Őrült éjjel LA-ben, pisztolypárbaj Minnesotában, védőfoci Kansas Cityben, kiütés Buffalóban

Bolond fordulót hozott a 11. játékhét is az NFL-ben. Az összefoglalók sorát az éjszakai Los Angeles-i őrülettel nyitjuk, de itt az első adagban kapott helyet a minnesotai pisztolypárbaj, a furcsa mód védőfocit hozó Cowboys@Chiefs derbi és a Bills hazai pályás alapos zakója is. 

Pittsburgh Steelers @ Los Angeles Chargers 37-41

Óriási meccset láthattunk vasárnap éjjel, talán a forduló legjobb mérkőzését. Pedig az első félidő még egy teljesen átlagos, nyugodt mederben csordogált, bár azért a Chargers 98 yardos TD drive-ját és a Steelers negyedik és goal szituációban történő megtorpanását emeljük ki ebből az időszakból is. Mindenesetre a nagyszünetre hétpontos hazai előnnyel mentek a felek, aztán beindult a buli.

A Chargers a harmadik negyed elején harmadik és hosszúra kényszerült, majd jött sorban négy 10+ yardos játék és már a célterületen örülhettek Herberték. Aztán a hazaiak feltettek még egy mezőnygólt a táblára és a harmadik negyed végén már 17 ponttal vezetett a Chargers, itt igazából azt hihettük, hogy eldőlt a mérkőzés. Ha így gondolkodtunk, akkor óriásit tévedtünk.

Egy Steelers mezőnygól után a Chargers puntra kényszerült, de azt sikerült blokkolni, pár játékkal később pedig a TD is összejött Roethlisbergeréknek, szóval pikk-pakk hét pontosra faragták a hátrányt. Egy-egy TD után pedig jött az újabb csavar, amikor Herbert passzába Cam Heyward ütött bele, a labda felszállt az égbe és Cam Sutton be tudott vetődni alá, két játékkal később pedig már egál volt az állás, így 4 perccel a vége előtt kezdődhetett minden elölről.

A Steelers védelme fellépett és negyedikre megállította a Chargerst bőven a hazaiak térfelén, majd egy mezőnygóllal át is vette a vezetést. Csak hogy összefoglaljuk: 10 és fél perc alatt 17 pontos hátrányból 3 pontos előnyt varázsoltak. Azonban benne volt még egy csavar a meccsben, a Steelers elnézett egy coverage-et, Justin Herbert kiosztott egy hosszú passzt Mike Williamsnek, aki begyalogolt a célterületre. És akkor itt fellépett végre a Chargers védelme is, kétszer sackelte Big Bent és four-and-outtal kivédekezte az utolsó támadást, ezzel megnyerte ezt az őrült negyedik negyedes mérkőzést.

A hazaiaknál nem meglepő módon a nagy négyes (és még inkább a QB-RB duó) vitte hátán a csapatot. Justin Herbert 382 yardot passzolt (Keenan Allennek 112-t, Mike Williamsnek 97-et), emellett ő volt a csapat legtöbb futott yardot szerző játékosa 90 egységgel, több hosszú megiramodása is volt. Ezt a két számot egyébként még soha egyetlen irányító sem érte el egy meccsen az NFL történetében. Tegyük hozzá, hogy a támadórendszer most sem segítette, nem épített az erősségeire, hiszen nagyon alacsony átlagos passzmélységgel dolgozott, de az irányító zsenije azért többször is előjött.

A másik hős pedig Austin Ekeler volt, aki 115 scrimmage yardot szerzett (50 futott, 65 elkapott), amellett pedig négyszer is beért a célterületre, kétszer futva, kétszer elkapás után. Ilyen 2+2 TD-kombóra csak nyolcan voltak képesek előtte az NFL történetében. A Chargers offense így feltett 533 yardot a táblára, ami 2000 óta a negyedik legtöbb a franchise-nál.

