A jövő sztárjai – Desmond Ridder

Nehéz dolga van idén az irányítóhiányos csapatoknak, ugyanis a drafton nincs kész irányító és a potenciál sincs az egekben a legtöbb jelöltnél. Az kezd körvonalazódni, hogy a scoutok többsége Malik Willist szereti a legjobban, de hogy ki a class második legjobb irányítója, arról már nagyon eltérnek a vélemények. Desmond Ridder esetében ráadásul az is megnehezíti a képletet, hogy Group of 5 csapat fejeként kevés igazán meghatározó mérkőzése volt a hosszú egyetemi pályafutása ellenére is.

Ridder karrierje nem indult rózsásan, édesanyja nagyon fiatal volt születésekor, ráadásul nem volt stabil a párkapcsolata sem, így nagyanyja segítségével nevelkedett. Kentuckyban járt középiskolába, de annak ellenére, hogy már akkor látszott, hogy egy dual-threat játékos nem tartották igazán nagyra. Három csillagos tehetségként könyvelték el és szinte csak kisebb iskolák keresték meg, amelyek közül ő a Cincinnati ajánlatát fogadta el. Utólag ez kitűnő döntésnek bizonyult, mert már első évében a kezdőben találta magát és négy évig ki sem adta az irányítást a kezei közül, hogy aztán első irányítóként vezessen egy Group of 5 csapatot az egyetemi playoffba.

Erősségek

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Ridder egy atletikus játékos, aki nagyobb robbanékonysággal és sebességgel bír, mint elsőre ezt megállapítanánk róla. Már első évében 572 yardot szerzett a lábaival, de egyik évében sem adta 350 yard alá és mindig legalább öt futott TD-t is bepakolt a közösbe. Kiválóan látja meg a lehetőséget a megiramodásra és nyurga lábainak és testének köszönhetően nagy sebességet képes elérni rövid távon is. Gyorsan lép el a nyomás elől, fürgén vált irányt és nem fél az ütésektől sem különösebben. A yardjainak nagy része scramble volt az egyetemen, de direkt futásokat is lehet hívni rá, gyors a reakcióideje zone readeknél, kihasználja a védők hezitálását.

A zsebben otthonoson mozog, nem ijed meg a nyomástól, sokáig tartja az elkapóin a szemét, nem az az első gondolata, hogy meneküljön. A zsebben való mozgása nem elit, de bőven kielégítő, ha kicsit csukódik a zseb, akkor könnyedén mozog oldalra vagy hagyja el a menedéket, hogy kényelmesen passzolhasson. Mozgás közben is képes megjátszani a disznóbőrt, mivel magabiztos lábon, így nem tűnik kapkodónak a mechanizmusa.

A karjai erősek, képes elereszteni komoly hosszú passzokat, a tavalyi évben a tizedik legtöbb yardot szerezte 20+ yardos átadásokból. Nem egy Justin Herbert / Josh Allen vállal bír, de erősek az izmai, nem esik szét az erőlködéstől, ha meg kell dobni egy-egy hosszabb célpontot.

Ahhoz képest, hogy kisebb iskolából érkezik és sose volt egy top talent, gyorsan olvassa a játékot és szabadul a labdától. Ha az első célpontja szabad nem hezitál sokat, felméri a helyzetet és elindítja a labdát. De akkor sem jön zavarba, ha tovább kell olvasnia, gyorsan vált ha látja, hogy egyértelműen nem szabad az embere. Ugyanilyen gyorsan reagál a blitzekre és a nyomásokra is, ritkán látni hogy rögtön bezsebelik az összeomló fal után. Az idei classból kiemelkedik a fejével, hiszen gyors feldolgozókészsége van, jól olvas, ráadásul játékok és még protekciók áthívásában is van tapasztalata.

A dobó mozdulata kielégítő, nem rakétaként dobja a labdákat, de van sebessége az átadásainak, ha szűkös helyre kell bedobnia akkor is meg tudja oldani a feladatot.

Elég magabiztos játékos, nagyobb meccseken sosem remegett meg különösebben, bírja a nyomást és van kellő lelki ereje nehezebb helyzetekben is.

Ridder egy igazi vezér, akire hallgatnak a csapattársak és előszeretettel kérik ki a véleményét az edzők is. Rendkívül jó kapcsolatot ápolt Cincinnatiban mindenkivel, nem véletlenül volt hosszú évekig csapatkapitány.

Gyengeségek

Bár Ridder pontossága fejlődött az évek folyamán, még továbbra is hagy kívánnivalót maga után. Az első két évében a labdái közel 54%-a talált csak célt, ami elég gyatra statisztika, majd az utolsó két évben ez már 64% körül mozgott, de van még hova fejlődni egyértelműen. Sokszor van olyan érzése az embernek, hogy már-már túl gyorsan akarja csinálni a dolgokat és passzol az első megérzésére, nem vezeti az elkapóit, hanem valósággal csak az irányukba dobja a labdát. Ami persze megszelídíthető, de nem segíti különösebben őket. A dobómechnikája kielégítő, de sok az alul- vagy felüldobás, még szabad elkapóknál sem mindig oda megy a labda ahova az ember elvárná ilyen esetekben.

A döntéshozatala nem mindig a legbiztosabb, képes néha botrányos megoldásokat hozni. Néha túl, néha alul gondolja a dolgokat, nehezen ítéli meg az ember annyira inkonzisztens a játéka. Még a jobb meccsein is befutnak egészen megmagyarázhatatlan pillanatok.

A testfelépítése nem rossz, de egy kicsit vékonyabb a kelleténél, kevés izom van rajta, félti az ember a megiramodások közben, pedig még nem igazán volt gondja a sérülésekkel.

Mivel Group of 5 csapatról van szó ezért érheti kritika az ellenfelek minőségét is. A négy kezdő éve alatt igazából nem találkozott ötnél több komolyan vehető védelemnél többel és általában két touchdown különbséggel nyerte a meccseit a csapat, nem igazán volt megizzasztva Ridder teherbíró képessége.

Összegzés

Összességében Ridder egy átlagos irányító prospect az én szememben, aki semmiben sem emelkedik ki igazán, ellenben komoly red flageket sem írhatunk a neve mellé. A legnagyobb összeférhetetlenség nála, hogy jól és gyorsan olvas, ami kétségtelenül egy nagyon fontos dolog a mai NFL-ben, ellenben pontatlan, ami szintén elég sokat nyom a latba. Úgy gondolom, hogy egy stabil padló van nála, amivel egy átlag NFL irányító lehet, ellenben elég kicsi az upside, így aki be fog ruházni rá, annak abban a tudatban kell ezt tennie, hogy mögé egy elég jó csapatra és edzőkre van szükség minden téren, hogy valós playoff álmokról lehessen beszélni.

Ahogy fentebb említettem jelenleg QB2-QB3 körükben mozog és az első kör második felében vagy a második kör első felében találhat csapatot magának. A Colts, a Saints és a Steelers is lehet kérője akár, ha lecsúszik a második körben hozzájuk.

[/ppp_patron_only]