McVay klónt mindenkinek – a Kevin O’Connell kinevezés

Az NFL néha bántóan egyszerű, pláne ha edzőkinevezésről van szó: a csapatok megnézik az épp sikeres franchise-okat, keresnek valakit, aki legalább látásból ismeri a sikerkovács főedzőt (Kyle Shanahan, Sean McVay, Andy Reid, Bill Belichick), aztán hozzávágnak egy állást. Gyakorlatilag a liga legalább kétharmada a négy top edző fájáról érkezett és most a Mike Zimmerrel eddig különutas Vikings is beállt a sorba a legújabb McVay klónnal. 

Mike Zimmer 2014 óta vezette a Vikingst, majd idén távozott a csapat éléről egy elég impozáns 72-56-1-es mérleggel, két csoportgyőzelemmel és három rájátszás-részvétellel. Nem mondhatni, hogy rossz munkát végzett volna, ugyanakkor túlságosan is belefolyt az offense működésébe és az elavult, futásközpontú felfogása rendre nehéz helyzetbe hozta a csapatot. Ha egy kicsit nyitottabb vagy van egy kellően modern felfogású, kreatív támadókoordinátora (akit hagy is rendesen dolgozni), akkor igazán nagy dolgokra lehetett volna képes a franchise (sokáig top 3-as roster volt Minnesotában), de ez így alakult, ideje volt már továbblépni.

A Vikings nagyon sok jelöltet meghallgatott a labda mindkét oldaláról és kisebb meglepetésre a végső jelöltek többnyire védőfelfogásúak voltak: Patrick Graham (Giants DC), Raheem Morris (Rams DC), DeMeco Ryans (49ers DC), illetve Kevin O’Connel (Rams OC) és Jim Harbaugh (Michigan HC) voltak a favoritok a pozícióra. Sokáig utóbbi vezetett, de végül nem sikerült jól az interjúja (vagy azt hitte, fixen az övé az állás, vagy csak több pénzt akart a Michigantől) és végül a sok védőkoordinátor között a 36 éves támadókoordinátor, Kevin O’Connell lett a befutó.

Bármi is a kérdés, a válasz: McVay

[ppp_patron_only level=”1500″ silent=”no”]

Ha körülnézünk a ligában, akkor tele van olyan emberekkel, akik korábban a Rams főedzőjével együtt dolgoztak. És ugyan túlzás lenne azt állítani, hogy mindenkit McVay nevelt volna ki, de az vitán felül áll, hogy remekül tud győztes kultúrát építeni és hihetetlen érzékkel nevezi ki a tehetséges edzőket a stábjába (amire szüksége is van, ugyanis minden évben elviszik az edzői gárdájának a felet).

Az elmúlt években McVay olyan szakembereket veszített el a stábjából, mint a Bengalst Super Bowlba juttató Zac Taylor, a Packersszel alapszakaszrekordokat döntő Matt LaFleur, a Chargersszel első évében majdnem rájátszásba jutó Brandon Staley vagy a Vikings által nemrég kinevezett Kevin O’Connell – csak hogy a főedzőket említsük.

Ebből is látszik, hogy akik a Ramsben dolgoznak, azok jó eséllyel értenek is valamihez – ellentétben például a patriotsos edzőkkel, akik rendre megbuknak Bill Belichick nélkül. Így nehéz elítélni a Vikingst azért, mert nem akar egy saját utat kitaposni, mert végülis minek találja fel a spanyol viaszt a franchise, amikor van egy főedzőnevelde, ami ontja magából a többé-kevésbé sikeres szakembereket.

Mi szól O’Connell mellett?

O’Connell játékosként kezdte az amerikai focis karrierjét: a San Diego State irányítójaként olyan jól játszott, hogy 2008-ban a harmadik körben vitte el a Patriots. És bár végül kiderült, hogy az NFL-hez kevés (mindössze hat passzkísérlete volt a 2012-es visszavonulásáig), de egyértelműen érti a posztot, ami segített neki edzőként elhelyezkedni a ligában.