Ezzel együtt az 533 engedett yard a Steelers történetének nyolcadik legtöbbje. Sok volt a hiányzó védőoldalon (TJ Watt, Minkah Fitzpatrick, Joe Haden, hogy csak a legfontosabbakat említsük), de ez egy borzasztó teljesítmény volt a részükről. Alex Highsmith-t és Cam Heywardot lehet kiemelni pozitív irányba, negatívba jóval több játékost, például Devin Bush-t, aki nagyon gyenge volt most is, de persze nem csak rá lehet ráhúzni a vizes lepedőt.

Persze a túloldali védelmet sem lehet megdicsérni. A Steelers offense-t stratégiailag nem olyan nehéz megállítani, fel kell húzni a védekezést és elvenni a rövidebb játékokat. Azt tudtuk, hogy ez testidegen Brandon Staley-től, de ettől még nagy hiba, hogy nem alkalmazkodott az ellenfélhez. Ugyan a futójáték nem működött Pittsburghben, a levegőben elég jól tudtak haladni, Ben Roethlisberger 273 yardig és 3 TD-ig jutott, a Diontae Johnson, Chase Claypool duóra támaszkodott most is (101 és 93 yard), de a két tight endje is kapott el touchdownt.

Összességében a Chargers volt a jobb csapat a mérkőzésen, de a blokkolt punttal és a szerencsés interceptionnel visszajött a mérkőzésbe a Steelers és egy igazán izgalmas, fordulatos, szórakoztató találkozó alakult ki ebből a végére. A Chargers így 6-4-gyel jelenleg 6. kiemelt, a Steelers 5-4-1-gyel 8. kiemeltként lecsúszna a rájátszásról, de ebben az AFC-ben még bármi megtörténhet – és annak ellenkezője is.

(katonadani)

Green Bay Packers @ Minnesota Vikings 31 – 34

875 total yard és mindössze 185 futásból. Ez egy igazi pisztolypárbaj volt két remekül játszó irányító és két sztárelkapó vezérletével.

A meccs eleje pedig nem így indult. A Packers az első 4 labdabirtoklásából mindössze 3 pontot tudott a táblára írni. Egy sikeres field goal mellett Crosby ismét kihagyott egyet és két puntra futotta a vendégektől. A Vikings már jobban kezdte a találkozót: az első 3 labdabirtoklásukból 17 pontot szereztek és úgy nézett ki Justin Jefferson akár a 200 yardos meccset is megcélozhatja, miután az első negyedben már 100 fölött volt.

A Packers azonban felébredt még az első félidő végén. Touchdownnal zárták az első játékrészt, amit további három követett a 2. félidőben. Ezzel a Packers az utolsó 4 labdabirtoklásának mindegyikéből touchdownt szerzett és utolérte a Vikingst. Azonban a hazaiak egy 1 pontos különbség kivételével egyszer sem adták ki a kezükből a vezetést. A meccs legvége igazi adok kapok lett. A 7 második félidős drive-ból 5 TD, egy punt és végül a meccsnyerő field goal született.

Mindkét csapat szerette volna, ha a futói kezébe tudja adni a labdát, de a meccs elején látszódott, hogy a támadófalak nem tudnak utat nyitni a futóknak. Félidőig a Packers 3, míg a Vikings 1,75 yardot átlagolt a földön. A második félidőben ezek a számok javultak, de elsősorban a passzjáték dominált. Azonban mind Cook, mind Dillon képes volt fontos 3. és rövid yardos szituációkat megoldva segíteni a csapatukat, még ha a nagy rohanások most el is maradtak.

A levegőben azonban remekeltek a gárdák. Cousins 341 yarddal és 3 TD-vel fejezte be a meccset. Jefferson az első félidő után kicsit lelassított de egyáltalán nem állt meg: a yardokat felcserélte touchdownokra és végül 169 yarddal és 2 TD-vel fejezte be a meccset.

