapási arány (88,5 százalék), viszont mindössze 7 yardot átlagolnak mellette elkapásonként, nem engedett eddig TD-t, ráadásul kifejezetten jól blitzel, az öt nyomásgyakorlása  a harmadik legtöbb a ligában.

S: Jordan Poyer (BUF), Kevin Byard (TEN)

Csere: Tyrann Mathieu (KC), Xavier Woods (MIN)

Poyert idén 11-szer vették célba, ebből öt elkapás született 39 yardért és három INT-ért, másik három labdát pedig leütött. Ez egy kemény 15,2-es engedett passer rating. Persze ez nem sok célbavétel, de ennek nyilván az az oka, hogy amikor ő átvesz egy elkapót vagy besegít egy cornernek, akkor azt úgy teszi, hogy csak az őrültek próbálnak meg felé dobni. Félelmetes, mennyire uralja a pálya hátsó harmadát. Byard nagyjából ugyanez: 48 százalékos engedett pontosság, 82 yard, két TD és öt INT a mérlege az őt célba vevő irányítóknak. Illetve Poyerrel ellentétben ő viszonylag sokat szerepel a boxban és futás ellen is jól teljesít.

A cserékre sem lehet panasz. Woods csupán 31,4-es passer ratinget enged az ellenfelek irányítóinak, 15 targetből hét elkapás, 108 yard és két INT született mellette, miközben futás ellen talán a legjobb idén. Mathieu eközben további két INT-t tett be a közösbe, ő sem engedett TD-t, ráadásul a futás megállítása mellett blitzelni is tud – a kevés fényforrás egyike a Chiefs borzalmas védelmében.

[/ppp_patron_only]