2015-ben kapott először állást az NFL-ben: egy évig volt a Browns QB-edzője. Ezt követően a 49ersnél dolgozott egy évig valamilyen megfoghatatlan “speciális projekteken”, és bár a pálya közelébe nem nagyon került, de ekkor ismerkedett meg a Vikings új GM-ével, Kwesi Adofo-Mensah-val. A San Francisco-i kitérő után három szezont töltött a Washingtonnál, ahol együtt dolgozott Kirk Cousinsszal, egy évig támadókoordinátor is volt, majd ugyanebben a pozícióban két évig dolgozott a Ramsben is.

Összefoglalva: ismerte a Vikings új general managerét és a franchise irányítóját, valamint két évig tanult a liga egyik legjobb támadógurujától és főedzőjétől. Ez azért elég jó ajánlólevél. Ezen felül az is mellette szólhatott, hogy tudja, mi kell egy győztes kultúra kiépítéséhez, fiatal és kreatív szakember hírében áll, akivel kapcsolatban nem nagyon lehetett arról hallani, hogy bárkivel bármikor is összebalhézott volna.

A fentieket alátámasztandó egy rakás ramses asszisztens edző követte Minnesotába, és bár messze nincs még kész a stáb, de az eddigi kinevezések jól néznek ki. O’Connell segítője például az 55 éves Mike Pettine lesz, aki ugyan főedzőként csúnyán megbukott a Brownsban, de védőkoordinátorként a Packersben és a Bearsben is jó munkát végzett, illetve megvan az a rutinja, ami értelemszerűen O’Connellből hiányzik.

A védőkoordinátor Ed Donatell kinevezése is jól néz ki. A 65 éves szakember 1979 óta edzősködik, vagyis nem nagyon kell a kezét fogni, ráadásul 2011 óta Vic Fangio jobbkeze, vagyis bő 10 éven keresztül tanulhatott a liga egyik legjobb védőgurujától, az elmúlt három évben konkrétan Fangio védőkoordinátora volt a Broncosban.

Mike Zimmer védőfelfogásához és a rosterhez ez egyébként nem nagyon passzol (a Vikings 16 éve használ 4-3-as felállást). Ugyanakkor Donatell annak idején a Packers és a Falcons védőkoordinátoraként használt 4-3-as alapfelállású rendszereket is, szóval elképzelhető egy lassú átmenet is akár, bár meglepő lenne, ha 11 évnyi Fangio defense után valami hibrid rendszert alkalmazna.

Példának okáért Zimmer nagyon szeretett blitzelni, míg Fangio és tanítványai nem nagyon élnek ezzel a lehetőséggel. Előbbi védelmének nagyon fontos részei a linebackerek (ezért is áldozott sokat Anthony Barra és Eric Kendricksre), míg utóbbiaknál a safety a kritikus pont és nagyon jók is abban, hogy kihozzák a hátsó DB-kből a legtöbbet (Donatell nagyon sokáig DB edző volt Fangio alatt). A Fangio féle védelmekben ezért is szokott két mélységi, egyszerre fizikális és atletikus safety lenni a pályán, ugyanis alapból közelebb vannak a LoS-hoz, mint általában, ugyanis nagy szerepük van a futás megállításában, míg elég atletikusnak kell lenniük ahhoz, hogy visszaérjenek a passzjáték levédekezéséhez is.

Alapvetően a 3-4-re váltás jót tehet Danielle Hunternek (bár ő nagyon szerette Zimmer helyettesét, Andre Pattersont, aki vélhetően pont a rendszerváltás miatt távozott), Michael Pierce és Dalvin Tomlinson pedig teljesen jók lennének 3-4-es rendszerben is és Harrison Smith is lubickolhat az új védelemben. Barrnak viszont meszeltek és Kendricks sem tűnik jó fitnek – hiába All-Pro kaliber, egy 3-4-es linebackerként gyakrabban kellene falemberekkel találkoznia, de nem elég erős, nem elég hosszú a karja és nem elég jó a technikája ahhoz, hogy ellenük hatékonyan tudjon teljesíteni. Persze sikerülhet a posztváltás, de könnyen lehet, hogy a rendszerváltás egyik áldozata lesz.

Mi szól O’Connell ellen?

