Az RPO-k királya, avagy most akkor mit gondolunk Tuáról?

A Miami Dolphins öt mérkőzést nyert egymás után, Tua Tagovailoa pedig zsinórban négy meccse lépi át a 100-as passer ratinget, ebből kétszer a 80 százalékos passzpontosságot. Az egész holtszezonban sokak által sokat szidott és lesajnált irányító a sérüléséből visszatérve (tehát a 6. forduló óta) a PFF második legjobbra értékelt irányítója. Tényleg ilyen jó lenne a másodéves QB? Ha igen, mit csinál ennyire jól? Ha nem, mi hiányzik? Hogyan néz ki a Dolphins offense körülötte? Segítik vagy hátráltatják a munkáját? Így egy teljes szezonnyi kezdő mérkőzéssel a háta mögött mit gondolunk róla? Van jövője a kezdők közt? Ebbe megyünk most bele mélyebben. 

Pontosság, pontosság, pontosság

Tua egy nagyon pontos irányító, az egész szezont nézve a második legjobb a passzpontossága (70,9%). De sokszor szoktam mondani, hogy a passzpontosság önmagában nem sokat jelent. Hiszen lehet neked magasan a legjobb a százalékos arányod, ha közben az összes dobásod a line of scrimmage mögé megy. Ez a probléma (nyilván nem ilyen extrémen) pedig Tuánál is fennáll, hiszen a második legalacsonyabb az átlagos passzmélysége is (6,9 yard). Így azért könnyebb pontosnak lenni, mintha minden labdát elindítanánk 20 yardon túlra.

Viszont azt is tegyük hozzá, hogy létezik a NextGenStats által egy várható és egy várhatón felüli pontosság mutató, ami már figyelembe veszi a passzmélységet, a célba vett elkapók elszakadását, satöbbit, így jobban kiszűri azt, hogy ki mennyire pontos valójában. A várható pontossága Tuának 67,7%, ami a hatodik legmagasabb, a várhatón felüli pontossága így 3,2%, ami szintén a 6. legjobb a ligában – ráadásul ha a sérüléséből visszatérve, tehát a 6. fordulótól nézzük, akkor konkrétan az első.

Ez összességében azt jelenti, hogy alapvetően könnyebb passzokat próbál meg, de az elvárhatónál jobban teljesíti őket, így egyértelműen van hozzáadott értéke a játékhoz. Tua egy nagyon pontos irányító kiváló labdahelyezéssel, és ez a legnagyobb erénye – ezt tudtuk róla prospectként is, és ez nyilván nem változott azóta sem.

A Dolphins pedig eköré építette a támadósorát

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Nagyon jó, ha van egy ilyen pontos irányítód, de köré kell építeni egy támadórendszert is. A Dolphinsnak pedig ez (számomra) meglepően jól sikerült. Van azonban egy hátráltató tényező, ami eléggé megkötötte a támadókoordinátorok kezét, illetve ami kizárásos alapon eléggé megkönnyítette a dolgukat abban, hogy akkor mi is legyen a fő irány. Ez a támadófal ugyanis pocsék. A liga legrosszabbja (a Panthers vetekedhet esetleg). Ez pedig eléggé korlátozza a lehetőségeket, szinte csak és kizárólag rövid játékokkal, gyors passzokkal lehet operálni.

Tuának van a ligában a harmadik leggyorsabb passzolási ideje, átlag 2,46 másodperc alatt szabadul a labdától a PFF adatai alapján (csak Ben Roethlisberger és Tom Brady gyorsabb). A passzainak 58,1 százaléka hagyja el a kezét 2,5 másodperc alatt, ami szintén a harmadik az említett két QB mögött, ilyen dobásoknál pedig az 5. legjobb a pontossága, a 9. legjobb a dobásonként megszerzett yardok mutatója (YPA), 12. az átlagos passzmélysége és ő a két olyan irányító egyike, akinek nincs turnovert érő átadása ilyenkor.

A Dolphins tehát a gyors passzokra épít, Tua pedig nagyon hatékony ezek kivitelezésében.

A rövid passzjátékhoz pedig elég jól kapcsolhatók az RPO-k, azaz a Run-Pass-Optionök. Előző heti adat a Sports Info Solutionstől, hogy Tua passzainak bő 18 százaléka volt idén RPO (a Giants ellen most hétvégén a számításaim szerint 10 ilyen dobása volt, tehát még magasabb is volt az eddigi átlagánál), miközben a második legmagasabb arány Colt McCoyé 12,22 százalékkal. Darabszámra csak három irányító dobott több RPO-t a szezonban, de mind Mahomes, mind Herbert, mind Roethlisberger legalább 100-zal több passzkísérlettel rendelkezik összességében, hiszen Tua kihagyott öt meccset.

Frissítsük az emlékezetünk: mik is azok az RPO-k?

