Super Bowl LVI – Edzők, sémák

A legtöbb Super Bowlról nagy játékok, mindent eldöntő futások vagy passzok jutnak eszünkbe először, de hasonló gyakorisággal ugorhatnának be akár támadó-, akár védőoldali gameplanek, hiszen sokszor valójában az edzők nyerik vagy vesztik el a párharcokat. Most is ez dönt majd a Bengals és a Rams között? 

Sean McVay és Zac Taylor

Rendhagyó módon egy blokkban kezelem a két főedzőt, akik egyben a támadóoldali play callerek is. Mégpedig azért, mert ugyanarról a “fáról” származnak, ugyanis Taylor épp McVay alatt volt QB-edző, mielőtt a Bengals kinevezte volna a csapata élére, szóval sok mindenben azonos filozófiákat vallanak.

A támadósoruk alapja a wide zone, magyarul a külső zóna futás. Ez dióhéjban azt jelenti, hogy a támadófal zónablokkol, tehát a snap után koncertben egyszerre lépnek az egyik irányba, azaz horizontálisan robbannak ki a beállásukból és igyekeznek az adott védőfalemberek vagy linebackerek play side oldalára érni. Ezzel a védelmeknek lépést kell tartaniuk és ők is elkezdenek áramolni az adott oldal felé. Ahogy ez megtörténik, a futó olvassa a védők mozgását és ennek megfelelően vág be valamelyik lyukba.

Mindkét főedző ebben szocializálódott, ez a rendszerének az alapja, és mindketten (túl) gyakran szeretik is futtatni a labdát. Idén sikerült fejlődniük ebben annak köszönhetően, hogy mindketten kaptak/szereztek maguknak egy top irányítót, azonban ennek ellenére is vissza-visszatérnek a futójáték erőltetéséhez – a Rams például a rájátszásban 52%-ban futott (alapszakaszban ez holtversenyben a második legtöbb lett volna), a Bengals pedig a borzalmas 31,8%-os sikeressége (legrosszabb lett volna az alapszakaszban) ellenére is egész sokat futott a playoffban.

Ezekből a wide zone futásokból egyébként nagyon jól lehet under center play action játékokat futtatni, kimozgatni az irányítót, crossereket futtatni az elkapókkal a pálya közepére, és sokáig ez is volt mindkettejük lételeme. Azonban mióta top QB-juk van, ez megváltozott.

McVaynél jóval több lett idén a sima dropback (ahol nincs play action), jóval több lett a passz és jóval több lett az empty formáció is (konkrétan vezette a csapat a ligát ebben), hiszen Staffordot nem kellett úgy kisegíteni, mint Goffot, több mindent rá lehetett bízni. A Rams továbbra is nagyban támaszkodik a pálya közepére, sok a keresztező útvonal, a dig vagy post route. Az is érdekes, hogy alapvetően McVay nem futtat túl sok passzkoncepciót, csak ezeket többféle felállásból használja. Épp ezért ismerték ki a szezon közepére és esett vissza a támadósor hatékonysága, amin végül sikerült javítani azzal, hogy kicsit visszatértek az alapokhoz és több mindent visszahoztak a Goff-féle playbookból, így kicsit közelebb hozták a két felfogást egymáshoz.

Taylornak kellett egy kis idő, hogy rájöjjön, mit is kell ezzel a támadósorral játszatnia, ugyanis az 14. hétig rengeteget futtatta a labdát, majd utána rájött, hogy érdemesebb lenne Joe Burrow kezébe adni a labdát, ennek pedig meg is lett a gyümölcse. Már tavaly is jellemző volt, hogy passzjátékoknál sok volt az empty formation, mert Burrow ebben kényelmesen érezte magát már az egyetemen is, és ezt idén is sokat használják (2. legtöbb) – aminek megvan a hátulütője is, mert nem elég jó a protection. A Bengals a pálya közepe helyett az átlagnál jobban támaszkodik a szélekre és a hosszabb játékokra, főleg a jobb oldalon (helló, Chase!). De a rájátszásban jóval több volt a quick game, a rövid passzok akár a pálya közepére is, nagyrészt azért, mert nagyon tartottak a támadófal gyengeségétől, így gyorsabban kellett szabadulni a labdától.

