Chicagóban új vezetés próbálja meg visszakormányozni a liga egyik legtradícionálisabb csapatát annak megérdemelt helyére, ez úgy néz ki nem egy év alatt fog megtörténni. Hiába, nem minden kezdet hoz egyből teljes megújulást.
A Bears 2018-ban zárt utoljára pozitív szezont és bár az elmúlt években is elérték időnként a rájátszást, az azonnali kiesésen kívül nem jutott több a gárdának. Ryan Pace és Matt Nagy tavaly csupán 6 győzelmet tudott összehozni a csapat élén, ami az állásukba került. A helyükre érkező Ryan Poles és Matt Eberflus kettősnek elsőre pedig egy még a tavalyinál is gyengébb rosterrel kell megkezdenie a munkát. Azonban nem a roster minősége fogja maghatározni a következő éveket Illionisban, hanem hogy milyen irányító lesz Justin Fieldsből. Ezt kell minél hamarabb kiderítenie a csapatnak, ami nem biztos, hogy 2022-ben meg fog történni.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Mint említettem a roster nem lett erősebb, sőt kulcsjátékosokat vesztettek tavalyhoz képest. Noha Allen Robinson nem a legjobb idényén van túl, még mindig csak 28 éves és jószerivel az egyetlen nevesebb elkapója volt a csapatnak. Rajta kívül ráadásul további két (három) nem túl neves, de a passzjátéknál hasznos játékos is távozott. Damiere Byrd elkapó free agent lett, akárcsak a már jócskán megkopott Jimmy Graham, míg Tarik Cohen 3. downos back, aki a liga egyik legjobb elkapó futója, a kivágás sorsára jutott. Ezzel a Darnell Mooney és Cole Kmet kettősön kívül nem igazán maradt senki, akit megtalálhatna a pályán Fields.
Nemcsak a skill állomány vesztett fontos kezdőket. A két kezdő tackle Jason Peters és Germain Ifedi mellett a fal egy fiatal alapemberének, James Danielsnek a szerződése is lejárt. Peters távozása várható volt, egy éves híd megoldásként érkezett, de 2021-ben ennek ellenére a fal legjobb játékosa volt. Túloldalán a korábbi első körös Ifedi kikerülve Seattle-ből az elmúlt két évben korrekt megoldást jelentett hol a fal jobb szélén, hol guard pozícióban. Helyükre draftolta tavaly a csapat Teven Jenkinst és Larry Boromot, akik nem is kezdték rosszul pályafutásukat a ligában. Bár Borom nem feltétlen egy zóna blokkoló tackle, az esélye meglehet, hogy kiharcolja a kezdő posztot. A legfájóbb azonban James Daniels távozása, aki egy nem elit, de átlag feletti guard, ráadásul 4 év NFL-tapasztalat után még mindig nem volt 25 éves. Külön fájó, hogy egyáltalán nem kelt el drágán a piacon.
A legnagyobb nevű távozó persze Khalil Mack, aki csere útján került a Chargersbe. Az ügy keretein belül kapott egy második körös picket a Bears, így bár az első körben nem, a másodikban kétszer is választhatnak Ryan Polesék. Egy-az-egyben persze nem lehet pótolni a második körből Khalil Macket, azonban a már 31 éves pass rusherből most lehetett még értéket kicsikarni, miközben a csere útján cap space-t is sikerült felszabadítani. A pár éve még elit védelem másik oszlopos tagja, Akiem Hicks is távozott, miután lejárt a szerződése. További két belső védőfalember, Eddie Goldman és az előbbiek sok sérülése vagy hiányzása miatt a kezdőbe bekerülő Bilal Nichols is befejezte chicagói pályafutását. Utóbbi azonban az egyetlen, aki kor alapján beférhetett volna még a csapat hosszú távú terveibe, de kiemelkedő ő sem volt. Még két 30+-os játékos, Danny Trevathan és Tashaun Gipson távozott, előbbi post june1 cut révén aminek értelmében csak nyáron fog majd a csapat pénzt látni az elküldéséből, Gipson pedig lejáró szerződése révén állt odébb.
Az érkezők listáján már koránt sem találunk olyan nagy neveket, mint a távozón. Robinson, Daniels, Mack vagy Hicks kaliberű játékos még csak hírből sem érkezett. Nagy sztárt, ligaszinten is meghatározó játékost nem sikerült a csapathoz csábítani. Larry Ogunjobi tűnt a csapat legnagyobb igazolásának, de aztán az érthetetlenül túlfizetett védő szerződése elől ki tudott menekülni a csapat, miután Ogunjobi nem ment át a fizikai felmérőkön. Ha összehasonlítjuk, hogy Nicholst évi 4-5 millió körül csábította el a Raiders, akkor érthetetlen miért akart a Chicago 13 milliót adni évente a nem sokkal jobb Ogunjobi játékjogáért. Mivel ez az üzlet nem köttetett meg, a Bearsnek jelenleg is közel 17 millió dollárja van, így pár igazolásra még lehet számítani a csapattól. Lenne hova.