Közel négy éve írtam bővebben az RPO-król (wow, hogy repül az idő?!), azaz a Run-Pass-Optionökről. Ha ilyen játékot hív be a támadókoordinátor, akkor igazából ez két playt jelent egyben. Egy futó- és egy passzjátékot, az irányító pedig a védelem felállása vagy snap utáni mozgása alapján eldöntheti, hogy átadja a futónak vagy passzol. A támadófal futáshoz blokkol, az elkapók útvonalat futnak, így mindkét opciónak elő van készítve a terep.

Futás vagy passz? Majd a snap után kitaláljuk! – Az RPO-k

Persze RPO-kból is lehet sokfélét játszatni, sok koncepciót lehet beépíteni a támadósorba. A Packers például főleg bubble screeneket játszat, a Steelers quick outokat, a Colts stickeket, a Dolphins meg slanteket, glance-eket (mélyebb slant). Ezáltal az egész ligában a Dolphins és így Tua dobja a legmélyebbre a labdát RPO-k esetén.

Míg egyes csapatok a futójáték kiegészítőjeként használják az RPO-kat, addig a Dolphins a támadósor alapjaként. Tua 9,3 yardos átlaggal dobál RPO-kat (legjobb a ligában), átlagos passzmélysége pedig 5,6, ami a második helyre elég, EPA/playben pedig a 7. legjobb a Dolphins offense RPO-k esetén. Passzolt yardokban amúgy Tua szerezte a legtöbbet RPO-k során (447 a 12. fordulóval bezárólag), közel 100 yarddal többet mint Herbert és bő 100-zal többet mint Mahomes, pedig öt meccset kihagyott.

Mi kell ahhoz, hogy jó RPO-ra épülő támadósorod legyen?

Kezdjük az irányítóval. A QB-nak gyorsan kell tudnia gondolkodni és döntést hozni, hiszen vagy a snap előtt (akkor több idő van), vagy rögtön a snap után (itt már sokkal kevesebb) kell döntést hozni a védelem felállása vagy adott védő(k) mozgása alapján, hogy átadja a labdát vagy passzoljon. Ezután is gyors döntést kell hoznia, hiszen ha sokáig kivár, akkor a támadófal túlságosan előremegy és ineligible man downfield büntetést von maga után. Nem árt a gyors labdaelengedés sem ugyanebből az okból kifolyólag. Ami pedig talán a legfontosabb, az a jó és gyors lábmunka. Ugyanis a fake handoff után nagyon gyorsan kell irányba állnod, hogy helyesen bele tudj állni a dobásba és pontosan tudj passzolni. Ja, a pontosság is rendkívül fontos, hiszen alapvetően rövid játékokról van szó, tehát illik is ezeket megdobni, és ha hibázol, akkor nem sok javítási lehetőség van további rövid passzokkal. Az elkapókat pedig jó ütemben kell megtalálni általában a linebackerek közt, hogy elkapás után minél több yardot meg tudjanak tenni. Ó, és örülnénk annak is, ha nem adná el túl gyakran a labdát az irányítónk ilyen rövid passzoknál.

Ezeknek a nagy részét teljesíti Tua, a kedvencem a lábmunkája egyébként, amit nagyon jó nézni. Talán nem tűnik fel a legtöbbeknek, hogy milyen nehéz is az, amikor megcsinálsz jobbra fordulva egy fake handoffot, majd egyből átfordulsz a bal oldalra és oda dobsz meg egy quick outot mondjuk. Ajánlom otthon a nappaliban kipróbálni a mozgást (jobb kezeseknek fordítva), nem olyan egyszerű, mint ahogy Tua előadja.

Emellett jó lenne, ha a támadófalad tudna futáshoz blokkolni és lenne jó futód is, hogy a “Run” része is működjön az RPO-nak. Na hát ez egyáltalán nincs meg Miamiban. Próbálkoztak építeni egyet sok magas OL pickkel, de nagyon nem jöttek be, így jelenleg nincs rosszabb támadófal a Dolphinsénál a ligában. Passzblokkolásban is pocsékak, futásblokkolásban 30.-ak DVOA alapján, EPA/rushban és sikerességi rátában is (via Ben Solak).

A skill playerek tekintetében több kritériumot is meg lehet fogalmazni. Először el kell dönteni, hogy milyen personnelre akarod felépíteni a rendszered, amiből futni és passzolni is jól tudsz. A tight end(ek) esetében nem árt, ha blokkolni és elkapni is tud(nak), az egyikben elég egy elfogadható szint, ha a másikban jobb(ak). A WR-eknél nagyon fontos, hogy ne féljenek az ütközéstől és kontakt árán is elkapják a labdát, hiszen a pálya közepére kell majd sokat menniük az LB-k sűrűjébe. Emellett elkapás utáni yardoknál is hasznosnak kell lenniük, hogy minél többet kihozhassanak a helyzetből.

