Tét nélkül is van foci, néha még szép is

Volt néhány tét nélküli mérkőzés is vasárnap, ahol leginkább azok szórakozhattak, akik az NFC North mérkőzéseit választották. 

Green Bay Packers @ Detroit Lions 30 – 37

A tét nélküli találkozóktól nem várunk sokat, csak hogy szórakoztatóak legyenek. Ennek pedig tökéletesen eleget tett ez az összecsapás. A Packers bár már bebiztosította az első kiemelését, nem ültette a padra a kezdő sorát, legalábbis nem az elejétől kezdve. A csapatba ráadásul visszatért David Bakhtiari, aki bő egy év után léphetett újra pályára és az újonc center John Myers is először játszhatott a 6. hét óta.

A kezdő sorral nem is kezdte rosszul a meccset a Packers. A nyitódrive-ból rögtön TD-t értek el, ami mellé még egyet szereztek az első félidőben. Mindkét esetben Allen Lazarddal játszott össze Rodgers, aki végül 75 yarddal fejezte be a meccset és ezzel a nem mindennapi pontszerzéssel.

A félidőig egy kihagyott extra pont miatt tehát 13 pontot szerzett a Packers, azonban már ekkor is hátrányban voltak köszönhetően a feltüzelt állapotban játszó Lionsnek. A Detroit 4 labdabirtoklásából 17 pontot szerzett és az egyetlen kivétel is egy fake punt utáni turnover on downs volt, ahol a punter passzát nem sikerült elkapnia a társaknak. A trükkös játékokból azonban nem fogytak ki. Tom Kennedy, egy idén 38 yardot szerző elkapó passzolt Kalif Raymondnak, aki 75 yardon át vágtatott a célterületig.

A második félidő már más képet hozott. A Packers leültette a kezdőit, a Lions pedig továbbra is szeretett volna egy szép estét adni a szezonzárón a szurkolóiknak. Került egy kis porszem a gépezetükbe, mert az első három labdabirtoklásukból kétszer is azonnal parancsolta le őket a védelem a pályáról, de egy Packers fumble után kapott kedvező field pozíciót pontokra tudtak váltani egy újabb látványos játék után.

Jarred Goffék pedig a meccs végén az ébredő Packers ellen is élesek tudtak maradni. 13 pontot szereztek az utolsó 3 labdabirtoklásukból és kétszer is leszedték Jordan Love passzát a levegőből. A Lions oldalán Goff jó játéka (283 yard, 2 TD) mellett Amon-Ra St. Brownt kell kiemelni, akinek 109 yard jött össze egy TD-vel. Egyértelműen első számú elkapóvá nőtte ki magát hiába indul a slotból elsősorban.

A Packers cseresora ugyan nem játszott rosszul a meccs végén, Love nem tudott két lehetőségből bizonyítani a kételkedőknek. Egy screenből szerzett egy 60 yardos TD-t és egy szép drive-ban sikerült pár pontos passzal haladnia az offense-nek, de nem volt igazán meggyőző és a csapat is elsősorban a futójátékának köszönhetően tudott haladni a második félidőben. A Packers oldalán egy rekordnak lehetett örülni, hiszen Davante Adams 1,553 yardot kapott el a szezonban, ami új Packers csúcs. A Lions előtt ott volt a lehetőség a Jaguars győzelmével, hogy megszerezzék az 1/1-es cetlit, de kulcshiányzók ellenére (Hockenson mellett az újonc Sewell sem játszott) nagyon meggyőző meccset játszottak.

(alatriste)

Chicago Bears @ Minnesota Vikings 17 – 31

Év végén egy tét nélküli találkozón úgy döntöttek a támadósorok, hogy mindketten csak 1-1 félidőt fognak focizni. Az első játékrészt a Bears vállalta magára, akik bár nem puntoltak a nagyszünetig, mégis mindössze, csak 14 pontot értek el.

