Connect with us

Draft

A jövő sztárjai – Jordan Davis

Mindig is szerettem az egyedi, különleges, ritka játékosokat, akik valamivel kitűnnek a tömegből. Ilyen Jordan Davis is, aki már csak méretével is egyből vonzza az ember szemét a fal közepére, de emellé a combine-on megmutatta, hogy a valaha volt legatletikusabb játékosok közt van, és úgy mozog, ahogy egy ekkora testtel kvázi fizikailag képtelenség. Ráadásul egy nagyon érdekes kérdést is felvet az ő esete: mennyit érnek ma a nose tackle-ök? 

A korábbi háromcsillagos tehetség négy évet húzott le a Georgia Bulldogs védőfalának közepén, amit megkoronázott tavaly egy bajnoki címmel, egyhangú All-American elismeréssel, illetve a legjobb védőjátékosnak járó Chuck Bednarik Awarddal. Aztán felrobbantotta a combine-t is, amivel belőtte magát az első kör első felébe.

Igazán egyedi játékos már csak a mérete alapján is (hát még ha hozzávesszük az atletikusságát), és ugyan az utóbbi években a hozzá hasonló, elsősorban futás elleni védőfalemberek értéke nem volt túl magasan, a legújabb védelmi trendek miatt a mai NFL-ben viszont különösen hasznos az ő skill setje úgy is, ha levesszük a combine-on mutatott számait és csak a futás elleni játékát nézzük. Ha pedig hozzávesszük, hogy atletikussága miatt lehet benne pass rush potenciál is, akkor főleg magasan lesz az értéke április végén.

Erősségek

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Akkora, mint két ház. 

Egy óriás monstrum ez a csávó: 199 centi és 155 kiló. Egyszerűen egyedi, különleges, párját ritkítja. Ha megnéztek bármilyen Georgia-védelemről szóló felvételt, azonnal feltűnik Davis, hiszen kitűnik a falból. Magassága a felső két százalékba, súlya a felső öt százalékba, a karhossza pedig a felső 23 százalékba tartozik. Egy ekkora testet egy támadófalembernek baromi nehéz akár eltolnia, akár megállítania, attól függően, hogy épp futás vagy passz a szituáció. A méretbeli fölény gyakorlatilag minden egyes meccsen az övé lesz, hosszú karjaival pedig távol tudja tartani magától az ellenfeleket és ő tudja irányítani a párharcokat.

Hihetetlenül atletikus. 

Ahogy a fenti spider charton is látjuk, elit atletikussága van Davisnek, mérethez viszonyítva konkrétan Calvin “Megatron” Johnson után a legatletikusabb játékos evör. A 40 yardos ideje a felső három százalékba, a 10 yardos ideje a felső 17 százalékba, a távolugrása a felső 1 százalékba, a súlypontemelkedése pedig a felső 20 százalékba tartozik a posztján. Ez mutatja, hogy rendkívül robbanékony, nagyon jól tud elindulni a line of scrimmage-ről, be tud robbanni a lyukba és egyenesen a backfieldre, ha épp arra kérik az edzők. Egy nose tackle-től nem várunk jó oldalirányú mozgást, de nála ez is megvan, az agilitása is kiváló. Egyrészt a szélre menő futásokkal sincs baja, másrészt gyorsan tud lyukról lyukra ugrani, harmadrészt stuntoknál is jól használható, nem csak előre, hanem oldalra is gyorsan ki tud lőni a snap pillanatában és egy másik gapre / emberre nyomást helyezni, mint eredetileg a felállásból gondoltuk volna.

Ez az atletikusság azért nagyon fontos, mert emiatt van potenciál benne pass rushban is, és nem feltétlen csak egy egydimenziós run-stuffing nose tackle lesz a profik közt – de erről kicsit később.

Elit futás ellen.

Igazi nose tackle, elég könnyű projektálni az NFL-be, egyszerűen megtalálható a helye a védelemben, nem kell gondolkodni rajta. Davis méreteiből fakadóan elsősorban futás elleni védő. Egy támadófalember nem elég ahhoz, hogy elnyomja, hiszen rendkívül erős, kiválóan horgonyoz le és tényleg akkora, hogy a mozgatásához két ember kell – és általában az sem elég. Kiválóan használja az erejét és a hosszú karjait, emellett a kezében is hatalmas erő lakozik, így egy gyors ütéssel egyből előnybe tud kerülni, vagy épp kontrollálni tudja a blokkot, hogy egyszerre két lyukat is be tudjon tömni. A támadófalemberek mozgását, a blokkokat, a húzásokat nagyon jól ismeri fel, így nem lehet átverni. Fontos megjegyezni azt is, hogy nagyon biztosan szerel, két éve nem volt egyetlen missed tackle-je sem a PFF szerint, a karhossza miatt pedig messzire is ki tud nyúlni levinni a futót. A futás elleni védekezés kvázi minden elemében kiemelkedő.

Annyi negatívumot megjegyezhetünk itt, hogy méretéből adódóan az egyensúlya nem tökéletes, double teameknél ha ketten be tudnak férkőzni a vállvédője alá, akkor ki tudják kissé billenteni.

Megváltoztatja a matekot. 