A túloldalon Rodgers is felvette a kesztyűt. 385 yard, 4 TD annak ellenére, hogy a meccs végén elmondta, hogy egy elég fájdalmas lábujjsérüléssel bajlódik. Bár a legnagyobb játékot és ezáltal a legtöbb yardot Marquez Valdes-Scantling hozta, a legjobb elkapója ezúttal is a 2 TD-ig és 115 yardig jutó Davante Adams volt. A Vikings védelmét szétszedte a Rodgers-Adams duó, amikor nem embereztek Davantén.

A 4. negyedes bomba MVS TD-t leszámítva nem igazán működött LaFleur elképzelése, hogy a gyorsléptű elkapóval szedik szét a Vikings védelmét. Valdes-Scantling a 75 yardos TD-t leszámítva 9 targetből szerzett 3 elkapást 48 yardért. Remekül őrizte a meccs nagy részében Breeland. Míg ő a coverage-ben, Harrison Smith a box körül csinált játékokat. A Covid-IR-ről visszatérő safetyt több alkalommal küldte blitzre a Vikings, amiből egy sacket szerzett és ezen felül több alkalommal is sikerült megütni Rodgerst.

A Packers támadófal összességében nem zárt jó napot. Bár nem engedtek sok sacket vagy ütést, rengetegszer kellett Rodgersnek kidobnia a labdát, elmozognia a nyomás elől. Nehezítette a helyzetet persze, hogy az idei évben kényszerből LT-t játszó Elgton Jenkins kivált a 2. félidőben és mint kiderült ACL szakadás miatt idén már nem is fog visszatérni.

A Packers offense feléledt a 2. félidőben, de az elmúlt hetekben remeklő védelem most nem segítette őket győzelemhez. A front7 jól vette el a futást a Vikingstól és az egyetlen normális pass rusher Preston Smith érezte, hogy elő kell lépjen. Ő és Kenny Clark többször verték meg a Vikings támadófalát, bár Cousinshoz csak Smith ért most oda és szerzett 2 sacket. A secondary azonban nem ott folytatta, ahol az elmúlt hetekben. King és Stokes sem tudott mit kezdeni a Thielen, Jefferson duóval. Hős ettől még lehetett volna a védelem. Darnell Savage kis szerencsével 3 picket is szerezhetett volna: egyet egy (jogos) roughting the passer büntetés vett el tőle, egy másikat Thielen ütött ki a kezéből, de a legfájóbb, hogy a meccs legvégén nem tudta megtartani két perccel a vége előtt azt a labdát, ami már a kezében volt.

A 700 passzolt yard és 7 passzolt TD két irányítótól eladott labda nélkül 2018 óta az első találkozó volt ezekkel a számokkal. Ezzel a Vikings visszatért a wild card helyekért folytatott versenybe és fontos győzelmet aratott. Matt LaFleur mindössze második alkalommal kapott ki a csoporton belül, mindkétszer a Vikingstól. A Packers még így is 3 meccsel vezet a csoportban, így aggodalomra nincs nagy ok és ha pár kulcsjátékos visszatér, javulhat is a csapat.

(alatriste)

Dallas Cowboys @ Kansas City Chiefs 9 – 19

Két erős támadósorral rendelkező csapat összecsapásától sok pontot és rengeteg izgalmat reméltünk, de ezek közül egyiket sem kaptuk meg. Ezen a meccsen nagyrészt a védelmek domináltak, noha az elején még úgy tűnt, legalább a Chiefs támadói hozni fogják a pontokat. Mahomes és az offense ugyanis az első 3 drive-ot mind pontszerzéssel fejezte be, és 16 pontot pakolt fel a táblára. Ezután azonban ez a támadósor teljesen megtorpant és érkeztek a puntok, valamint a szerencsétlen turnoverek. Sok másik meccsen ez a megtorpanás fájhatott volna, de ezen a találkozón bőven belefért, mert a Cowboys offense képtelen volt áttörni a Chiefs védelmét.