Köszönhető ez annak, hogy két field goal drive és egy sikeres kétpontossal egybekötött touchdown mellett a maradék két labdabirtoklásuk egyaránt 1-1 sikertelen 4.downos kísérlettel fejeződött be. Nem is akárhogy. Az egész meccsen az életéért menekülő Andy Daltont mindkét alkalommal sackelni tudta a Vikings védelme, név szerint D.J. Wonnum negyedik kísérletekre. A Bears tehát megtette amit vállaltak, 5 egész pofás drive-ot vezettek és 14 pontot szereztek az első játékrészben, míg a Vikings négy punt után (amiből három is 3&out volt, az utolsót meg a Bears 41-eséről rúgatta el Zimmer) a félidő legvégén szerezte meg első pontjait egy field goal révén. 14-3, jöhetett a csere. A fordulás után egyből másként festett a Minnesota offense, és az egész meccsen több nagy játékot is megoldó, végül 103 yardig jutó Ihmir Smith-Marsette szerezte a hazaiak első touchdownját.

A Bears támadósor pulzált még a 3. negyed elején az első félidő jó játékának köszönhetően és próbáltak újabb pontokat szerezni. Az első nekirugaszkodásukból azonban jött a meccsen immár a harmadik sack 4.downra. Az az Anthony Barr ért ezúttal oda, aki végül ugyancsak két sackkel fejezte be a meccset mint Wonnum. A következő drive-ból még egy mezőnygólra futotta az offense-től, de ezzel ki is lőtték az utolsó puskaporukat. Pedig jól haladt a Chicago. Dalton 325 yardot passzolt, amiből Darnell Mooney egymaga gyűjtött be 126-ot. A mérkőzés hátralévő részén azonban már a Vikings dominált. Előbb Justin Jefferson (107 yard, TD), majd KJ Osborn touchdownjával növelték az előnyüket. Ekkor azonban még csak 7 pont volt a Minnesota előnye, a végső döfést a védelem vitte be. Patrick Peterson 66 yardos pick-sixe után ugyanis már behozhatatlan előnye volt a Vikingsnak, amit még megfejeltek azzal, hogy a következő drive-ban is lehúzták Andy Dalton passzát.

Bár pontok szerint teljesen megosztották egymás között a félidőt a csapatok, más volt a két támadósor koncepciója. Míg a Bears 24 first downt szerzett a meccsen és lassan haladt előre, addig a Vikings 31 szerezett pontjához elég volt mindössze 11 első kísérlet a nagy játékok révén. Yardokban nem volt nagy különbség a csapatok között (356 vs. 331) és mindkét támadósor alapvetően elvesztette a védőfalakkal szembeni csatát, így 10 sacket és megannyi QB hitet láthattunk. A különbséget végül az jelentette, hogy a Bears 6 negyedik kísérletnek ment neki, azonban ezekből egy first down mellett érkezett három sack, egy interception és egy további sikertelen próbálkozás.

(alatriste)

Cincinnati Bengals @ Cleveland Browns 16-21

Minimális tétje volt ennek a találkozónak, Zac Taylor már a hét közepén bejelentette, hogy Burrow nem fog játszani, ráadásul egy kisebb (nagyobb?) Covid-para is kialakult a csapatnál, így eléggé foghíjas kerettel állt fel a Bengals. A Brownsnál sem volt pályán Mayfield, ők már csak a presztízsért játszottak, és hogy idén mindkét meccsen verjék az ohiói riválist.

A végeredmény ugyan szoros mérkőzést sugall, de valójában végig kontrollálta a találkozót a Browns, mindkét irányító gyengén játszott és a Bengals csak a védelmének köszönheti, hogy 5 pont lett a különbség. Brandon Allen épphogy 50% felett zárt (15/29, 136 yard, 1 TD), és a touchdownját is csak a garbage time-ban sikerült megdobni, mondjuk ilyen elkapósorral nem is csoda. Ja’Marr Chase 2 elkapás, 26 yard, és a franchise rekord megdöntése (1455 yard) után leült a padra, utána Trent Taylor, Mitchell Wilcox, Trenton Irvin, és a cserefutó Chris Evans voltak Allen célpontjai. Nem egy veretes névsor, na.

