Az NFL természetes körforgásához hozzátartozik, hogy a legjobb teljesítményt nyújtó támadó-, illetve védőegységek koordinátorai megkapják a lehetőséget, hogy főedzőként is bizonyítsanak. Összeszedtük nektek, hogy kik azok a szakemberek, akik reális célpontként felmerülhetnek a general managerek fejében a 2021-es szezon végén. Kezdjük a támadókoordinátorokkal (a statisztikák a 15. játékhét előtti számokon alapulnak)!
Nathaniel Hackett, Green Bay Packers
Hackett 2003-ban kezdett edzősködni és első támadókoordinátori állását 2013-ban érdemelte ki Buffalóban. Nem is teljesített rosszul, az ott töltött két év alatt E.J. Manuellel és Kyle Ortonnal is sikerült legalább egy közepes támadóegységet összerakni. Aztán a főedző Doug Marrone úgy döntött, hogy neki ennyi elég volt Ortonékkal, kilépett a szerződéséből és inkább elment a Jaguarshoz helyettes főedzőnek és vitte magával Hackettet QB edzőnek.
A csapat irányítója ekkor a korábbi 1/3-as Blake Bortles volt, aki egy gyengén sikerült újonc szezonból érkezett (11 TD, 17 interception), de Hackett első évében 4428 yardot és 35 touchdownt dobott. Gus Bradley 2016-os főedzői kinevezése után ráadásul Hackett lett az OC, és bár a szezon nem volt diadalmenet, de egy évvel később a Jaguars büszkélkedhetett a leghatékonyabb futójátékkal és bejutott az AFC-döntőbe.
Ezután ugyanakkor a csapat teljesen szétesett, az edzői stábot kirúgták, de Hackettnek nem kellett sokáig várnia az új állásra, 2019-ben Matt LaFleur Green Baybe csábította támadókoordinátornak. A csapat támadósora ez idő alatt remekül teljesített, ugyanakkor ez LaFleur rendszerének köszönhető, amihez a 42 éves Hackett csak asszisztál. Ezzel együtt pozitív, hogy bár LaFleur hívja a játékokat és rakja össze a gameplant, de az insider információk alapján a játékosok sokra tartják az OC-t, még Rodgers is elismeri a szakmai tudását, és bőven elképzelhető, hogy egyedül is képes lenne egy hatékony rendszert működtetni.
Hackett tehát egy nagyszerű vezető hírében áll, aki háttértől függetlenül bárkivel képes kapcsolatot teremteni és a legnagyobb sztárokkal is együtt tud dolgozni. Sok különböző kultúrát és rendszert látott, remekül tud alkalmazkodni a különböző helyzetekhez, így egy újjáépülő és egy PO-esélyes csapatnál is szóba kerülhet a neve.
Byron Leftwich, Tampa Bay Buccaneers
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Leftwich egy meg nem énekelt hőse volt a Tampa Bay Super Bowl-győzelmének. A támadóoldalon Tom Brady és Bruce Arians elvitte a show-t a közvélemény szemében, ugyanakkor Leftwichnek nagy szerepe volt és van a csapat sikerében.
A 41 éves szakember 2003-ban 1/7-es volt, a Jaguars választotta ki – ő lett a második irányító Carson Palmer után, akit kiválasztottak a drafton. A bizalmat ugyanakkor nem tudta meghálálni, négy év alatt leküzdötte magát csereirányítónak, viszont ezzel együtt tökéletesen ismeri a posztot és annak minden velejáróját, így kifejezetten jó döntés lehet egy fiatal irányító mellé.
Emellett a Steelers csereirányítójaként együtt dolgozott Bruce Ariansszel, aki 2017-ben QB-edzőnek is elvitte a Cardinalshoz, majd 2019-ben a Bucshoz támadókoordinátornak. A liga egyik legjobb főedzőjétől és támadógurujától tanulta a szakmát, ráadásul Tom Bradyvel is hamar megtalálta az összhangot és nagy szerepe volt abban, hogy Bruce Arians rendszerét kompatibilissé tegye minden idők legsikeresebb irányítójával.
