Összefoglaló
Nem jött be a túlzott agresszivitás, a Chiefs behúzta a csoportot
Extrém fontos mérkőzést rendeztek csütörtökön: a 9-4-es Chiefs lépett pályára a 8-5-ös Chargers otthonában. A tét effektíve a csoportgyőzelem volt: a Kansasnek kvázi ez a győzelem kellett az AFC West első helyéhez, míg a Los Angeles egy siker esetén eldöntötte volna a tie breakert a riválisával szemben és pole-ból várhatta volna a hajrát. Nagy volt tehát a nyomás, és bár a hazai csapat játszott jobban, de Justin Herberték végül könnyűnek találtattak.
A Chargers kezdte a meccset egy parádés visszahordással és már itt érezni lehetett, hogy a felszín alatt ott bugyog a régi idők chockerkedése: Andre Robert ugyanis annyira belebonyolódott a testcseleibe, hogy TD helyett elesett a saját lábában. Ez végül sokba került, mert bár eljutott a Chargers a Chiefs 5 yardosáig, ott négy kísérletből egy yardot sem sikerült haladni: vagy pocsék volt a játékhívás, vagy Herbert rontotta el a passzt, vagy jó volt minden, csak szerencsétlen tight end (Parham) olyan rosszul ért földet, hogy egy nagyon durva sérülést szenvedett (elveszítette az eszméletét, megmerevedtek és folyamatosan remegtek a karjai, emiatt azonnal kórházba is szállították) és kiejtette a labdát.
A Chiefs köszönte szépen a lehetőséget, egy nagyon szép 13 playből álló drive végén a fullback Michael Burton szerzett egy 7 yardos futott TD-t, majd Herbert INT-je után (nem az ő hibája volt, felpattant) már 10-0-ra vezetett a vendég csapat. Ekkor Lombardi végre feldolgozta azt az információt, hogy Chris Jones covidos és nincs a pályán, a csapat pedig elkezdett módszeresen futni, aminek két TD lett az eredménye – konkrétan a második TD-drive-ban kilenc játékból az első nyolc futás volt és csak az utolsó lett egy 4 yardos Herbert passz.
14-10 volt tehát az állás 3:15-tel a vége előtt, amikor ismét a Chiefs támadott, de előjött az, ami idén oly sokszor – a turnover problémák. Patrick Mahomes nem érezte jól a nyomást, Joey Bosa kiverte a kezéből a labdát és a Chargers jöhetett a Chiefs 45 yardosáról. A végállomás viszont megint nem az end zone lett, hanem egy turnover on downs az 5 yardoson belül. És persze megint elő lehet venni a playhívásokat, a kivitelezést (Herbert passza szerintem már a rossz kategória volt a teljesen üresen álló Jared Cooknak, bár ettől még elkaphatta volna a tight end), de én azon a véleményen vagyok, hogy a meccs képe és a játékszituáció alapján ezt itt rúgni kellett volna, hogy meg legyen a 7 pontos előny – mondjon bármit is az analitika.
Ez a fajta agresszivitás az egész meccsen jelen volt a Chargers részéről: ötször is nekiment a csapat a 4&rövidre, mindössze kétszer sikerült, abból csak az egyik végződött TD-vel, a másik a Chiefs 1 yardosán ért véget egy fumble-lel (igaz, utána Mahomes INT-je után csak sikerült begyötörni). És ismétlem: az analitika szerint ez teljesen rendben van, alapvetően én is amellett vagyok, hogy neki kell menni, de valahogy egész meccsen érződött (legalábbis nekem folyamatosan görcsben volt a gyomrom, amikor felálltak negyedikre Herberték), hogy most fejben mintha nem lennének ott a játékosok. Lehet, hogy a rövid hét miatt van, lehet, hogy egyszerűen ez egy ilyen nap, nem tudom. De az előny birtokában, látva, hogy mennyi hibát csinál a Chiefs, hogy mennyire jól működik a futás, hogy összességében képes haladni az offense, és hogy Herbertéknek mennyire nem akar sikerülni, szerintem Brandon Staley helyében érdemes lett volna kicsit konzervatívabbra venni a figurát.
A Kansas City tálcán kínálta a győzelmet, de mivel a Chargers nem tudott élni a végtelen számú előnnyel és mindössze 8 ponttal vezetett 10 perccel a vége előtt, így várható volt, hogy előbb-utóbb a vendégeknek is sikerül valami – sikerült is. Mahomes és Kelce összehozott egy 69 yardos passzt, majd Hill szerzett egy 1 yardos TD-t, és mivel a kétpontos is sikerült, 21-21-gyel fordultak a csapatok a hajrára.
A Chargers ezután végigvitt egy 13 playből álló, 75 yardos TD-drive-ot, leégetett 5:25-öt az órából, de még így is maradt két perce a Chiefsnek az ellentámadásra. Ismét jött a Mahomes magic: ezúttal egy 32 yardos futással vétette észre magát, majd egy 7 yardos Kelce TD-vel ismét egál volt az állás. Ezután még támadhatott a Chargers és érdekes módon a Chiefs is, de egyikük sem tudott eljutni mezőnygóltávolságba, így jöhetett a hosszabbítás, ahol ismét villant a Mahomes-Kelce páros és egy 34 yardos walkoff TD-vel megnyerte a Chiefs a meccset.
Összességében mindkét csapat elég jól játszott, de a játék képe alapján a Chargers volt a jobb, de túlzott agresszivitás/rossz kivitelezés miatt végül a Kansas örülhetett a végén. Mahomes 410 yardot passzolt három TD, egy INT és egy fumble mellett, Kelce 10 elkapásból 191 yardot és két TD-t szerzett (RIP mindenki, aki ellen ott van fantasyben), de Hill is betett a közösbe 12 elkapásból 148 yardot és egy TD-t (rajtuk kívül senkinek nem volt háromnál több elkapása). Előbbi nagy meccsében persze az is szerepet játszik, hogy a safety Derwin James megsérült, a remek tight end csak ezután szabadult el (előtte csak 14 yardja volt).
A túloldalon Herbertnek nem volt különösebben nagy napja, 236 yard, három TD (két passzolt és egy futott) és egy INT került a neve mellé, bár ez lehetett volna jobb is, ha az end zone-ban vagy ő pontosabb/szerencsésebb kicsit vagy az elkapói koncentrálnak jobban. A futójáték működött, Justin Jackson 13 futásból 86 yardot szerzett, Austin Ekeler 59 yardot és egy TD-t 12 labdából, összesen pedig 192 yard jött össze a földön. A védelem is hozzátette a magáét a turnoverekkel és kivédekezett drive-okkal, még ha James kiesése után nem is tudta tartani Kelce-t (ha valakin/valamin ez elment, akkor a támadósoron).
Ezzel a győzelemmel a Chiefs 10-4-gyel áll a csoport élén, 4-1-es mérlege van a csoporton belül, míg a Chargers 8-6-tal és 2-2-es csoporton belüli mérleggel követi. Ezzel el is dőlt az AFC West, ugyanis a Chiefsnek minden hátralévő meccsét el kellene veszítenie, míg a Los Angelesnek mindet meg kellene nyernie az utolsó három fordulóban a csoportgyőzelemért, amire túl sok esély nincs. Nagy kár ezért a sok elrontott negyedik kísérletért.