A megtépázott elkapósor ugyanis csak két nem túl nagy érkezőt tud felmutatni. Byron Pringle nem tudom, hogy mennyivel jobb játékos a távozó Damiere Byrdnél, de sem ő, sem Equanimeous St. Brown nem az a kaliber, aki egy Robinson szintű no1 elkapót pótolni tudna, az biztos. Darnell Mooney bebizonyította, hogy egy tehetséges játékos, aki lehet Fileds első számú fegyvere, de egymaga nem lesz elég, hogy a hátára vegye az ezekkel járó extra terhet. Nagyon kellene idén még egy minőségi elkapó ebbe az egységbe.
A falban sem volt nagy a mozgás. Mint említettem a távozó tackle-ök helyére már tavaly draftoltak potenciális helyetteseket, így csak a fal belsejével lett érintőlegesen foglalkozva. Sam Mustipher bár gyenge év után van, tenderrel olcsón megtartható volt. Amíg ő csak egy csere falember, addig igazán nincs is nagy baj, azonban jelenleg úgy néz ki, idén is ő lehet a csapat kezdő centere. Lucas Patrick a csoportrivális Green Bayből érkezett, aki ugyan be tud állni centerbe is, de elsőre ő a távozó Daniels helyét veszi át a RG poszton. Patrick évek óta a Packers beugró támadófalembere volt, aki minden belső poszton képes eljátszani egy közepes szinten, de ez a mozgás is downgrade Danielshez képest.
Tovább folytatódik azonban a probléma. A távozó Khalil Mack, Jordan Hicks páros, akik pár éve még a liga egyik legjobb belső és külső falember kettőse voltak, le lettek cserélve egy Al-Quadin Muhammad, Justin Jones duóra. Muhammad Eberflus játékosa, ő csinált a korábbi 6. körös edge rusherből egy korrekt kezdő játékost, de Khalil Mackkel egy lapon említeni természetesen nem lehet. Robert Quinn túloldalára felrakható, mindenben korrekt lesz, lelkes játékos, de nem lesz olyan playmaker, mint a Los Angelesebe távozó klasszis. Hasonló dolgok mondhatóak el Justin Jonesról is. Sokat elmond, hogy a Chargersé volt a liga egyik legrosszabb futás elleni védelme tavaly és nem is nagyon marasztalták. A Nicholas Morrow le- és DeAndre Houston-Carson visszaigazolás révén két további kiegészítő ember került a csapathoz, de tőlük se fog ugrásszerűen feljavulni majd az egység.
És ennyi. Ha a szívére teszi az ember a kezét, egy darab minőségi kezdőt sem sikerült a csapathoz csábítani, miközben szinte minden egységből távozott meghatározó játékos.
Összessegzés
Azt hittük, hogy a Bears 2022-ben mindent meg akar tenni, hogy egy jól működő egységet tegyen Justin Fields kezei alá, hogy kiderülhessen, mi is rejtőzik a másodéves irányítóban. Úgy tűnik azonban, hogy ezeket a terveket egy évvel elhalasztotta a vezetőség. A csapat szinte összes nagy nevű játékosa elhagyta Chicagót és az idei szezont a tisztogatásnak szentelik a szeles városban. Bajban lehetnek a csapat shopjában, hogy kinek a nevével is próbálják meg idén majd eladni a mezeket – Fieldsen kívül. Nem maradtak sztárok Chicagóban, vagy legalábbis nagyon megfogyatkoztak. Mooney, Roquan Smith elő kell lépjenek és belenőni a feladatba. Az átmeneti év eredményeként jövőre jelenleg a legtöbb cap space-szel rendelkezik a Bears és lehetőségük lesz tényleg csapatot is tenni Fields köré. 2022 azonban lehet, hogy az az év lesz, ami után még mindig ott fogunk tartani, hogy nem lehet verdiktet mondani a fiatal irányító felett.
Értékelés: D
[/ppp_patron_only]
A mackók arcával semmi baj, megvan az, csak ezek az idióták báránymaszkot tettek rájuk.
Azt hiszik grizzly. Mert az menő. Koala lesz az baszki. Vigyázz! Karmolászik!
Tréfálkozunk, tréfálkozunk, a pszichiátriák meg üresek? Előszöris a koala erszényes, nem medveféle, másoccor azé, mer a grizzlyket állatkertbe kényszerítették és rácsok mögül röhögnek rajtuk, azé még jobb nem ráncigálni a bajszukat, mer abba a karmolászásba bele lehet halni. A hüje állatkertigazgató és tulajdonos mijatt lettek a medvék ennyire visszafogottak és lusták, dehaeccer végre kiszabadulnak, akkor jobb kerülni őket.