A mai NFL-ben egyre többen használják a Fangio-féle védelmet és egyre többen állnak át arra a filozófiára, hogy kevés embert hagynak a boxban a futás elleni védekezésre és több erőforrást allokálnak a coverage-be, hogy a passzokat elvegyék az ellenféltől, hiszen ez a hatékonyabb módja a haladásnak. Ez viszont azt eredményezi, hogy felértékelődik azon játékosok szerepe, akik elit szintet képviselnek futásmegállításban. Davis akkora termettel bír és annyira jó futás ellen, hogy egyszerre két lyukért is magabiztosan tud felelni, illetve egyszerre két embert tud lefoglalni. Ez pedig azt eredményezi, hogy magabiztosabban lehet játszani a két mély safetyt, boxban kevés embert hagyó stratégiát, ugyanis Davis gyakorlatilag felér legalább másfél emberrel, de akár kettővel is, ha az ellenfél futni akar. Lefoglal két lyukat, így a linebackerek könnyebben tudnak takarítani és a védőfalembereknek is végig egy-az-egy elleni párharcaik lesznek.

A Chargers például ezen hasalt el tavaly. Kevés emberrel akarták ölni a futást, de nem volt meg a megfelelő emberanyaguk hozzá a védőfal közepén, így simán átfutottak rajtuk. Vagy ha betettek plusz egy embert a boxba, akkor meg a levegőben haladtak könnyebben az ellenfelek. Davis jelenléte gyakorlatilag megváltoztatja a matekot a védelemben és kis túlzással olyan, mintha 12 emberrel lenne a pályán a defense.

Egy elit futás elleni védőnek az is az előnye, hogy ez nagyon jól projektálható tulajdonság az NFL-be, aki ebben kiemelkedő, az konzisztensen fenn tudja ezt tartani a profik közt is.

Kérdőjelek

Bírja szusszal?

A legnagyobb kérdőjel Davis kapcsán az, hogy mennyit bír a pályán lenni, hiszen utolsó évében csak 25 snapet átlagolt egy meccsen – egy évvel korábban a csonka szezonban 33-at, az már jobb azért. Ennek több oka is lehet, több oka is van. Egyrészt termetéből adódóan alapvetően kevesebbet bír, ez azért minden nose tackle-re igaz, de ez még ehhez mérten is alacsony szám volt. Ha az ellenfelek no huddle-ben támadtak, akkor ki tudták használni Davis fáradékonyságát és ha nem tudták lecserélni, akkor látszott, hogy a seggén veszi a levegőt. Másrészt viszont a Bulldogs védőfala olyan jó és mély volt, hogy nem kellett őt a pályán tartani folyamatosan, hiszen három első körös játékos is volt csak a belső védőfalban (mellette Devonte Wyatt és a jövőre érkező, talán mindkettejüknél jobb Jalen Carter), és egy negyedik is elég sokat mozgott belülre (Travon Walker), tehát lehetett és kellett is rotálni. Ráadásul sok meccset hamar eldöntött már a Georgia, így a kezdők mehettek pihenni a meccs végén.

A pontos választ a rotálás/kondíció kérdéskörben talán sosem tudjuk meg, leginkább a Georgia edzői stábja tudna erre megfelelő válasszal szolgálni. Én úgy gondolom, hogy ennél valamennyivel bír többet, de a többi nose tackle-höz hasonlóan nem lesz az a játékos, aki egész meccsen a pályán van, és nyilvánvaló passzszituációknál egyébként is elsősorban őt fogják levinni egy pass rusher kedvéért. Nagyon fontos lesz a számára, hogy bekerülve egy NFL-programba tudja tartani az előírt formát és rendben legyen kondiban – lehet nem fog menni azonnal, Vita Veának is kellett egy év, mire tökéletesítette ezt.

Pass rush mennyire fog menni?

Ez a nagy kérdés. Nose tackle-ként alapvetően az volt a feladata, hogy minél több helyet, lyukat és embert elfoglaljon, így nincs sok tapasztalata pass rushban. Technikája kvázi egyáltalán nincs még, move-okat nem nagyon láthattunk tőle, egyelőre inkább csak bull rush-sal benyomja az előtte álló embert és ezzel próbálja összeomlasztani a zsebet, ami nem haszontalan tulajdonság, de ezzel nem fog azért olyan sokat nyerni az NFL-ben. Ráadásul ha nem nyer, nem kerül egyből előnybe, akkor sokszor megáll a lába és abbahagyja a próbálkozást is.

Néha azért megvillantotta, hogy egyébként ebben is tudna jó lenni, hiszen láttunk olyan snapeket, ahol kirobbant a snap pillanatában és egy gyors irányváltással már a backfielden is volt, de túl kevés alkalommal történt ez meg. Ebben közrejátszott, hogy nem is kérték erre, nem ez volt a feladata, hanem hogy két lyukért feleljen, így általában nem engedték, hogy kirobbanjon a snap pillanatában. Azt kérték tőle legtöbbször, hogy lassabban induljon el, a blokkokat figyelje és foglaljon le két embert, míg a többiek egy-az-egyben nyerhetik a párharcukat.

Nem tudni tehát, hogy pass rushban pontosan mire képes. Az eddig látottak alapján talán kevésbé bizakodó az ember, de az jó hír, hogy baromi atletikus, így lehet ebben potenciálja. A robbanékonysága, irányváltásai ugyanis alapvetően azt jelenthetik, hogy képes lehet nyerni passzsiettetésnél is, ha arra fogják kérni és megtanítják neki a technikáját.

Mennyi az értéke, hol kelhet el?

Ha úgy tekintünk rá, mint egy klasszik nose tackle, aki csak és kizárólag futás ellen jó, de abban nagyon, akkor is úgy gondolom, hogy a rendszerbeli hasznossága miatt megérhet egy első kör második felében / végén lévő picket valakitől, főleg egy Fangio-féle védelemben. Ha viszont úgy gondoljuk, hogy van benne upside és passzsiettetésben is hozzá tud tenni a játékhoz, akkor viszont már top15-ös picket is megér. Én hajlok az utóbbira, látva az atletikusságát és a megvillantott pass rush képességét.

[/ppp_patron_only]

Related Topics

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!