A mérkőzést mindjárt egy 3&outtal kezdte a Cowboys, majd a következő drive-ban Frank Clark kiütötte a labdát Prescott kezéből. Ezzel pedig elindult a lavina, és a meccs további részében a Dallas offense csak küszködött, de képtelen volt eljutni az ellenfél célterületére. Pedig lehetősége lett volna rá bőven. Az első félidő végén Micah Parsons is labdát szerzett, ráadásul a Chiefs térfelén, így egy jó 2 minute drive-val esélye lett volna a Cowboysnak, hogy megkezdje a zárkózást. Prescott azonban INT-et dobott, így a jó mezőnypozícióból nem lett pontszerzés.

Hasonlóan nagy ajándékot kapott a Cowboys offense a 2. félidő elején. Mahomes egy jó passzt dobott Kelcenek, aki azonban nem tudta megszelídíteni a labdát, az pedig továbbpattant Jayron Kearse kezébe. Újabb labdaszerzés, és ezúttal a Chiefs 36-osáról kezdhette meg a támadást a Cowboys. Ez a drive azonban csak a 12 yardig jutott el, ott 4&5-nél a Dallas inkább mezőnygólt rúgott 16-6-ra módosítva az állást.

A Chiefs offense ezután egy gyors 3&outtal visszaadta a labdát, így újabb esélyt kapott a Cowboys, hogy ledolgozza a hátrányát, de ismételten nem lett belőle semmi. Három játékból csak nyolc yardot sikerült haladni, így itt is 3&out lett a drive vége. A defense 3 nagy lehetőséget adott a támadósornak, hogy felzárkózzanak, de összesen 3 pontot sikerült csak szerezni belőle. Ezek után már nem volt kérdés, ki fogja megnyerni a meccset, és a negyedik negyedben McCarthy lényegében belengette a fehér zászlót, mikor félpályán is puntolt. 10 pont volt ekkor a Cowboys hátránya és már csak 9 perc volt hátra a meccsből.

A Chiefs nyert, de szokatlan módon nem Mahomes és az offense miatt. Az irányító önmagához képest rosszul játszott (260 yard 1 INT 0 TD), a védelem viszont az idei szezon legjobb meccsét játszotta, különösen Chris Jones, aki 3,5 sacket, egy kierőszakolt- és egy összeszedett fumble-t jegyzett. Egy erős támadósort sikerült 3 mezőnygólon tartani, pedig többször is jó mezőnypozícióból indulhatott a Cowboys. A szezon elején még a legrosszabb egység voltak, de az utóbbi 3 meccsen hatalmasat javultak.

A Cowboys részéről sok pozitívat nem lehet kiemelni. A védelem az első negyed után összeszedte magát, és megadta a lehetőséget a támadóknak, de azok nem tudtak élni velük. Az offense a teljes meccsen csődöt mondott. Igaz, Amari Cooper nem léphetett pályára, és az első félidőben Lamb is megsérült, de ez akkor sem lehet magyarázat a 9 pontra. Teljesen hiányoztak a nagy játékok, és 3 negyeden keresztül csak alig pár yardos passzok voltak behívva Prescottnak. Ha az utolsó, garbage time-os drive nem lett volna (ami szintén INT-tel zárult), akkor az irányító a 150 yardot sem érte volna el. Ilyen játékkal nem lehet nyerni a Chiefs ellen.

(jarred)

Indianapolis Colts @ Buffalo Bills 41-15

Izgalmas mérkőzést várhattunk Buffalóban, hiszen két rájátszás esélyes csapat esett egymásnak. Sok volt a kérdőjel mindkét oldalról eddig ebben a szezonban, hiszen szinte csak a kötelező győzelmeket hozták a csapatok, de kiemelkedő eredmény nem volt (kivéve a Bills győzelmét a Chiefs ellen), így arra a kérdésre vártuk a választ, hogy mennyire erős a Bills és a Colts. Ezen a mérkőzésen végül egy kiemelkedő teljesítményt láthattunk, ami bőven elég volt a győzelemhez.