Kívülről nehéz megmondani, hogy mennyit tesz hozzá a Bucs ligaelit támadósorához, de ha elhisszük Ariansnek, hogy nem tért volna vissza a visszavonulásból Leftwich nélkül, akkor jó sokat. Jelentős play caller tapasztalata van, egykori irányítóként extra hozzáadott értékkel bír, az Arians-féle offense-t és a Bradytől is látható profizmust tudná magával vinni az új állomáshelyére – például Floridába, ahol Trevor Lawrence mellé ideális jelölt lehetne.
Eric Bieniemy, Kansas City Chiefs
Bieniemy Leftwich-hez hasonlóan szintén megjárta az NFL-t játékosként, 1991-ben második körös futó volt. Profi edzői karrierjét is futóedzőként kezdte még 2001-ben és a Chiefsnél is ebben a szerepkörben kapott állást 2013-ban, amikor Andy Reid került a csapat élére. Egészen 2018-ig tanult minden idők egyik legjobb főedzőjétől és támadógurujától, majd ő lett a csapat támadókoordinátora. Természetesen a rendszer és a végső szó minden esetben Reidé, de Bieniemy is aktívan kiveszi a részét a gameplan és a playbook kidolgozásában, és kilenc évnyi tanulás után Reid kezei alatt nem túlzás azt állítani, hogy lehet benne potenciál főedzőként.
Az már már kérdés, hogy lesz-e olyan csapat, ami ad neki esélyt. Az elmúlt két évben sok interjúra hívták, de állítólag nem szerepelt különösebben jól és soha nem kapott esélyt a bizonyításra. Egyesek szerint egyszerűen nincs meg benne az, ami Andy Reidben, mások az intézményesített rasszizmust emlegetik, míg megint mások szerint egyszerűen senki sem akar egy olyan embert a csapata élére, akinek volt ittas vezetéses ügye, több közlekedési szabálysértése, állítólag fojtogatott egy női parkolóőrt és felmerült a neve egy egyetemi szexuális zaklatás ügyben is.
Bieniemynek elévülhetetlen szerepe van Mahomes fejlődésében, még akkor is, ha Reid hívja a játékokat, és az ő agyából pattan ki a playbook. Emellett ismer egy nagyon jó rendszert és testközelből tapasztalta meg, hogyan kell győztes kultúrát építeni. Ilyen ajánlólevéllel kapott főedzői állást Matt Nagy és Doug Pederson is, van is Bieniemyben lehetőség, csak az a sok red flag ne lenne.
Brian Daboll, támadó koordinátor, Buffalo Bills
Brian Daboll az előző edzőkeringő egyik legfelkapottabb neve volt, azonban maradt Buffalóban. Bill Belichick alkalmazottjaként két ciklusban is dolgozott New Englandben, öt Super Bowl győzelemben is közreműködött, a győztes kultúra kialakításáról tehát nem csak beszélni tud, hanem van tapasztalata is.
Támadókoordinátorként már nem volt annyira sikeres, a Dolpinsban, a Chiefsben és a Brownsban is megégett és nem úgy nézett ki, hogy Josh Allennel jól sül el a billses kaland, de két év szenvedés után 2020-ban végre jött az áttörés. Daboll kreativitásának és Allen feljavuló játékának köszönhetően a harmadik legtöbb yardot szerző csapattá vált a Bills (396,4 yard meccsenként), míg szerzett pontok tekintetében csak a Packers volt jobb a Buffalónál (31,3 meccsenként), a lendület pedig azóta is kitart.