A Dolphins a 12 personnelt választotta, tehát két tight enddel operál, magasan a legtöbb ilyen formációt használja a csapat idén (via Sharp Football Stats). Gesicki kvázi egy nagy slot elkapó, Smythe pedig főleg blokkol a fal szélén, de korrekt elkapó is. A WR-eknél Waddle a kulcsszereplő, aki szuper a befelé törő útvonalaknál és elkapás utáni yardoknál is, nem véletlenül lett már most fő célpontja Tuának. Parker a szélen jelenthet egy contested catch elkapót, és Will Fuller lenne a pályát megnyújtó opció, de ő ugye nem bevethető, szóval van egy Albert Wilson jet motionökre és abból induló útvonalakra elsősorban.

A Dolphins tehát összességében jól felépítette ezt az RPO-ra épülő offense-t, csak a támadófalban nem jöttek be a lépések, ahonnan egy jó edző is nagyon hiányzik. Külön dicséret a különlegesebb, több futós felállásoknak, a motionöknek és hasonló apróságoknak, amik még több hezitálásra késztetik a védőket. Szóval erre tök jól össze lett rakva a támadósor, jól használják a skill playereiket és Tua is jól működik benne, vagy pontosabban működteti.

És hogy mennek a dolgok az RPO-kon kívül?

Ha nem RPO-ból (vagy röviden) kell passzolni, akkor már baj van, és ez fogja vissza minden lelkesedésemet Tuával kapcsolatban. Az irányító passzainak mindössze 6,9 százaléka megy mélyre (20+ yard), ami a harmadik legalacsonyabb arány a ligában – miközben a harmadik legnagyobb arányban mennek 10 yardon belülre.

Tuának nem megy a játék, ha nem gyors passzokkal kell operálni. Vizsgálhatjuk a 2,5 másodperc fölött eleresztett labdáit, ha már fentebb foglalkoztunk a 2,5 másodperc alattiakkal. Ilyen passzoknál az átlagos passzmélysége 9,8 yard (4. legalacsonyabb), a játékai 7,1 százaléka pedig turnovert ér a PFF szerint, ami a második legrosszabb arány. Így is egész pontos, 60,6 százalékkal a 12., de megint bele kell venni a passzmélységet, ehhez viszonyítva pedig ez már annyira nem is jó arány. És az, hogy tovább tartja a labdát, nem jelenti, hogy az offense nagyobb léptékben halad előre: a YPA-ja 6,8-ról csak 7,6-ra növekszik. A legdurvább pedig az, hogy mindkét adat alacsonyabb, mint az RPO-kon elért kísérletenkénti yardja (9,3), sőt még a play actionökből is csak 8,8 yardot átlagol, ahol 6,6 yard a passzmélysége (4. legalacsonyabb).

Ez a sok adat összegezve azt jelenti, hogy ha nem RPO-val próbálkozik a Dolphins, akkor bajban van és kevésbé tud haladni. Ez pedig elég aggasztó. Vajon csak ennyi van bennük? És ami még fontosabb: csak ennyi van Tuában?

Mi lesz akkor Tuával a jövőben? 

Tegyük gyorsan hozzá és emeljük ki, hogy a borzasztó támadófal nagyon lekorlátozza a támadósort. De tényleg, ez az OL annyira rossz, hogy baromi nehéz a rövid, gyors játékokon kívül sok mindent futtatni mögötte. És ebből a szempontból mindenképp dicsérjük meg egyrészt Tuát, aki a gyors döntéshozatalával és gyors passzaival sokat segít a helyzeten (Brissettel sokkal rosszabbul nézett ki a támadófal is), másrészt a Dolphins edzői stábját, amely nem dédelget fantáziákat, hogy a rövid játékokon kívül mást is lehetne játszatni.

Épp ezért nagyon nehéz ítéletet mondani Tuával kapcsolatban. Amit eddig látunk, az szép és jó, ad egy jó alapot, amivel nem akarom azonnal bárkire lecserélni, mert lehet még belőle valami. El lehet lavírozni ezzel egy kiváló kerettel kiegészítve, lehet küzdeni a rájátszásért mondjuk, de ennyi alapján egyáltalán nem vagyok abban magabiztos, hogy Tua az az irányító, akire építeni akarok. Extra dolgokat ugyanis egyáltalán nem láttunk még tőle, és ez nagyon hiányzik ahhoz, hogy majd hosszabbítsak vele a jövőben. Mert újonc szerződésen ez még elmegy (lásd Baker Mayfield), keveset keres, alapvetően ott van a 32 legjobb irányító közt a ligában, de ha hosszú távon tényező akarsz lenni, akkor ez a játék kevés.

Mindenesetre Tua az idei játéka alapján mindenképp kiérdemelte, hogy ne dobják ki a kukába és kapjon még esélyt a bizonyításra. A Dolphinsnak pedig minden követ meg kell mozdítania, hogy legalább egy vállalható falat felhúzzon előtte – nem kell extrán jót, elég egy teljességgel átlagos is –, hogy biztosabban ki lehessen deríteni, mi van ebben a srácban. Mert egyelőre ezt még nem tudjuk megmondani.

Ha csak ennyi, hogy ő az RPO-király, akkor az egész egyszerűen kevés a mai NFL-ben.

[/ppp_patron_only]