Mindkét edző leginkább 11 personnelre támaszkodik (3 WR, 1 RB, 1 TE), konkrétan ők használták ezt a legtöbbet az egész ligában (Rams 85%, Bengals 78%). Azonban azt ki kell emelni, hogy a Ramsnél sokkal jobban össze van hangolva a futójáték és a passzjáték. McVaynél hasonlóan néz ki mindkettő, így könnyebb eladni egyiket vagy másikat, jobban épülnek egymásra. A Bengalsnál ez kevésbé van meg, mert ha under center vagy két tight enddel állnak fel, akkor jelentős részben futás fog következni, míg ha mondjuk shotgunban 11 personnellel, akkor nagyobb részt passz jön.

A két edző, pontosabban támadóstratéga közti legnagyobb különbséget mégis az jelenti, hogy McVay sokkal jobb a játékok egymásra építésében, a játékhívásban, “series footballban”. Egy zseni a játékok felrajzolásában és azok jó időben való behívásában, míg Taylornál ez az érzés hiányzik, nála inkább beszélhetünk arról, hogy vannak jó játékai, koncepciói, de az egészet kevésbé tudja átfogni.

Az egyértelmű, hogy támadógurunak McVay jobb, azonban neki meg nagyobbak a game management hiányosságai, lásd hülye challenge-ek, rossz negyedik kísérletes döntések, felesleges időkérések, így ebben a tekintetben Taylor szűkíteni tudja a kettejük közti különbséget.

Mindenképp meg kell említeni a két támadókoordinátort is, akik a főedzőik mögött háttérbe szorulnak, de rengeteget segítenek például a gameplan összerakásában. Kevin O’Connell a mérkőzés másnapján várhatóan hivatalosan is aláír a Vikingshoz főedzőnek, tehát a McVay-fa újabb ággal bővül, de a túloldalon a korábbi QB-edző Brian Callahan iránt is volt érdeklődés az idei ciklusban.

Raheem Morris

A védőkoordinátorokról külön-külön blokkban lesz szó, hiszen itt már nincsenek a fentihez hasonló egyezőségek. Kezdjük a Rams védőoldali mesterével.

Morrisnak nagyon érdekes a múltja abból a szempontból, hogy milyen rendszert is alkalmaz. A legtöbb időt Jon Gruden és Dan Quinn főedzősége alatt töltötte, a Buccaneersnél leginkább egy Tampa2 védelmet futtattak, a Falconsnál pedig főleg Cover3-at. Ő volt már főedző egyébként Tampában és ideiglenes HC is Atlantában, de volt olyan időszak is, hogy nem a defensive backekkel, hanem az elkapókkal foglalkozott edzőként (a Falconsnál négy éven át). Na hát a szép kis mix után most ismét egy új dologba fogott.

Az már fent kiderült, hogy nem a Fangio-fáról érkezett, mégis egy ilyen védelmet futtat, gyakorlatilag megörökölte Brandon Staley rendszerét és playbookját, amit nyilván személyre szabott, de az alapok ugyanazok. Tavaly már nagyon sokat beszéltünk erről, az alapgondolat, hogy két mély safetyvel állnak fel és könnyű boxokat engednek. Azonban nagyon sokat rotálnak a snap után (44,1%-kal magasan a legtöbbet a ligában, a második Giants 7 százalékkal le van maradva) és így elég sokszor alakulnak ki single high védekezési formák is – igazából szinte pont 50%-ban volt a Rams idén single high felállásban és ezáltal 2 high-ban is.

Összességében elég jól variálják a dolgokat, a legtöbbet Cover3-ban állnak fel (29,3%, 5. legtöbb a ligában), de vezetik a ligát Cover4-ben (22,3%). Mindenesetre a játékok bő háromnegyedében zónázást alkalmaznak, szóval ez várható többségben a Super Bowlon is. Plusz ahogy fent említettem, snap előtt szinte mindig két mély safetyvel állnak majd fel, legfeljebb utána rotálnak single high formációba. Ha tippelnem kellene, akkor szerintem most kevesebb lesz a single high felállás és több a Cover 4, Cover 6, hogy Ja’Marr Chase oldalára jobban besegítsenek.

A frontot figyelembe véve korai downokon Morris gyakran 5 emberes falat alkalmaz három védőfalemberrel (Aaron Donald, Greg Gaines, A’Shawn Robinson) és két pass rusherrel (Von Miller, Leonard Floyd). Ebben az esetben ugyebár egy linebacker van csak a boxban, ami elég problémás lehet (akár futás, akár rövid passzok ellen), így ilyenkor gyakran van rotálás és átállás single high formációra. Az könnyen lehet, hogy ettől eltérnek most, hiszen négy emberrel is jó esélyeik vannak a Bengals támadófala ellen, és akkor lehet két linebacker a boxban és két mély safety, ami ezen a meccsen kifizetődőbb lehet.