Daboll munkáját leginkább ebben lehet mérni, Josh Allen az ő ajánlólevele. Egy 52,8 százalékos passzpontosságú, 10 TD-s, 12 interceptionös első év után 2020-ra már egy 69.2 %-os passzpontossággal dolgozó Pro Bowler QB vált belőle, aki 37 TD-vel zárt 10 INT mellett és MVP szinten játszott. Ebben nagy szerepe volt az OC-nek, aki rengeteg dolgozott a fiatal irányítóval, illetve összerakott egy jó rendszert, tökéletesen használja ki a rendkívül diverzifikált elkapósort és pálya bármely pontján képes mismatch szituációkat teremteni.
Kevés támadókoordinátor tudja úgy keverni a kártyákat, és kialakítani a számára legmegfelelőbb matchupokat mint ő. Ráadásul ő az első olyan név a listán, aki nem egy támadóguru árnyékában tevékenykedik: amit a Bills offense elért az elmúlt években, az elsősorban Daboll érdeme, még ha idén azért akadozik is a gépezet.
Minden olyan csapatnak érdemes megfontolnia Dabollt, amelyik fiatal irányítót szeretne fejleszteni. Jó főedzői hozzáállást, play caller tapasztalatot, a győztes kultúrát és sok egyéb apró kis praktikát biztosan el tudott lesni olyan mentoraitól, mint Bill Belichick vagy Sean McDermott.
Kellen Moore, Dallas Cowboys
Kellen Moore az egyik legtöbbre tartott fiatal koordinátor az egész ligában. A 33 éves szakember 2017-ben még irányító volt a ligában, aztán 2018-ban a Dallas QB edzője lett, 2019 óta pedig ő hívja a játékokat a csapatnál, ráadásul mindezt parádésan teszi. Moore rendszere hozta meg azokat az égetően szükséges változtatásokat, amelyekkel a Cowboys kilépett a Jason Garrett-féle szürkeségből.
Idén Moore egysége az egyik legnagyobb yardgyáros az NFL-ben: a Cowboys 409,1 yardot és 29,2 pontot szerez meccsenként, ami a második legtöbb a ligában. Mindezt úgy, hogy az offense tökéletesen kiegyensúlyozott, az átlag 128,5 futott yard a hatodik legjobb idén – tehát nem csak Dak Prescottból áll a világ. Persze ehhez kell egy jó támadófal, egy remek irányító és elit skill személyzet, de vitán felül áll, hogy Moore sokat tesz hozzá a játékhoz, és amit a pályán a Cowboystól látunk, az az ő eredménye.
Érdekes lesz látni, hogy Moore-t elengedi-e a Dallas. Mike McCarthy nem végez rossz munkát, de nem is olyan jó, Moore-hoz fogható támadókoordinátort viszont nagyon nehéz találni, így nem elképzelhető, hogy amennyiben felmerül a távozás lehetősége, a Cowboys is tesz neki egy főedzői ajánlatot.
Doug Pederson, korábbi Philadelphia Eagles főedző
Pedersonnak volt egy éve átgondolni az élet nagy dolgait, és kicsit újratervezni a karrierjét. Nem lenne meglepő, ha a rövid, de szükséges szünet után újra NFL főedzőként láthatnák az Eagles csapatával Super Bowlt nyerő szakembert.
Pederson kijárta az Andy Reid iskolát, irányítóként és edzőként is volt lehetősége a rutinos mestertől tanulni az Eaglesnél és a Chiefsnél. 2016-ban tért vissza Philadelphiába – immár főedzőként – azzal a feladattal, hogy a North Dakota State-ről érkező 1/2-es Carson Wentzből hozza ki a lehető legtöbbet.
A projekt félig volt sikeres. A sikeres fele a 2017-es szezon volt, ahol egy örökké emlékezetes Super Bowlon az Eagles legyőzte a New Englandet – kis szépséghiba, hogy nem Wentz volt a QB, hanem Nick Foles. A sikertelen fele a történetnek pedig az, hogy Wentz immár Indianapolisban hallgatja Frank Reich (korábbi Pederson stábtag) utasításait, nem ő lett tehát a franchise arca hosszú távon. A Super Bowl évet két 9-7 követte, majd jött 2020-ban az eaglesös korszak végét jelentő 4-11-1-es szezon.