Ez volt az a mérkőzés, aminek az összefoglalójába elég lenne egy név is: Jonathan Taylor. A Colts futójára egyszerűen elfogynak lassan a jelzők, és a Bills ellen erre még rátett egy jó pár lapáttal. Derrick Henry kiesésével a jelenleg legjobb formában lévő futó egyértelműen Jonathan Taylor, aki most már átvette a vezetést a legtöbb futott yardban is a szezonban. De térjünk vissza erre a meccsre. Taylor statisztikai lapjára nézve ezt láthatjuk: 32 futás, 185 yard, 4 TD, valamint 3 elkapás, 19 yard és 1 TD. Összeségében scrimmage yardban átlépte a 200 yardot, valamint a Colts összes touchdownját ő szerezte. A Bills védelmének nem volt ellenszere a futó szörnyetegre, aki első szerelés után is szerzett yardokat bőven. Ki lehet jelenteni, hogy ezt a mérkőzést Taylor nyerte meg a csapatának, és amilyen formát mutat az elmúlt hetekben/hónapokban a következő ellenfelek elkezdhetnek félni.

Ilyen futó teljesítmény mellett nem is véletlen, hogy egy run heavy offense lett a nyerő taktika erre a mérkőzésre. Wentz 20 alkalommal indította el a labdát a levegőben, míg a földön 46 alkalommal indulhattak meg. Ennek is köszönhető, hogy enyhe túlzással a Colts dupla annyi ideig támadott, mint a Bills (37:47 – 22:13). A labda mindkét oldalán ellenfele fölé kerekedett a vendég csapat, hiszen a szerzett labdák terén is 4-0-ra nyertek.

Amíg náluk minden összejött, addig a másik oldalon szinte semmi. Két drive-ot leszámítva semmit nem tudtak mutatni Josh Allenék. A Bills irányítójának ezen a mérkőzésen szinte semmi nem jött össze, habár két eladott labdája mellett azért két touchdownt is kiosztott Diggs felé. Akit még ki lehet emelni, az a tight end Dawson Knox, aki 6 elkapásból 80 yardot szerzett. A nagy hátrány miatt kellett nagyobb rizikót vállalni a támadók oldalán, de ez a nap pont az volt, amikor ezek nem jöttek be.

A védelemre rátérve Taylor statisztikájából és a 41 kapott pontból is láthattuk, hogy ez a nap nem az övék volt. A Colts szépen kihasználta fölényét a támadófal és a védőfal között. Az extra blokkolásokkal szépen nyitottak helyeket így könnyítve a futók dolgát, akik szinte az egész mérkőzést lehozták negatív yardos játék nélkül. A másik extra, ami hiányzott ezen az estén a Bills védelméből, az a szerzett labda, amiben az egyik legjobbak voltak eddig a szezonban. Míg a másik oldalon négy szerzett labda volt (3 interception és egy fumble), addig a Bills nem tudta ilyen módon segíteni támadóit, és a vendégeket is csak két alkalommal tudták megállítani pontszerzés nélkül (abból az egyik a meccs végén volt).

Győzelmével a Colts pont azt a W-t hozta, amit eddig hiányoltak tőlük, hiszen most egy olyan mérkőzést sikerült megnyerniük, amikor nem ők voltak a favoritok. A következő hetekben még lesz jó pár ilyen mérkőzésük, amiken gyorsan kiderülhet, hogy mennyire erős ez a csapat. A Bills oldalán a vereség nem csak a mutatott játék miatt fájhat, hanem mert így már nem vezetik a csoportjukat, hiszen a Patriots már több győzelmet szerzett náluk (eggyel több meccset játszva).

(kronikk)