Mindent elmond az első félidőről, hogy 3 first downt és 65 yardot sikerült összeszedni a támadósornak, a védelem viszont két labdát is szerzett, amiből 64 yardot hordtak vissza. Az egyik ilyen labdaszerzés egy strip sack volt Case Keenumon, amit Trayvon Henderson vitt vissza 6 pontért. A második félidőben összesen három drive-ot vittek Allenék, és hiába szereztek 9 pontot (1 FG, 1 TD, 1 elrontott kétpontos), a Browns jól ölte az órát, és nem volt esélye a fordításra a Bengalsnak. A védelemből a veterán Mike Danielst lehet kiemelni, akit a héten hoztak fel a practice squadból, nagyon jól ölte a futást, valamint Wyatt Ray strip sackje is fontos pillanatban jött, amivel vissza tudtak jönni a meccsbe. A támadósorban a cserefutók egész jó napot fogtak ki, hiába játszottak folyamatosan hátrányban, Trayveon Williams és Chris Evans is derekasan helytállt, előbbi 9 futás, 38 yard, utóbbi 7 futás, 35 yard, 4 elkapás, 24 yard, 1 TD. Nem egetrengető, de nem is borzalmas.

A hazaiak támadósora egy fokkal volt hatékonyabb a Bengalsénál, Case Keenum 17/24, 176 yard, 2 TD, 1 INT, egy elvesztett fumble-lel zárt, cserébe a futásra ma is tudtak építeni, 205 yardot szereztek a földön. Ment a futás, úgyhogy ment a play action passzjáték is, az első TD-t egy ilyen játékból szerezte Jarvis Landry. Ő volt ma is az elsőszámú elkapó, 6 elkapásból 75 yardot szerzett, plusz a hatpontost. Mellette a többiek nem nagyon emelkedtek ki, maximum lefelé, Donovan People-Jones három elkapás mellett egy csúnya elejtett labdát és egy punt visszahordás során egy fumble-t hozott össze. A földön Nick Chubbnak ugyan voltak szép first downt érő futásai, valamint egy 35 yardos megiramodása, a show-t D’Ernest Johnson vitte el, aki 133 scrimmage yarddal és 1 TD-vel zárt, a második félidőben volt egy drive-ja a Brownsnak, ahol egymás után kilencszer ő kapta a labdát, a 10. playben viszont Demetric Felton vitte be az end zone-ba. A védelemben a másodéves Jacob Phillips mindenhol ott volt, 9 szerelés, amiből 2 negatív yardos, 1 sack, és két leütött labda került a neve mellé, ezen kívül a két edge rusher, Garrett és Clowney is könnyen átért a hiányzókkal teli támadófalon (előbbi egy, utóbbi két sack).

Igazi előszezon színvonalú találkozó volt ez az utolsó héten, cserecsapatokkal és puntokkal, viszont mindkét csapatnak fontosabb volt már előre tekinteni, a Brownsnál a holtszezonra, a Bengalsnál pedig a Raiders elleni Wild Card párharcra.

(löfli)

Washington Football Team @ New York Giants 22-10

Teljesen tét nélküli találkozó és sajnos minden részletében olyan is lett (pedig lehet így is jót játszani, lásd a Lions és a Packers). A Washington hozta a kötelezőt és nagyjából azt csinálta, amit egész éven: Antonio Gibson futott a labdával (146 yard, egy TD), Taylor Heinicke megpróbálta eltalálni Terry McLaurint (ez olyan jól ment, hogy a 120 passzolt yardjából 93-at neki dobott), a védelem meg fogta a futást, és mivel Jake Fromm volt a Giants irányítója, így a passzjátékot is.

Összességében ez 7-10-es mérleg a WFT-től korrekt teljesítmény a körülményeket figyelembe véve, de egy jó QB nélkül ebben nincs több. Vízválasztó lehet a 2022-es szezon, mert azért Ron Rivera annyira nem meggyőző és egyelőre ez eléggé egy Vic Fangio 2.0-nak tűnik, csak egy gyengébb csoportban. Ami pedig a Giantst illeti: egyrészt erről a teljesítményről nincs mit beszélni, másrészt aki 3&9-re QB sneakkel próbálkozik (még ha Fromm is az irányító), az nem is érdemli meg (de azért jegyezzük meg, hogy Jake Fromm megszerezte karrierje első passzolt TD-jét). Csak remélni tudjuk, hogy minél előbb lesz egy normális GM-e és főedzője a csapatnak, mert ez tarthatatlan.

(renningan)