Amit Morris nagyon jól csinál, az a falban az egy-az-egyes helyzetek kialakítása, akire épp szeretné. Donaldot is mozgatja mindenhová a falban, akár belső technikákon, de akár a szélre is, és Von Miller is nagyon jól illeszkedett be a defense-be. A másik sztárjátékosát, Jalen Ramsey-t is sokat mozgatja a szél és a slot között, rendkívül fontos szerep hárul rá ebben a védelemben, és igyekeznek minél többet az akció közelébe terelni a helyét. Elképzelhető, hogy most többet lesz a szélen, mert futás ellen talán kevésbé lesz fontos ezen a meccsen a szerepe, ellenben Ja’Marr Chase őrzésében nagy segítség lenne.

Érdemes még megemlíteni, hogy Morris a 9. legtöbb blitzet hívta idén (28,3%) – ez Burrow ellen nem lenne a legjobb taktika.

Lou Anarumo

A Bengals védőkoordinátora is elég hosszú utat járt be, de kevésbé illusztris az önéletrajza. Sokáig az egyetemen (Marshall, Purdue) volt a defensive backek edzője, és ugyanilyen poszton került az NFL-be is, a Dolphinsnál hat-, majd a Giantsnél egy évet töltött ilyen poszton, illetve egy fél szezonra ideiglenes védőkoordinátor is volt Miamiban. Az tehát ebből is látszik, hogy a DB-khez ért nagyon, ezért kapott végül Cincyben koordinátori állást. Első két éve nem sikerült valami fényesre, de idén felrakta magát a futballtérképre.

Anarumót nehéz lenne beskatulyázni egy fára, egy rendszerbe. Persze alapvetően négy falembert használ két linebackerrel és öt DB-vel, de ebben semmi különös nincs. És nem is tudod igazából megmondani, hogy mi a sajátossága a védelmének. Illetve meg tudod: az, hogy könnyen tud változtatni, alkalmazkodni az ellenfélhez, azaz sok különféle gameplant tud futtatni. Ez pedig talán a legjobb tulajdonság egy védőoldali edzőben, Belichicket is ez tette naggyá védőguruként (nem, nem hasonlítom Anarumót BBhez).

Láttuk ezt Anarumótól múlt héten a Chiefs ellen a sok rush 3, drop 8 játékkal, egy héttel korábban sok 6 emberes frontot használt a Titans megállítására, a Raiders ellen pedig egyiket sem alkalmazta különösebben, szóval három hét alatt három teljesen különböző gameplant rakott össze, ami impresszív. De például év közben felcsavarta a blitz-rátát és sokkal agresszívabb volt a Ravens ellen, vagy az is érdekes volt, hogy az első héten a Vikings ellen három safetyvel játszott sokat, ezt azóta se láttuk tőle.

Jól mutatja a sokoldalúságát az is, hogy Cover 1, Cover 2, Cover 3, Cover 4 és Cover 6 sémában is legalább 100 snapje volt a védelemnek idén. Az is érdekes, hogy szinte pontosan a ligaátlagnak megfelelő zónázást és emberezést hívott a szezon során (65,3% zónázás, a ligaátlag 65,9%), tehát ebben sincs megkülönböztető jegye.

Így tehát jó kérdés, hogy mit fog a Rams ellen kitalálni Anarumo. Az biztos, hogy nem nagyon fog blitzelni, hiszen amúgy is a harmadik legkevesebbszer küldött 5+ embert az irányítóra, Stafford ellen pedig ez kész öngyilkosság lenne. Emellett vélhetően a zónázás irányába fog eltolódni a Bengals védekezése, hiszen ez ellen gyengébb Stafford, az emberezést egész évben könyörtelenül büntette. Én mindenesetre nagyon kíváncsian várom, mit főz ki a Bengals mestere.

Joe DeCamillis, Darrin Simmons

Végezetül röviden ejtsünk szót a special team koordinátorokról is, hiszen bármelyik meccsen döntő szerepe lehet ennek az egységnek is. Ezen a meccsen alapvetően kevésbé várható, legalább nagy blama szinten, hiszen mindkét egység top10-ben végzett a Football Outsiders vonatkozó mutatójában, tehát DeCamillis (LAR) és Simmons (CIN) is jó munkát végzett ez alapján.