Pederson megítélése kétes a Philly időszak alapján. Egyrészt óriási eredmény a Super Bowl győzelem és pozitívum, hogy analitikus felfogású, másrészt az azt követő gyengébb eredménysor, a nem túl hatékony saját rendszer (jó eséllyel Frank Reich volt a fő agytröszt) és folyamatos kudarccal végződő koordinátori kinevezések komoly aggodalomra adnak okot. Összességében védhető döntés, ha egy franchise Pedersonban látja a jövőt a fenti kérdőjelek ellenére is. A Super Bowl győzelmével pedig sokan el fogják neki hinni, hogy képes győztes kultúrát teremteni.
Josh McDaniels, New England Patriots
McDaniels volt már főedző és csúnyán megbukott a Broncos élén, majd a Rams támadókoordinátoraként is kudarcot vallott. Persze Tom Bradyvel parádés volt, de kérdés ez mennyire a QB és mennyire az OC érdeme. Plusz ott a 2018-as Colts affér, amikor rendhagyó módon az utolsó pillanatban mondta vissza a főedzői kinevezést, így sokak szemében elásta magát. A tavalyi Cam Newtonos projektet nem a legkönnyebb megítélni edzői szemmel, ellenben amit Mac Jonesszal elért, az visszaemelte a főedző esélyesek közé.
Szerzett pontok tekintetében a tízedik a Pats (26,9) igazi első számú elkapó opció és szupersztár nélkül. A futójáték is jól működik, kilencedikek 123,5 yardos meccsenkénti átlaggal. A Patriotsnak van a nyolcadik legtöbb futott TD-je is, és bár meccsenként csak 223 passzolt yardot átlagolnak, de Mac Jones a PFF-nél a hatodik legjobb irányító idén passzjátékot tekintve. 16 TD-vel és 8 interceptionnel minden esélye megvan ahhoz, hogy az év támadó újonca legyen, és ebben McDaniels rendszerének elévülhetetlen érdeme van. Összességében a Patriots offense 10. a DVOA mutató alapján, de így is erőteljesen felülmúlják a szezon előtti várakozásokat.
Elég nagy az esély arra, hogy McDaniels arra vár, hogy átvehesse Bill Belichicktől a stafétát a Patriots élén a közeljövőben, de ettől függetlenül még lehet pár csapat, ami egy interjúra behívja. A New Englandtől távoli múltja nem túl jó ajánlólevél, ellenben amit a Patriotsnál csinál(t), az annál inkább.
Joe Brady, korábbi Carolina Panthers támadó koordinátor
Bradyvel nagyot fordult a világ. A 2020-as idény végén már népszerű célpont volt, és ha sikerült volna megmentenie Sam Darnold karrierjét, akkor szinte biztos lett volna a kinevezése. Nem jött össze, és bár ez nem csak rajta múlt, de nem is tett túl sokat hozzá a támadósorhoz. Az más kérdés, hogy ezért ki kellett-e rúgni a szezon közben, kvázi bűnbakként beállítva.
A fentiek ellenére azért pozitívum Bradyvel kapcsolatban, hogy az egyik legnagyobb támadó gurutól, Sean Paytontól is tanulhatott, az LSU-n pedig tényleg csodát tett Joe Burrow-ékkal. Messzemenő következtetéseket a másfél Panthersnél töltött évből nem lehet levonni, a helyzete nem volt ideális és a sok rossz mellett nagyon sok jót is mutatott a csapat támadósora. Az idén Carolinában történtek ellenére jó eséllyel lesz több olyan franchise, ami legalább meghallgatja Bradyt, és ha főedzői állás nem is túl valószínű karrierje ezen pontján, támadókoordinátor nagyon jó eséllyel lehet valahol védőfelfogású HC mellett.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások