Szabadügynök
Nagy a baj – Commanders FA-értékelő
A tavalyi szezon után azt lehetett hallani mindenhonnan, hogy a Washington vezetősége igyekszik mindenáron szerezni egy veterán irányítót, mert draft prospectekben nem látnak hosszútávon sokat, a jelenleg szerződéssel bírók közül pedig senkiben sem bíznak. Hát végül ez sikerült, de bár ne jött volna össze.
Az offseason úgy indult a csapatnál, hogy viszonylag egészséges mennyiségű pénz gyűlt össze, közel 35 millió dollárral vágtak neki a márciusnak és néhány rossz szerződéstől még akár meg is szabadulhattak.
Ezeknek a felszabadításoknak esett áldozatául Matt Ioannidis a védőfalból, Landon Collins és Deshazor Everett a secondaryből. Igazából egyikükre sem lehet azt mondani, hogy bődületes meglepetés, mert Ioannidis egy nagyon telített defensive line csoportba nem fért már be és ehhez mérten pedig sokat keresett, Collins pedig bár még hasznos tagja lehetett volna a védelemnek, de megromlott a viszonya a vezetőséggel. Cserepartnert mindkettőjük esetében kereshetett a gárda, de a jelek szerint nem találtak, ami a görög esetében abszolút nem meglepetés, mert a teljesítménye nagyon visszaesett, Collins pedig posztjából és sérüléselőzményéből adódóan nem valószínű hogy sokat érhet.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Szintén a tisztogatás miatt távozott a csapattól Ereck Flowers is, aki javuló tendenciát mutatott az elmúlt évben, de több mint 10 millió dollárt lehetett spórolni az elküldésével, ami túl kecsegtető volt a klub számára. Az ő esetében már nem feltétlenül lehet annyira egyetérteni a döntéssel, mert így pótolni kell, ami nem lesz könnyű feladat. Ezekkel a lépésekkel jócskán megnövelte a mozgásterét a gárda és akár nagy erősítéseket is várhattunk.
Cserébe minden idők egyik legrosszabb üzletét kötötték. Ugyanis Commanders megszerezte Carson Wentzet és az ő borzasztó szerződését a Coltstól, két harmadik körért (a jövő évi ráadásul második is lehet) és egy második körös pickcseréért. Tudtuk, hogy veterán irányítót keres a csapat kétségbeesetten, de erre jóformán nincs magyarázat. Wentz évek óta leáldozóban van, második csapatánál mutatta meg, hogy egy mennyire korlátolt játékos, a sérüléselőzménye és a hozzáállása sem biztató és az óriási cap hitjéről még nem beszéltünk. Egészen megmagyarázhatatlan, hogy a Commanders miért volt hajlandó bármit is áldozni érte, a Colts egyenesen szabadulni akart tőle. Hát megkapták a fővárosban az irányítójukat, már csak az a kérdés, hogy valóban örülnek-e majd neki. Ellenben Wentz busás szerződésének hála, az összes szépen összekuporgatott cap space-üket szinte lenullázták.
Az a baj ezzel a cserével, hogy egy nagyon erős csapatot sem tudnak húzni Wentz köré, hogy akár playoff contenderek legyenek idén, és azt sem lehet elmondani, hogy a jövőnek szól a csere.
Brandon Scherfföt újra tagelni nem tudták és rekordszeződést sem tudtak (akartak) adni neki, pedig a megtartásához az kellett volna, mert a Jaguars alaposan kitömte. A kiváló guard távozása borítékolható volt már korábban is, de ez aligha kell hogy boldogsággal töltse el a Washington szurkolókat.
Szintén nem maradt az örök journeyman Ryan Fitzpatrick sem, akinek a személyisége nagyon fog hiányozni, ellenben nem gondolnám, hogy 2022-ben ő kellene hogy vezessen egy NFL csapatot.
Ellenben kalandos úton maradt J.D. McKissic, a csapat futója. A kiváló 3rd down back először ugyanis már igent mondott a Bills ajánlatára, de miután a Washington is meg akarta tartani, így végül volt munkaadója ajánlatát fogadta el. McKissic már korábban is azt nyilatkozta, hogy maradni akar, így pedig fel tudta még azt is mérni, hogy a piacon mit kaphatna. Szerintem egy elég alulértékelt futóról van szó, igaz elsősorban passzjátéknál hasznos, de ez manapság elég fontos. Két évre átlag 3,5 millióért ez egy nagyon jó deal.
Fontos hosszabbítás volt még Bobby McCain megtartása is, aki két évre 5,5 millió dollárért írt alá, ami fontos lépés volt azok után, hogy két safetyt is kitettek a piac elején. McCain nem egy sztárjátékos, de egy hasznos eleme volt a jelenlegi rendszernek, ár-érték arányban ez is egy jó deal a csapattól.
Az offensive line-juk szempontjából a saját szabadügynökök közül egyetlen említésre méltó tranzakció történt, az pedig Cornelius Lucas megtartása. Lucas optimális esetben egy jó beugró swing tackle, ellenben lehet, hogy idén kezdő szerepkörrel is találkozhat, ennek fényében a 4 millió dolláros éves pénz egyáltalán nem mondható rossz dealnek. Mivel a Washington támadófala is átalakulóban van, így nagy nyereség egy-két olyan arcot megtartani, akinek már van tapasztalata a rendszerben.
A Wentz okozta pénzszűke miatt ennél több saját szabadügynököt nem tudtak megtartani, még hosszabbítottak a csapat rugójával, Joey Slye-jal és maradt Cam Sims is, aki főleg a special teamben lavírozhat, de azt gondolom ezek csak kötelező kiegészítő lépések.
Az egyetlen nagy erősítés Andrew Norwell két évre 10 millió dollárért, aki a Brandon Scherff után megüresedett guard posztot hivatott átvenni. Minőségi visszaesés, ellenben jóval olcsóbb is volt. Ez minden más körülményt figyelembe véve nem egy rossz deal a csapat részéről, de édes kevésnek nevezhető.
Összességében egyetlen rossz lépése volt a csapatnak, de az valami botrányosan elfogadhatatlan döntés. Nem csak azzal van a baj, hogy Wentz érkezett, hanem hogy a fizetését is állják, tehát ezt komolyan kell gondolniuk, mert nincs már választásuk, ugyanis pénz sem maradt. Alapvetően a többi szabadügynökpiaci tevékenységgel egytől-egyik egyet lehet érteni, csak az a baj, hogy egyik sem lesz akkora hatással a csapat következő 1-2 évére, mint ez a csere. Sajnos nem csak a megkötött dealeket, de az elszalasztott lehetőségeket és a megüresedett posztokat is értékelni kell, így pedig ez nagyon nem néz ki jól a csapat részéről.
Értékelés: D+
[/ppp_patron_only]