Ami az offense-t és önmagában O’Connellt illeti, direkt nem említettem a pro résznél, ugyanis ebben nem hiszek. Hiába vannak Zac Taylornak jó ötletei, a rendszere elég ad hoc, koncepció nélkül hívja be a játékokat, amik közel sem annyira kreatívak, mint McVayé, a Super Bowlhoz pedig a remek védelem mellett az kellett, hogy Joe Burrow konkrétan MVP szinten játsszon az egész szezonban.

És ez igaz Matt LaFleurra is, aki bár nem egy nettó McVay termék, de ő sem egy korszakos támadózseni. A Packers rendszerében nincs annyi extra és nem sikerült elérnie azt, hogy az offense rendszerszinten független legyen az irányító teljesítményétől, aminek a rájátszásban meg is lett a böjtje (a 49ers elleni offense teljesítmény pedig minden szinten kritikán aluli volt). És persze, jöttek a jó eredmények az alapszakaszban, és nyilván volt szerepe abban, hogy Aaron Rodgers MVP lett, de egy ilyen kaliberű irányítóval ez azért elvárható volt (McCarthyval is volt olyan időszak, amikor ennyire sikeres volt a Packers, sőt még Super Bowlt is nyert, itt azért még mindig ARod a fontosabb elem).

Ez persze nem azt jelenti, hogy LaFleur rossz főedző lenne, távolról sem (nálam simán top 10), de szerintem messze van a legmagasabb polctól és közel sem vagyok biztos benne, hogy sikeres lenne egy Jared Goffal vagy Jimmy Garoppolóval. Nem mintha ez kötelező lenne, nem lehet mindenki zseni, de már csak ezek miatt is szkeptikus vagyok O’Connellel kapcsolatban (aki McVay mellett legfeljebb a kulimunkát csinálhatta meg).

Az mindenképp előny számára, hogy lesz egy egész jó irányítója és két elit elkapója, akikkel elvileg kötelező lenne jó passzjátékot összerakni, illetve Dalvin Cook is parádés a külső zónafutásoknál, vagyis egy McVay-rendszer nagyon jó fit a csapathoz, eddig is hasonlót játszottak. Viszont ezt a wide zone blokkolás nagyon nehezen elsajátítható a falemberek számára, és Minnesotában amúgy sem az OLine krémje játszik. Másrészt a védelmek is egyre jobban tudják kezelni a wide zone rendszereket, amire részben volt ugyan megoldása McVaynek azzal, hogy beküldte Robert Woodsot blokkolni, és akár a fullback CJ Ham is alkalmas lehet erre, de összességében a Rams futójátéka két éve stagnál.

McVaynek nem igazán volt válasza a rendszere gyenge pontjaira, amit végül egy top irányítóval hidalt át. Nem hiszem, hogy O’Connellnek lennének válaszai ezekre a problémákra és azzal kapcsolatban is szkeptikus vagyok, hogy képes lenne átültetni a ramses passzjátékot és olyan kreatív, egymásra pakolt játékokat hívni, mint a főnöke. Emellett nem lehet szó nélkül hagyni, hogy amennyiben a challenge-ekről, analitikus gondolkodásról és általános, meccs közbeni főedzői tevékenységekről van szó, McVay borzalmas. Ha ezt is eltanulta O’Connell (azzal együtt, hogy kellenek a középre menő nulla yardos futások a play actionhöz), akkor sok szomorú percet okozhat a csapat szurkolóinak.

Összegzés

Kifejezetten optimista vagyok a kinevezéssel kapcsolatban. Nem hiszem, hogy O’Connell lenne az új támadózseni, de ez nem is lehet reális elvárás. Az segédedző-kinevezései jól néznek ki, kialakíthat egy jó kultúrát a csapatnál, a támadófelfogása miatt pedig minden rejtett potenciál előjöhet az offense-ből. Nem lepne meg, ha Kirk Cousins karrierévet tartana, és bár nem vagyok meggyőzve arról, hogy van annyira jó irányító, akivel Super Bowlt lehet nyerni, de a Vikings O’Connellel így is contender lehet. Teljesen jó fitnek tűnik, és bár egy Jim Harbaugh-t például egy magasabb padlójú és közel azonos plafonú kinevezésnek tartottam volna, de ezért a kinevezésért is lehet lelkesedni. Értékelés: B+

[/ppp_patron_only]